Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-05 / 18. szám
13. szám. Szegzárd, 1895. május 5. XXIII. évfolyam. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnameeyei közsésri és körieffvzők esrvletének hivatalos értesítőié. Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. • 3 n --■ ■ r, 50 F élévre Negyedévre . . . — | EgyéS szám á kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Me gj elec: B ez eredj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. hóvá a láp szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. leményelc intézendők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . 1 frt 87 kr. 100—200 | ... 2 „ 87 B 200—300 „ ... 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Milliók a vízben. Az ország nagy részén a kiállóit veszedelem után megkönnyebbülten lélekzik föl a verejtékes polgár-ember. Csak itt-ott jajdul föl a panasz és hangzik föl a káros emberek sopánkodása, vagy kétségbeesése. Most, hogy a meleg nap a Kárpátok nagy hótömegét java részben felolvasztotta, talán szabad, mint elmúlott veszedelemről írni a tavaszi áradások- ról, énnek főként megdöbbentő' tanulságait tévé szóvá. . £g, ezek sorában piramidális magassággal az. .csúcsosodik ki, hogy a mi folyó-szabályo- zási. munkálataink nagyon kompromittálva vauinak. Arra a tapasztalatra, hogy évtizedes védelmi munkálatok és szabályozási munkálatok titán, ilyén sisiphusi küzdelemre kény- szerittettek a folyó menti községek, — megindokolja a legkeményebb bírálatot. Mit ér a mérnöki tudomány minden matematikai jegyzékbe-vétele, ha a maximálisnak mondott vízmagasságot néhol egy méterrel meghaladta a rohanó ár. Végre is kell egy fix pontnak lenni, a hol a vizek óriási tömege elől védekezni dő- reség, mert az érdekeltek ezzel is ott állanak, hogy ha az ár tönkre nem teszi őket, tönkre fogja juttatni a tulmagas ártéri költség. A kanyargó Tisza mentén valóságos bástyafal meredez. A kelták és gepidák kalandos betörései ellen nem voltak ily magas falak, a kínai falról , nem is szólva. Hiszen kábaság lenne a védekezés és folyó-szabályozás ellen beszélni; de legalább ezek a milliókon létesített védmüvek szükség esetén feleljenek meg hivatásuknak. Ha már a folyamszabályozás nem kom- bináltatott a viz-szétosztás, tehát az Alföld csatornázása alapján, legalább a mederbe szorított folyók tavaszi katasztrófáit tudják enyhíteni. És erre az enyhítésre egy dolog elkerül- hetlenül szükséges: annak kimondása, hogy egy bizonyos fix magasságnál a benépesített területeken kívül tehát a városokat és falvakat leszámítva, védekezni szabad ne legyen. Mert ha ilyen védelmi szabályzat áll fenn, mint most, arra csak egy példaszó áll jellemzésül: aki bírja, az marja. És rettenetes hy- pokritaság emberszeretetről beszélni, ha teszem X. város nyomorult, talán szikes, jóformán értéktelen kaszálóját szabadjon megvédeni, hogy a rohanó ár a folyamparti virágzó városból csináljon romokat és koldusbotra juttassa ezerszámra az embereket. Úgy értesülünk, hogy a kormány is megdöbbent a vizbe dobott milliók felett és hogy tavasz állandó rettegtető réme be ne következzék, újabb 50 milliós államkölcsönt készül fölvenni a folyamszabályozásokra, a melyek megfizetése az ártéri érdekeltekre néz. A saját személyének és vagyonának biztonsága érdekében ki nem szívesen viselné ezt á közös terhet, minthogy munkájának gyümölcsét hullámsor nyelje el. Ámde a közterhekkel arányban garancziát is akar látni, hogy a veszedelem elhárítható lesz, valamint az ország általános jóléte igényli, hogy az adó-alapok ne koczkáztassanak a tulmagas ártéri költségek révén, a melyek egy-egy Tisza-menti községet fölöttébb sújtanak már eddig is. Ami azonban leginkább kívánatos, egységes intézkedés arra, hogy a kimondott maximális vízmagasságnál, a községek külső határában védekezni ne legyen szabad, mert a haza oly test, melynek nem mindegy, ha kultúráját iszapolja el rommá az ár egy virágzó városban és embereket pusztít, vagy pedig kitombolja magát a rohanó ár ott a hol egy évig csinálhat kárt. Yajha ezt a kidobott milliók tanulságaiul illetékes helyen megszívlelnék. Május elseje után. A legtisztább humanitás alapján állunk. így tehát nem tudjuk eléggé éles kifejezéssel elitélni, a mi Bécsben történt. Ott ugyanis nagy megtisztelés érte a házőrző, vadász és pincsi kutyákat. Nem átallották hivatalos írásban kiadni, hogy a kutyákat többre tartják, mint a munkásokat, hogy felháborodjék rajta minden müveit és nem müveit ember. Az eset úgy történt, hogy a munkások május elsején a rotunda csarnokaiban nagy gyűlést akartak tartani, a rendőrigazgató pedig értesítette erre a mun- kásgyülés rendező bizottságát, hogy nem engedik nekik át a Rotundát, mert ott május elsején kutyakiállitás lesz. A kutya hasznos állat kétségkívül, a mopszli és pincsi lehet kedvesebb a famozus rendelet kiállítója előtt, de hogy ebből a komikus dologból valami ü TARCZA. B’acsiű.Kis kertemben rózsa nyilik Zöldellik a kikelet, Oh ! csak szivem rejt magában 1 Hóviharos zord telet.. Zeng . a madár kinn az erdőn A lombos zöld fa ágon, Szivem pedig majd széttépi A gyötrő, mély fájdalom. Fáj a szivem bucsoznom kell Attól a kit szeretek, Mert a sorsnak hánykódása Elűz innét engemet. Az elválás búcsú szavát Ki mondani nem lehet, — Nem is teszem,, minek tegyem? . . . Nem értesz meg engemet!". Márvány — kemény szobor — hideg A te kebled, — angyalom! — Hát légy boldog, te sorsod ez, Az enyém: a fájdalom! — < Barta Antal. 2v£áö\a.s. (Nagyon szegény a kebel, mely nem tud örülni az első pacsirta dalának, az első virágnak.) Guseck. Úgy vélem, hogy Pithagoras és Newton is poéták voltak a maguk májusán. Mert a kit szívvel alkotott a Teremtő, az a gyöngyvirág, jázmin, orgona mámoros, poetikus hangulatából ki nem vonhatja magát. De a mit az illatnak legbájosabb asszonan- cziája meg nem csinál, megcsinálja azt a káprázatos látomány, mely jut a szemnek, az a filomilai térzene, mit a bokrok kifogyhatatlan nótáju, virgoncz trouba- dourjai cselekesznek, a dalos madárkák. Különösen ha méla, esti alkonyaton megszólalsz epedő szerelmi dalodon kedves csalogány. Szép vagy május, szebb annál a mithologiai istennőnél, a kinek nevét hordozod. Egyik érthetetlen- sége a poezissel tele antik mithologiának, hogy a te fiad Maia! a kalmárlelkü Merkur lehetett. Te, ki a tavasz ébredésének voltál istennője, a ki csupa bübáj és hangulat lehettél, a ki bizonynyal szebb Yénusnál, mint nevelhetted fiadat a kalmárok patronusává az istenek antik köztársaságában? És ha fiad igy megtagadott, bizonynyal a kedves fiadnak kezéből május elsején kivetted a mérleget és a kikelet fuvalmával poétává kényszeritetted. Nem hiszem, hogy a május szépségének bámulatra, csodálatra késztő hatása alatt, valami, ha öntudatlan ima is, ne jelezze a lélek föltétien kapitulá- czióját. Madach szerint a természet egy nagy szív szerelmétől dobog. És még nem láttam az irodai robotnak halállal eljegyzett betegét, a kinek arczára csodálatos metamorphozisként ne az élet pírját fös- tette volna a május fuvalma. És Aphrodite Pandemos bizonynyal a tiszta, eszményi szerelem istennője lesz Aphrodite Urania, Maia kollegájának napjain, ebben a bűbájos májusban. * Micsoda szörnyű anachronismus hát, hogy egy pár népboldogitó fantaszta az emberiségek egyetlen poetikus napjából ki akar fosztani és május elsejét az uj, népboldogitó eszmék vérkeresztelőjévé akarják avatni. A világrend ellen üzennek május elsején hadat, holott csak e napon szál az emberek szivébe megnyugvás és enyhület. Merő fenyegetésnek kell lenni a dobbal, síppal kürtőit vörös májusnak. Mert nem lehetnek az emberek oly gonoszok, hogy az élet egyetlen magától derült napján fegyverkezzenek a megtorlásra. Aztán bölcsen megmondotta Cicero, hogy a vélemények elévülnek, de a természet szavát fentartja az Isten. (De nat. deor I. 2. c. 2.) Heros- trates fölgyujtván az ephezusi Arthemis-templomot, halállal lakolt, de a halálnak minő halálával kellene meghalnia annak, a ki vérrel fertőzné meg a napot, mely a poezisé. A szocziális tanok mennyi természetimádót riasztanak el, hogy valami gonosz közülök a május elsejét használta fel hadizenő napnak. És beszéljen mást bárki, a vörös május sohasem lesz egy második Bertalan éjszaka, mert annyi ekkor a hangulat, hogy nem lehet lelketlenül vért ontani. Rettenetesen eldurvul az emberiség erkölcsében, ha megteszi.
