Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-10-21 / 43. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Q3. sz.)___________________________189L október 21. — Fegyelmi vizsgálat. Tolnavármegye alispánja Borsitzky Dezső dombóvári járási utmester ellen hivatalos hanyagság és mulasztások miatt fegyelmi vizsgálatot rendelt el. — Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 16-án tartott közgyűlésén az alispán előterjesztése alapján Pappert Ferencz gyámpénztári könyvelőnek, szláv nyelvek vármegyei fordítójának a fordításokért megállapított tisztefet-diját 120 forintra emelte fel. . — Járási faiskola-felügyelők. A központi járásba járási faiskola-felügyelővé Schuler József báttaszéki, a dunaföklváriba Somogyi István duna-szentgyörgyi, a simontornyaiba Hiller Mihály szakadáthi, a megosztott dombóváriba Ivelits Pál tamásii és Man- d i | h Lázár gyula-jovánczai tanítók neveztettek ki. — Eljegyzés. Straicher Benő bonyhádi nagy- kereskedő, a bonyhádi takarékpéztár igazgatóságának tagja, megyei virilista eljegyezte Klein Károly siklósi földbirtokos kedves leányát, Vilma kisasszonyt. Primadonna. A szegzárdi szinpártoló közönség jövő héten — mint biztos forrásból értesülünk — kellemes meglepetésben fog részesülni. E meglepetést ifjú Polgár Károly színigazgató tapintatos eljárásának kell köszönnünk, ki vendégszereplésre megnyerte Kaposi Józsát, a szegedi színház ünnepelt primadonnáját. A kiváló művésznő kitünően iskolázott, kellemes csengő hangjával és remek játékával, a hol csak megfordult, mindenütt meghódította a közönséget. — Hymen. Kulin Sándor kaposvári kir. al- ügyész, volt szegzárdi kir. járásbirósági albiró elje- ; gyezte H e n c z Blanka kisasszonyt, H e n c z Géza állam vasúti főmérnök bájos leányát. — Esküvő. Dr. Lévai Dezső dunaföldvári or- I vos lapunk belmunkatársa folyó hó 25-én esküszik örök hűséget P u s z t a-S z e m c s é n menyasszonyának, Goldschmidt Janka kisasszonynak. — Mádi Kovács György altábornagy — mint Paksról Írják — Gyapa pusztán piheni ki fáradalmait testvéröcscsénél, Mádi Kovács János földbirtokosnál. A balassa-gyarmati hadgyakorlatok győzőjét Gyapa pusztán a paksi intelligenczia nagy számban kereste föl, hogy nála tisztelegjen. A nagy küldöttséget I! o v á k István nyugalmazott kir. táblabiró vezette a sokat emlegetett altábornagy elé és meleg szavakban adta elő a tisztelgők örömét az altábornagy sikerei fölött. Mádi Kovács György altábornagy szívesen. iögaötfcF földiéi és barátai gyöngéd figyelmét — Hid megnyitás. A vármegye által Agárd mellett a Sión épített vashid munkája teljesen befejeztetvén, a hidnak terhelési próbája folyó hó 24-én lesz, melynek kedvező eredménye esetén másnap d. e. 11 órakor fogja vármegyei alispán ur, a központi járás föszolgabirája és az államépitészeti hivatal közreműködése mellett a hidat a közforgalomnak átadni. Ez alkalomból e jól sikerült szép hid fel lesz díszítve, és mint értesülünk Szegzárdról is sokan fognak kimenni ezen ünnepélyre. A hidnak megnyitása előtt Sághy Pál esperes-plébános ur fogja a törvényhatóság kiküldötteit fogadni és Agárd község köszönetét ezen létesítményért kifejezni. A hid megnyitását a plébános ur vendégszerető házánál ebéd követi. A póttartalékos és a honvéd. Vígan borozgattak múlt vasárnap az agárdi nagykorcsmában s a borozók azon vitatkoztak, hogy hát ki előbbre való katona : a honvéd-e vagy a póttartalékos 1 Ebből aztán olyan verekedés lett, melynek áldozata aligha menthető meg a halál torkából. Ugyanis A pori György, Máté Mihály és Tucsik agárdi lakosok és Bognár István voltak a vitatkozó felek s ez utóbbit aztán botokkal, karóval és vasvillával megtámadták s rajta életveszélyes sebeket ejtettek. A tetteseket a szegzárdi kir. ügyészségnek jelentették fel, a hol majd megmagyarázzák bizonyára alaposan, hogy ki derekabb katona: a h o n v é d-e, vagy a póttartalékos ? — „Népfölkelés jelentkezéséről“ czimti múlt számunkban megjelent közleményben a Szegzárdon és Báttaszéken megtartandó ellenőrzési szemle tévesen szedetett szeptember hóra november hó helyett, mit ezennel a netáni félreértés kikerülése végett helyreigazítunk. — Helyreigazítás. Lapunkban megirtuk, hogy Német Ferencz bedeghi körjegyzőt a járási főszolgabíró állásától hivatalos hanyagság miatt függesztette fel. Mint most értesülünk, a felfüggesztés oka nem hivatalos hanyagság, hanem egy törvényszéki ítélet volt. — Legnagyobb díjjal kitüntetett magyar selyem. Ep most vesszük a lyoni nemzetközi kiállítás legfőbb bíráló bizottságának folyó évi szeptember hó 30-án kelt tudósítását, mely szerint a fuldmivelésügyi m. kir. minisztérium ezen kiállításon bemutatott selyemgubókért Magyarországban magyar munkásnők által font selyemért és a selyemtenyésztés és selyemipar meghonosítása körül tett intézkedéseiért, a biráló bizottság rendelkezésére álló legmagasabb díjjal, a „grand prix“-vel lett kitüntetve. Ezáltal a magyar selyem, a selyemipar a világnak ezen legjelentékenyebb góczpontján, a legilletékesebb szakemberek által versenyképesnek elismertetett. Hogy népünk ezen termelési ágat mennyire megkedvelte és hogy az, természetadta, úgy mint gazdasági viszonyainknak menynyire megfelel, bizonyítja azon tény, hogy egy rövid évtized alatt az országban 100000 család tekinti ma már a selyemtenyésztést rendes kereseti forrásnak. Ezek után elmondhatjuk, hogy ari*a nézve, miszerint jelenleg kerekszámban egy millió kiló selyemgubó-termelésün- ket 10—15 millió kilóra emeljük, semmi más akadály nincs, mint a szederfa hiánya. A szederfa hiányának megszüntetésére pedig más mód nem létézik, mint gondoskodni a községi faiskolák helyes kezeléséről és azok kellő erélyes ellenőrzéséről.- A kis-iskolában. Megyénk egyik német falujának népiskolájában, hol a magyarosítás nagyban folyik, múltkor a következő párbeszéd esett meg: Hitoktató: Teréz, ma a te védszented ünnepe, névnapod van. A jó isten éltessen. Kis leány: (mélyen hallgat.) Hitoktató: No hát meg se köszönöd! Mit kell mondanod | ha én nevednapján gratulálok neked, azt kívánva, hogy: az Isten éltessen. i f Kis leány: Éljen.- Az agárdiak élelmessége. Pergett a dob minapában Agárd község utczáin s a kiváncsi asz- szonyi fejek — mint ha érezték volna, hogy a dobszó őket illeti, tömegesen tünedeztek elő a kerítések mögül. A lcisbiró, miután torkát jól megköszörülte, harsány hangon adta mindazok tudtára, a kiket illet, hogy a szegzárdi piaczon mindenki 3 tojást adjon egy hatosért, mert biz ott igy is szívesen megveszik. A dobszónak meg is lön a foganatja, mert az agárdi menyecskék nem engednének a tojás árából már nehány heti piaczon semmit sem. „De addig jár a korsó a kútra — tartja a közmondás — míg el nem törik,“ múlt szombaton is több agárdi menyecske hozott a piaczra tojást és hogy egymást ellenőrizhessék, szép sorjában egymás mellé telepedtek le; ha kérdezték, hogy „hányával adja lelkem a tojást?“ a rövid büszke válasz az volt „hármával galambom.“ így ment ez minden piaczon s ha kimondott áron nem tudták eladni, inkább hazavitték a tojást, mig végre pénz nélkül itt kellett hagyniok. Tudvalevőleg a piacz most a liba promonádon székel s nem messze van ide a volt czédulaház, vagyis jobban mondva a Rokkenstein-féle korcsma, melynek környékén a sertéseket árulják. Az idő már elég komor és hideg, igy tehát, a ki a környékbeli falvakból hajt be sertést eladni, meg kívánja bizony a pálinkát is. Egy völgységi német atyafi is megkívánta az italt s fogta magát, botját leszúrta a nedves földbe és pórászon tartott disznócskáját ahhoz kötötte, ő nyugodtan iyott, a disznó pedig nyugtalankodni kezdett, valamitől megijedve, a gyengén leszúrt botot a földből kirántva, azt a pórászon maga után huzva, a piacz felé kezdett szaladni. Azután még jobban megijedt a nagy lármától, be menekült a piaczra s épen az agárdi menyecskék felé, kiknek tojással telt kosarait a pórászra kötött botnál fogva egymás után forditgatta fel. Volt ekkor rémülés és jajgatás, de a német is megszeppent a temérdek összetört tojás láttára, s ekkor már nem azon járt esze, hogy az elszabadult disznót megfogja, hanem a tarisznya szijjal elkezdte azt ütlegelni, nehogy a felbőszült agárdi menyecskék a disznó okozta kár következtében tőle kártérítést követeljenek s igy szépen sikerült is megszabadulnia. Az agárdi menyecskék pedig majd egymás hajába kaptak s egyik a másikat okozta, hogy ha engedik 4—5-vel, eladhatta volna piacz kezdetén a tojást s nem szenvedett volna ilyen nagy kárt. Morál: Legjobb a tojást 5-ivel adni. — A gyilkos VŐ. Megrendítő eset történt Báttaszéken, Uglisa Száva 30 éves g. kel. vall. földmives saját apósát egy fejszével megvagdalta s kicsibe múlt, hogy feleségének életét egy lövéssel ki nem oltotta. A családi dráma részletei a következők: Uglisa Szávó elválva élt nejétől, P e t k ó Milkától, kivel a napokban sógora ama biztatására, hogy ipa, P e t k ó Antal nincs odahaza, — beszélni akart. Uglisa Szávót sógora, P11 k ó Lázó, mint ő vallja, azzal biztatta, hogy ha az öreg esetleg otthon lesz s nem engedné feleségével őt beszélni, lőjje le, mely czélból egy revolvert is adott neki. A neje után vágyódó férj meg is jelent este fél 11 órakor ipa házánál, a hol neje tartózkodott és azon szoba ablakán zörgetett, melyben neje aludt. Midőn hosszabb zörgetésre bebocsáj- tást nem nyert, az ablakon keresztül belőtt a szobába azonban szerencsére a golyó senkit sem sértett meg A lövésre az öreg Petkó Antal a másik szobából kirohant, hogy a tettest elcsípje, de alig tett néhány lépést, midőn veje egy fejszével megtámadta s fején úgy karján életveszélyes sebeket ejtett. Az öreg Pet- kót vérében fagyva találták a földön, a kit dr. Bosz- kovits Mór községi orvos vett ápolás alá, mig a dühöngő vöt elfogták. A gyilkos vő tettét a csendőrség előtt beismerte, azonban azt állitja, hogy Petkó Lázó biztatta, ki azonban ezt tagadja. A tettest a bűnjelekkel együtt a szegzárdi kir. ügyészségnek adták át. — Az alvajáró. Különös betegségben szenvedett a dombóvári járás egyik nagyobb községének K. J. nevű lakója, aki reá hold sugarai nagy befolyást gyakoroltak. Ha megújult vagy megtelt, a vagy pediglen mégfogyott a hold, ő behunyt szemmel, de biztos lépésekkel kereste fel a padlásokra vezető lépcsőket s itt, ha véletlenül egy darab sonka, szalonna, vagy bármi nemű húsféle akadt a nyakába, ő bizony nem vette észre s behunyt szemmel lassan lejött a padlásról (az alacsonyabbakról le is ereszkedett) s ment haza s lefeküdve ágyába aludt tovább. A falubeliek pedig, midőn az alvajárót látták keresztet vetettek magukra s kukkanni sem mertek nehogy az felébredve a lépcsőről leessék. — A szegény holdkóros éjjelenként összeszedett portékáját másnap bevitte a községházához s a bírónak azon szavakkal, hogy nem tudja miként kerültek hozzá átadta — Persze, hogy a vissza hordott portékának nem akadt gazdája s a tulajdonos átengedte azt a holdkórosnak, a ki ilyen manipuláczióval minden munka nélkül bőven eléldegélt. Végre azonban a falu bölcsei átláttak a szitán, hogy nem annyira a hold sugarai, mint inkább a füstölt hús szaga vonja az illetőt,- tehát legutóbbi útjában jól elagyabugyálták. Az esetről bírói feljelentést nem tettek, mert szégyenlették, hogy annyi ideig nem jöttek rá az alvajáró furfangjára. — Gondatlanságból okozott emberölés. Gerjen kövségben ismét egy áldozata lett a revolverrel bánni nem tudó legényeknek. Ugyanis a napokban esteli 6 órakor Balogh János, Genye András és Vajda József gerjeni legények beszélgetésre mentek Baksa Istvánékhoz. Beszélgetés közben a mint az asztalnál üldögéltek, Vajda József egyszer csak egy revolvert vett elő zsebéből, melyet forgatni kezdett, mire az elsült s a golyó Genye András fejébe fúródott, ki rögtön meghalt. A szomorú esetnek Balogh István és Vajda József tanúi voltak, a kik azt állítják, hogy itt véletlen szerencsétlenség esete forog fenn. A halált dr. B r á n y i Kálmán faddi körorvos konstatálta s a vizsgálatot a paksi kir. járásbíróság ejtette meg. — Czégér leleplezés. Hogy hol, hol nem történt, az mellékes dolog, de hogy megtörtént, arra tanú egy egész banda, amelyről egykor az ének mint veszedelmes bandáról zengedezett. Ez a név a bandát csak gyermek korában illethette meg, mert azóta nagyot haladt a banda, a mit több nevezetes temetések s a szabadban rendezett mulatságok alkalmával örömmel tapasztaltunk. De térjünk a tárgyra: A banda tagjai, miután a zeneórákon magukat jól kifújták, hódolva emberi természetüknek, ellátogattak egy a zenedétől nem messze levő bormérő helyre, hogy kiszáradt gégéjükét (mert a zenedében azzal dolgoznak) egy kissé megnedvesitsék. „Jó bornak nem kell czégér“ hangzatos közmondás volt jelszava a kocsmáros- nak, igy tehát hajléka előtt egy koszorúnál egyéb semmi sem hirdette, hogy ott, ha mást nem, de olasz bort bizonyára kaphat mindenki, a ki nagyobb és kisebb Wekerléivel óhajtotta megjutalmazni az olaszbör termelő, de talán jobban a fiumei borkereskedők fáradozásait. A banda is ide járt, a banda is itt szürcsölgette el azt a pénzt, a mit épen nem művészetével keresett. Sokszor boszantotta őket, hogy a korcsmának nincs ezégére 1 titokban elhatározták, hogy ők olyan kocsmába, melynek még ezégére sincs, többé nem járnak. Ekkor felállt a fliglihornista s mindenkit meggyőző szavakkal oda vitte a dolgot, hogy egy ezégért közköltségen készíttetnek. Ennek a ezégérnek leleplezési ünnepélyét tartották meg múlt vasárnap. Midőn már kifújták magukat a zenedében, őszinte meghatottsággal arezukon lépkedtek a'czégértelen czél felé. A kis dobos valami gondosan betakart csomagot szorongatott maga előtt a többiek pedig, mint ilyen ünnepi alkalomhoz illik, komolyan viselkedtek. Me gérkeztek. A szokásos spriczerezés megkezdődött I miután már beszélő képességüket vissza nyerték, felállt az egyik főszereplő, ékes szavakban adta elő, hogy a banda belátva a kocsmának czégér nélkül való állapotábanrejlőmitsem mutatóságát, melynek okoztáért különleges hóid nemvilágitóestékenazaszonaszád házzal gyak or latosan felcseréltetik, ennél fogva a banda saját költségén készíttetett egy ezégért. A hatást keltő beszéd végeztével a kis dobos lerántotta a karmester hegedűjének zöld mivolta- ságából készült tokját az eddig titkolt tárgyról s egy szép kivitelű „Vörös Ökör“ lön azonnal látható. A kocsmáros miután eleinte egy kissé neheztelt a czégér és közte levő némi hasonlatosságért, bele nyugodott a sorsba s az óta ott díszeleg a czégér. Biz ez igy történt.