Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-11-11 / 46. szám
XXII. évfolyam.-£G. szám. Szegzárd,; 1894. november II. OZLOHY Az KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. országos selyemtenyesztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _____________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesitője. El őfizetési ár: Egész évre...................... . 6 frt — kr Fé l évre................................3 — „ Negyed évre .".......................I „ 50 „ Eg yes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde tések jutányosán számíttatnak. Széchenyi Sándor gróf. A mi külsőségekben tetszelgő korunk Sgyik beteges jelensége, hogy a mint valaki az évek bizonyos számát a közpálya valamely ágában eltöhötte, rögtön akadnak vállalkozó szellemek, különösen, ha alárendeltjei is számosán vannak, kik az évforduló meff- ünneplésével számára tüntetést rendeznek. Ebből az elkoptatott, hétköznapivá vált ünneplési mániából előnyösen emelkedik ki. az az ünnep, melyet Tolnavármegye közönsége jelenlegi főispánjának: Széchenyi Sándor grófnak folyó évi deczember 10-kén, mint a vármegye kormányzatának általa történt átvételétől számitott tiz éves évfordulója alkalmából rendez, Ennél az ünnepségnél már az is feltűnő jelenség, hogy a politikai pártok, melyek pedig a meggyőződésükből kifolyó ádáz harcz közepette igen könnyen a személyes gyűlölködés terére tévedhetnek, ime félre téve minden összeküfönbözést, lerakva a gyakori küzdelmektől fényes fegyvereiket, egyesülnek, hogy ünnepeljék a férfiút, ki egyéni kiváló tulajdonainál fogva osztály-, párt- és valláskülönbség nélkül mindenki tiszteletét bírja. Tévedne, ki azt hinné, hogy- különösen a politikai pártok ezen magatartása a meggyőződésükben beállott változásnak volna fo- lyamánya, vagy ki arra a következtetésre jutna, hogy most már vármegyénkben elkövetkezett a politikai örök béke korszaka, midőn elsimul a nézntkülönbség, elnémul a harcz a zaja s a további különválást helyettesíti bibliai egy akol, egy pásztor előnyös képlete. Nem, mi, kik nem vagyunk szerencsések az ünneplők egy részével egy politikai nézeten lenni, tudjuk azt, hogy az elv, mely bennünket táborokra oszt, a legelső alkalomlyének megállapitása tárgyában folyt a küzdelem, eltekintve minden mellékkörülménytől, tisztán igazságérzetétől vezéreltetve magát, nem késett nagy befolyását Szegzárd mellett érvényesíteni. Azért arra az időre, midőn a vármegye közönsége Széchenyi Sándor gróf tiz éves fórnál ismét érvényesíteni fogja különválasztó I ispánságának évfordulóját ünnepli, szűnjék hatását; de az, hogy valamint a múltban, úgy a jövőben is, mint ellenfelek fogunk egymással szemben állani, nem ok arra, hogy ne egyesüljünk akkor, midőn sziveinket a politikai tértől teljesen idegen érzelmek közösen, összhangban dobogtatják. Miért ne iinnepelnők közösen a férfiút, ki midőn szigorú következetességgel a politikai meggyőződéséből kifolyó utón halad, sohasem használja a kezében lévő nagy hatalmat politikai ellenfelei ellen, nem tőle, de tán máshonnét eredhető bosszú kielégítésére; hanem a harcz lezajlása után, mely elvek körül folyik s melyet férfiasán küzd meg, odaüyujtja bélelsz szerr;ljcr j u o djál ? mm a iToIT> zet összes erőit a közügyek előbbrevitelénél egyesítse. Miért ne ünnepelnők közösen a férfiút, ki úgy a magán, mint a közéletben a tiszta jellem, a kifogástalan becsületesség és elragadó szeretetreméltóság élő mintaképe. S miért ne csatlakoznék különösen a vármegye székhelye: Szegzárd egész lelkesedéssel az ünneplők táborához, mikor csak a legközelebbi múltban is, midőn a középiskola hern eg a fegyverzörej, némuljon el a csatakiáltás s legyen ez a nap a különböző politikai pártok közös örömünnepe. Mutassuk meg, hogy mi, kik szívósan ragaszkodunk politikai álláspontunkhoz, párttekintetek nélkül ünnepelni tudjuk azt, ki igazságszeretetével, kifogástalan jellemével tiszteletünket, szeretetünket, ragaszkodásunkat kiérdemelte. Mutassuk meg, hogy ha a magyar ember nincs is hiba nélkül j ha mindjárt rokon- és ellenszenvének nem utolsó rugója iö a politikai pártkülönbség j habár erénynek tártja is, hogy valaki . szigorú válaszfalat vonva maga körül, soha ne láüizassék önm^gfeái. ellenkezésbe jutni, — azért egy érzés teljesen idegen tőle, egy hibában sohasem szenved, egy nemtelen tettet sohasem követ el s ez az mely erényjeinek a legkimagaslóbb pontja, mely múlt dicsőségének magyarázata s jövendő nagyságának kulcsa: A hálátlanságot nem ismeri s nem gyakorolja soha! b. TÁRCZA A „Vörösmarthy-kör“. — A Tolnamegyei Közlöny eredeti tározója. — A somfalvi saját külön kliónak postamunkája akadt: ama bizonyos ércztáblákat kellett elővennie, hogy az ismert lángszavakat Írja föl a jövendő elkáp- ráztatására. Prózai szavakkal: Somfalun a kultúrának ünnepe vagyon, ennek az allegóriája volt az „Ordöngös Vipera“ első rendű hitel erkélyén csüngő trikolor, az összes hat osztályú elemi iskolák szünetje is fényes árgumentuma volt a nagy napnak. Hogy egész Som-. falu lázban volt, ezzel nagyon keveset mondok. De mi történt. Szóljon erről a legilletékesebb ajak, Somfalu érdemes nótáriusa, a ki a következő kiáltványt bo- csájtotta ki: „A Kárpátokól az Adriáig mindenki megértette | kor intő szózatát. Milliomosok és koldusok sorakoznak egy jelige alatt: Viribus unitis! Egyesülnie kell I somfalvi intelligencziának is. Felhívom Somfalu mtelligencziáját, m^ltóztassanak az Ordöngös Vipera sámbre szeparéjába (újonnan van vakolva) ma délután négy órakor bizalmas értekezletre megjelenni. Ez a nap volt az, mikor az „Ordöngös Vipera“ portásának (egyéb közönséges időkben hetes a lelkem) 8 alakra görbült a háta a merő hajlongások következtében. Megjelent Somfalu ész- és pénz-arisztokra. cziája: az előbbihez (keresztényi irgalomból a misionárius néptanítót, az utóbbihoz a „Segitő Szentlélek“- hez, valamint az „Olcsó János “-hoz czimzett üzletek törvényszékileg bejegyzett tulajdonosait is hozzászámították), A nótárius fulmináns beszédet vágott ki. j Ebben megemlékezve az orosz czár betegségéről, az egyházpolitikai javaslatokról, az általános európai haladásról oda konkludált, hogy Somfalunak a modern haladás útjára kell térnie, e végből követelniük kell férfias bátorsággal: aszfaltot a nótárius lakásától legalább a községházáig, mondjuk a meggyőződés világosságával, hogy legyen világosság. Nekünk — szavalta a jegyző — egyesülnünk kell, mert hatra vagyunk olyan alkotásokkal, melyek másutt valósultak, mint eső után a gomba. (Közbeszólás: De már kövesse meg magát az ur: a gomba nem virágzik). A jegyzőt ez nem hozta zavarba, harsányan kiáltott: Nekünk pártolni kell a hazai ipart és lite- raturát. Első feladatunk világosságot gyújtani az ut- czákon, aztán világosságot gyújtani az agyakban. Uraim ! Alakítsuk meg a Vörösmarti kört. Frenetikus lelkesedés zúgott. A kántor ktilöm- j bül belerekedt, mintha két rekviemes misét énekelt volna. Hogy milyen tüneményes lelkesedés volt, legjobban az igazolja, hogy a frissen megalakult egyesület azonnal elhatározta, hogy billard-asztalt szerez be. Mert a biliárd úri passió. A részletek megbeszé- I lésére 20 tagú bizottságot küldöttek ki. Eddig csak haladtam a történetemmel, de most érzem, hogy Homérusz tollára volna szükségem. Mert a billard-asztal körül folytatott bizottsági értekezletből egész sereg mellékkérdes akadt. Hogy karambol asztal legyen-e, vagy dupla? A zöldposztó alkotmányos szin, de a piros az keleti és nemzeti. A húsz tagú bizottság majd hajba kapott. Más megoldás nem maradt hátra: kisebb bizottságot kellett kiküldeni. Azok talán hamarabb dűlőre o juthatnak. De egy négy tagú bizottság se jutott megállapodásra, két tagú legalsóbb bizottságot bíztak meg javaslattétellel. Földi Jánost, meg a rektort. Földi János erős kéglista volt, a kántor meg csak a karambolhoz konyitott. Nem tudtak megegyezni. Végre is a rektor engedett, lemondott a bizottsági tagságról. Az ő plánumán Nyugat európa bámul vala ha megtudja. Vörösposztós biliárd asztalt rendeltetett nemzeti szinü golyókkal. Most az egyesület egy selyembeváltó hivatal érdekében deputáczióz a miniszternél. És a jelszó: Sic itur ad astra! Didó.. A járásbiró ur előtt. (Jelenet.) Egyik megyei járásbíróságunk előtt folyt le ez a bizonynyal nem sommás, de épületes tárgyalás. Zömök kis asszonyka billeg be bokorugró szoknyában, ringó léptekkel. Bájos pukedlit csinál. Biró. Magát hívják Nyelves Katának? P. Megkövetem galambom. B. Ne galambozzon engem. En királyi járásbiró vagyok. Hogy hívják? P. Igenis! Hát tetszik tudni úgy vagyok én a nevemmel, hogy az édes apám, az" Nyelves Gábris
