Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-03-04 / 10. szám

1894 márczius 4 TOLNA MEGYEI KÖZLÖNY (10. sz.) ö Ezen maradvány fedezésére szolgált: Takarókptári betétekben 2235 frt 15 kr, 13 alapitó tag tőketartozása 325 frt, kamat- és tagdij- hátralékból 143 frt. Összesen 2703 frt 15 kr. Az 1893-ik évben volt: Bevétel 1021 frt 30 kr, kiadás 872 frt 07 kr, készpénzmaradvány 149 frt 23 kr, követelésekben 2227 frt 25 kr, összes maradvány 2376 frt 48 kr. Ezen maradvány fedezésére szolgál: Takarókptári betétek 1954 frt 48 kr, 11 ala­pitó tag tőketirtozása 275 frt, összes maradvány 2376 frt 48 kr. Miután az 1891 óv végén az alapvagvon kitesz 2826 frt 84 kr, kitűnik, hogy az 1892-ik évben 123 frt 69 kr, az 1893-ik évben 326 frt 67 kr. összesen 450 fit 36 kr használtatott föl az alaptő­kéből. Egyesületünk gyámolitásáboz intézetünk fen- tartásához hozzájárultak a szegzárdi nmlts. alapít­ványi uradalom 41 frt 66 krt, és 6 □ m. tűzifával, a szegzárdi Takarékpénztár 15 írttal, a Tolname­gyei Takarék- és hitelbank 20 írttal óvenkint a szegzárdi népbank az 1892-ik évben 10 írttal, Szeg­zárd nközsóge az 1893-ik évben 50 írttal. Azon re­ményben, hogy a t. Közgyűlés helyeslésével találko­zom, vagyok bátor a nagylelkű adományozóknak leg­mélyebb hálánkat tolmácsolni. Egyesületünknek van jelenleg 22 alapitó, 102 rendes és 60 pártoló tagja. A tagok számát s azok társadalmi állásából folyó erkölcsi súlyát tekintve, egyesületünk még mindig kiváló helyet foglal a vi­déken működő hasonló egyesületek közt s indokolttá teszi a választmánynak azon törekvését, hogy fenn­állását biztosítsa. Most pedig fájdalmas kötelességet teljesítek, midőn egyesületi életünk vázolásánál megemlékezem azon súlyos veszteségről, mely benünket özv. báró Augusz Antalné elhuuytával sújtott. Mint ogyesületünknek alapitó, később tisztelet­beli tagja híven megőrizte azon családi traditiókat, melyek boldogult férje néh. br. Augusz Antal és fia br. Augusz Imre nevét elválaszthatatlanul összefor­rasztották intézetünk történetevéi, melynek óvlapjai- ban e család tagjai mint intézetünk alapitói, annak leghathatósabb támaszai szerepelnek. Az egyesület csak önmagát tiszteli meg, ha intézetünk körül szerzett érdemei elimerése mellett jegyzőkönyvileg fejezi elhunyta fölött érzett mély fájdalmát. Béke lengjen porai felett. Ugyancsak súlyos veszteséget képez az egyesü­letre nézve, két lelkes, ügybuzgó tagjának városunk­ból való elköltözése. Perczel Helén úrnő választmá­nyi tag és Gál Kálmán az egyesületnek hosszú éve­ken át volt titkára szeretetteljes odaadással s lan- kadást nem ismerő buzgósággal szolgálták ügyünket. Hivatalomból kifolyó kötelességemnek ismerem, hogy eltávozott két tagtársunknak az egyesület kö­rében kifejtett közhasznú ténykedésért, hálás elis­merésünket, távozásuk fölötti sajnálkozásunkat ki­fejezzem. Az egyesület által fentartott kisdedóvoda bel- óletére vonatkozólag örömmel jelenthetem, hogy a nevelő, Bati János a lefolyt két évben is lankadat­lan buzgalommal az ügy iránti lelkesedéssel és va­lódi szakértelemmel felelt meg magasztos, de súlyos és felelőséggel terhes feladatának. A növendékek létszáma az 1892-ik évben 86 volt, ezekből fiú 48, leány 38. Legnagyob volt a lét­szám május hóban 67, legcsekélyebb januárban 42. Az általuk fizetett tandij összege kitesz 183 frt 50 krt. Az 1893-ik évben 76 növendék közzül volt fi:u 42, leány 34. A látogatottság aránya azonos az előző évihez. Tandij czimón befolyt 156 frt 50 kr. Az in­tézet működése a julius havi nagy és az óvközti kisebb szünetek leszámításával folytonos volt. A le­folyt utolsó évben gyakran fordultak elő betegeske- dések. A szigorú téli hónapok alatt csak gyéren lá­togatták az intézetet. A difteritisz is fölütötte rémes fejét s két növendékünket ragadott el áldozatul Reichl Bandit és Novák Frigyest. Mindkettő szere­tőire méltó és kis társaik által is kedvelt gyermek volt. Ugyancsak, fölemlitendőnek és jelentésem ke­retébe illőnek tartom intézeti életünknek azon moz­zanatát, mely a szokásos karácsoni gyerraektinne pólyben nyert kifejezést. A legőszintébb elismerés hangján kell fölemlítenem a nagy közönség nemes áldozatkészségét, mely oly mértékben nyivánult, hogy a szokásos ajándékokon felül szegónysorsu növendé­keinket föl is ruházhattuk; nemkülönben elismerés illeti Tekus Yilmosnó és Walter Károlynó úrnőket az ünnepély rendezésében nyilvánított készségért és tapintatos eljárásért. Nevezett úrnők az ügy iránti lelkesedésből oly odaadással tetjesitettók megbízatá­sukat, melyért köszönetünket nyilvánítani erkölcsi kötelességemnek ismerem. Végül sajnos tudomásul jelentem, hogy Bati János kisdednevelő megrongált egészségére való hi­vatkozással benyújtotta a nmlts. vallás- és közok­tatásügyi m. kir. miniszter úrhoz nyugdíjaztatása iránti kérvényét s ugyan ez alkalommal kérte a vá­lasztmányt, hogy őt nyugdíjügye elintézéséig gyakor­lati ténykedése alól fölmenteni s helyettesítéséről saját költségén gondoskodni szíveskedjék. A választ­mány sajnálattal vette tudomásul a nevelő egészségi állapotának hanyatlásáról szóló értesítést s ennek figyelembe vételével az ovodai gyakorlati tanítás kötelezettsége alól fölmentette; minélfogva a helyet­tesítésre vonatkozó kérelmét, tekintettel a nevelő 17 évi hű, buzgó és lelkiismeretes működésére a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében az alap­szabályok 29 §-áuak értelmében az egyesület ter­hére beállítandó helyettes óvónő kiküldése által tel- jesitendőnek találta s ezt rendes határozatban ki­mondotta. A választmány ezen intézkedése fölötti határozat a mai közgyűlés tárgysorozatába tartozik. Intézetünkre nézve igen megtisztelő s jövőjére is kiható nagyfontosságu a vallás- és közoktatás- ügyi m. kir. miniszter ur ő nagyméltóságának azon intézkedése, melynélfogva Tolnavármegye kir. tan­felügyelőjének indokolt fölterjesztése alapján múlt év május hó 23-án 19918. szám alatt kelt rendele­tével följogosította intézetünket, hogy az 1891. évi XV. tcz. végrehajtása tárgyában kiadott utasítások értelmében nyári és állandó menházak vezetésére képesítő tanfolyamokat szervezhessen. S igy a veze­tésünk alatt álló intézet részesül azon megtisztelő megbízatásban, hogy a megyeszerte fölállítandó men­házak részére szakképzett, ügybuzgó és hazafias érzelmű vezetőnőket képesítsen. Az első hat hetes tanfolyamra, mely múlt évi augusztus 5-ón nyílt meg, 12 hallgató vétetett föl, kik részben felsőbb leányiskolái, részben az elemi népiskolai tanfolyamokat végezték. Ezen tanfolyam záróvizsgája október 9-én tartatott meg a kir. tan- felügyelő, az egyleti elnök ős igazgató-titkár jelen­létében. Daczára, hogy a kezdet nehészsőgeivel kel­lett raegküzdenünk, a tanfolyamon közreműködő ta­nárok ügybuzgalma s a tanulók szorgalma kielégítő sikert biztosított. A féléves, vagyis állandó menedékházak veze­tésére képesítő tanfolyamra az~ előbbieken kívül még 3 hallgató vétetett föl. A tanításban résztvettek a vezető kisdedneve­lőkön kívül Batiné Stansics Fanni, Holub János ős saját csekélységem. Ezen tanfolyam záróvizsgája fo­lyó évi január hó 27-én tartatott meg a kir, tan- felügyelő, az egyesület választmányának, a község elöljáróság és az iskolaszék képviselői jelenlétében. E tanfolyam ideje alatt a hallgatók a legnagyobb szorgalmat fejtették ki s a képesítő vizsgát, úgy elméleti, mint gyakorlati részben a legkielőgitőbb eredménynyel tették le. Jelenleg egy uj tanfolyam van szervezés alatt, melyre annyi hallgató jelentkezett, hogy csak egy részük nyerhetett elhelyezést. Intézetünk tehát nemcsak saját hivatásának felel meg a reá bízott gyermekek magóvása ős neve­lése által, de a menházvezetőnők képzése folytán leghathatósabban hozzájárult, hogy az 1891. XV. tcz. rendelkezései Tolnavármegyóben minél előbb meg­valósíthatók legyenek. Szerény keretben tartott jelentésem záradékául fogadja a mélyen tiszelt közgyűlés legmélyebb kö­szönetéin tolmácsolását azon kitüntető nagylelkű bi­zalmáért, melyben csekélységemet évek hosszú során át részesíteni móltóztatott. KÜLÖNFÉLÉK. — A belvárosi uj plébános. Wosinszky Mór, kinevezett szegzárd-belvárosi plébános már vissza­érkezett lourdesi zarándok útjáról s február hó 28-án tette le a megyés püspök kezeibe a hivatalos esküt. Wos'nszky Mór a jövő hót folyamán jön Szeg- zárdra, hogy állását elfoglalja. — Pályadij. Sántha Károly, sár-szent-lőrinczi ev. lelkész, neves költő, — kitől lapunkban is már számos kitűnő költemény jelent meg — elnyerte a „Kisfaludy Társaság“ által a millenium ódára kitűzött pályadijat. Őszintén gratulálunk a nagy si­kerhez. — Előléptetés. A vallás- ős közoktatásügyi miniszter M o u d r y Hugót, a szegzárdi polg. iskola jeles segédtanárját, rendes tanárrá léptette elő. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter Ko­vácsnő Nagy Lujzát, a szegzárdi polg. leányis­kolái közszeretetben álló igazgatóját, a IV-ik fize­tési rangosztályba léptette elő. — Vizsgálat. Jövő hőt folyamán jő Pécsről dr. Szeredy József kanonok Szegzárdra, hogy a szeg­zárdi róm. kath. iskolaszék által kért vizsgálatot tel­jesítse. Uj tagok. A szegzárdi r. k. óvodát ős gyermek- menhelyet fentartó egyesület pártoló tagjai sorába újabban beléptek: Simont sits Elemőrnó és R á c z Józsefné. — Uj jegyző. A múlt évben nagyközséggé ala­kult Murgában egyhangúlag Eifert István hő- gyószi írnok választatott meg. — Iskolaszéki ülés. A szegzárdi községi iskola­szék jövő hétfőn délután fél 5 órakor a polg. iskola tanácstermében ülést tart a Szegzárdon felállítandó menházak tárgyában. Jótékony adomány. A szegzárdi takarékpénztár igazgatósága az 1893. évi tiszta nyereségből 15 frtot volt kegyes a szegzárdi r. k. óvodát és gyermek- menhelyet fenntartó egyesületnek adományozni, mely humánus tettért lapunk utján mond köszönetét a nevezett egyesület elnöksége. — Képviselő-testületi ülés. Szegzárd község képviselő-testületé folyó hó 1-őn délután 2 órakor ülést tartott. Az ülés megnyitása után a jegyzőkönyv hitelesítésére három tag küldetett ki. Az ülés legfon­tosabb tárgya néhai br. Augusz Imre arczképónek a tanácsteremben történt elhelyezése volt, mely al­kalomból dr. Hirling Ádám főjegyző nagyhatású beszédet tartott, méltatva a korán elhunyt báró érdemeit és azon nemes tettét, mely szerint összes vagyonát Szegzárd városnak hagyományozta oly czől- ból, hogy azon az Augusz kastélyban múzeumot ren­dezzenek be s az ő nevét viselő árvaházat létesít­senek. Tudvalevőleg e végrendelet az örökösök fel­lépte közvetkeztében nem hajtatott ugyan végre, de a létrejött egyezség folytán a város 80.000 frthoz jutott, melyet most a boldogultnak édesanyja halála után kőt év alatt fizetnek ki a törzsvagyonból s ezen összegen fogják Szegzárdon az Augusz-árva- házat felállítani. Az életnagyság1 T. Nyitray Lajos müve, igen éh az ifjú bárót. Egyéb közérdekű k* után az ülés feloszlott. — A pécsi székesegyháznál megüresedett basz- szista-állásra a hirdetett pályázat lejártáig négy pályázó jelentkezett, kik közül a megtartott próba- éneklés után a káptalan T a k y Gyula hőgyőszi osz­tálytanítót választotta meg, kinek oly kitűnő hang­orgánuma van, hogy bizonyára meg fog felelhetni kötelességének. — Halálozás. Múlt hó 25-én hunyt el váro­sunk egyik legtekintélyesebb ügyvédje, dr. Braun Bernát. Az elhunyt úgy széles jogismerete, valamint közéletünk terén kifejtett sokoldalú tevékenysége által kiváló helyet foglalt el társadalmunkban. A mily fáradhatatlan volt hivatása teljesítésében, ép oly buzgón felelt meg mindazon tisztének, a melyet a közbizalom reá ruházott. A helybeli izr. hitközség, melynek több éven át ismételten megválasztott el­nöke volt, egyik legbuzgóbb tagját gyászolja benne. Minden elfoglaltsága mellet buzgón törekedett hit­községe intézményeit a korszerű fejlődés igényelte színvonalra emelni. A Leopold Sándor izr. hitköz­ségi elnök által m. h. 26 egybehívott képviselő-tes­tület az elhunyt ezen érdemeinek méltatása ős meg­örökítése czőljából dr. Leopold Kornél indítványa folytán elhatározta, hogy az özvegynek részvét ira­tot fog átnyújtani és az elhunytnak arczképőt a hitközségi tanácsterem részére lefesteti, hogy — mint az indítványozó mondá — késő utódokra fenmarad- jon emléke annak, ki oly hiven viselte szivén hit­községe sorsát. A városunk minden rangú ős rendű lakosságából összegyűlt nagyközönség, mely a m. hó 27-én délelőtt végbe ment temetésen a rossz idő daczára is részt vett, élénken tanúskodott az álta­lános részvétről, melyet az elhunytnak kora halála mindenfelé keltett. Dr. Ungár Simon helybeli főrabbi megható gyászbesződe után megindult a gyászmenet, és hosszú kocsisorban kísérte a boldogultat örök nyughelyére. A család a következő gyászjelentőst adta ki: Özv. Braun Bernátnő szül. Goldberger He­lén, úgy a saját, mint az alulírottak ős a nagyszámú rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy felejthetetlen férje, a legjobb atya, fiú ős ro­kon dr. Braun Bernát ügyvéd életének 41-ik. boldog házasságának 12-ik évében, folyó hó 25-én

Next

/
Oldalképek
Tartalom