Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-04-01 / 14. szám
1894. április 1. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (14. sz.) 3 Nagy dimenzióju heves egyházpolitikai vita támadt Szabolcsvármegye körlevelének tárgyalásánál, Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága ugyanis arra kérte fel megyénket, hogy támogassa a kőpvi- selőház az általa benyújtott feliratot, mely a Budapesten tartott „Kath. nagy-gyűlés“ némely határozataira vonatkozik. Az állandó választmány Szabolcsm. körlevelének támogatását ajánlja a közgyűlésnek, mig Bencze István d.-földvári apát-pléb. írásban a napirendre térést kérte, melynek indokolásául hosszabb beszédet tartott. Meglepte szólót az állandó választmány határozata, mert azt hitte, hogy már megelégelték az egyházpolitikai áldatlan vitát. Ezután felolvasta a kath. nagygyűlés határozatait, s felsorolta, hogy kik voltak azok, a kik e határozatokat hozták, kijelentette, hogy ő lett volna az első, a ki a határozatokat elítéli, ha azok olyanok lettek volna, mint a milyenek Szabolcsvármegye határozatai. Azt nem lehet bűnül felróni a kath. egyetem legilletékesebb közegeinek, hogy gyüléseztek és határozatokat hoztak; mert hiszen ehhez minden pártnak és felekezetnek joga van. Á mit a kath. tettek, azt megtették mások is, sőt tud esetet arra, hogy utasítás ment a kormánypárt szervező bizottságához nemcsak arra nézve, miszerint kormánypárti képviselőre szavazzanak, hanem a biró, s elöljáróság is ebből a pártból választassák. Fejtegette az okokat, melyek a katholikusokat a gyűlés megtartására késztették; árulóknak nevezi azokat a kath. orsz. gyűlési képviselőket, kik nem az egyház mellet, hanem ellene foglaltak állást, s végül reászummálva az elmondottakat, ajánlta, hogy a közgyűlés térjen egyszereün Szabolcsvármegye körlevele felett napirendre. Simontsits Béla alispán kijelenti, hogy távol áll tőle a felekezeti kérdések bolygatása, sazok ki- élesitőse, de hogy mégis felszólal, arra a különböző felekezetek* iránti egyenlő tisztelete készteti. Az előtte szólóval szemben védi Szabolcs vármegye határozatát, s a kath. nagygyűlésen rósztvettek tekintélyét, súlyát nem vonja kétségbe; de a kath. gyűlés határozatait éppen ezért veszélyeseknek tartja, mert nagy, tekintélyes körből eredtet. Ezután megczáfolja Bencze István állításainak a szabad gyülésezésre vonatkozó részeit. Még megemlítjük, hogy a közgyűlés megéljenezte az alispánt, midőn beszédje folyamán^ a közbeszóló Bencze Istvánt arra erélyes hangon figyelmeztette, hogy hallgassa meg nyugodtan őt, mert ő is figyelemmel hallgatta előbb hosszú beszédjét.. Perczel Dezső képviselőházi alelnök különösen a kath. nagygyűlés azon határozatával foglalkozott, melyben kimondották, hogy a választások alkalmával csak katolikusokra szavazzanak, vagy olyanokra, a kik ígéretet tesznek, hogy a kath. hitet védik. Hivatkozva több államra, bebizonyította, hogy ilyen határozatot még sehol sem hoztak. Magyar- ország jogfejlődéséből és a megyei választásokból vett példák által mutatta ki, hogy nem a vallásra, hanem mindig a hazafiságra néztek. Hogy Bencze István sem szavazott mindig katholikusra, azt a kezében levő szavazó lajstrommal igazolta, mely- szerint a képviselő-választáskor nem a kath. Szlnlia Istvánra, hanem a protestáns Szeniczey Ödönre szavazott. Boda Vilmos orsz. gyűlési képviselő, mint mondá, csak azért szólalt fel, mert Bencze István beszédjében a katholikus képviselőkkel is foglalkozott és olyan czimmeí illette őket, a mit higgadtan ő maga is sokalni fog. Azt fejtegeti, hogy mi lenne akkor, ha a kath. nagygyűlés tanácsa szerint szavaznának a választó polgárok. Lenne akkor kath., ref. és zsidó párt s e szerint alakulnának meg a képviselőházban is a pártok, melyek csupán vallási kérdésekkel foglalkoznának. Azután tiltakozott az ellen, mintha ő rossz katholikus volna, mivel a liberális egyházpolitika hive; mert ha ez állam, akkor meg Bencze rossz hazafi mivel néhány perczczel előbb Rátkay javaslatával szemben az alispán javaslatát pártolta a Kossuth-kórdósben Péchy József, tolnai prépost-pléblnos nagy- fontosságúnak tartja a vitát s hangsúlyozza az összetartást s végül Bencze indítványának elfogadása mellett nyilatkozik Mikó György szegzárd-ujvárosi plébános kijelenti, hogy ő mindig a béke embere volt s most is ebből a szempontból szól a tárgyhoz. Nem kiván elvi fejtegetésekbe bocsátkozni nem pedig csak azért, mert ezt bőven megtették az előtte szólók, de azért sem, mert, a mint látja, az elvi fejtegetés még távolabb visz bennünket egymástól. Ő nem látja indokoltnak azt a nagy felháborodást, melylyel azt a kath. nagygyűlést fogadták némely részről, melynek határozatából kifolyólag Szabolcsvármegye tömörülésre szól- litja a vármegyei törvényhatóságokat s az országgyűlésnél keres orvoslást. Mi bűne lehetett annak a kath. nagygyűlésnek, kérdi szóló, hogy ily megtorlásra készülnek ellene ? Vétke volt az, hogy ott a kath. önérzet óletjelt mert magáról adni, hogy az a nagygyűlés — mintegy családi körben megbeszélte elveit, nem is a maga felekezete érdekében, hanem — szóló felfogása szerint a haza érdekében; megbeszélte ezeket oly higgadtan, oly méltóságteljesen, hogy a lapok osztatlan elismeréssel adóztak neki ezért, oly tárgyilagosan, hogy akár bizonyos komáromi prot. gyülekezések is tanulhattak volna tőle; és ezek az elvek nem is oly államveszólyesek, kifolyásai ezek azon kath. „non possumus“ nak, melyről megyei közéletünk egy kiváló alakja, kit nem régen ragadott el a halál tőlüuk, protestáns létére szóló előtt egész lelkesedéssel úgy nyilatkozott, hogy ez tartja fen a világot. Ez volt tehát bűne annak a kath. nagygyűlésnek, mit az állandó választmány javaslata is ilyennek ismert el. Most szóló bizonyos szárkazmussal kéri a közgyűlést; adassák bocsánat a bűnösnek, annál is inkább, mert úgy is megbünhődött már Perczel Dezső országgyűlési alelnök most mondott szavai szerint az országházban is, hol egyhangúlag elitélték; meg- bünhödött azon országos liberális nagygyűlés sújtó határozatai által, melyek fölöslegessé tesznek minden további akcziót. Kéri azért a törvényhatóságot, ne üljön fel Szabolcsvármegye körlevelének s térjen egyszerűen napirendre fölötte. Bencze István dunaföldvári apát-blébános ezután replikázott a szónokok megjegyzéseire és Perczellel szemben példát hozott fel, hogy egy kinevezés alkalmával nagyon is megnézte az igazságügyi miniszter a pályázók keresztlevelét, a menynyiben a három felterjesztett katholikus vallásut mellőzve, egy protestánst nevezett ki. Hogy ő képviselőválasztás alkalmával protestánsra szavazott, az nem ellene, hanem inkább a mellett bizonyit, hogy mindig az érdemre, a hazafiságra nézett és nem a vallásra. Bodával szemben kijelenti, hogy ő azt tartja jó katholikusnak, aki nemcsak szóval hirdeti, hanem tettel is bebizonyítja katholikus voltát. Boda Vilmos személyes kérdésben még egyszer felemelkedett, hogy visszautasítsa Bencze szavait, ha azokat jellemére vonatkoztatólag mondotta volna. Bencze István erre kijelentette, hogy sérteni nem akart s a mondottakat nem Boda jellemére vonatkoztatja. E hosszú s helyenkint kínos jeleneteket előidézett vitának a főispán által elrendelt névszerinti szavazás vetett véget, melynek eredménye az lett, hogy 74 szavazattal 27 ellenében az állandó választmány javaslata fogadtatott el. A tárgysorozat hátralevő többi pontjai ezután csakhamar letárgyaltattak. Amicus. Tolnavármegye közönségének részvétirata a Kossuth családhoz! Nagyságos tJ'rl A hazafiui mély fájdalom, mely egy nemzetet, sőt még annak köreit is kilépve, úgyszólván népeket vezet az Ön örökemlékü atyja, nemzetünk halhatatlan halottjának ravatalához, elborítja a mi lelkünket is, akik szintén egy élő és érző ideg vagyunk a nemzet keblén s amíg egyrészt oda siettet a ravatalhoz gyászunk felmagasztosultságával, másrészt gyengéd érzettel oda utal önhöz s az övéihez keservünkkel. Keserveinkkel, hogy a ki nemzeti újjá alakulásunk munkájában előttünk a világitó napot képviselte s nagy és nemes lelkének sugarait ezer felé szórta szót, hogy a mienket vele meggazdagitsa, aki egy uj világnak rakta itt le alapjait, lezárta szemeit örökre s gyászunk felmagasztosultságával, hogy egy óriást adtunk a halhatatlanságnak, a kinek nagyságát egy nemzet dics-koszoruja is alig takarja be, mert az emberiség nagy eszményeinek tett nagy szolgálataiért számot tart rá a világtörténelem. De legyen bár koszorúnk fogyatékos, magasztos tudnunk azt, hogy bár nagy alakja minha bérez fokán állna, megfölöz bennünket, az a nagy és nemes szív, mely széthordta ereibe a vért s leikébe lángot szított, a mienk volt kizárólag és egészen. Szivéért szivet adtunk cserébe. S egy nemzet szive csak a nemzettel együtt halhat meg. A részvét, a melylyel Önhöz s az egész gyászoló családhoz fordulhatnánk, az Önök veszteségé? hez kicsinyes fogalom s elvesznék erőtlen szavunk az Óriás ravatala előtt, mint a hogy elenyészik a síró gyerek szava, ha erdők zugnak a fellegek nyomása alatt. Részvét helyett hazafiui mély hálánkat ős örök- emlékezetűnket Ön és a gyászoló család előtt nyilvánvalóvá tenni az örök pihenés utján levő drága halott iránt; s egyszersmind azon meggyőződósszerü hitünknek is kifejezést adni, hogy államóletünk mai rendje s a között a sir között, a melyben a nagy halottat, a hazai föld, általa és kegyeletünk által megszentelve lágyan takarja, nem fog az összhang hiányzani. A megdicsőült örök álmához kegyeletünk uj és uj virágot fog ültetni, a mig csak a télre tavasz fakad s mi békén munkálunk tovább. Azokat az athomokat pedig, a miket a nagy halott poraiból majd szét hord a szellő, befogadja keblünk, hogy hevületünk, rajongásunk soha el ne apadhasson a szabadság iránt s mai utunkon, melynek szegélyét, mint az első sövény, szentesített alkotmányunk iránti hűségünk teszi szilárddá, öntudatos, szabad érzéssel haladhassunk. Kérjük Nagyságodat, fogadja fájdalmunk és gyászunk ezen szívből jött kifejezését hazafiui, testvéri lélekkel szívesen ős szíveskedjék azt a gyászoló egész család előtt is tolmácsolni. Kelt Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának Szegzárdon, 1894. évi márczius hó 29-én tartott rendes közgyűléséből. A törvényhatóság nevében Simontsits Béla s. k. alispán. A paksi fillér-egylet. A „paksi fillér-egylet“ alaptőkéje javára e hó 17-én a nagy vendéglő nagytermében megtartott felolvasó és szavalati estély fényesen sikerült, a mi elsősorban a buzgó elnökök: Goldstein Ignáczné ős Braun Sándorné fáradozásainak köszönhető. Az estély első száma Coppőe-nak „a hajótörés“ czimü monológja volt, elszavalta dr. Pollák Ede ur, ki kellemes mély hangjával s diseret előadásával a monolog szépségeit hathatósan érvényre tudta emelni. Utána dr. Roth Zsigmond ur szabad előadást tartott „a regényről“, jelezve, hogy milyennek kell lenni a mai modern felfogásnak megfelelő regénynek s érintve a regényirodalom terén divó különféle irányokat, különös súlyt helyez arra, hogy a regényben a cselekvő személyeknek lelki ős kedólyi világa, cselekedeteik legtitkosabb rugói minél élesebb világításban tüntettessenek fel. A tartalmilag magas niveaun álló, stilarisan szép, kerekded és egységes előadással mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét. Végül Jelűnek Márkné úrnő elszavalta Kiss Józsefnek „Jehova“ czimü költeményét; a szavalónő kellemes külső megjelenése csak fokozta a minden részleteiben szépen átgondolt s előadott szavalat hatását. A hálás közönség tapsviharral s lelkes éljenzéssel tüntette ki minden egyes szereplő előadását. Jellineknó úrnőnek a rendezőség egy szép virágcsokorral hálálta meg sikerült szavalatát. A felolvasást és szavalatokat reggelig tartó táncz követte. Az estélyen Paksnak öszes előkelőségei s intelligens elemei voltak jelen. Az estély anyagi sikeréről a rendezőség következőkben számol be és pedig: Jegyeiket megváltották: Goldstein Bernát (Bécs) 10 frt, Garai Mór (Bpest) 2 frt, Strausz Lajos (Du- naföldvár) 1 frt, Strausz N. (Bpest) 1 frt. N. N. (Bpest) 5 frt, N. N. (Bécs) 2 frt, Kaufmann N. (Budapest) 1 frt, N. N. (Bpest) 2 frt, Friedmannn József (Pécs) 2 frt, Vildmann László (N.-Dorog) 1 frt, gróf Benyovszky Rezső (Tengelicz) 3 frt, özv. Vigyázó Rezsőné 6 frt, N. N. 1 frt Reich Adolf (D.-Pataj) 2 frt, Malatinszky Sándor 5 frt, br. Dräsche Richárd (Fác/ánykert) 2 frt, N. N. (Bécs) 5 frt, Steinberger Ármin (Kalocsa) 2 frt, Steinberger Márkus (Kalocsa) 2 frt, özv. Steinberger Jakabnő (Kalocsa) 2 frt, Késmarky Iván 1 frt, ifj. Freund Ármin 1 frt 50 kr, Szentpétery József 1 frt, Rabinek Zsigmond (Bpest) 2 frt, Hörl Antal 1 frt, N. N. (Bécs) 10 frt, Basch Simon (Bpest) 2 frt, Braun Mór (D.-Szt-György).
