Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-04-22 / 17. szám
1894. április 22. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (17. sz.) czél érdekében jőakaraliilsg támogatni fosnak, melyért résén közlöm és igen jé néven veszem, ha tisztelt előre is koszónetemet nyilvánítva, maradtam huzafiui 1 üdvözlettel Nyitrán, 1894. április hóban. Halasyl Béla tanár, a „Kossuth a magyar költészetben“ czimü munka szerkesztője. * Kossuth Lajos gyógymódja. Basso-Arnoux doktor, Kossuth Lajos nagy hazánkfiának turini tartózkodása alatt tizenkét éven át volt hű és önfeláldozó orvosa, svédországi tanulmány-utja után egy mindenkit érdeklő könyvet irt a másságéról ős svédtornázásról. Ezen gyógymódot alkalmazta Kossuth Lajos és a könyv is a turini számüzöttuek van ajánlva, mint a mely az aggastyán életét évekkel meghosszabbította: Kossuth Lajos ezért egy rendkívül meleghangú köszönő levelet irt Bassonak, melynek hű másolata mellékelve van a könyvhöz s a czimlapot is Kossuth végszavai és aláirása díszíti. A köny dr. Jutassy József fővárosi gyakorló orvos kitűnő fordításában jelent meg Dobrowski és Franke budapesti könyvkiadóknál. A jövedelem fele a Kos- suth-szoboralap javára esik. Az Ízlésesen kiállított köny ára 1 frt s kapható minden könyvkereskedésben. Magában a fővárosban oly nagy volt ezen mindenkit érdeklő köny iránt a kereslet, hogy már második kiadás vált szükségessé. * A nemzeti gyász profanátása lett volna az elmúlt napokban előfizetés felhívásokkal zaklatni a közönséget és azért inkább bevártuk a gyász oszlásának idejét, hogy újból a nagyközönség figyelmébe ajánljuk J. Virág Béla, a Telefon Hírmondó szerkesztőjének érdekes hetilapját, a Világnaplót. Az érdekes hirek és czikkek heti-lexikonja ez, mely hetenkint szombaton este jelenik meg. Közli úgy a belföldi, mint a külföldi sajtó érdekes híreit és czik- keit és az ezekre vonatkozó illusztrácziókat. Nélkülözhetetlen segéd-újság mindazok részére, a kik csak egy vagy két hírlapot járatnak. A Világnapló rendkívül szórakoztató olvasmány, mert a világsajtónak csak az érdekes anyagát dolgozza fel, még pedig mintegy 1700 bel- ős külföldi újságból. Előfizetési ára negyedévenkint 1 frt 50 kr, mely összeg: Világnapló, Budapest, Rákos-utcza 5. szám czimre küldendő be. KÖZGAZDASÁG. Ültessünk honifaj szőlőt. Midőn a kedves olvasó e czimre tekint, azt hiszi: hogy ismét egy kivihetetlen dologról szól e czikk. Valóban kétségbeejtő gondolat is különösen a pór szőlőgazdának, hogy talaja és a Clima által kedvelt jó fajoktól megváljon s helyette idegen fajokat — tudja Isten miféléket — importáljon. De, ki e közleményt figyelemmel végig olvassa, minden kétely eltűnik előtte s örömére és megnyugvására szolgál a szomorú szőlős gazdának s mintegy akaratlanul visszagondol a régi bőszüretekre, elfelejti még adóságát is, melybe e sanyarú helyzet döntötte s azok a czifra okmányok — váltói — majd lassan el is tűnnek, ha ujult erővel és szorgalommal az itt közölteket követve, fog ismét munkájához. Szomorú tapasztalattal kíséreltem meg magam is többféle fillokszera elleni irtószert, de részint a költség nagysága, részint a kivihetetlenség s egyéb akadályok gördültek elém; e miatt abban hagytam az ilyféle kísérletezést s elhatároztam, hogy amerikai anyagokat szerzek be, melyek a fillokszeiának határozottan ellen állnak s igy a szőlőmet a régi kedvező állapotába visszavarázsolhatom, Nem is csalódtam. Örömmel tapasztaltam, hogy a gyakorlat mily fényes bizonyítékkal győzött meg engem s lelkem egész örömével hirdetem szőlőgazda társaimnak e módot, de szavam elhangzik, mint pusztában kiál- tónak szava, azt vagy nem hallják, vagy követni nem akarják; mert a pór nép csak annak hisz, mit szemmel lát és kézzel foghat, azért mit szóval mondok, azt tettel bizonyítom s élő példával járok előttük. Azt tapasztaltam, hogy sokan vannak, kik az amerikai vadszőlő alanyoknak határozott ellenségük, azoknak gondos kezelése, ojtogatása egészen visszariasztja népünket; azért egy újabb és kedvezőbb módot ajánlok, melyet népünk nagyobb nehézség nélkül szép eredménynyel kivihet s a fillokszerát tökéletesen távol tarthatja szőlőjétől. Ne gondolják, tisztelt olvasók, hogy tán a 200 ezer franc elnyerése ösztönzött engem, hanem a közérdek, melynek áldozata vagyok, az buzdít, hogy népünk sanyarú helyzetén segítsek. De hogyan, lehet-e legyőzhetetlen ellenséget ártalmatlanná tenni? Én ezt itt sziszakértő, sőt még Livius barátom is, ki e szakismeret mestere, hozzászólva szives megjegyzéseikkel tapasztalatainkat, gazdagítják ismereteinket. Miután a köznép semmi áron sem akar az ő régi rendszerétől, megszokott fajú szőlőitől megválni, reménykedve ülteti be a már 2-szor kiveszett szőlőjét, hogy az majd csak termőre fog jönni, de minden törekvése hajótörést szenved. Nyolcz éve már, hogy mintegy 800Q ölnyi területet heültettem honifaj szőlővel, melyből a fillokszera 3 évvel előbb a szőlőt kipusztitotta s cso- dák-csodája: daczái’a, hogy a körülötte levő Szőlők már tönkre jutottak, az én szőlőm minden ártalom nélkül gyönyörűen diszlik. Mondják szomszédaim : hogy én megbabonáztam szőlőmet. Igen ám, de e babonának természetes okai vannak, mert éu nem sajnáltam szőlőföldemtől a munkát, 70 cm. mélyen jól meg forgattattam s 3 évig burgonyával vetettem, mi által a föld megtisztult s csak úgy ültettem be a közönséges szőlőfajainkkal. A tapasztalat annnyira felvilágosított bennünket, miszerint reá jöttünk arra; hogy,a 70% kovát tartalmazó földben, vagyis a futóhomokban nemképes a fillokszera pusztítani; mert mint a féle rovar tökéletes kifejlődését csakis a föld fölött a a szőlőleveleken őri el s petéit lerakni augusztus havában kezdi, midőn a szőlőtövóbe a gyökerekhez hatol. De ha e gyökerek fölött bizonyos vastagságon homok fekszik, akkor a fillokszera az ő munkájában I meg van gátolva; mert e szemcsés kova — homok — azt megsemmisíti. Azért ástam kis gödröket (2 ásó- nyomQ-ben) s abba ültettem a szőlővesszőket s a gödröket kovafölddel töltöttem meg. így 800Q ölnyi kerületen 1,600 szál vesszőből egy sem hiányzott és | máig is diszlik gyönyörűen s a lehető legjobb termést adja, mert ha netán a kapálás által a szőlőtő mellől a homok elhuzatnék, ón azt azonnal pótolom. Azért tehát, e tapasztalatomat csakis azoknak ajánlom, kik az oltással nem akarnak foglalkozni, vagy hozzá nem értenek, vagy olyannyira megszokták a régit, hogy minden újításnak határozottan ellene vannak. Én magam is barátja vagyok az amerikai vessző alanyoknak, miszerint ezek bővebb termést adnak s a reájuk fordított nagyobb fáradságot gazdagabban jutalmazzák. A szőlősgazda társaimnak szives figyelmükbe ajánlom szerény tapasztalataimat, melyekkel egyszersmind munkakedvet, kitartás és boldog megelégedést, a szőlőtőinkbe pedig sok édes nedvet és oly boldog, vig szüreteket kívánok, mint a milyenek hajdan pinczeinket megtöltötték a drága nektárral. Szentpéteri Sándor. Felhívás tengeri termelési kíséri, eszközlésére. A m. kir. növénytermelési kísérleti állomás újabb szervezetére és jelenlegi költségadományaira támaszkodva a többek között nagyobb szabású termelési kísérletet óhajt tenni első sorban tengeriből megállapítandó, hogy az egyes vidékek helyi viszonyai között, mely féleség termelése ígérkezik úgy főleg jövedelmezőségi, valamint más számításba jöhető körülménynél fogva legajánlatosabbnak. Ehhez képest tervbe vétetett — egy nagyobb puha szemű korán érő féleség: a muraközi, egy közép és egy később érésű lófogu féleség; ezek Queen of Prairie (puszták királynője) ős a szalontai tengeri (utóbbi az eddigi tapasztalatok szerint amannál nagyobb terméseket ad) végül egy apró kemény szemű korán érő tengeri féleség: az alcsuthi (javított) pignoletto tengeri-kísérlet alá vétele. A kisőrletek alá veendő tengerikből 20—20 klgr. bocsáttatnék a kísérletre jelentkező gazdák rendelkezésére. A kísérlet akként volna végrehajtandó, hogy a tengeri termelésére szánt területből kihasittatnék annyi kát. hold nagyságú parcella, mint a mennyivel a kísérlet végrehajtandó volna (hozzá számítva a gazdaságban eddig termelt tengerit is.) Az egész kihasított terület 1—1 holdnyi részletére elvettetnék az állomástól kapott, illetve összehasonlításul a gazdaságban eddig termelt tengeri is. A rendes művelésben részesített tengeri min- denfáleséjének termése külön-külön töretnék, illetve állapíttatnék meg mennyisége és úgy ez, valamint a tenyész idő alatt tett egyéb megfigyelések az állomás részéről e czólra küldendő rovatos ívbe volnának bevezetendők; a kitöltött iv annak idején az állomásnak volna visszaküldendő. Felkéretnek azon gazdák, kik ezen kísérletben rósztvenni óhajtanak, hogy erre vonatkozólag a kívánt tengeri-féleség, valamint a lakhely, posta és vasúti állomás megjelölésével mielőbb nyilatkozzanak a ro. kir növénytermelési kisőrleti állomásnak M. Óvárra. A mely nyilatkozat alapján a meddig a készlet tart a rendelkezésre álló tengeri félékből, a kívánt mennyiség a beérkezés sorrendje szerint a közlött czimre azonnal útnak fog indíttatni. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Görbő, 1894 ápril hóban. Tisztelt szerkesztő ur! A kir. taufelügyelőség 1118. igt. sz. alatt utasítást adott ki, hogy a m. kir. közokt. miniszter ur által ajánlott „Magyar királyok és hősök“ arczképe, „Lányok lapja“ és „Hasznos mulattató“ czimü ifjúsági iratokat amennyire lehet, iskolámba bevezettesem. Ezen felszólítás folytán sikerült is a fönt megnevezett 3 iratból egy-egy példányra előfizetni. Az utóbbi folyó évi 3. és 4-ik számában megjelent egy ifjúsági színmű égj felvonásban. A „persely“. A nevezett folyóirat e színműről igy nyilatkozik: A „persely“ czimü kis színdarabot ajánljuk az olvasók figyelmébe. Pompásan elő lehet adni, nagy hatást csinál, mert szép költői s a mellett érdekes. Én nem voltam hajlandó a darabot adni. Azonban az iskola nagyobb tanulói, egy ifjúsági könyvtár alakítását tűzvén ki czélul, megkértek, hogy e színmüvet. adjuk elő és én támogassam őket. Ennek folytán utasítottam őket, hogy a húsvéti szün- ■ napok alatt tanulják szerepeiket, mit örömmel meg is tettek stb. Lássa igen tisztelt k. a, már ezelőtt 12 évvel még mielőbb kedves hazánk metropolában a hatóság eltiltotta a kicsikékkel való mükedvelősködést, nem voltam hive a rendszeres színpadi szerepeltetetősnek a serdületlenekkel, ámbár a nagyobb tanulók által kérettem fel, s hogy Várpalotán miért adtunk színdarabot, ős itt miért engedtem leányaimnak szerepet — a kik a legnagyobbak az iskolában —? Tudja meg k. a, a zajgó ár ellen igen nehezen, vagy éppen nem lehet úszni; különben leányaim anyja is, csak úgy mint a többi anya gyermekeivel szemben gyengéd, hiú lehet. Egyébiránt mi tanítók a mai korban büszkék lehetünk, nagy emberek, hozzájárulásunkkal iparkodnak nagygyá tenni benünket. Szívből gyászoló legnagyobb magyarnak egy tanítóhoz intézett vigasztaló szavai: „Ne szőgyelje ön, hogy néptanító, olyan állás ez, mely hasonlít a harmatcsepphez, ember ős marha gázol rajta, de nyomában virány kél“. Jókai Mór: „Magyarországot még egyszer meg kell hódítani, a magyar nép számára, de ez a hadviselés a néptanítókra várakozik“. Szász Károly: „Ha református püspök nem volnék, tanító szeretnék lenni“. Ezek az előrelátó bölcsek tudják, hogy minden jóra, nemesre felhasználhatók vagyunk saját erőnkhöz képest, lelkesülni tudunk minden jóért, minden nemesért, de azért ne komédiázzunk! Hagyjuk akicsikéketnaivságukbanl Azután t. k. a, előszámolt paedagogusok bizonyára kitűnő emberek, kik igen csinos, szép mulattató meséket, elbeszéléseket stb. mellékesen egy-egy színdarabot is hoznak, de még egyszer sem Írták meg előfizetőiknek, hogy ezeket a színdarabokat rendszeres színpadi módon adjuk elő. Végre a fölötte intellectualis kérdését, a tandíj rendezését, ez olyan mathematikai feladat, olyan gordiusi csomó, melynek feloldására az 1893. év XXVI t. ez. 4-ik §. lesz hivatva. A tanító készpénz fizetését köteles az isk. fentartó havonként, vagy évnegyedenként, de mindig előlegesen kiszolgáltatni, ha csak Írott malaszt nem marad. Az eddig tett tapasztalásunk szerint csak írott malaszt még ez az üdvös törvónyjavaslot S csupán e végett hajlandó * állását itt hagyni, de óva intettem és intem, e helyen is. Majd ránk is derül! Miként a hatalmas zene elhangzott akkordja után a levegő atomjai még tovább is rezegnek, de megcsendesül az elhangzott dallamok áriája, úgy leszünk hasznos tollharczunk lefolyása után, mert ón részemről a t. szerkesztő urnák türelmét nem zavarom meg ezután is, ha csak más tárgyban nem kedves engedelmővel. Ne maradjunk hát e harcznak közvetlen hatása alatt; térjünk vissza az állandó béke olajágához, menjünk mindennapi őletgondjaink végzőséhez lelkiismeretteL
