Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-02-04 / 6. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (6. sz.) 1894. február 4. 10 kr., Györkő Lőrincz 40 kr., Endrődy Nándor 10 kr., Német József 10 kr, Pulay István 10 kr., Czobor Imre 10 kr, Németh József 10 kr., Oláh Mihály 10 kr, Gauzer 20 kr., S/abó György 10 kr, Polgár András 10 kr., Gzobor János 10 kr., Szabó István dudás 10 kr., ifj. Vída József 10 kr., Mókher György 10 kr., Arehdám 25 kr., Gájásy Lajos 50 kr., Horvát Istváu 20 kr., Nagy Imre 1 frt. Kócsi Juliska kisasszony ivén: Kócsi Imre 1 frt, Nadhera József 50 kr., Jóhn F. 25 kr., olvashatlan 20 kr., Nagy Imre 20 kr., Gyeney Imre egy pár csizma, Bogár Ferencz 10 kr., Borovicz testvérek 50 kr. Majsicz Imre 30 kr., Lócsi Gyula 30 kr., Braun Ignácz Budapest 1 frt, Horváth Imre 30 kr., Skube István 10 kr., Echmüller Antal 30 kr., Eiz- ner János 20 kr., Keller Vilmos 20 kr., Csekey Károly 20 kr., Szandtner Pál 20 kr., Seiler Bernát 1 frt, Krausz Sámuel 30 kr, Petrovits Ferencz 30 kr., Pasker József 20 kr., ifj. Jankó István 20 kr., Kiss János 20 kr., olvashatlan 40 kr., Horváth Jó- 20 kr., Drezda 1 frt, Weisz Gusztáv 20 kr., dr. G. J. 30 kr., id. Spitzer Lipót 30 kr., dr. Schőber 20 kr. A J,£“1 ’ a: Haas Ábrahám 1 frt, Imre 40 kr., Kornis z 1 frt, a dföldvári NépJáger Jánosné asszony ivén: Udvary József molnár 20 kr., Török Ármin 1 frt,. Door Ferencz czipész 50 kr., Györkő Mór 1 frt. Györkő Lőrincz 40 kr, Weisz Gusztáv 1 frt, Csenteritz Béla 50 kr., Nagy Imre 20 kr, dr. Spitzer Károly 20 kr., Keller Károly 50 kr., Güns Béla 1 frt, Niefergall Imre 20 kr., Eichmüller Antal 40 kr., Kócsi Imre 50 kr., Weisz József 1 frt, Kócsi Gyula 20 kr, M. N. 20 kr., Sáler Bernát 20 kr., Pépp István 40 kr., W. 50 kr., Bénák György 20 kr., T. M. N. 50 kr., Krátky 20 Arehdam 25 kr., Jager 50 kr., Drezda 30 kr. A dföldvári Hitelintézet ivén: Hirsch Henrik 2 frt, Polgár Mihály 50 kr., Weisz József 1 frt, Koskai Gyögy 50 kr., Straus S. 1 frt, Simon János 50 kr., Juhász Antal 50 kr., Kókai Pál 50 kr., Gallai Ferencz 50 kr., Kungl István 50 kr., Ta- • - * frt vő íven: Reitter József 1 frt, aertóti Pál 50 kr., Czágány > Károly 50 kr., | Varga Imre 50 kr., Pintér Károly 1 frt, Weisz József 1 frt, Névery Sándor 1 frt, a városi pénztár 5 frt. A Szent Ferencz-rendü zárda ivén: A zárda 3 frt, Bozóky Szende 1 frt, Kokhán Bertalan 1 frt, Meilinger Erámus 1 frt, Kovács Pius 1 frt 20 kr., Hoífmann Borbála 20 kr., Győry Mihály 50 kr., Növendék papság 35 kr., N N. 20 kr., Dezső Endre 1 frt, Budapest 1 frt, Klóp Mihály 20 kr, A dunaföldvári Takarékpénztár ivén: A takarékpénztár 2 frt. N. N. 1 frt, Zááry József 1 frt, Kell Mátyás 50 kr., N. N. 50 kr., Schmid Ede 1 frt, Farkas Kálmán 1 frt, Fájt 20 kr., dr. Hevesy Gyula 1 frt, Ősz István 1 frt, Ríth György 1 frt. A kath. legény-egylet ivén: Gaál Sándor 1 frt, Ráfael Leó 1 frt, Zuzman József 10 kr, Bejczy Imre 10 kr., Nászádos Sándor 10 kr., Pálinkás István 20 kr., Schnőringer Károly 10 kr., Vaczek József 10 kr., Börcsök István 10 kr., Német Ferencz 10 kr., Csiszár Károly 15 kr., Csaeder Sándor 10 kr., Ga- lacz Pál 10 kr., Kusztur Imre 20 kr., Kemperle András 10 kr., Bízik Béla 10 kr., Takács Imre 10 kr., Sipos János 10 kr. A. dunaföldvári polgári olvasókör ivén: Az olvasói' 1 frt, Juhász István 20 kr., N. N. 20 kr., Bakó József 20 kr., Varga Ferencz 10 kr., Csirkó Gáspár 10 kr., Oláh Mihály 50 ki., Bukovics Ferencz 20 kr. A két kávéház ivón Singer 1 frt, Friedmann Adolf 1 frt. Az egyeulősógi kör ivón: Mészöly Ambrus 20 kr. A Csarnok és a Nagyvendéglő ivón: semmi. Ehhez járult a vöröskereszt egylet 25 írttal, tehát összegyűlt 218 frt 40 kr. Kiosztatott ezen összegből 43 pár csizma, 37 pár czipő, 27 drb. kabát, 8 drb. nadrág, 25 drb. barchet ruha, egy meleg kendő, egy drb mellény. Összesen 137 gyermek lett felruházva. Nagy köszönettel tartozik az egylet Bencze István apát-plebános urnák, aki nemcsak bőkezű adományával gyarapította a segélyezést, hanem a karácsonyfa alatt tartott emelkedett és minden val- lás-felekezetre való czélzás nélküli valóban szinvo- lon álló beszédével a lelkes hallgatóság szive mélyére hatolt. Az adakozókon kívül még kiváló elismerés illeti Weisz. József urat, aki egy alkalmas szép karácsonyfát adott, Pintér Károly urat, ki azt felállította, Vikus József, Pintér Lajos czukrász és Schvartzkopf mézesbábost, azonkívül a választmányi tagokat s köztük br. Fiáth Lajosnó, Berger Sámuelnó, dr. Pálföldy Lajosné, Spiegel Árminné, Steiner Fü- löpnó, Rosenfeld Mórnó, dr. Schaffer Sándorné, Rotter Lajosné úri asszonyokat és Farkas Etelka kisasszonyt, Radnich János urat, akik a pénzbeli adományokon kívül a karácsonyfa feldíszítéséhez és az ünnepély emeléséhez jelentékenyen hozzájárultak. Isten áldja meg a fáradhatlan gyűjtőket ős a jótékony ajándékozókat, kiknek jóindulata ős áldozathozatala lehetővé tette a kimutatott eredmény elérését. Az egylet elnöksége. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Grossmann úr. Válasz Liviusnak. Nem igen szeretek vendég lenni, de a vendégeket sem szeretem. Egy kivételt mégis teszek; egy vendéget mégis mindenkor szívesen fogadok. Ez a jeles ember pedig Vidák Alajos, a „Tolnamegyei Közlöny“ kihordója. Két okból szeretem az ő látogatását, — e’őször I mert a Közlönyt hozza, másodszor: mert nem sok ideig alkalmatlankodik. Vidák ma két hete, azaz Krisztus születése utáni 1894-ik esztendőben, Boldogasszony Havának 21-ik napján is bekopogtatott hozzám s magát meghajtva (lévén ajtómnál egy jó araszszal magasabb) átadta a nevezett lap 4. számát. Felütöttem a tárczát. Nekem mindig az az első dolgom, hogy a tárczát élvezzem, mert az nem olyan, mint az enyém: üres. Olvastam pedig a „Gross m a n n I r“ czimü karczolatot. IgazáD, nagyon sajnáltam Livius urat, ki oly gyakran találkozott egy magas, fekete úrral, a ki nála mindig az iránt tudakozódott, hogy nem-e irt neki Grossmann ur, —■ s ő nem ismeri sem azt a magas, fekete urat, sem pedig Grossmann urat. Minthogy pedig Livius ur felvilágosítást kér a két titokteljes ur kilétére vonatkozólag: ón — azon helyzetben lévén, hogy adhatok azt, — szolgálok vele.Egy napon kimenvén sétálni (éppen úgy, mint Livius ur), a fő-utczán szembe jött velem egy magas, fekete ur (éppen úgy, mint Livius úrral). — Engem azonban nem köszöntött olyan illedelmesen, mint Livius urat, hanem finom orrhangon igy szólított meg: — Éppen önnel óhajtottam találkozni! — Kérem alássan — viszonzám én, s végignézvén a magas, fekete urat, arra a meggyőződésre jutottam, hogy nekem őt ismerni nincs szerencsém. — Sokáig kutattam már, végre m^gis sikerült feltalálnom. — Kérem .... — Tovább nem engedem bujkálni . . . ^— Uram! — Ne szakítson félbe. Megelégedtem már önnel. — Urrram! — Ne vesztegesse a szót, hanem álljon helyt. Ha ön elég arczátlan volt. . . — De urrrrram! — — — Megtiltom a közbevágást. Ha ön elég nyomorult volt azzal a másik — ■— —' — Végre is hát, uram! — Ne beszéljen, gyáva! kiáltott, de már nem orr-, hanem a legnyíltabb torokhangon a magas fekete ur. Én még fennebb ordítottam: — De hát kicsoda ön, hogy engem a nyílt ut- czán igy merészel .... Erre a magas, fekete ur összeránczolta szemöldökét, közelebb hajolt hozzám és azt mondta: — Ah, ezer bocsánat! Rövidlátó vagyok s elnéztem önt, mert nagyon hasonlít Grossmann Ábrahámhoz. Nevem Gurkenfeld Jakab, s a májas-szilánki első magyar fogpiszkáló-gyár részvénytársaság hót- százkilenczvenöt utazóinak egyike vagyok. Szereti ön a sonkát ? — Miért kérem? — Az nagyon gyakran az ember foga közé szokott ragadni. Ajánlom Hauerbach-rendszerü amerikai fogpiszkálóimat, prima Qualität... — Köszönöm, magam is fogpiszkáló-gyártó vagyok en miniature. (Tudniillik az elhasznált gyufákból azt faragok.) — Ah, örvendek kolléga ur. Tehát minthogy Grossmann ur azt Ígérte, hogy hollétéről engem tudósítani fog, mely Ígéretét azonban be nem váltotta, — s minthogy azt hallottam, hogy ide Pálinkás- Rücskösdre szökött, hova én üzleti ügyben utaztam. — De kedves Gurkenfeld ur — szakitám közbe az ismét finom orrhangon beszélő magas, fekete ur dikczióját 'M Pálinkás-Rücskösd ide 30 mórtföld- nyire, Zsömlyéd megyében fekszik, városunkat pedig Kukacz-Maszládnak hívják. Szavaimat bebizonyítandó, rámutattam a sarokház czégtáblájára, melyre egy méhkas-féle van festve s alatta lapidár-forma betűkkel ez a czim olvasható: „Kukacz-maszládi takarékpénztár“. Gurkenfeld ur olyan arczot vágott, mintha legalább is egy héten keresztül alig táplálkozott volna egyébbel, mint savanyu uborkával. — Akkor ón — válaszolá színlelt flegmával a magas, fekete ur — a májas-szilánki vasúti állomásnál hamis kupéba ültem. Rögtön utazom Pálinkás- Rücskösdre. Mikor indul a legközelebbi vonat? — Félóra múlva. Ezzel a magas, fekete ur a nélkül, hogy köszöntött volna, s a nélkül, hogy magamat neki bemutattam volna, lassú, méltóságteljes lépésekkel a fakópnél hagyott s lesétált a vasúti állomásra. Nos hát tisztelt Livius ur, abban a kót-isme- retlenü egyenletben, melynek egyik ismeretlenje az a magas, fekete, ur, a másik pedig GrossmaUn ur: az egyiket sikerült kikutatnom, ki nem más, mint a rövidlátó Gurkenfeld Jakab ur, a májas-szilánki első magyar fogpiszkáló-gyár részvénytársaság hótszáz- kilenczvenöt utazóinak egyike, a kinek az a szokása, hogy nem igen ismer rá az ő emberére és kupéjára Grossmann urat pedig, — ki Gurkenfeld ur rövidlátásából eredt félreismerésből következtetve külalakra hozzám bizonyára hasonlít s másik nevén Ábrahámnak hívják, — leplezze le má«, ha ugyan valaki olyan embert, kit egy magas, fekete ur „ar- czátlannak, nyomorultnak, gyávának“ cr_ mesnek tart ismerni. L< _ KÜLÖNFÉLÉK. — A belvárosi plebánosi állás bet Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi szegzárdi belv. plebánosi állásra Wosinszl esperes-plebánost nevezte ki. Wosim pókban audienczián volt a megyés püsp rehábilitálja magát s egyszersmind kijele ha elégtételt nem kap azon meghurczt melyekben az utóbbi időben részesült, zárdi belv. plebánosi állást nem foglalja el, hanem külföldre megy. — A közoktatásügyi alapítványi uradalom erdeinek megvizsgálása. Hirsch István, a közokt. alapitv. uradalmi főerdőtanicsosa az elmúlt héten Szeg- zárdra utazott, hogy az alapítványi uradalomhoz tartozó erdőket megvizsgálja. Útjában Hoffmann Sándor szegzárdi főerdósz kísérte. — Igazságügyi kinevezés. Ő felsége a király Kelemen József szabadkai kir. törvényszéki jegyzőt a dunaföldvári kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. A kinevezett albiróban a dunaföldvári járásbíróság egy kitűnő kószültsógü, munkabíró tagot nyert. — Esküvők. Juhász Kálmán, a szegzárdi takarékpénztár s. könyvvezetője, múlt szombaton délután vezette Szegzárdou, a belv. plébánia templom- pban oltárhoz bájos menyasszonyát, D i c z e n t y Sarolta kisasszonyt. A fényes nászmenetet sokan nézték meg. — Horváth György kakasdi községi jegyző múlt kedden esküdött Báttaszéken örök hűséget szép menyasszonyának, R u 11 Flóra kisasszonynak. Az eskettetési szertartást a vőlegény bátyja, gödrei plébános végezte, ki az ifjú házaspárhoz szép beszédet intézett, melyben a házassági szentség fontosságát fejtegette. — Pályázat alügyészi állásra. Baráth Zoltán alügyésznek Budapestre történt áthelyezése folytán a szegzárdi kir. ügyészségnél egy alügyészi állás megüresedett, melyre a pályázat két heti határidővel már ki is íratott. — Községi esküdt-választás Szegázrdon. Id. Tóth Pál leköszönése folytán megüresedett esküdti állásra január hó 31-én ejtett meg a választás. A három kandidált közül egyhangúlag Molnár János választatott meg, ki három évvel ezelőtt már viselte e tisztet.
