Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-03-25 / 13. szám
1894 márczius 25. 5 — Márczius 15. a vidéken. Duna-FöldvároD, mint ottani levelezőnk írja, a szabadság ünnepét ott is a szokott kegyelettel ülték meg. Az „Egyenlősőgi Kör“ újonnan épült dísztermében volt az ünnepi összejövetel vacsorával egybekötve. Hazafias szónoklatokban nem volt hiány, de azért a szokott lelkesedésnek és vig hangulatnak csak árnyéka kísérlett. Ott volt a szivek fenekén a hazafias aggodalom, a szemekben a bánat azért a nagy betegért, kinek életéért milliók imádkoznak. S ez a lelkeket uraló szomorúság kissé féken tartotta a kedélyes vigsá- got. A hazafias ünnepet megelőzőleg Pintér Károly, egyleti alelnök olajfestósü arczképét leplezték le. Az ünnepelt érdemeit Rátkay László tolmácsolta gyönyörű beszédben. — Als ó-N y é k község elöljárósága kezdeményezése folytán a szabadság emlékünnepét az egybegytilt polgárság — min* egy 27-en — megtartotta Pintér Géza vendéglőjében társas vacsora mellett. Az ünnepet fényessé tette az az igazi 48-as érzület, mely ezen polgárok szivében honol. Az ünnepi közönség bevonult a templomba, hói a község lelkésze, Kálmán Béla szép alkalmi beszédet tartott. Beszédében visszapillantást idézett elő, ismert szónoki tehetségével s hívei elé varázsolta a i 48. márczius 15-ik emlékezetes napot, mit az egybe gyűlt jelenlevők felállva áhitattal hallgatták végig és befejezésül Kossuth Lajos hazánk nagy fiát éltették. A vendéglőben tartott társas vacsora alatt nem maradván el a felköszöntők sorából Pap János községi biró sem, ki szintén megemlékezett Kossuth Lajosról, a szabadság megteremtőjéről és a robot eltörléséről. Ezen szónokok után, most is úgy, mint minden márczius 15-én, Bénák János vette át a szót, ki oly érzést és szikrát tud beszéde által gyújtani, hogy beszéde befejezése után, a hallgató közönség egészen beletalálta magát a 48-iki időszakba s kész lett volna nyomban a szabadság érdekében s annak megvédésére fegyvert fogni, mint azt az ősök tevék. Igazán érdemes volt ezen polgár ember természetes eszéből kifolyó szép és szívhez szóló beszédét végig hallgatni. Beszédében nem volt egy kivetni való szó sem, higgadtan, meggondolva válogatott szavakkal szónokolt s éltette ő is Kossuth Lajos édes apánkat. Ekkor a zenészek rázendítettek a Kossuth-nótára. Az inteligenczia közül ott voltak még Kenyeres János tanító nejével, Zsig- mond László helyettes jegyző, kik szintén részt vettek az ünnepségen, mely ójfélután végződött. — A pécsi ügyvédi kamarából. A pécsi ügyvédi kamara választmánya közhírré teszi, hogy dr. M ü 1- 1 e r Ferencz ügyvédet Szegzárd székhelyijei az ügyvédek lajstromába folytatólag felvette; továbbá, hogy dr. Braun Bernát f szegzárdi ügyvéd elhalálozása folytán a lajstromtíól töröltetett és irodája részére dr. Müller Ferencz rendeltetett ki gondnoknak. .*— Halálozás. Egy fiatal életet oltott ki a kérlelhetetlen halál f. hó 19-én. Schnetzer Lajos, a pécsi kereskedelmi iskola hallgatója halt meg életé 19-ik évében. A korán elhunyt temetése e hó 21-én ment végbe nagy részvét mellett. A gyászesetről az alábbi jelentést vettük: Alulírottak mélyen szomorodott szívvel jelentik szeretett és felejthetetlen kedves fia és legjobb testvérnek, Schnet- z e r Lajos, a pécsi kereskedelmi iskola hallgatójának, folyó évi márczius hó 19-én este 6 órakor életének 19-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele és rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei márczius hó 21-én délután órakor fognak a felső-sirkertben örök nyugalomra helyeztetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig ugyanaznap reggeli 9 órakor fog a belvárosi plébánia templomban az egek Urának bemutattatni. Szegzárd, 1894. márczius hó 20. Áldás és béke a korán elhunyt hamvaira! Özv. Schnetzer Antalnó, mint édesanya. Schnetzer Betti, férj, Hámory Bé- láné, Schnetzer Anna, Schnetzer Mariska, mint testvérek. Hámory Béla, mint sógor. — Egyleti élet. A dunaföldvári „Chewra-Kadi- sah“ egylet a napokban tartotta meg évi közgyűlését, melyen a tisztikar a következőleg alakult meg. Elnökké újra nagy lelkesedéssel Lőwy Józsefet választották meg, ki már 14-ik éve fáradozik sikerrel az egylet felvirágoztatása körül. I. gondnok Kell Mátyás, II. gondnok Bleier Lipót lett. A választmány tagjai : id. Spitzer Lipót, Friedman Salamon, Pollitzer Ármin, Scheibel Ignácz, Weisz József, Käufer Mór, Stauber Sándor, Honig Antal, Gross Mór, Rotter Simon, Schwarcz Manó és id Fischer József. Titkárrá ismét Guttman Simont választották, ki már évek óta szolgálja az egyletet nagy ügy buzgalommal. — Orvosválasztás. A dunaföldvári „Chewra- Kadisah“ egyesület szegényei számára rendelő orvosul Dr. ,L é.v#irDezsőt válaztotta meg. . — Gyászhir. Schneider Ádám szegzárdi szíjgyártó-mester, S eh ne i d e r Gábor szegzárdi kir. járásbirósági albiró édes atyja folyó hó 19-én életének 62-ik évében elhunyt. A boldogult földi maradványai folyó hó 20-án délután 4 órakor tétettek TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. sz.) a felső-sirkertben örök nyugalomra. Temetésén so kan jelentek meg. Nyugodjék bőkében! — A szegzárdi országos vásár. Múlt héten lefolyt szegzárdi országos vásár nem mondható oly népesnek, mint a milyen a virágnapi vásár szokott lenni. Az eredmény különösen az iparosokra nézve igen silány volt, a mennyiben egyesek alig árultak annyit, a mennyi a fuvarra kell. Sok lovat ős szarvasmarhát hajtottak fel, de hiányzott a vevő s igy a felhajtott marhákat a falusi nép hazahajtotta. — Szederfa-szaporitás. Hogy a selyemtenyósz- tés legelső feltétele a szederfa-állomány szaporítása, azt jól tudja T a kiér József Szegzárd község bírája is, ki két óv alatt Szegzárd külterületén volt 50 szederfát 592-vel szaporította. E dicséretes ügybuz- góság valóban elismerést és utánzást érdemel. — A Közép-Duna egységes szabályozása Az országos vízépítő hivatalnak a Közép-Duna egységes szabályozásáról a földmivelósügyi miniszter előterjesztett memorándumában érdekes dolgokat közöl az eddig teljesített ármentesitési munkálatokról. Többek között a szegzár d-b á t a i védgátról a következőket mondja : A „S z e g z á r d-b á t a i D u- navédgát-társulat“ működése 40,000 kát. holdra terjed ki. A társulat védmüvei minden tekintetben megfelelnek a technikai követelményeknek. A tölté- I sek a kellő magaságra ki vannak építve, a fentar- tásra kiváló gond fordittatik; a telefonhálózat be van hozva A társulat mindazonáltal az 1893. évi tavaszi rendkívüli jeges vízállásnak megfelelően elhatározta töltésvonalának felső szakaszát mintegy 50,000 frtnyi költséggel emelni. — Helyreigazítás. Múlt számunkban „A kis törpe szökési kísérlete“ czimen megírtuk, hogy Hahn Pali, a szegzárdi ügyészségi fogházból megszökni akart. E hir valótlannak bizonyult, a mit ezennel helyrelgazitunk, — de megjegyezzük a hirt lapunknak, egy volt munkatársa adta, kiről rósz akaratú malacziát nem tételeztünk volna fel. — Hamis százasok. Ismét Tolnavárraegyóben | akadtak pénzhamisítók, kik éppen úgy, mint számos I elődjeik — kőzrekerültek. Ugyanis Buday Gyula csendőrhadnagy hetekig tartott nyomozás után egy pénzhamisító bandát fogott el. Eddig 12 hamis százast kobozott el és több pénzhamisítót tartóztatott le. A hamisítványok nagyon primitívek, s azokat a j leggyakorlatlanabb szem is könnyen felismerheti. A pénzhamisítók leginkább könnyen hivő jámbor föld - míveseket csaptak be vásárok alkalmával. A legutóbbi bonyhádi vásáron is 2 darab hamis százast j hoztak forgalomba. — Öngyikos hegypásztor. C s ö t ö n y i András szegzárdi hegypásztor múlt hétfőn vígan mulatott a szegzárdi országos vásár alkalmával a felállított sátorok egyikében honnét csak estefelé távozott haza. Otthon a jókedvű hegypásztor tánezra hívta a konyhán foglalatoskodó leányát, ki azonban nem volt hajlandó a tánezra. Ekkor Csötönyi magához vette forgó pisztolyát, hogy a járását felkeresve, kötelességét teljesítse; ezt mondotta ugyan övéinek, de e helyett hátra ment az istállóba, hol forgó pisztolyával szivén lőtte magát s azonnal szörnyet halt. ____KÖZGAZDASÁG. Fil lokszera hatása. Nem tudom miként ecseteljem Tolnavármegye közönségének jelenlegi helyzetét, nem találok reá szavakat, hogy leirjam azon szomorú állapotokat, mely lidércz-nyomásként hat a társadalom minden osztályára, nem kiméi kegyetlen karmai senkit sem, legyen az bár felső, avagy alsóbb rendű hivatalnok, kereskedő vagy iparos, s végre földműves: mindany- nyian a legnagyobb erőt megfeszítve, küzd az élete fentartásán s mégis családjának mindennapi szükségletét alig képes a családfő megszerezni. Volt szerencsém néhány nappal előbb Szegzárdon lenni, s egy jó barátomat látogattam meg hivatalában, kinek elég tisztességes állása ős fizetése van, sőt némi móllőkes accidentiája is, ha nem csordul, hát csöppen egy kis jövedelem. Midőn beköszöntem hozzá, jó napot mondva, kerdém: hogy vagy? „Azt feleli: rosszul. Kérdém: mi bajod? beteg vagy talán? — Nem, sőt ellenkezőleg mindannyian — hála Isten — egészségesek vagyunk, ép ez a bajom; mert most is azon gondolkozom, hogy feleségem azt jelentette ma, hogy felsütötte az utolsó kenyér-lisztet és honnan is teremtsek most pénzt, hogy lisztet vegyek. Megáll az eszem, megáll a kezem, nem tudok dolgozni, igy küzdők a világba, pedig bort sem iszom, korcsmába sem jártam, pedig azelőtt még is csak ittam; mert szőlőm megtermetté az évi szükségletet, sőt még el is adhattam a felesleget és ebből némi szükségletemet is képes voltam fedezni; de most, — vége mindennek, meguntam már az életet, s mi lesz még, ha gyermekeim felnőnek, igy panaszkodott az egyik. Tőle e'jöve, találkozom egy ismerősömníel, ki sietve tolta maga előtt a szelet, s közelembe érve, kórdóm: hová-hová ? Azt felele, hogy ma nevenapja van, siet az ismerőseihez, hogy részt vegyenek ők is az örömében, vagyis ma járt le a váltóm, aláíratok velők ős megpurnpolom valamelyiket, hogy segítsen ki a bajból; mert non habet pecinisam. Ezzel elszaladt. Ezután egyik pénzintézetnél lévén dolgom, s itt láttam olyan dolgokat, melyekről álmodni sem mertem. Eddig azt hittem, hogy csak az olyan magamfajta embereknek van váltó-tartozása, pedig arról kellett meggyőződnöm, hogy bizony még a vagyonos ember hírében állók is gyakorolják névaláírásukat a váltón. Azelőtt ezek az urak ezreket kaptak borból, ma pedig küzdenek a megóhetós nehézségeivel. Majd betértem egy fényes üzletbe, melyben tudomásom szerint, ezelőtt hemzsegett a vevő, a kiszolgálás nehézkes volt. Most a vevők száma volt annyi, mint máskor a kiszolgálók. Az üzlettulajdonos hiába kínálja az üzletében lévő portékát, mert csekély az, a mit vesznek, annak is egyrőszét hitelbe vásárolják, hogy majd aratáskor megfizetnek és ez a jószivü kereskedő hozzá van már szokva, hogy őssz- kor, a bor eladásakor pontosan megfizetnek neki, most is hitelez, hogy az aratás még hamarább itt I lesz, mint az őssz, pedig téved, mert a gabona-termés ára majd másra kell. Yan annak már akkorra száz helye is. Itt is végezvén dolgom, egy iparos üzletbe vetődtem be és megvettem egy pár czipőt, amit kifizetve, az iparos panaszkodott, hogy ez az első pénz, a mi bejött az üzletébe; máskor 100—200 frtot vett be egy napon, most pedig örül, ha 10 frt a be- | vétel, más eszdendőkben szép somma pénzt kapott boráért is, most egy fillért sem. De mi több, még a borbély-üzlettulajdonsa is a fillokszerát szidta; mióta ez felütötte a fejőt, illetve a szőlő-gyökér rosszul megy. Itt mái czagtam, nevetve kóru fillokszerának a borbély-t mondja a borbély: „De uram, nagy köze van annak én hozzám; mert azóta minden polgárnak van borotvája és maga borotválkozik.“ No ezt már elhittem, s valóban úgy is van. Találkoztam egy fakereskedővel, ki azt panaszolta, hogy mióta a fillokszera pusztítja a szőlőket, két, sőt háromszor kevesebb fát ad el, mivel mindenki csak szőlő-tuskóval tüzel, ez is tény, de elég szomorú. Ekkor már esteledett az idő, s haza kelletett menni. Kikoczogtunk Szegzárdról, ahol az egész közönség tele van panaszszal s küzd az élettel, mely csak teher mindnyájának. Gondolkozva elhaladtunk egy jó darabra, mikor megszólítom kocsisomat, hogy nem lehetne-e egy kissé sebesebben hajtani a lovakat? Mire kocsisom azt feleié, hogy nem lehet bizony uram, mert mióta a fillokszera beütött, a lovaim is rosszabbak, ezek is megérzik, hogy nincs bor, mely jövedelmet hozott. No már erre majdnem nevetnem kellett, s mondtam: János, talán becsipett kend? „Dehogy csíptem uram, a régi világban kocsis létemre, még a czinkotai iteze egzisztált, s minden stácziónál bevettem egygyel, ma pedig csak azzal az újfajta itczével, a. deczivel, csak hárommal ittam, de oly kevés volt, hogy fogfájás ellen is kevés lett volna.“ Ne feledje János előbbi szavát, mért érzik is a maga lovai a fillokszerát ? — Hát azért oly lusták, mert mig fillokszera nem volt, az összes zab-termésemet mind ők ették meg, de szaladtak is ám akkor, most ellenben csak a szalmáját eszik, a szemit mind eladtam; mert a fillokszera mind elpusztította a szőlőm, s igy a borból egy fillért sem kaptam. — No János gazda, ily csapás még nem érte az országot soha, mint most, ez a kis féreg mindenkinek csak kárt okoz, nincs senki, a ki e miatt ne panaszkodnék, de uram, van mégis, a kinek haszna van belőle. — Ugyan János, hogy mondhat ilyent, hiszen ma én Szegzárdon mindenkitől csak azt hallottam, hogy a fillokszera felette káros mindenkire. — De uram* van mégis, a kinek haszna van e miatt, de meg azt hallom, hogy esztendőre ötezer forintot fog jövedelmezni, pedig úgy lesz, mert az idén azt
