Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-10-21 / 43. szám
~ TÖVISEK. A megyei gyűlés. Ez is megvolt. — Átestünk rajta szerencsésen, épkézláb, fejbetöres nélkül, — legfeljebb nekem törik be a fejem utólagosan, ha az igazat kimondom. Pedig kimondom, ha mindjárt vizet iszom is!------No hát ez már — a régi módi szerint — valóságos megyei gyűlés volt és nem csak amolyan ujdivatu törvényhatósági bizottsági ülés, melyen a tárgyak lelketlen száraz szavak végtelen tengere gyanánt iszonyú gyors tempóban aláhömpölyögnek, avagy a jegyzői torkok száraz malmán szédítő sebességgel ledaráltatnak. }— Megyei közgyűlés volt, hol nemcsak a fejbólintó Bálintok „igen, óh igen!“-je hangzott, hanem valának dörgő szónoklatok, tüzes debattirozások is. Szintúgy örült az ember megyebizottsági lelke az újból látott szellemi csatározásokon s azok a néma képek ott a falakon szinte mosolyogtak, szinte megmozdultak, hogy tapsoljanak, hogy é 1 j e n-t kiáltsanak. S mindez miért ? — — — Mert érdekes szavazások, tisztválasztások voltak. — Tán mondanom sem kell ama szerencsétleneknek, kik nem voltak jelen, hogy a nagy .ágyút most is, mint mindig, B e n c z e István ur sütötte el először a kulturális 1% ellen, mely oly hatalmas dördülést okozott, oly óriási kontra-visszhangot szült, hogy megrendül a zajtól az ősi nagyterem, sőt megremegett tőle az egész megyeház, — a rabok és a patkányok rémülten néztek össze, — azt hitték, hogy a zágrábi földrengés ismétlődik, ha nem a végítélet trombitája harsog!?! . . .Bencze ur hosszan és most akarata ellenére —, rosszán beszélt, mert nem volt egy csepp igazsága se! — •— Mikor jól kitellett szép piros orczájára, hatalmas méreteket öltött sámsoni termetére tekintettem ama siralmas szavainál, hogy mily koldus-szegény már a nép, majd éhen hal, nem buja ki a kulturadót, — isten bocsássa bűnömet ! — eszembe. jutott a Zempléni Árpád verse: „A pap mentül szebb, kövérebb — Hejre tyutyutyu — Népe annál ösztövérebb ' .-rrr Hejre tyutyutyu — stb. —-■“ i Azután meg az a bibliai kép tárult lelki szemeim elé, mikor Judás sajnálja a Mária drága kenetét a Jézus Krisztus lábaira vesztegetni, hanem szeretné azt eladni 300 pénzen, és azt kiosztani a szegények között. Bizony Bencze ur hosszú okoskodása is majdnem odalyukadt ki, hogy kár volna az a sok drága pénz a szegzárdi istentelen —: mert állami — főiskolára és a gyönki, meg a bonyhádi eretnek algimnáziumokra, hanem jobb volna az a dunaföldvári róm. kath. szegényeknek, egy ott állítandó Benczés - iskolára! * No de aztán Simontsits. (oly debattőr, párja nincs) szokott dörgő hangon, erős logikával, nagy szónoki tűzzél, tiszta igazsággal, oly apró foszlánynyá tépte B e n é z e ur szépen megszőtt nagy beszédjének fényes i palástját, hogy szinte siralmas volt rátekinteni az erős marokkal széttépett ragyogó öltözétre. Hiába volt hü vitéze Csefkó, — Bencze ur elvesztette a csatát, minden erőködés daczára s győzött a jobb, a nemesebb törekvés. Soha még adókivetés ily népszerűséget nem aratott ezen a gömbölyű világon! . . . * Hanem aztán az alispán ur is meg lett egy kissé szorongatva a választások kérdésénél. — A Benczét legyőzőből majdnem legyőzött lett. — A kis Geiger, mint egy újkori Dávid, igen éles parittyakövet talált odadobni a megyei Góliáth felé, hogy hát — aszongya — »így rendeli a törvény és az igazság, hogy a most megürülő helyek betöltése a jövő gyűlésre maradjanak!*' (En közbe kiáltok: — most az egyszer Geigernek igaza van!) De az alispán ur megfelelt, mielőtt a parittyakő súlyosan megsebezhette volna, kifejezvén, bogy a mi törvény, még az nem igazság, (s ebben neki is igaza "volt!) ezt akárhányszor sajnosán érezzük. Kifejté, hogy van egy miniszteri döntvény, mely egy másik vármegye ilyenforma eljárását szank- czionálta, — tehát, a mi szabad másnak, szabad nekünk is, éljen az elaszticzizmus, éljen a „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes“ régi elmélete. Most sic volo, sic jubes, Geiger hallgass, mert elhegedüllek, mint termet-rokonod, a hajdani kis, de Szt. Dávidról szokták mondani, r— így aztán itt is győzött az alispán ur megint — de valljuk meg — győzelme nem volt oly fényes a kis Geiger-Dávidon, wint a hatalmas Bencze-Góliáthon. No de az mind1894. október 21. egy Pesthy Elek és Nagy István uraknak, — mi küzdöttünk erősen 1 ők mulatnak! . . Csakhogy szakadt e gyűlésnek is vége, mert biz isten, nem birta már a gége! Etlen-szomjan oly sokat kiabálni: nagy bolondság, mert az mind lári- fári! Lám, mennyien kiáltották: „éljen Bajó!“ — mégis elsülyedt, mint egy lyukas hajó, — pedig vélte, hogy czél felé evezett s im egyszerre, parthoz közel, elveszett! — — Hogy ki ül be a Nagy Pista helyére, barna lesz-e a haja, vagy fehér-e? — Majd megírom, hogyha élek, szinte így, — addig jó pályázó sereg, remélj, higyj ! Palást. színészet. Ifjú Polgár Károly színtársulata folyó hó 13-án, szombaton, Zeller Márton szép zenéjü operettét, a „Madarász“-t adta elő, szép számú közönség előtt, közepes sikerrel. A mi közönségünk — hagyományosan — nagyon szereti a dalos színmüveket, kivált a jól zenésitett operetteket. Nostra culpa! — — A mi hibánk, mert a „Madarász“ mostani előadása után is váltig meggyőződhetett volna az érdemes nagy közönség arról, hogy az operette csak igen jeles zenekar, nagy előadó személyzet, kellő dekoráczió, jeles készültség és sok egyéb szükséges kellékek mellett élvezhető annyira, a mennyire. Különösen kívánatos volna, ha lennének már jó magyar-operette- iróink. No de mivel ilyenek, sajnos, máig nincsenek: kénytelenek vagyunk' fanyar élvezettel rágódni az idegen termékek kevés értékű e fajta szellemi termékein s végig unatkozni három teljes órát azon öncsalás bájos ingerével, hogy jól mulattunk! . . . Pedig a „Madarász“ előadása nem volt épen rossz; mert az egyes szereplők becsülettel megállták helyüket s igyekeztek jó ensemblét teremteni, de férezmü- ből műremeket alkotni nem lehet. Ifjú P o 1 g á Károly (Csörsz báró), Turner Ilka (Szaniszló gróf), Bodnár Gy. (madarász), Szilágyi Aranka (pós- tás Milka), és a többi szereplők, mint S e r f ő z y Jennike, Benkő Jolán, Kishonti Samu, Kerekes, NagyfaLusi Julia, Gyarmathy, Hetényi, Fejér D. mind igen jól alakítottak, szép dallal, ügyes játékkal elismerést- arattak, de azért őszintén ki kell mondanunk, hogy az összelőadás csak "közepes sikerű volt. Vasárnap, október hó 14-én — bérlet 4. sz. —: előadatott a „Vereshaju“ Lukácsy Sándor kitűnő népszínműve. A czimszerepet Turner Ilka adta, szokott ügyes játékkal, szép dalaival megnyerve a nagyközönség már régen birt szeretetét és tapsait. Mellette kitűntek: L a c z k ó Aranka (Ágnes), Benkő Jolán (özv. Sajgóné) Kishonti Samu (András), Bodnár Gy. (Ferke), Nagyfalussy Julia (Zsófi), Gyarmathy, Hetényi, Kereszté 1 y Flóra (Sári szolgáló), ki igazán ügyesen, szépen adta szerepét és taps-vihart aratott, no meg, a kit legelőször kell vala említenünk, P o g á r Károly igazgató (Veréb Jankó), ki csodálatos sokoldalú képességének alapos művészeti jártasságának e szerepben is eltagadhatlan fényes bizonyítékát adta, Tökéletesebb Veréb Jankót még aligha láttunk őnála!-------— A közönség e darabon igen jól mulatott. Hétfőn, okt. 15-én, Sudermann 4 felvonásos drámája, az „Otthon“ került színre, itt először. Közönség nagy, a darab hatása csekély. Jelesen játszottak : Polgár Károly, L a c z k ó Aranka, Nagyfalussy Julia, Gyamathy, Kishonti, elég jól: Hetényi, Kerekes, Fejér D., Benkő Jolán, Keresztély Flóra. Kedden, okt. 16-án, Csíki Gergely mulattató vigjátéka, a „Nagy Mama“ adatott, elég számú közönség előtt, fényes sikerrel, minden erő jól működött ez este nemes élvezete érdekében. Benkő Jolán (Szerémi grófné) igazán kedves nagymama volt, Weber Ferike pedig, (Mártha) igazán kedves, szeretetreméltó unoka. A többi szerepek is jó kezekben voltak s Polgár K. (Kálmán), Nagyfalussy Julia (Piroska), Hetényi (Ernő), L a c z k ó Aranka (Tihamér Karolin), Fejér D. (Todorka Szilárd), Lévai J. (Langó Szerafine), Kerekes (Koszta) mind igen jól megállták helyüket. Különösen kitűnt s nagy tetszést és sok tapsot aratott, e jól megjátszott szerepben Kerekes, ki nagyobb szerepekre valló kitűnő erőnek mutatta ma magát. — j Sok ilyen jól sikerült előadást kívánunk a nagy közönségnek! Szerdán, okt. 17-én, „Stern Izsák“ régi életkép ujittatott fel. Régi darab, de nem jó; a közönség is kevés volt, az előadás hézagos (nagyon megnyirbálták!) az élvezet ennélfogva majdnem semmi. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (43. sz.) E darabról többet alig írhatunk. Óhajtanók, hogy az igazgató ur — ígérete szerint — másforma darabokat vegyen fel abba a műsorba, hogy ne essék jó hírnevén csorba! Ez vers is, igaz is! Csütörtökön, okt. 18-án, mondhatnék telt ház előtt, Straus remek operettje, a „Denevér“ adatott elő, kitűnő előadással, nagy hatással, jól mulattatva. Ez volt eddigelé az általános megelégedést szült legjobb előadás, bár nem szűkölködött minden fogyatkozás nélkül. így pl. — bogy előbb is az árnyoldalt vizsgáljuk — a különben oly derék művész- erő, Hetényi (Frosch börtönőr) szerepében' kissé túlzott, a természetesség rovására, alig megbocsátlia- tólag neki, ki oly jeles tagja a társulatnak, kitől oly sokat várunk! Polgár Károly (Eizenstein) pompásan játszott, igazi elemében volt s egész fényében ragyogtatta sokoldalú művészetét, folytonos derültségben tartva a jól mulató nagy közönséget. Különösen a reggeli mámoros állapotának jelenete oly remek alakitás, oly természetes és ép azért oly művészi, hogy párját ritkítja. Gratulálunk neki szívből! Turner Ilka (Rozalinda) játékában közepes volt, de igazán elragadó szép dalaival, szabatos éneke s nagy iskolájával, mely kiváltkép a felső hang-fekvéseknél oly kitünően érvényesül — lebilincselte a nagy közönséget. Keresztély Flóra (Orlavszky herczeg) kedvesen játszott, szépen dalolt. Szilágyi Aranka (Adélé) elég jól, Gyarmathy, Bodnár, Fejér D. szokott routinnel, kellemesen. A többi szereplők is helyt álltak, a karok jól működtek, sőt most még a zenekar is brillírozott jó előadással. E darabban fellépett Szilágyi Jenő ur is, mint szerződött tag, voltakép talán csak mint műkedvelő? . . . . Mert bár az ő hangja gyönyörű, magas és erős, e mellett igen kellemes tenor-hang, lyrai csengésű, fülbemászó, tud énekelni kitűnőn női hangon is, de mégis, mivel magyarul árva szót sem tud: úgy véljük, hogy az a felírás: „szerződött tag“, egy magyar színtársulatnál vagy tévedés, vagy reklám. Szeretjük hinni, hogy az első! . . . . Előfizetési felhívás a TOL 1894. é Egész evre © irt = Xű íiuiun», reieire © frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy tóra 50 kr = 1 korona, mely fisszegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. Az igazságügymnisztrer Z á d o r Antal mezőtúri járásbirósági aljegyzőt a szegzárdi kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. — Előléptetés. Henck Imre Szegzárd szék- helylyel kinevezett III-ik oszt. állami állatorvos Il-od osztályú állatorvossá léptettetett elő. — Helyettesítés. B u d a y Gyula csendőrhadnagy, kerületi parancsnok a pécsi számyparancsnok- sághoz rendeltetett be folyó hó 29-ig terjedő idő- tartamrá a számyparancsnok helyettesítésére. — Egyházmegyei kinevezés. Csepeley János czimz. kanonok, valpói plébános, a valpói egyházi kerület esperesi hivatalától saját kérelmére felmentetvén, helyébe Philippovics János bizováczi plébános neveztetett ki esperessé. — Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminisztérium S o mossy Jenő hőgyészi m. kir. adóhivatali tisztet hason minőségben saját kérelmére a tisza-roffi kir. adóhivatalhoz helyezte át. Somossyban a hőgyészi kir. adóhivatal egyik buzgó és szorgalmas tisztviselőjét, a hőgyészi társadalom pedig minden jó és nemesért lelkesülő tagját vesztette el. — Kinevezés. A m. kir. p. ü. minisztérium a hőgyészi m. kir. adóhivatalnál Somossy Jenő áthelyezése folytán megüresedett adótiszti állomásra ifjú Horváth Vendel kismartoni kir. adóhivatali gyakornokot nevezte ki. —r Rovancsolás. Szilágyi Gyula, p. ü. titkár a dunaföldvári m. kir. adó- és sóhivatalnál, T e k u s Vilmos p. ü. titkár a hőgyészi, Tóth József p. ü. igazgatóság számvevő osztályának főnöke pedig a múlt hét folyamán a bonyhádi m. kir. adóhivatalnál ejtett meg váratlan rovancsolást, mely alkalommal mindenütt a legnagyobb rend tapasztaltatott. _________________________________________5_
