Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-03-04 / 10. szám
í TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (10. sz.) 1894 márczius 4 A Márczius 4-ike valóban szép napúi ígérkezik, — mert 100 ezer, vagy több embernek egy rakáson látása, már magában véve is impozáns látmány, ritka élvezet; hát még az az arczokra kiülő, szemekből előragyogó, magas fokú, hamisítatlan magyar lelkesedés, mely e szittya vért oly kiválóan jellemzi!-----Ez le sz ám csak a szép! De szerintem még szebb és áldásosabb lesz a meghozandó uj törvények gyakorlati eredményeinek, ez édes gyümölcsöknek élvezése!. . . Mikor a szép és gazdag zsidó lány igaz örömtől piruló arczczal borul szeretett férje, a gavallér kér. fiatal ember keblére; — vagy mikor' a művelt és becsületes — habár szegény — zsidó ifjú jogosítva lesz leszakítani s keblére tűzni Hunnia nagy kertének, a szép Magyarországnak a keresztvíz harmatától ragyogó bájos virágát; egyszóval, mikor Jézus és Mózes vallása összeölelkezik, — a felekezeti válaszfalak a ke- resztyénség kebelében is apránként leomlanak s az egyakol és egy pásztor magasztos eszményének égi virága mindjobban kinyílván a polgári szabadság, egyenlőség ős testvériség mindent átjáró tavaszi friss lévegőjén: úgy árasztja felénk édes illatát, mint most felém ez a kis ibolya-csokor, mely íróasztalomon pompáz, s mely mintegy textusát képező mostani tövises, de nem szúrós hírlapi. elmélkedésemnek! . . . Egy pár leánynak, meg egy becsületes polgártársamnak megmutatván az eddig irt sorokat, azt az észrevételt tették, hogy még a reform. javaslatok törvónynyó válása esetén is lesz a mi nagy boldogságunknak egy fogyatkozása! Micsoda ? — kérdem a leányoktól — felelék: „Törvényt kell hozni arra is, hogy az a sok csinos róm. kath. káplán, meg az a sok derék plébános köteles legyen megnősülni mind, akár polgárilag, akár egyházilag; no meg, mondók, hogy a katonák minden nősülési akadálylya törvény által elháritassók s minden káplán, minden káplár fej-ős jószágvesztés terhe alatt beszo- rittassók a hymen rózsalánczába, hogy igy a pártában maradhatás csömörletig megunt s halálosan meggyűlök lehetősége örökre ki legyen zárva!“ (Egetverő taps és éljenzés az e= «j _____j_______ /ogva. — A polgá rtárs felelt elkeseredve: „Meg kell hozni a fillok- szera ellen a halálos törvényt, mert bor nélkül nem ér a házasság semmit, nincs a szerelmi kedvnek igaz foganatja!“ Ez is, amaz is igen okos beszéd, ezennel kiadom nsgos Boda Vilmos urnák, országos képviselőnknek, hogy a tisztelt Házban e javaslatokat szíveskedjék beterjeszteni. Palást. — Oh be kár; napok óta nem vagyok odahaza s igy bizonyosan asztalomon hever.“ * * * — „Czőza nagysád! nem gyanít férje valamit? Ma éjjel szememre lobbautotta, hogy rendesen akkor mutatom magam Tolnában, mikor ő nincs honn.“ — „Fáj neki, hogy ritkán láthatja, mert nagyon ... szereti.“ — „De képzelje csak ős nevessen rajta, házi orvosunktól félt nagyon! — Őszintén szólva, attól a Bálinttól már én is féltem.“ He H« H« — „Tessék elhinni, az a falusi rektor nagyon szereti a bort, kivált, ha potya. Itt ilyenre kapott; meg is látszik rajta; a szünóra felé már igen „fel- hevült állapotban“ leiedzett, vagy amint ő szokta mondani: „meghatott állapotban“ volt.“ * p * — „Hallotta már nagysám, hogy Boronkai Aladár a 48-asban tegnap az üveget is nyakalni kezdte; neje azonban „fidone« tárczáját kivette zsebéből, azután otthagyta a korhely társaságban?! * * * — „Olvasta Ilonka kisasszony, hogy E. M. tudósító a múlt báli referádájában azt irta, hogy: a fák az ibolyákat, az ifjú hajtások az őszi rózsákat igyekezték megforgatni ? — Igen, oKastam ős ezért rá is olvastam arra a zs—dóra, a ki nem más, mint Engel Mór. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Jegyzőköny. Felvétetett Szegzárdon, 1894. február hó 25-én a szegzárdi „ Alapnevelési Egyesület“ tiszujitó közgyűlésén. 1. Felolvastatik a múlt, azaz 1892. május hó 29-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve. 2. Igazgató-titkár fölolvassa az alapszabályok 21. §-a rendelkezése alapján szerkesztett jelentősét a tisztikar és választmány ténykedéséről, az egyesület által fentartott kisdedóvoda működéséről s jelenlegi állapotáról. 3. Beterjesztetnek az 1892. és 1893-i számadások a számvizsgálóknak vonatkozó jelentősével kapcsolatban, mely szerint mindkét évi számadást tételről-* tőtelre átnézték s úgy a bevételi,, mint a kiadási tételeknek, ezeknek alapul szolgáló okmányokkal megegyezőknek és helyeseknek találták azon észrevétellel, hogy a takarékpénztári könyvecskék létezéséről személyesen meggyőződtek. A közgyűlés tudomásul vevón a számvizsgálók jelentését s annak alapján megadja a szokott óvás fentartása mellett a felmentvényt a tisztán áttekinthető számadás, gondos szerkesztőséért pedig elismerését nyilvánítja a pónztárnoknak. 4. Beterjesztetik a folyó évi költségelőirányzat, mely szerint szükséglet: nevelő fizetése 400 frt; nevelő taudijjutalóka 30 frt; nevelő-helyettes fizetése 3 hónapra 60 fit; dajka illetménye 176 frt; szolga illetménye 25 frt; iroda általány 25 frt; tűz elleni biztosítás 9 frt; fűtésre 100 frt: tatarozás- és tisztogatásra 50 frt, összesen 875 frt; ennek fedezetére szolgál a Szegzárd nagyközsége által megszavazott segély 300 frt, az alapv. uradalom kegyadománya 43 frt, tandijak 150 frt, tagdijak- ős adomáitokból 200 frt, 1950 frt takarékpénztári letét után 4%-os kamat 78 frt, 275 frt alapítványi tőke 8%-os kamat 22 frt, összesen 792 frt; mutatkozik hiány 83 frt. A közgyűlés elfogadván a bemutatott költség- előirányzatot, megbízva a választmányt, hogy a niánv fedezésére módot keressen. ságához nyuguija^^v^ egyesülethez pedig azon kérelmét, hogy őt nyugdíjügye elintézéséig szabadságoltatni s ennek folytán fölmerülő helyettesítési költségeket viselni kegyeskedjék; előterjeszti ennek kapcsán javaslatképpen a választmánynak múlt évi deczember hó 23-án 4. szám alatti és a folyó évi február hó 10-én 2. szám alatti határozatait, melyek alapján a közgyűlés Bati János kisdedóvónak 17 évi buzgó működésére való tekintettel megadja a kért, de legfeljebb 3 hóig terjedhető szabadságoltatást helyettesítésével s megbízza a menház vezetőnői képesítésével biró Mat- tioni Jánosnét, kinek a helyettesítés tartamára havi 20 frt tiszteletdijat állapit meg. 6. Mikó György alelnök beadja a tisztikar ős választmány lemondását, forró köszönetét mondván a maga és tiszttársai nevében az eddig élvezett bizalomért, melyek után fölhívja a közgyűlést, hogy a lemondást elfogadván, a tiszujitást megejteni mól- tóztassék. A közgyűlés özv. Schöner Imrónő korelnök vezetése mellett közfelkiátással következőkép alakítja meg a tisztikart és választmányt: Elnök Bezerédj Pálnó, alelnök Mikó György, igazgatótitkár Krammer János, titkár Szendrődy Dénes, ügyész dr. Pirnitzer Béla, pénztáros Holub János, gondnok Zsigmond Ferencz; választmányi tagok: Ágoston Károlynő, Leopold Kornőlnó, özv. Papp Lajosné, Rill Józsefnő, özv. Sass Istvánnő, Schöner Imrénő, Tekus Yilmosnő, özv Totth Istvánná, Róth Ferencznó, Valter Károlynő, Antal Ferencz, Beze- zerédj Pál, Bodnár István, Goldberger J. Mór, Kovács Dávid, Leopold Sándor, dr. Lévay Ignácz, Módly László, dr. Steiner Lajos, Tóth Károly. 7. Mikó György alelnök megköszönvén az újólag nyilvánuló bizalmat, meleg szavakban emlékszik meg özv. Sass Istvánná, az egyesületnek 15 éven át volt elnökéről, ki változott családi viszonyainál fogva kénytelen az egyesületi viszonyok vezetéséről visszalépni. Indítványozza, hogy az egyesület változatlan szeretetónek ős bizalmának tolmácsolása mellett az egyesület érdekében kifejtett közhasznú ténykedésének jegyzőkönyvileg fejezze ki háláját ős elismerését,, mely indítvány a közgyűlés egyhangú helyeslésével találkozván, határozattá emeltetik. 8. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldetnek Valter Károlynő ős Buday Gyula tagok. Egyéb tárgy nem lévén, a közgyűlés az elnök által bezáratott. Kmf. Krammer János, igazgató-titkár. Igazgató-titkár jelentése: Tisztelt Közgyűlés! A „Szegzárdi Alapnevelósi Egyesület“ ma tartja XXI-ik közgyűlését, melyen hivatalbeli kötelessó- emnek ismerem, hogy a tagok bizalmából annak vezetésére hivatott tisztikar s választmány ténykedéséről, az egyesület által fentartott kisdedóvoda működéséről s jelenlegi állapotáról beszámoljak. Az alapszabályok 21. §-a rendelkezéséből folyó eme kötelességem teljesitésónél mindenkor arra törekedtem, hogy az egyesület anyagi- szellemi viszonyainak hü föltüntetése által a tagoknak teljes áttekintést nyújtva, lehetővé tegyem az egyesületi ügyek minél alaposabb elbírálását. Utolsó közgyűlésünk 1892. május hó 29-én tartatván meg, a választmány és tisztikar közel egy évig megbízatás nélkül vezette az ügyeket. Midőn ezen tényt a t. Közgyűlésnek bejelentem s annak indokait föltárom, teszem azt azon meggyőződésben, hogy a t. Közgyűlés az előadandó okok méltánylása mellett a választmány ügybuzgóságára való tekintettel nem fogja megtagadni a fölmentvény megadását. A választmány ugyanis aggodalommal észlelte az egy. jövedelmi források apadását s az intézetünk iránti érdeklődés csökkenését, melynek okát az általános gazdasági pangáson kívül, főleg a nagyközönség áldozatkészségének a különböző emberbaráti és közművelődési egyesületek részéről túlságos igénybe vételében vélte föltalálhatni. A választmány a pónztárnok előterjesztése folytán csakhamar azon meggyőződésre jutott, hogy intézetét a társadalom nagyobb mérvű támogatása nélkül, tisztán csekély -WTiMkaiAnek kamataira és a növendékek havi diképes. Szóval >zás csak ál- m ellett volt leneisegya. V Uluikju —-- ^ fennállásának biz tosítása érdekében folytatott tanácskozmányaiban kötelességéhez híven behatóan foglalkozott jövőjének esélyeivel. Minthogy az 1891. évi XV. tcz. a községekre hárítja a kisdedóvodák fentartásának kötelezettségeit, fölvettetett többek részéről azon kérdés, vájjon nem volna-e az intézetre és egyesületre nézve leghelyesebb, ha. az egyesületi óvoda a község kezelésére bízatnék, vagyis hogy aj! a községnek átadatnék. Tény, hogy az lenne az egyesületre nézve a legkönnyebb megoldási mód. Ha intézetét átadná, megszabadulna minden további küzdelemtől s az intézet fenállása a község kezelésé alatt is biztosítva volna. Ámde a választmány többsége nem akart az első komoly akadályok elől kishitüen meghátrálni s az intézet 58 éves múltjára való tekintetből s az alapitó ősök iránt viseltetett kegyeletből, annak egyesületi utón való fentartására utolsó kísérletképpen 300 frt állandó évi segély iránti kérvényt terjesztett a községi képviselő-testület elő. De ugyanez alkalommal kimondotta határozatilag, hogy e kérelem visszautasítása esetén az intézet átadása tárgyában javaslatot terjesztend az e czólból összehívandó közgyűlés elé. A községi képviselő-testület csak folyó évi január hó 11-őn tartott gyűlésén határozott érdemlegesen intézetünk segélyezése ügyében, megajánlván a már több Ízben sürgetett 300 frt községi segélyt. A választmány hálás tudomásul vevón a képviselő-testület határozatát s a megajánlott segélylyel biztosítva látván intézetét, óvodájának egyesületi utón való fentartását javasolja a t. Közgyűlésnek. Ezzel vázoltam azon okokat, melyek miatt a közgyűlés összehívása késleltetett. Tényekre alapított conkret javaslattal akart a közgyűlés elé lépni, hogy az intézet sorsa fölött határozhasson. Az egyesület anyagi viszonyainak föltüntetősére szolgáljanak a következő, a fölülvizsgált számadásokból merített adatok. Az 1892-ik évben volt: Bevétel 979 frt 49 kr, kiadás 934 frt 18 kr, kószpónzmaradvány 45 frt 31 kr, követelésekben 2657 frt 84 kr, összes maradvány 2703 frt 15 kr
