Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-12-30 / 53. szám
2 Felhívás Tolnavármegye n. é. közönségéhez! Midőn 1887-ik évi márczius hó 12-én a a vármegye közönségéhez azon kérelemmel fordultunk, hogy a Tolnavármegyében létesítendő IRabsegélyző-egylet“ tagjai sorába belépni szíveskedjenek, akkor a más vármegyékben már fennálló „Rabsegélyző-egyletek“ közhasznú működésére utalva, még csupán magát az egylet czélját ismertethettük meg a nagyérdemű közönséggel, ma már azonban „ Rabsegély ző-egyl etünk“ 6 évi fennállása után alkalmunk van arra is, hogy a nagyérdemű közönségnek nemes emberbaráti jótékonysága folytán megalakult egyletünknek áldásdüs működését is megismertethessük. Az 1887-ik évben közzétett felhivásunk eljutott a vármegye emberbaráti szeretettől lángoló nagyérdemű közönségének nemes szivéhez, mert megismervén az egyletnek emberbaráti czélját, a „Tolnavármegyei Rabsegélyző-egylet“ 1888-ik évben tényleg megalakult, s áldásos működését megkezdvén, — a letartóztatottaknak nemcsak erkölcsi javításáról és szellemi fejlesztéséről gondoskodik, hanem a tényleg javulást mutató vagyontalan kiszabadultakat a szükséghez mérten jgélyezte, ruházattal, útiköltséggel s a kö- ilményekhez képest munkaeszközökkel el- tta, — szóval mindenben oda működik, gy a büntető Ítélet végrehajtása által megálltnak látszó egyének a társadalomnak jznos tagokul visszaadassanak, s a javulás ín meg is tartassanak. A „Tolnavármegyei Rabsegélyző-egylet“ agok áldozatkészsége folytán már a meg- uláskor azon helyzetben volt, hogy az évben 138 forintot fordíthatott segélye- H — I ettől kezdve évenként kisebb-na- % pl ;ekkel járulhatott nemes felada- '.ósitásához, amer " 1:1' vi deczember h( 25 kr fordittato javításáról és I pedig akkép gondoskod tanszerekre 250 forintot fordíthatott, a fiai tainitót pedig évenként 120 írttal tta. „Rabsegélyző-egyletnek“ itt röviden ;ett működéséből a t. közönség meg- letik arról, hogy az egylet emberba- 'ját anyagi helyzetéhez mérten ezideig sitotta; — de hogy nemes feladatá- —Jg még nagyobb mérvben felelhessen meg, hogy a felebaráti szeretettől áthatva az embert, ki gyarlóságánál fogva az életben botTARCZA. Amikor építünk. — Karczolat. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Soha életemben sem rokonszenveztem a közmondásokkal I igy mi sem- természetesebb, mint hogy nem is hittem nekik. Mert tudvalevő dolog, hogy nincs annyi csillag fönn a magas égen, mint a hány közmondás alkalmatlankodik idelenn a földön, úgy, hogy nincs az életnek olyan momentuma, melyre legalább tiz közmondás ne illenék rá. így azután nem csoda, hogy mikor Pista fiamat egy közmondással akarom a tanulásra szorítani, | szintén egy közmondással bizonyltja, hogy a czigarettázás kellemesebb. S mikor kis feleségemet arra kérem, hogy íróasztalomat hagyja békében, | szintén valami közmondás | köpenye alatt azt válaszolja, hogy a jó gazdaasszony még az íróasztalon sem tűri meg a rendetlenséget. Mikor pedig a cselédemet koraibb felkelésre biztatom, | szintén valami hunczut közmondással trompfol, a mely azt mondja, hogy: „édesebb a pihenés.“ Szóval úgy veszem észre, hogy a közmondások mind ellenem fordulnak. Hát akkor miért higyjek én bennök ? Nfem is hiszek. Csak egynek. Annak, a mely azt hozza becses tudomásunkra, hogy „Rómát sem építették egy nap alatt.“ Ezt feltétlenül aláírom s ha kell, nagyobb hitelesség okáért még pecsétemmel is megerősítem. Én csak egy mosókonyhát építtettem s az sem készült el egy nap alatt, hát még egész Róma? Pedig hát ott vallószinüleg több mosókonyha volt építendő, de meg aztán az akkori kőművesek is bizonyára lassabban dolgoztak. Azaz még sem, az akkori kömivesek csak gyorsabban dolgozhattak, mint a maiak, lassabban már nem. O , ' ' Én jól megfigyeltem az én kőműveseimet. lőtt, a törvény útjáról letért, i a jogrendet megsértette, — de büntetésének ideje alatt tettét megbánva, javulásának jelét adta, — a társadalomnak és ártatlan családjának visz- szaadhassuk, — ismét a nemes emberbarátok jótékonyságához folyamodunk, 1 felkérjük, azokat, kik a „Tólnavármegyei Rabsegélyző- egylet^be mint alapitó-, vagy mint rendesvagy mint pártoló-tagok belépni akarnak, becses neveiket, lakhelyük kitétele mellett a „Tolnavármegyei Rabsegelyző-egylet“ elnökével tudatni szíveskedjenek. Az egylet alapitó tagjai egyszersminden- korra 10 irtot, — vagy ezenfelül tetszés szerinti összeget, az egylet rendes tagjai évenként 1 irtot fizetnek, — | mindaddig az egylet kötelékében maradnak, mig abból kilépésüket be nem jelentik, — a pártolótagok egyszersmindenkorra vagy tetszés szerinti összegekkel járulnak az egylet czéljai megvalósításához. Kelt Szegzárdon, 1894. évi decz. 22-én. Moravek Gábor, Selcz József, egyleti titkár. egyleti elnök, | a szegzárdi kir. törv. elnöke. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sz.) Dunaföldvári levél. 1894. Karácsony hava. Változott körülményeim, egy esztendeje immár, hogy akadályoznak referensi kötelességeim teljesítésében. Alig-alig vetődöm haza Földvárra, és ha jövök is egy, két eseménytelen nap, vagy egyhangú hét az, a mit itthon töltök. Máskép volt most. Az esztendővégi ünnepek otthonomba vezettek engem is és a szent hétnek Földváron is vannak eseményei, örömmel fogok hát hozzá azok megírásához, miután Rafael Leó barátom, a „T. K.“ hivatott, ügyes tudósítója ezúttal javamra lemondott referensi előjogairól. Hadat üzenve a chronologikus sorrendnek először a vereskereszt-egylet tegnapi karácsonyfa ünnepéről referálok, lévén arról legtöbb mondani valóm, bár ez az idei csak halvány copiája volt az előző évek karácsonyfa ünnepélyeinek. [Egyrészt a közönség részvétlensége okozza. A nem kaputos polgárok semmivel sem járulnak a gyűjtéshez, pedig többnyire parasztgyermekek segélyeztet- nek. A választmány hölgyei közt pedig elvi differen- tiák döntötték árokba az egyetértő működés szekerét. És ha mindezek daczára mégis 77 gyermek részesült segélyben és a fa diszes és fényes volt, ez csupán annak a két három fiatal választmányi kisasszonynak, no meg az agilis egyleti jegyzőnek, Rafaelnek az érdeme, a kik a többi sztrájkoló hölgyekkel szemben megszerezték maguknak az ünnep rendezésének kizárólagos dicsőségét. Pedig kár ezt a szép aktust igy elhanyagolni! Mert nézni is szép azt, mikor az a sok ágrólszakadt gyerek szép sorban kapja a jótékony kezekből a kopogós rézorru csizmát, a pirosbélésü meleg czipőcsA nap ötkor kelt, én hatkor, de a kőművesek hétkor. Mikorra eljöttek hozzám, fél nyolcza járt az idő. Ekkor azután keleti kényelemmel vetették le a zekit, gyűrték fel könyökig ingujjukat s vették fel a mésztől foltossá égett kötényüket. Ehhez mért lassúsággal aztán előkeresték a szerszámjaikat s lázas sietséggel álltak neki a — reggelizésnek, igenis a reggelizésnek, mert a toronyóra nyolczat ütött; ilyenkor pedig a munkás ember reggelizik és egy órai pihenőt tart. Kilencz óra után újra keleti kényelemmel szedték elő a malteros kanalat, kalapácsot s egyéb szerszámjaikat s mikor már készen voltak a munkához, előkerültek a dohányzacskók és mocsoktól illatos pipák. És következett olyan megtömése a pipáknak, hogy azok nem szeleitek. Ekkor a pipaszurkálók léptek működésbe: keresztül-kasul járták a dohánymassza testét, de hiába. A dohányt ki kellett szedni s a pipákat újra megtömni. P>enique tiz órakor szeleitek a pipák I fél tizenegykor már oly vígan füstöltek, akár a Vezúv. S a munka megindult s ment is volna délig, ha az egyik fel nem veti a politika aktuális kérdéseit. A többiek hozzászóltak s tárgyalták oly buzgalommal és szakképzettséggel, a milyen egy kőmivestől csak kitelik. Hogy hát az orosz czár nem halt meg, hanem a nihilisták elfogták s maguk közt tartják. Hogy az uj czár, hogy csak népét kibékítse, minden polgár embernek egy süldőt meg egy aranyat küldött. Hogy hát most Muszkaországban uj világ nyílt meg. A katonákat hazabocsátották, az adót elengedték s a zsidókat visszahívták. Mire Oroszországgal végeztek, harangozni kezdtek tizenkettőre. Utczu, sarokba a szerszám, dél az idő. Itt az ebéd és a megérdemelt pihenés ideje. Fél kettőkor magam keltettem fel őket s — dicséretükre legyen mondva — fel is keltek, sőt rövid félóra alatt ki is dörzsölték az édes álmot zava1894. deczember 23. két, koczkás, meleg ködment, virágos ruhának valót. Mj Meg aztán ilyenkor, mikor a jólét magához öleli a didergő nyomort, Istennek tetsző dolgot is cselekszünk. Különben az idén is szép közönség gyűlt egybe és .hallgatta az apátplébános ur tudós szavait a so- eziálizmusnak ilyetén jótékony ünnepélyek által való leküzdhetéséről és a munkás kérdésnek ezen szellemben .való • megoldásáról, mely szédítő logika szerint ugyan nem sok szocziálistát kenyerezhetnénk le itt I nálunk, ha továbbra is ily közönyös marad közönségünk hasondolg'ok iránt. > 22-.én este gyermekelőadással egybekötött táncz- estély volt az uj „Központi szálló“ emeleti termében a zsidó elemi iskola javára. Ez estély bizottságához, mely egyrészt «tisztelt ismerőseimből, másreszt kedvelt barátaimból .állott, volna egypár őszinte szavam. Kedves uraim! Önök ez év deczember havában, talán már első bizottsági ülésükön megalkottak egy nálunk eddig ismeretlen valamit, a „részleges fe- lekezeti jellegű zártkört“, mellőzvén a meghívásoknál iparos polgártársaink nagy részét, meg egy csomó hivatalnokot. Megengedem, hogy különösen, ez utóbbi társadalmi osztályból akadt egynéhány, a ki nem nagyon szokott érdeklődni és rokonszenvezni hasonczélu dolgok iránt, de a mellőzés c'sak, elmérgesiti a —- hogy igy mondjam^ — „nem, érdeklődés“-t. Én tudom, hogy ha ezt a felekezeties jejleget azok a bizonyos „nem, érdeklődő“ urak cselekedték volna meg,'nagyi lett volna az Önök soraiban az indignatió. 1 Teljes elismerés illeti azonban Önöket a rendezésért, az estély élénkségéért. A bálterem — a kényelmes, szép hőtel legké-j nyelmetlenebb része — szorongásig megtelt diszes közönséggel, mely szívesen tapsolt a két kis szinda-i rab szereplőinek, a kiknek értelmes, bátor játéka,; hangsúlyozása a rendező Engländer izr. tanító ur ügyességét és. páratlan buzgalmát dicséri. A V e i s z, V as vári, Schwarcz és Stau-i bér kisasszonykák, ineg a R a d ó fivérek és a kis! Sághy Tibor voltak az ügyesebb színművészek. Az előadást reggelig tartó táncz követte Márkus kitűnő zenéje mellett; Az 50 krajczáros belépti dijak mellett 160 frtot! vettek be, mihez még a Steiner Fülöpné úrnő által kisorsolt remek kézimunka 45 frtnyi jövedelme isj járult. A kath. legényegylet volt szives szinpadátj kölcsönözni, melyet Bejczy Imre ur szintén szívességből állított fel és bontott le. A rendezőség e kegyes jóltevőknek általam is! hálás köszönetét nyilvánítja. Nem hallgathatók el egy érdekes epizódot az estély előzményeiből. Két rendező régi usus szerint a községi tanácsterem székeit kérte a városbiró úrtól, mit Miskolczi bifó ur következő szavakkal tagadott meg: —■ „Nem adom ... nem érdek öl.“ Pedig üdvös dolog volna, ha a biró urat az ilyen dolog is sok egyebekkel érdekelné, mert akkor; nem volna az a Földváron eddig ismeretlen, szégyenletes állapot, hogy a setét ki nem világított utczákon este csak revolverrel és fütykösökkel lehet némileg védekezni a duhaj legények és utczai csavargók tá-, madásaitól. Bizony nem ártana egy kis v ' ~ *' a S «• fő-bÍrói érdeklődés. Zol ros szemeikből. Azután újra előszedték hányt szerszámokat s már éppen munkáho látni, mikor az egyik elkiáltja magát: — Mincsen malter . . . A másik: 1—• Nincsen tégla . . . A harmadik: — Nincsen mész . . . A negyedik : — Nincsen homok . . . Bizonyos, hogy még az ötödik is elkiáltottí volna magát, hogy neki is hiányzik valami, csakhogy szerencsémre csak négy kőművesem volt. . S hozzá láttak a maltercsináláshoz, mészoltáshoz, tégla- és ho mokhordáshoz, úgy, hogy négy órára minden készei volt. S lön lárma, kalapácsütés, téglatörés, szóval i munka megindult s folyt nagy sietséggel, mert a naj már erősen alkonyodott. Fél ötkor már olyan söté volt, hogy a munkát abba kellett hagyni. Az ing ujjakat legyűrték, a kötényeket levetették s a zeke két újra felhúzták, mégegyszer pipára gyújtottak e végre „jojczakát“ kívántak. így ment ez nap-nap után s a mosókonyl] végre mégis elkészült. Mérgelődtem s fizettem, d szemrehányást nem mertem tenni, mert attól féltej hogy kőműveseim azt vágják szemembe: — Hja, Róma sem épült fel egy nap alatt. 1 ebben valószínűleg igazuk is lett volna. Hanem, hogy az az ember, ki nem építtet, bo dog s legalább tiz évvel tovább él, az az egy bizonyo L—i D- ő. A zárdasziiz. Az életből: PASKUSZ EMIL. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. E megnevezés alatt nem apáczát értek, mt annak, szent asyluma a zárda, és erről szólni, prof. dolog.
