Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-10-21 / 43. szám

6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Q3. sz.)___________________________189L október 21. — Fegyelmi vizsgálat. Tolnavármegye alispánja Borsitzky Dezső dombóvári járási utmester ellen hivatalos hanyagság és mulasztások miatt fegyelmi vizsgálatot rendelt el. — Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 16-án tartott közgyűlésén az alispán előter­jesztése alapján Pappert Ferencz gyámpénztári könyvelőnek, szláv nyelvek vármegyei fordítójának a fordításokért megállapított tisztefet-diját 120 forintra emelte fel. . — Járási faiskola-felügyelők. A központi járásba járási faiskola-felügyelővé Schuler József báttaszéki, a dunaföklváriba Somogyi István duna-szentgyörgyi, a simontornyaiba Hiller Mihály szakadáthi, a meg­osztott dombóváriba Ivelits Pál tamásii és Man- d i | h Lázár gyula-jovánczai tanítók neveztettek ki. — Eljegyzés. Straicher Benő bonyhádi nagy- kereskedő, a bonyhádi takarékpéztár igazgatóságának tagja, megyei virilista eljegyezte Klein Károly sik­lósi földbirtokos kedves leányát, Vilma kisasszonyt. Primadonna. A szegzárdi szinpártoló közönség jövő héten — mint biztos forrásból értesü­lünk — kellemes meglepetésben fog részesülni. E meg­lepetést ifjú Polgár Károly színigazgató tapinta­tos eljárásának kell köszönnünk, ki vendégszereplésre megnyerte Kaposi Józsát, a szegedi színház ünne­pelt primadonnáját. A kiváló művésznő kitünően is­kolázott, kellemes csengő hangjával és remek játékával, a hol csak megfordult, mindenütt meghódította a közönséget. — Hymen. Kulin Sándor kaposvári kir. al- ügyész, volt szegzárdi kir. járásbirósági albiró elje- ; gyezte H e n c z Blanka kisasszonyt, H e n c z Géza állam vasúti főmérnök bájos leányát. — Esküvő. Dr. Lévai Dezső dunaföldvári or- I vos lapunk belmunkatársa folyó hó 25-én esküszik örök hűséget P u s z t a-S z e m c s é n menyasszonyá­nak, Goldschmidt Janka kisasszonynak. — Mádi Kovács György altábornagy — mint Paksról Írják — Gyapa pusztán piheni ki fáradal­mait testvéröcscsénél, Mádi Kovács János földbir­tokosnál. A balassa-gyarmati hadgyakorlatok győző­jét Gyapa pusztán a paksi intelligenczia nagy szám­ban kereste föl, hogy nála tisztelegjen. A nagy kül­döttséget I! o v á k István nyugalmazott kir. táblabiró vezette a sokat emlegetett altábornagy elé és meleg szavakban adta elő a tisztelgők örömét az altábor­nagy sikerei fölött. Mádi Kovács György altábor­nagy szívesen. iögaötfcF földiéi és barátai gyöngéd fi­gyelmét — Hid megnyitás. A vármegye által Agárd mellett a Sión épített vashid munkája teljesen befe­jeztetvén, a hidnak terhelési próbája folyó hó 24-én lesz, melynek kedvező eredménye esetén másnap d. e. 11 órakor fogja vármegyei alispán ur, a központi járás föszolgabirája és az államépitészeti hivatal köz­reműködése mellett a hidat a közforgalomnak átadni. Ez alkalomból e jól sikerült szép hid fel lesz díszítve, és mint értesülünk Szegzárdról is sokan fognak ki­menni ezen ünnepélyre. A hidnak megnyitása előtt Sághy Pál esperes-plébános ur fogja a törvényható­ság kiküldötteit fogadni és Agárd község köszönetét ezen létesítményért kifejezni. A hid megnyitását a plébános ur vendégszerető házánál ebéd követi. A póttartalékos és a honvéd. Vígan borozgattak múlt vasárnap az agárdi nagykorcsmában s a boro­zók azon vitatkoztak, hogy hát ki előbbre való ka­tona : a honvéd-e vagy a póttartalékos 1 Ebből aztán olyan verekedés lett, melynek áldozata aligha ment­hető meg a halál torkából. Ugyanis A pori György, Máté Mihály és Tucsik agárdi lakosok és Bog­nár István voltak a vitatkozó felek s ez utóbbit az­tán botokkal, karóval és vasvillával megtámadták s rajta életveszélyes sebeket ejtettek. A tetteseket a szegzárdi kir. ügyészségnek jelentették fel, a hol majd megmagyarázzák bizonyára alaposan, hogy ki derekabb katona: a h o n v é d-e, vagy a póttarta­lékos ? — „Népfölkelés jelentkezéséről“ czimti múlt számunkban megjelent közleményben a Szegzárdon és Báttaszéken megtartandó ellenőrzési szemle té­vesen szedetett szeptember hóra november hó helyett, mit ezennel a netáni félreértés kikerülése végett helyreigazítunk. — Helyreigazítás. Lapunkban megirtuk, hogy Német Ferencz bedeghi körjegyzőt a járási főszolga­bíró állásától hivatalos hanyagság miatt függesztette fel. Mint most értesülünk, a felfüggesztés oka nem hivatalos hanyagság, hanem egy törvényszéki íté­let volt. — Legnagyobb díjjal kitüntetett magyar selyem. Ep most vesszük a lyoni nemzetközi kiállítás legfőbb bíráló bizottságának folyó évi szeptember hó 30-án kelt tudósítását, mely szerint a fuldmivelésügyi m. kir. minisztérium ezen kiállításon bemutatott selyem­gubókért Magyarországban magyar munkásnők által font selyemért és a selyemtenyésztés és selyemipar meghonosítása körül tett intézkedéseiért, a biráló bi­zottság rendelkezésére álló legmagasabb díjjal, a „grand prix“-vel lett kitüntetve. Ezáltal a magyar selyem, a selyemipar a világnak ezen legjelentéke­nyebb góczpontján, a legilletékesebb szakemberek által versenyképesnek elismertetett. Hogy népünk ezen termelési ágat mennyire megkedvelte és hogy az, ter­mészetadta, úgy mint gazdasági viszonyainknak meny­nyire megfelel, bizonyítja azon tény, hogy egy rövid év­tized alatt az országban 100000 család tekinti ma már a selyemtenyésztést rendes kereseti forrásnak. Ezek után elmondhatjuk, hogy ari*a nézve, miszerint jelenleg kerekszámban egy millió kiló selyemgubó-termelésün- ket 10—15 millió kilóra emeljük, semmi más akadály nincs, mint a szederfa hiánya. A szederfa hiányának megszüntetésére pedig más mód nem létézik, mint gondoskodni a községi faiskolák helyes kezeléséről és azok kellő erélyes ellenőrzéséről.- A kis-iskolában. Megyénk egyik német falu­jának népiskolájában, hol a magyarosítás nagyban folyik, múltkor a következő párbeszéd esett meg: Hitoktató: Teréz, ma a te védszented ünnepe, névnapod van. A jó isten éltessen. Kis leány: (mélyen hallgat.) Hitoktató: No hát meg se köszönöd! Mit kell mondanod | ha én nevednapján gratulálok neked, azt kívánva, hogy: az Isten éltessen. i f Kis leány: Éljen.- Az agárdiak élelmessége. Pergett a dob minapában Agárd község utczáin s a kiváncsi asz- szonyi fejek — mint ha érezték volna, hogy a dobszó őket illeti, tömegesen tünedeztek elő a kerítések mögül. A lcisbiró, miután torkát jól megköszörülte, harsány hangon adta mindazok tudtára, a kiket illet, hogy a szegzárdi piaczon mindenki 3 tojást ad­jon egy hatosért, mert biz ott igy is szí­vesen megveszik. A dobszónak meg is lön a foganatja, mert az agárdi menyecskék nem engedné­nek a tojás árából már nehány heti piaczon semmit sem. „De addig jár a korsó a kútra — tartja a köz­mondás — míg el nem törik,“ múlt szombaton is több agárdi menyecske hozott a piaczra tojást és hogy egymást ellenőrizhessék, szép sorjában egymás mellé telepedtek le; ha kérdezték, hogy „hányával adja lelkem a tojást?“ a rövid büszke válasz az volt „hármával galambom.“ így ment ez minden piaczon s ha kimondott áron nem tudták eladni, in­kább hazavitték a tojást, mig végre pénz nélkül itt kellett hagyniok. Tudvalevőleg a piacz most a liba promonádon székel s nem messze van ide a volt czédulaház, vagyis jobban mondva a Rokkenstein-féle korcsma, melynek környékén a sertéseket árulják. Az idő már elég komor és hideg, igy tehát, a ki a környékbeli falvakból hajt be sertést eladni, meg kí­vánja bizony a pálinkát is. Egy völgységi német atyafi is megkívánta az italt s fogta magát, botját leszúrta a nedves földbe és pórászon tartott disznócs­káját ahhoz kötötte, ő nyugodtan iyott, a disznó pedig nyugtalankodni kezdett, valamitől megijedve, a gyengén leszúrt botot a földből kirántva, azt a pórá­szon maga után huzva, a piacz felé kezdett szaladni. Azután még jobban megijedt a nagy lármától, be menekült a piaczra s épen az agárdi menyecskék felé, kiknek tojással telt kosarait a pórászra kötött botnál fogva egymás után forditgatta fel. Volt ekkor rémülés és jajgatás, de a német is megszeppent a te­mérdek összetört tojás láttára, s ekkor már nem azon járt esze, hogy az elszabadult disznót megfogja, ha­nem a tarisznya szijjal elkezdte azt ütlegelni, nehogy a felbőszült agárdi menyecskék a disznó okozta kár következtében tőle kártérítést követeljenek s igy szé­pen sikerült is megszabadulnia. Az agárdi menyecskék pedig majd egymás hajába kaptak s egyik a másikat okozta, hogy ha engedik 4—5-vel, eladhatta volna piacz kezdetén a tojást s nem szenvedett volna ilyen nagy kárt. Morál: Legjobb a tojást 5-ivel adni. — A gyilkos VŐ. Megrendítő eset történt Bát­taszéken, Uglisa Száva 30 éves g. kel. vall. földmives saját apósát egy fejszével megvagdalta s kicsibe múlt, hogy feleségének életét egy lövéssel ki nem oltotta. A családi dráma részletei a következők: Uglisa Szávó elválva élt nejétől, P e t k ó Milkától, kivel a napokban sógora ama biztatására, hogy ipa, P e t k ó Antal nincs odahaza, — beszélni akart. Uglisa Szávót sógora, P11 k ó Lázó, mint ő vallja, azzal biztatta, hogy ha az öreg esetleg otthon lesz s nem engedné feleségével őt beszélni, lőjje le, mely czélból egy re­volvert is adott neki. A neje után vágyódó férj meg is jelent este fél 11 órakor ipa házánál, a hol neje tartózkodott és azon szoba ablakán zörgetett, mely­ben neje aludt. Midőn hosszabb zörgetésre bebocsáj- tást nem nyert, az ablakon keresztül belőtt a szobába azonban szerencsére a golyó senkit sem sértett meg A lövésre az öreg Petkó Antal a másik szobából kirohant, hogy a tettest elcsípje, de alig tett néhány lépést, midőn veje egy fejszével megtámadta s fején úgy karján életveszélyes sebeket ejtett. Az öreg Pet- kót vérében fagyva találták a földön, a kit dr. Bosz- kovits Mór községi orvos vett ápolás alá, mig a dü­höngő vöt elfogták. A gyilkos vő tettét a csendőrség előtt beismerte, azonban azt állitja, hogy Petkó Lázó biztatta, ki azonban ezt tagadja. A tettest a bűnjelekkel együtt a szegzárdi kir. ügyészségnek ad­ták át. — Az alvajáró. Különös betegségben szenvedett a dombóvári járás egyik nagyobb községének K. J. nevű lakója, aki reá hold sugarai nagy befolyást gyakoroltak. Ha megújult vagy megtelt, a vagy pe­diglen mégfogyott a hold, ő behunyt szemmel, de biztos lépésekkel kereste fel a padlásokra vezető lépcsőket s itt, ha véletlenül egy darab sonka, sza­lonna, vagy bármi nemű húsféle akadt a nyakába, ő bizony nem vette észre s behunyt szemmel lassan lejött a padlásról (az alacsonyabbakról le is eresz­kedett) s ment haza s lefeküdve ágyába aludt to­vább. A falubeliek pedig, midőn az alvajárót látták keresztet vetettek magukra s kukkanni sem mertek nehogy az felébredve a lépcsőről leessék. — A sze­gény holdkóros éjjelenként összeszedett portékáját másnap bevitte a községházához s a bírónak azon szavakkal, hogy nem tudja miként kerültek hozzá átadta — Persze, hogy a vissza hordott por­tékának nem akadt gazdája s a tulajdonos áten­gedte azt a holdkórosnak, a ki ilyen manipuláczióval minden munka nélkül bőven eléldegélt. Végre azon­ban a falu bölcsei átláttak a szitán, hogy nem annyira a hold sugarai, mint inkább a füstölt hús szaga vonja az illetőt,- tehát legutóbbi útjában jól elagyabugyálták. Az esetről bírói feljelentést nem tettek, mert szégyenlették, hogy annyi ideig nem jöttek rá az alvajáró furfangjára. — Gondatlanságból okozott emberölés. Gerjen kövségben ismét egy áldozata lett a revolverrel bánni nem tudó legényeknek. Ugyanis a napokban esteli 6 órakor Balogh János, Genye András és Vajda József gerjeni legények beszélgetésre mentek Baksa Istvánékhoz. Beszélgetés közben a mint az asztalnál üldögéltek, Vajda József egyszer csak egy revolvert vett elő zsebéből, melyet forgatni kezdett, mire az elsült s a golyó Genye András fejébe fúródott, ki rögtön meghalt. A szomorú esetnek Balogh István és Vajda József tanúi voltak, a kik azt állítják, hogy itt véletlen szerencsétlenség esete forog fenn. A ha­lált dr. B r á n y i Kálmán faddi körorvos konstatálta s a vizsgálatot a paksi kir. járásbíróság ejtette meg. — Czégér leleplezés. Hogy hol, hol nem történt, az mellékes dolog, de hogy megtörtént, arra tanú egy egész banda, amelyről egykor az ének mint vesze­delmes bandáról zengedezett. Ez a név a bandát csak gyermek korában illethette meg, mert azóta na­gyot haladt a banda, a mit több nevezetes temetések s a szabadban rendezett mulatságok alkalmával öröm­mel tapasztaltunk. De térjünk a tárgyra: A banda tagjai, miután a zeneórákon magukat jól kifújták, hódolva emberi természetüknek, ellátogattak egy a zenedétől nem messze levő bormérő helyre, hogy kiszáradt gégéjükét (mert a zenedében azzal dolgoznak) egy kissé megnedvesitsék. „Jó bornak nem kell czé­gér“ hangzatos közmondás volt jelszava a kocsmáros- nak, igy tehát hajléka előtt egy koszorúnál egyéb semmi sem hirdette, hogy ott, ha mást nem, de olasz bort bizonyára kaphat mindenki, a ki nagyobb és kisebb Wekerléivel óhajtotta megjutalmazni az olaszbör ter­melő, de talán jobban a fiumei borkereskedők fára­dozásait. A banda is ide járt, a banda is itt szür­csölgette el azt a pénzt, a mit épen nem művészeté­vel keresett. Sokszor boszantotta őket, hogy a korcs­mának nincs ezégére 1 titokban elhatározták, hogy ők olyan kocsmába, melynek még ezégére sincs, többé nem járnak. Ekkor felállt a fliglihornista s mindenkit meggyőző szavakkal oda vitte a dolgot, hogy egy ezégért közköltségen készíttetnek. Ennek a ezégérnek leleplezési ünnepélyét tartották meg múlt vasárnap. Midőn már kifújták magukat a zenedében, őszinte meghatottsággal arezukon lépkedtek a'czégértelen czél felé. A kis dobos valami gondosan betakart csoma­got szorongatott maga előtt a többiek pedig, mint ilyen ünnepi alkalomhoz illik, komolyan viselkedtek. Me gérkeztek. A szokásos spriczerezés megkez­dődött I miután már beszélő képességüket vissza nyerték, felállt az egyik főszereplő, ékes szavakban adta elő, hogy a banda belátva a kocsmának czé­gér nélkül való állapotábanrejlőmitsem mutatóságát, melynek okoztáért külön­leges hóid nemvilágitóestékenazaszona­szád házzal gyak or latosan felcseréltetik, ennél fogva a banda saját költségén készíttetett egy ezégért. A hatást keltő beszéd végeztével a kis do­bos lerántotta a karmester hegedűjének zöld mivolta- ságából készült tokját az eddig titkolt tárgyról s egy szép kivitelű „Vörös Ökör“ lön azonnal látható. A kocsmáros miután eleinte egy kissé neheztelt a czé­gér és közte levő némi hasonlatosságért, bele nyugo­dott a sorsba s az óta ott díszeleg a czégér. Biz ez igy történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom