Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-03-18 / 12. szám

4

TOLNAMEGJEI KÖZLÖNY (12. sz.)

103*. Uiaiv<«iui3 au.

sági szakoktatás számos nyílt kérdéseinek megoldása szempontjából a milleniumi kiállításon leendő megvitatása előkészítésére is.

A kereskedelmi tanintézetek tanárai az évenként tartani szokott vándorgyűléseiket szintén itten tarthatnák meg; a kereskedelmi akadémia alkalmat nyujtand sok fontos kérdés megvitatására és tisztázására.

A tanitó-képző-intózeti tanárok országos egyesülete, köz- vagy választmányi gyűlését szintén Deb- reczenbe hívhatná össze.

A „Magyarországi tanítók országos bizottsága“ szintén megosztja gyűléseit a vidék nagyobb városai között: Debreczen eddig nem üdvözölhette, — sok okuk lehet pedig megtekinteni nemcsak a kiállítást, hanem tanintézeteinket is a vezetőknek; úgyszintén szívesen részt fognának venni az országos tanítói árvaház ünnepélyes megnyitásán is.

A ref. tanítók országos egyesülete megalakulása után első közgyűlését legméltóbban itt fogja megtarthatni. Itt fognak gyülésezni bizonyára Debreczen — és messze vidéke nem kis számú tanitó-testüle- tei is. Az országos kisdednevelő-egylet köz- vagy választmányi közgyűlésének szintén méltó lenne itt tartatnia és különösen a menedékházi kisdedóvás eddig még nem tisztázott tételeinek megvitatását elvállalni.

A sokszorosan megkoszorúzott debreczeni dalegyletnek ambiczióját képezheti, hogy az itt egybe- sereglő ének- és zenetanárok s énekvezérek találkozását szaktanácskozmány alakítására használja fel, az iskolai énekoktatás és az ifjúsági dalegyletek létesítése tárgyában.

Az ember-baráti intézetek, a szegény és árvanevelés, az internátusok stb. tárgyában a kiállításra ős az árvaház megnyitására megjelenő szakférfi tk oly szakórtekezletet tarthatnak, melyek valószinüleg előkészítőivé válnak a milleniumi kiállitáíon hasonló tárgyú kongresszusnak.

A tanszermúzeumok szervezése ős fejlesztése kérdésében szintén elodázhatlan egy oly szaktanácskozmány megtartás.?, mely az ügynek lendületet adnas esetleg további kongresszusi tárgyalásokat provokálna.

S végre, hogy egyebet ne említsünk, a kéz- ügyességi oktatás és általában a foglalkoztató tanítás mód nép- és szakiskoláinkban meghonosítása, is oly fontos nevelési és oktatási tételt képez, mely országos értekezlet döntősére méltó és a debreczeni országos tanszerkiállitás alkalmával tartandó szak- gyülősen óhajtót czéljához közelebb vihető lenn^, főleg ha a most alakult kézügyessógi oktatási orsz.

tiv oktatási rendszerünk kiegesznesec uepezi. a ieai ismereteknél érzékelhető valót kell felmutatnunk, mi csak közvetlen tapasztalás utján eszközölhető. Föld- ős néprajzi szempontból, turisztikai érdekből kiállításunk szintén sok fogalom tisztázója lesz, mert úgy nép-, mint tájraj/i ismereteket oly közvetlenül nyújthat, a mint sem a leirások, sem a tankönyvek szolgálatukra nem állhatnak. Egész alföldünk népéleti, gazdasági és földrajzi tapasztalatok gazdag tárházát képezi. Itt van például a „Hortobágy“, mely számos leírásban megközelítőleg sem tükrözik oly híven vissza, nem hat a lélekre oly maradandóan, mintha kiállításunk alkalmával az ország minden vidékének tanerői közvetlen szemlélik sajátos fenségét és igy nagyobb közvetlenséggel jellemezhetik azt az ifjúság előtt.

Itt van Debreczennek és Hnjduinegyének egymástól eltérő, de egyszersmind egymást oly jellemzően kiegészítő nép-élete, sajátságos viseletével, beszédével, foglalkozásaival, házi és gazdasági eszközeivel ős mindezek összességében azon jellemző nép- lélekkel, mit tanulmányozni az etnográfia híveinek, úgy a turistáknak, például az országos turistaegyesület tanitó osztályának, ‘vagy a tanárok vezetése a*att szünidei kirándulást most már könnyűszerrel rendező tanulóknak kedvező alkalom leend

Nincs kétségünk a felől, hogy ez általános tervezetben felsorolt tényezők biztosítják az ozszágos tanszerkiállitásnak egyrészt könnyen és úgy erkölcsi s anyagi koczkáztalás nélkül rendezését, mint másrészt óhajtott teljes sikerét. Csak azt említjük tehát még föl, hogy az összes tanintézeteknek ős kiállítóknak egyaránt kiváló előnye leend az uj és legújabb tanszerek, taneszközök ős berendezések egybevető megismeréséből ős igy tervszerűen eszközölhető bevásárlásokból; a tankerületi „tanszermúzeum“ pedig a kiállítók és látogatók egyenlő hasznára remélhetőleg hozzájutand a jónak bizonyuló tanszerek ős eszközök jelentékeny részéhez.

A tanszerkiállitást előkészítő bizottság nevében:

Csiky Lajos,

elnök,

s az előkészítő bizottság intéző osztálya részéről: Eötvös K. Lajos, Vántsa György,

főnök. titkár.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Márczius 15. Nemzeti ujjáőbredésünk évfordulóját, márczius 15-ét méltó hazafias kegyelettel ülték meg városunkban is. A nagy nap regeién 8

órakor a helybeli ev. ref. templomban 2000-re tehető ájtatos közönség gyűlt össze, mely alkalommal Borzsák Endre ref. lelkész, ismert jeles szónok, tartott nagyhatású alkalmi hazafias beszédet, végezetül pedig elmondotta tárcza rovatunkban közzétett, Sántha Károly zseniális tollú poétánk gyönyörű „Fohászát betegKossuth Lajosért“,mely annyira meghatotta a közönséget, hogy sokan könnyeztek. Az isteni tisztelet közben pedig Mogyoróssy Károly kántor- tanitó vezetése alatt a református énekkar néhány műéneket adott elő sikerültén. A szegzárdi polg. fiúiskolában márczius 15-én délelőtt 10 óra- kor hazafias szép ünnepet tartott az ifjúság az igazgató, a tanárikar ős több érdeklődő jelenlétében. Az ünnepély lelkes hangulatban folyt le az intézet rajztermében, melynek kiemelkedő pontját Krámm er János igazgató alkalmi beszéde képezte, ki azon okokat adta elő, melyek a szent szabadság megszületésére vezettek. Herczog Zsigmond tanuló elszavalta Petőfi Sándor „Talpra magyar“-ját, Podgorélátz Mór polg. iskolai tanuló felolvasta a „Szabadságharcz“ czimü dolgozatát, Kapitány Márton pedig „Az özvegy ős fia“ kis elbeszélését mutatta be, Breiner Béla azután szépen szavalt el egy hazafias költeményt. Még kiemeljük, hogy az ifjúsági dalárda közben-bözben Moudry Hugó énnektanár vezetése alatt több dalt énekelt kifogástalan preczizióval. — A szegzárdi polg. olvasókörben is hazafias kegyelettel ülték meg az egyesület független érzelmű tagjai nemzeti ünnepünket, márczius 15-ikét. A magyar szabadság fel- támadsának évfordulóján esteli 8 órakor társas vacsora volt a körhelyiségeiben, melyet a résztvevők teljesen betöltötték. Az ünnepi beszédet Bod a Vilmos orsz. képviselő, a kör elnöke tartotta, melyben ékesszólóan ecsetelte a nap jelentőségét, s rövid visszapillantást vetve a 48-iki eseményekre, megható szavakkal emlékezvén meg a betegen fekvő szent öregről, Kossuth Lajos édes apánkról, kiDek egészségére emelte viharos, szünui nem akaró éljenzés között poharát. Utána Bor zsák Endre, szegzárdi ref. lelkész a nála megszokott szónoki hévvel szintén Kossuth Lajosra, hazánk nagy fiára üripoharát. Megemlékeztek még az öreg honvéd is, kik a szent szabadságért harczoltak. B o r- Endre felolvasta Sántha Károly, „Fohász

teg Kossuth ér t* czimü s lapunk tárcza rovatában olvasható gyönyörű költeményét, s hazafias dalokat énekeltek. — A szegzárdi magyar első asztal társaság szintén társas vacsorával ünnepelte meg saját helyiségében a szabadság nagy napját. Mintegy 24 tag jelent meg, s az alkalmi beszédet Ritt inger Antal tartotta meg lelkes éljenzés között. — Márczius 15-ikét Does község hazafias lakossága is lélekemelőén ünnepelte meg. Délelőtt a ref. templomban istentisztelet volt, hol Bús L. lelkész megható alkalmi beszédet tartott. Délben három vendéglőben is társas-ebéd volt, melyen felemelő hazafias szónoklatokat mondottak: Bús L. ref. lelkész, Baján L. kántor-tanitó és többen. Kiemelték márczius 15-ének nagy jelentőségét s kegyelettel emlékeztek meg a szent öregről Kossuth Lajosról, kinek életéért milliók ajkából száll áhitatos ima az Egek urához. Délután a lakosság kivonult nemzeti zászlók alatt és hazafias dalok éneklése mellett bejárták az egész községet, melynek végeztével újra lakomához ültek. A decsi róm. kath. iskolában pedig a nemzeti ébredés nagy jelentőségű napján iskolai ünnepély volt, melyben a gyermekekkel a szülők is részt vettek. Az ünnepélyt B o z s o- 1 i k Ferencz tanitó nyitotta meg alkalmi beszéddel, a gyermekek közül pedig 22-en hazafias költeményeket szavaltak s az egész tanuló-sereg lelkesen énekelt több éneket. Az iskolából azután nemzeti zászlö elővitele alatt kivonultak a szabadba, hol verseny- futást s tornajátékot tartottak.

— A király adománya. Ő felsége a király a regölyi Szeut-Vincze irgalmas nővérek részére magán pénztárából legkegyelmesebben 50 forintot adományozott.

— Kinevezés. Bezár ód j Pál, miniszteri meghatalmazott a vezetése alatt álló szegzárdi selyemtenyésztési felügyelőséghez Csuk'ly Ignácz nyugalmazott szolgabirót irodatisztté nevezte ki.

— Plebánosi beiktatás. Wosinszky Mór, szegzárd-belvárosi plébánost, husvét másnapján fogja Péchy József kerületi esperes, tolnai prépost-plébános ünnepélyesen hivatalába beiktatni.

— Adományok a Garay-szoborra. A szegzárdi kaszinó elnökségének felhívására a következő pénzintézetek küldöttek adományt a Garay-szobor alapra:

a szegzádi takarékpénztár 25 forintot, a szegzárdi népbank 5 frtot, a tolnai polgári takarékpénztár 5 frtot, a hőgyőszi takarékpénztár 15 frtot, a dun as z e n tgy ö r- gyi hitelszövetkezet 5 frtot.

— Kaszinói halvacsora. A szegzárdi kaszinóban folyó hó 10-én tartották meg az egyesület helyiségeiben a szokásos halvacsorát, mely szép látogatottságnak örvendett. A hangulatot egy felmerült in- czidens kellemetlenül zavarta meg, mely azonban másnap békés elintézést nyert.

— Uj kaszinói tagok. A szegzárdi kaszinó legutóbb tartott vá'asztmányi ülésében a kaszinó rendes tagjai sorába folytatólag felvette: Szilágyi Gyula szegzárdi p. ü. igazgatósági titkárt ős R ő h- lich Károly szegzárdi postatisztet.

— A szegzárdi vásár. A szegzárdi, úgynevezett virágvasárnapi vásár holnap és holnapután tarta- tik meg.

— Uj postamester. Felső-Ireghben megüresedett postamesteri állásra a pályázók közzül Jenvay- Androvics Etel neveztetett ki.

— Járásbíróság Dombovárott. Mint értesülünk, a Dombovárott felállítandó kir. járásbíróság ügye közeledik a megvalósulás stádiumához, a mennyiben a napokban érkezett le a megyéhez a miniszteri leirat, mely egyebek mellett a felállítandó kir. jbiró- ság területének meghatározását c/őlozza.

— Honvédiovak. A m. kir. pécsi 8 honvédhuszárezred április 14-én Szegzlrdon 10 órakor lóvásárt tart, melyen 4—8 éves korú 158—166 ezin. magas lovak vétetnek meg. A vételár 260 írttól egész 325 írtig terjedhet.

— Félévi vizsga. A szegzárdi ev. ref. népiskolában folyó hó ll-én, vasárnap tartattak meg a félévi vizsgálatok. Délelőtt Mogyoróssy Károly kántor-tanitó növendékei vizsgáztak, délután pedig Szabó József tanitó növendékei. A vizsgálatokon a presbitereken kívül számos szülő jelent meg, kik örömmel tapasztalhatták, hogy az elért eredmény minden tekintetben kifogástalan, sőt a várakozáson felülinek is mondható különösen Mogyoróssy Károly kántor-tanitó osztályában, melyben nem kevesebb, mint 140 gyermek van összezsúfolva. E törvénybe ütköző állapotra kötelességünk felhívni a kir. tanfelügyelő ur figyelmét.

— A népkonyha. Múltkori egyik számunkban megjelent ily czimü hírünkre egyik tekintélyes pécsi lap a következőket írja: „Lehetetlen, hogy ne irigységgel Írjunk arról, miszerint Simontsits Bőlánő buzgól- kodására népkonyhát állítottak föl Szegzárdon, mely deczember, január és február hónapok alatt naponta 250—260 szegényt látott el meleg étellel. A 3 hónap alatt ugyanis 15,962 adag étel és 2000 kenyér osztatott ki. Lám, a sokkal kisebb Szegzárd még ebben is megelőzött bennüuket. Úgy látszik, ott nagyobb tevékenység uralkodik. Nálunk az annak idején sokat hangoztatott nópkonyhi ügye szerencsésen csendes álmait aluszsza. Aludhatja is bátran, hisz úgy sem háborgatja senki. Pedig jó volna megháborgatni. A népkonyha nagyon sok szegényre volna áldás. Nem akarjuk hinni, hogy nálunk a népkonyha ügyét végleg elejtették. Van városunkban jótékony hölgy szép számmal, nos tehát Simontsits Bőlánó magasztos példáján lelkesedve vegye kezébe az ügyet legalább egy s ne nyugodjék addig, mig az óhajtott czől elérve nincs. Milyen lélekemelő volna, ha a milleniumra a népkonyhát átadhatnák rendeltetésének. Csak szilárd akarat szükséges s a szegények hálafohászai ékesen fogják hirdetni a jótékony női szív csodatevő erejét.“

— Szerzetbe lépés. S ver tits Domokos, szeg- zárd-belvárosi káplán imult szombaton távozott Szeg- zárdról Pécsre s onnan Győrbe megy, hogy belépjen a kármelita atyák szerzetébe. Fiszharmóniümát ,a kórházi templomnak, pénzét pedig jótékony czélra adta.

— A szegzárdi Chewra Kadisa — izr. jótékonysági egylet — f. hó 15-én tartotta évi rendes válsz- tó közgyűlését. A választást előzőleg felolvasott elnöki jelentés dilséretesen tanúskodik Kron Sámuel urnák buzgó működéséről, melyet egy évi elnökös- ködése alatt kifejtett, hogy a sok tekintetben zilált állapotban talált egylet ügyeit rendezze és annak azt a jelentékeny működési képességet megszerezze, melylyel az izr. hitközségi szervezetben ezen egyletnek rendesen bírnia kell, hogy a humanitás terén a hozzá fűzött kötelméknek hathatósan megfelelhessen. Kiemeli a jelentés, hogy az egylet ügyeinek rendezése körül a lefolyt évben elért eredmény, csakis az egylet egyes tagjainak áldoztakészsége által volt