Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
XXIII. évfolyam. ±. szám. Szegzárd, 1895. január 6. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanítóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre. . . . . 6 frt — kr. Félévre ..... 3 „ — „ Szerkesztőség: Beteerédj István-uteza 6-ik szám alatt, Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Megjelec: Hetenkint egyszer, vasárnap. Negyedévre .... 1 „ 50 „ lioVá a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. lemények intézendők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hív. hirdetések: 100 szóig . | . 1 frt 87 kr., 100-200 I . . . 2 I 87 I 200—300 * . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több. Felhívás előfizetésre. Lapunk jelen számmal a 23-ik évfolyamba lép. A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ immár csaknem egy negyedszázad óta szolgálja Tolnavármegye közérdekét. Ez idő alatt önérzettel, minden kérkedés j nélkül, mondhatjuk, hogy minden körülmények között megtartottuk függetlenségünket I és szabadon, minden befolyástól menten, lankadatlan igyekezettel . munkálkodtunk a közjó előmozdításán. Hivatkozhatunk nehéz viszonyok között megfutott múltúnkra, hogy mindenkoron a közérdeket és nem egyesek érdekeit szolgáltuk. S ennek köszönhetjük, hogy huszonkét hosszú év alatt kivívtuk Tolnavármegye nagyközönségének osztatlan elismerését és pártolását. A változó viszonyok mellett is rendíthetetlenül megállottuk szívós kitartással helyünket, daczára annak, hogy a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ megalapítása óta két uj megyei lap'is keletkezett. Nem ütjük meg hangzatos frázisokkal a nagy dobot, nem Ígérünk eget-földet, s nem is hirdetünk világra szóló politikát, mert programmunk a jövőben is a régi marad, melytől eltérnünk nincs okunk, mivel eddig is megfeleltünk igazi hirlapirói feladatunknak, a mit lapunk pártolóinak kitartó gárdája bizonyít legjobban. A j,TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ minden rovatát jövőben is kipróbált erők vezetik, s kiváló súlyt helyezünk arra, hogy a helyi és a vidéki eseményekről megbízható értesülést adjunk, a szépirodalmi részben pedig csakis irodalmi becsű verseket és tárczákat közlünk. Kérjük továbbra is lapunk olvasói és barátjai szives támogatását, melyet a jövőben is kiérdemelni legfőbb törekvésünk leend. A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ előfizetési ára: Egész évre . . 6 frt *-1 kr. Félévre . . . 3 frt — kr. Negyedévre S frt 50 kr. Mutatványszámokat kívánatra küld a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ kiadó- hivatala. Hazafias üdvözlettel: a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ szerkesztősége és kiadóhivitala. í MM m Az ezeréves ünnep s Tolnavár- _ megye. Még egy rövid év s a széles nagy világ azon ritka eseménynek lesz bámuló szemlélője, hogy egy valahonnét Ázsia sivatagjairól felkerekedett maroknyi harczias faj, Európa kellő közepébe ezer év előtt történt betelepedésének évfordulóját ünnepli. De nem csak ünnepli, hanem még a magyarok külön Istenének oltalmára hivatkozva, szent fogadást tesz, hogy azt a te- rületet, melyet ősei karddal szereztek, az ezer év alatti ivadékok pedig töméntelen vérhullás közben megvédelmeztek, a következő ezer évre is maga számára fentartja s pusztíthatta a múltban tatár és török; kísérletet tehetett elfoglalására osztrák és német; döngetheti integritásának kapuját oláh és tót, azért ez a föld, a mint a lefolyt ezer év alatt,- úgy a következő időben is magyar fog maradni. Magyar fog maradni, mert a magyar nemzet elévülhetlen jogai és egy hosszú' idő által szentesitett birtoklás alapján igy akarja s hogy akaratának érvényt is tud szerezni, arra megdönthetien érv ezeréves múltjának fényes történéte. S a nemzet, belátva, hogy ezen ritka eseménynek évfordulóját most már nem harczias erényjeinek demonstrálásával, hanem kultur állapotának feltüntetésével és életrevalóságának bebizonyitásával kell ünnepelnie, lázas tevékenységgel fog feladatának megoldásához. A fő- és székváros, a magyar nemzet dobogó szive, már erélyesen munkálkodik, hogy méltó legyen a magyarság központi szervéhez. Egész utczasorok tűnnek el, hogy impozáns paloták sorai emelkedjenek helyébe; a modern közlekedési eszközök egész hálózata születik meg s a kiállítás tere egy csodás paradicsommá varázsoltatik át, hogy a kul- turállam elnevezést a magyarnak biztosítsa. A fő- és székváros példáját kell követni a vidéknek is s hogy erre meg van az akarat és törekvés, példa reá vármegyénk működése. A törvényhatósági bizottság már megszavazta a kulturadót, melynek feladata az oktatás terén észlelt hiányok eltüntetése s idegenajku testvéreinknek a magyar nemzettel nyelvben is leendő egyesítése. A vármegye székhelye: Szegzárd szinte minden törekvésével azon van, hogy az ezeréves ünnep már legalább készülve találja az oktatás templomát: a főgimnázium épületét s egyetlen kimagasló költőjének szobrot emel, hirdetve ország-világnak, hogy a magyar a maga jeleseit, ha azok a magyar nyelv terjedésének útját egyengetik, megbecsülni képes. Yan még ennek a vármegyének több helye is, mely csatlakozhatnék az ünneplők nagy tömegéhez. Hát mi nem akarunk ez irányban javaslatokkal fellépni, csak úgy röviden körvo- nalozva egy eszmét pendítünk meg, mely, ha visszhangra találna, méltón illeszkednék be az ezeréves ünnep keretébe. Sok lakója van ennek a vármegyének, ki szivvel, lélekkel magyar, de az állam nyelvét nem bírja. , Milyen nagyszerű dolog lenne az, ha azok a községek, melyekben idegen ajkú testvéreink tömegesen laknak, maguk önkéntesen azzal mutatnák ki a magyar nemzethez való törhetlen ragaszkodásukat, hogy éppen a nemzet ezen ritka ünnepe alkalmából intézkedéseket tennének, miszerint rövid idő alatt anyanyelvűk épségben tartása mellett, legalább a fiatal nemzedékkel elsajátíttassák a magyar nyelvet. Ez lenne idegen ajkú testvéreinknek magasztos ténye, melylyel maguknak, de egyúttal az országnak elévülhetlen szolgálatot tennének. Minden községben van arra hivatott népszerű egyén, ki ha az ügyet magáévá teszi, az üdvös eredmény el nem maradhat. Ünnepeljék idegen testvéreink ily módon a magyar állam ezredéves fentállását, mert hisz ez a föld az övék is s ez a föld az, mely bennünket közösen: ápol és eltakar! I Sz*k*árdi i Jj. Szilveszteri dalestély. A szegzárdi dalárda a fiumei országos dalversenyen szerepelt nyilvánosan utoljára s hazajőve Adria gyöngyéből, elhatározták a dalárda vezető férfiai, hogy uj működő tágok belevonásával megerősitik, szervezik újból a dalárdát. A megbeszélt tervet csakhamar meg is valósitották és oly kitűnő hangokat sikerűit a magasztos ügynek megnyerniük, hogy a mostani rekonstruált szegzárdi dalárda bátran kiállhat a legkritikusabb s a legdisztingváltabb igényű közönség elé is. Hogy milyen magasra emelték a dalmüvészetet rövid idő leforgása alatt, arról előnyösen győződtünk meg a megtartott szilveszteri dalestélyen. Sokan voltak olyanok, kik bizonyos pesszimizmussal néztek a dalárdisták első nyilvános fellépése elé s ezek is tartózkodás nélkül fejezték ki elismerésöket. Megmutatták a szegzárdi dalárdisták, hogy mit lehet néhány hónap alatt nemes igyekezettel és kitartó szorgalommal elérni, ha megvan a tagokban nemcsak a művészet iránti szeretet, hanem rendelkeznek Istenadta hangorganummal is. A dalárda újabb fellendülését azon férfiúnak lehet a szorgalmas működő tagokon és a karnagyon kivül tulajdonitani, ki nélkül a dalárda, mint Főnix nem támadt volna föl halottaiból. Ha a kitartás és nemes igyekezet továbbra is lelkesíteni fogja a dalárda minden egyes tagját, úgy a mostani szervezettel és kitűnő hangokkal nemcsak méltó utódai lesznek a régi, hirneves szegzárdi dalárdának, hanem dicső elődök által dalversenyeken szerzett babérokhoz még újakat is fűzhetnek. Hogy ez jgy )egyen, . azt őszintén óhajtjuk s ezzel városunk jó hírneve is csak emelkedni fog. Amint már említettük, Szilveszterkor mutatta be a szegzárdi dalai’da a nagy közönség előtt a mü- I éneklésben tett haladását.
