Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-26 / 21. szám
XXIII. évfolyam. 2±_ szám. Szegzárd, 1895. május 26. TOLNAMEGYEI KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS ll ll. KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre ..... 3 „ — „ Negyedévre I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intózendok. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. M e g j e 1 e n: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ . . . I I 87 I 200—300 „ . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több A magyar nyelv. A napokban A. Lilie Jeune bordói fran- czia borkereskedő' egy hibátlanul mee-foe-al- mázott, szép, kerek mondatokban összeállított magyar levélben tudatja egy szegzárdi szőlőbirtokossal, hogy azon rendkívüli siker folytán, melyet Francziaországban és a külföldön azáltal ért el, hogy áruit közvetlenül a girondi nagybirtokosok pinczéibó'l szállítja, arra érzi magát indíttatva, hogy üzletét Magyarországra is kitérjeszsze. Lám, mig sok magyar kereskedő egy helytelen megszokás és idétlen rögeszmétől hajtatva, váltig állitja, hogy a kereskedelem nyelvének egységesnek kell lenni s ebből kifolyólag törzsgyökeres magyar helyekről, németül mit sem értő magyar közönségnek német árjegyzékeket , küldözget szét, addig az illedelmes, okos és élelmes franczia kereskedő meghozza az áldozatot s magyar levelezőt tartva, saját maga jól felfogott érdekében nem helyez súlyt a kereskedelem egységes nyelvére, mely inkább a franczia, mint a német s magyar fogyasztóihoz intézett ajánlkozásaiban ezek anyanyelvét kifogástalanul alkalmazza. Helytelen szokást követő egynémely magyar kereskedő okulására s a franczia czég figyelmességének viszonzásául aláhb lenyomatjuk egész terjedelmében a levelet, melyben az üzletét ajánlja s az árjegyzékét, melyet csatol. Olvasóink pedig engedjék meg, hogy ehhez a magában véve jelentéktelen eseményhez, néhány Magyarországot elsőrendben érdeklő nagy horderejű eszmét fűzzünk. Szükségesnek tartjuk ezt annyival inkább, mert csak a napokban történt, hogy Tolnavármegye közigazgatási bizottsági ülésén egy szivben, lélekben magyar tag a kir. tanfelügyelői előadásokra vonatkozólag, melyek a magyar nyelv terjesztését erősen hangsúlyozták, azon megjegyzést koczkáztatta, hogy talán mellőzni kellene az ilyen világos kijelentéseket, nehogy idegenajku honfitársaink féltékenykedését felkeltsék. íme a magyar faj ősi hibájának ujabb- kori megnyilvánulása, mely egyedüli és kizárólagos oka annak, hogy Magyarországon nemzetiségi kérdés még egyáltalán létezik. Hát mit akarunk mi, kik minden módon, minden eszközzel egész nyiltan hazafiui hit- vallásunk első ágazatának azt a törekvést tekintjük, hogy az állam nyelvét ebben az országban, tekintet nélkül az anyanyelvére, minden lakos birja, értse és beszélje. Akarjuk első sorban, hogy idegen ajkú lakosságunk ne legyen azon hátrányos helyzetben, miszerint a kizárólagosan az állam nyelvét használó hatóságok és bíróságokkal szabadon nem érintkezhetik s ebből kifolyólag folyton közvetítőre szorulván, ügyes-bajos dolgainak kedvező elintézésére közvetlenül be nem folyhat. Akarjuk pedig úgy, hogy anyanyelvének használatában egyáltalán ne korlátoztassék ; használja azt ott, a hol akarja: családi körben, magán érintkezésben, társaságban, de ha olyan körülmény közé jut, hogy az állam nyelvét kell használnia, ne legyen olyan gyámoltalan, mint eddig, hanem tudásánál fogva mindenütt és minden alkalommal otto hon érezze magát. Akarjuk, hogy a magyar nyelv ismeretének közössége legyen azon felbonthatatlan kapocs, mely Szent István birodalmának minden lakossát egy felbonthatatlan, tömör egészszé egyesiti. Nincs ebben a törekvésben semmi titkolni való s minthogy czélunk becsületes, eszközünk hazafiasabb, igy nézetünk éppen idegen ajkú honfitársaink érdekében elodáz- hatlan szükség, bátran a legszélesebb körű nyilvánoság elé léphetünk vele. A kinek féltékenységét az ilyen eljárás felkelti, az már régen szakitott a magyar néppel s magyar hazafisággal; az már nem egyéb, mint idegen terjeszkedési aspirácziók megfizetett ágense s azzal, akár titkolódzunk, TARCZA. A kék ibolya. (F 0 r d ő s K a t i c z a k. a. emlékkönyvébe.*) Oh ! kedves kék ibolyácska, Milyen bájos virág vagy te! Korán kezdő virágzásod A tavasz első hirnöke. Mért vonulsz meg oly félénken, Én legkedvesebb ibolyám ? Szende lelked szeretetünk Azt hiszed nem érdemli tán ? Nézd, a jázminnak virága Hófehér s csillaggal tele: De mégis milyen egyhangú • S csaknem tengődés élete. Tömött virágokat nevel És igy pompázik a rózsa: De mit ér, ha tövise szúr És büszkén tör a magosba. Ugy-e a kamélia is Kétségkívül kecses virág: De mond csak, ennek illata Üdülést vájjon kinek ád? Mig tetői ed kék ibolyám, Bármiként légy elrejtőzve: Annak, a ki hozzád közéig, Rögtön fölvidul kedélye. *) Az eredeti költemény szerzője egy fiatal leány, a kinek csak Amata keresztneve maradt fenn és a ki 15 éves korában meghalt.1'' * ............... Má sokhoz hasonlítva őt: Az ibolya, édes anyám, Igaz, hogy szerény s egyszerű, De kellemes és szende ám ! Anyám és a kék ibolya, Mind a kettő kedves nekem; Örökkön örökké legyen Tietek a szeretetem! s| Igen! örökkön örökké, A meddig csak lesz szeretet; S ha meghaltam ibolyáim, Nyiljatok ki sirom felett! Olaszból: Krcsmárik Pál. é p> d_ a, 1. Édes anyám! minek szültél engem e világra ? Hol nem találok én semmi, semmi boldogságra / Csepp öröm sincs életemben, de bánatom: tenger! — Édes anyám, minek szültél e világra engem? Édes anyám, mig te éltél, nagy volt boldogságom I. . . Úgy szerettél, a mint nem tud senki a világon .... Te meghaltál, — az a lány meg megölte a lelkem — Édes anyám, minek szültél e világra engem? Édes anyám drága lelke szállj ki a mély sírból S eszközöld ki — hadd lehessen azt a leányt bírnom. — Ha nem lehet: áldott lelked vigye fel a lelkem!------Éd es anyám, minek szültél e világra engem ? —------Bo rzsák Endre. 11 o :n. Hs: a. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Az édes anyaföld csendes kebelében nyugossza már egy hét óta csendes álmait a letört szép virág, Várkonyi Ilonka, kit oly megmérhetlen részvét kisért ki abba a szomorú kertbe, a hol már nincs fájdalom, nincs szenvedés. Lehetetlenséggel határos elhinnünk, hogy őt végleg, örökre elveszhettük, csaknem képtelenség beleélni magunkat abba a tudatba, hogy nem látjuk körünkben többé édes lényét, nem halljuk csengő hangját, mely oly bájosan zengte vissza tiszta lelkének gondolatait. Nincs már többé! lelke fen szárnyal az angyalok között, földi hüvelye pedig itt porlad lent, adózva a sors megváltozhatatlan végzetének. De mielőtt végleg elbúcsúznánk a kedves lénytől, álljunk meg egy perezre friss virággal behintett sirjánál, álljunk meg s még egyszer képzeljük őt magunk elé az időből, midőn a vészes kór még nem szedte le arczának rózsáit. * # $ Alig egy éve, névnapon voltunk együtt, egészséges pir boritá akkor még arczát s egész minden- ségén vidor életkedv, a serdülő lányka bájos kelle- mei nyilatkoztak meg. Társalgóit azzal a finom, kedves modorral, mely a vele érintkezőket csak nem ámulattal töltötte el. Beszédéből kitetszett az az otthonias könnyűség, mely a legelső társaságokban sem hagyta el. Majd pajzán, majd pedig meggondolt komoly szavakban mondta el tiszta lelkének gondolatait s beszédével, de főleg gyönyörű szavalatával annyira lekötött mindenkit, hogy tőle elválni alig volt képes. Ha felhangzott a kaszinó termében a zene a
