Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-10-07 / 41. szám

189-4. október 80.

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (41. az.)

zok én önnek sületlenségemmel, ugyanannyit okoz ön is nekem hibás szedésével. így tehát kiegyenlődik minden szépen!

Igen „pax“-ot kiáltok, mert mi azért egymás nélkül nem lehetünk meg. Együtt vagyunk mindig és mindig együtt is dolgozunk. Mert ha író nincs, nincs is szedő. Összetartozunk úgy, mint az organista és a fújtató nyomó; mint a villám és dörgés; mint a szabó és a tü, mint Casztor és Pollux. Nem lehet szedőt iró nélkül el sem gondolni és fordítva sem. Azért véd- és daczszövetséget kötünk egymással és jaj annak, ki e daczszövetséget megtöri, megsínyli azonnal egyikünk, mert egymásra vagyunk utalva, mint Agrippa „gyomor“ czimü meséjében az emberi testnek tagjai és szervei. Csak arra kérem, hogy ne csináljon annyi hibát a szedés alkalmával, mert a minap majdnem kidobtak ön miatt. Azt mondták, hogy nem tudok helyesen írni, annál kevésbé helyesen gondolkodni. Gondolhatja, hogy ilyen vérig sértő nyilatkozat után felfortyant Írói fekete vérem (mertha a nemeseknek vérük kék, akkor az íróké mindenesetre fekete — a sok tintától a mit elfogyasztanak) és én erősen vagdaltam vissza, ennek a vége az lett, hogy rám támadtak és ha egy Robinetti erejű barátom segítségemre nem jön, csontjaimat már valamelyik czu- korgyárban használják rafíinirozáshoz. Hanem igy szerencsésen megmenekültem, föltettem azonban magamban, hogy Önt, kedves barátomat megkérem arra, hogy nyissa ki jobban a szemeit, • vagy vegyen jobb okulát (ha visel) mert különben ön már nem barátom, hanem esküdt ellenségem. Hogy önnek is kijutott a titulusokból azon szénánál részemről, gondolhatja. De hisz nem is nagy csuda! Egy másik miatt annyit ártatlanul szenvedni, ahhoz már erős barátság kell, hogy el ne szakadjon. Azonban mint látja, az enyém megmaradt, tehát erős a barátság! Erős is marad addig, mig újból sajtóhibákat nem szedeget tárczámba.

Félre ne értsen kedves barátom, ha azt irom „tárczámba.“ Nem értek én pénztárczát, mert abban nagyon sok a — hiba, már az enyimben — úgy értem. Ha nem is sajtóhiba, de pénzhiba van ott, ha- VwX^. .— tartozom még eddig a hires tolnamegyei k tisztelt gyülekezetébe, azért talán jobban a igy fejezem ki, hogy pénzhiány van a .“ Az ám kedves barátom, megütötte a at a „Verschlag“, a másik „tárczámat“ meg a sületlen guta. Ezeket csak azért bocsátottam előre, nehogy önnek esetleg valami pumpolási eszméje támadva irányomban való tárczatekintetből, mert nagyon is pórul járna és hosszú orral — ha ugyan az — volna kénytelen tovább állni; de a másik — (már tudja kérem a vonal alattit értem, melyet ön oly következetesen szokott hibásan szedni) — tár- czámtól se várjon ám valami szellemi kincset, mert biz az elég sületlen. Nem is vagyok ám Sipulusz, sem Quintus, sem Herczeg, sem Bársony, a kik bizonyára szinte csak olyanokat imának, ha ugyan olyan soványon lennének érte fizetve mint én, mert az én fizetésem ezért = 0. Ismeri ön e jegyet | Ha igen, akkor tudja, mennyit hoz a konyhámra a „tárcza.“ Soknak nem sok, de kevésnek elég kevés. Ugy-e? De mit bánom én, hisz a szentirás is mondja, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem igéből, no pedig én sok igét szoktam tárczáimban használni, jelen, múlt és jövőidőben, jelentő, felszólító és óhajtó módban — tehát azért élhetek is eleget — halálomig.

Apropos ! óhajtómód! Szoktunk mi mást is óhajtómódban mondani, ha nem is ige, pl. pénz, ep nem ige, hanem főnév és azért mégis hányszor de hányszor óhajtjuk, ha „tárczánk“ pénzfolytonossági hiányban szenved.

De hová is tévedtem. Én önt, kedves barátomat akartam csak arra kértíi, hogy ne szedje olyan hibásan a tárczáimat és inie, hová nem jutottam! Hiába a pénz, a pénz, az azért mindenhova befurja magát. Nézze csak, ha tárczáimat megfizetnék, szivesen Írnék csak egy oldalra öles betűkkel is ha kellene, hogy ön kedves barátom könnyebben szedhetné, de igy kénytelen vagyok mind a két oldalra írni balhabetükkel, hogy ne fogyjon annyi ténta és papír, a miért különben kár is volna.

Üdvözli barátja,

Piccoló.

TÖVISEK.

Felső-Nyék, aug. 1894.

Poor Béla barátomhoz.

Tehát jogász leszel, ezt okosan teszed Ezt kívánja szived, ezt óhajtja eszed. —

A papi pályának napja lemenőbe,

A holtak: pap nélkül mennek temetőbe. —

Falusi nótárus és a pohos esküdt Fogadják ezután el a hűség esküt j Keresztvíz nélkül is felnő a kis gyermek,

Az emberek üdvöt pap nélkül is nyernek | 11 Anyakönyvvezetés is másra lesz bizva,

Ennek a hasznából papot nem látsz hízva. Felekezetlenség, ha majd ki lesz mondva,

Ama fényes egyház lesz silány filia. —

Papi tekintélynek nyelve, keze, lába A korszellem által le van amputálva. —

Vágják a levegőt, csépelik a szalmát Hasztalan hirdetik az Urnák hatalmát,

Lesz majd üres templom, és lesz teli korcsma,

Kivált ha még soká él a filoxera.

Jó Béla barátom, okosan teszed hát,

Ha ezen a téren nem követed apád. —

Más a jogi pálya, itt nyitva a világ,

Munkánk után ez pénzt, tekintélyt, rangot ád. — Meg se álljunk pajtás a minszterségig Tanuljunk, dolgozzunk végesteien végig. — Tudomány, szorgalom, becsület és jelleín Ez legyen jelszavunk, neked úgy mint nekem, — Szobánk ajtajára írjuk fel e négy szót Üres léhaságnak ez mondánd majd vétót. —

Én nem unom magam: fürdőm, olvasgatok, Agyamban keringnek, kis-nagy, gondolatok.

Nappal a hő elől bujunk a szobába Vagy a Balatonnak fiatal lányába,

Mely hűvös kezével, ha átkarol, ölel,

Könnyen leszámolunk a szörnyű meleggel.

Nem czuppan a csókja, hanem szinte locscsan,

Te sem tudnál futni Bélácskám gyorsabban,

Mint a hogyan ez fut elibénk örömmel,

Semmit ne kételkedj, feltétlenül hidd el.

Majd ha élj ősz hozzánk, bemutatom neked,

Téged is megölel, te is ölelheted. —

Ölelése édes, kéjes, felette jó,

Nevét is megmondom: fürge lábú „Sió“. —

És mikor az estve legyőzi a napot,

Bűvös lehellettel, hoz hűvöst, harmatot,

Holdvilágot pingál a csillagok mellé,

Fülemüle mintha szerelmünket zengné.

Á falu csendes lesz, nem ordit a marha,

Nem fárad már, — -pihen, az arató kaija,

Nem porzik az utcza, a kocsi nem berreg Alusznak, pihennek a munkás emberek;

Jó apám, testvérim, mi még beszélgetünk.

No látod, Bélácskám, igy telik életünk. |—

Furcsa ez a falu: köllőiség — próza Váltogatják egymást sült kappan és prósza,

De én, ki mindkettőt egyiránt szeretem A falusi élet sem unalmas nekem.

De bevégzem hosszú, unalmas írásom,

Gondolom már eddig meglepett az álom. - Alugyál édesen álmodj Kecskemétre Arra a kis angyal, gyönyörű szőkére.

Isten veled Béla! iij vagy jöjj el hozzám Tudd meg, hogy ha eljösz az örömet hoz rám. —

Varjas József.

KÜLÖNFÉLÉK.

— A király névnapja. Múlt csütörtökön ülték meg az egész országban apostoli királyunk I. Ferencz József Ö felségének névünnepét. E napon ősi szokás szerint Szegzárdon a belvárosi róm. kath. templomban ünnepélyes szentmise volt, melyet W o s i n s z ky Mór esperes-plébános végzett segédlettel. Tolnán, d. e. 9 órakor ez alkalomból szintén ünnepélyes nagymisét tartott P é c h y József prépost-plébános, mélyen az elöljáróság s az ott állomásozó uhlánus ezred tisztikara diszben jelent meg. A mise végén a templomi kar P e r 1 e r Mátyás kántortanitó vezetése alatt elénekelte a Király-himnuszt.

— Kinevezés. Az igazságügy miniszter Kobilitz Elek szegzárdi kir. p. ü. igazgatósági fogalmazót a bonyhádi kir. járásbiróságlioz aljegyzővé nevezte ki.

Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Gyük Ferencz szegzárdi törvényszéki aljegyzőt a szegzárdi kir. járásbírósághoz, Huszár Aladár bonyhádi kir. járásbirósági aljegyzőt pedig a szegzárdi kir. törvényszékhez helyezte át.

— Tolnavármegye közigazgatási bizottsága tegnap, vagyis folyó hó 6-án tartotta havi rendes ülését.

— Instelláczió. Múlt vasárnap volt a szegzárd- ujvárosi templomban G ö t z Sándor uj plébános ünnepélyes instellácziója. A beiktatási szertartást S á g h y Pál kerületi esperes végezte, ki szép s tartalomdus beszédet intézett a hívekhez. Az uj plébános ez alkalomból szintén hatásos szónoklatot tartott s magát a

hívek szeretetébe ajánlotta. A nagymise végeztével az újvárosi tanítói kar tisztelgett G ö t z Sándornál, ki a küldöttséget szívélyesen fogadta.

— Bankett. „A Szegzárd-vidéki róm kath. t a n i t ó-e g y e s ü 1 e t“ tagjai azon alkalomból, hogy folyó hó 4-én Tolnán közgyűlést tartottak — a „Fekete-Sas“-ban társasebédre gyűltek össze. A társasebéd folyama alatt vig hangulat uralkodott s az első pohárköszöntőt Péchy József prépost-plébános a királyra mondotta. Poharat emeltek még : Z á n y i György faddi, S á g h y Pál agárdi esperes-plébános, kér. tanfelügyelő, B o d a Vilmos orsz.-gyűlési képviselő, A n d e r 1 e József kakasdi plébános, A b a f i József s Horváth Ignácz szegzárdi tanítók.

— Leszállított kamatláb. A szegzárdi virágzó népbank választmánya legutóbb tartott ülésén a kamatlábat 6 %-ra szállította le. Ezen körülmény az intézet fejlődésére és vagyoni gyarapodására vall.

' — Eljegyzés. W i 11 József megyei utmester el- jegyezte a szép Gyüszü Zsófia kisasszonyt Szegzárdon.

— Tiszti vizsga. Mirth László joghallgató a napokban tette le Székesfehérváron a katonai tiszti vizsgát kitűnő sikerrel.

— A duhajság netovábbja. Nincs hét, a melyben meg ne kellene emlékeznünk a szegzárdi polgár legények okozta botrányok és duhaj Ságokról, melyeknek száma a múlt héten ismét egygyel szaporodott. Ugyanis Herbsztsz o mm er Ferencz téglás legény sógorával múlt hétfőn az ujbortól alaposan be- csipett és a szőlőből hazajőve, először is Bencsik Kálmán üzletébe mentek s ott véghetlen garázdálkodást vittek véghez, az üzletből egyetmást kezdek az utczára kidobálni. Innét nagy lármával vonultak a nagyutczán végig, döngetve az ajtókat és ablakokat, mígnem Blumm János üzletéhez értek. Itt szivart kértek, még pedig finomat, de itt annyira elfogta őket a vadállati szenvedély, hogy az állványról mindent ledobáltak és Blummot megöléssel fenyegették. Nagy nehezen sikerült őket az üzletből kituszkolni, de garázdálkodó kedvüknek ekkor sem lett vége, mert az újvárosban Ékes József kereskedő ablakait beverték. Másnap a városi rendőrség elfogta őket.

— Hymen. Z ä V á r o s' 'János, * szegzárdi fiatal kereskedő múlt szombaton jegyezte él Szegzárdon Lipovszky Etelka kisasszonyt.

— Tanító-választás. A batai róm kath iskolánál megüresedett tanitói állásra az iskolaszék leg utóbb tartott ülésén Csankó Gézát választotta meg, ki a múlt tanévben már ideiglenesen mint tanító ott alkalmazva volt.

— Díszes esküyő. Szept. hó 30-án d. u. 4 órakor esküdött örök hűséget Bakó József sár-egresi ref. lelkész kedves és bájos menyasszonyának, Bálint Olgának, Bálint Mihály ref. lelkész leányának Nagy- Doroghon. Az esketést K o n c z Imre seregélyesi lelkész és főesperes végezte, igen szép beszédben tolmácsolván a házastársak kölcsönös kötelességeit. Násznagyok voltak : Bakó Imre városhidvéghi ref. lelkész és Pataky Géza makádi jegyző. Koszorú leányok: B o r z s á k Etelka, B é 1 d i Luiza, S t a n n Anna kisasszonyok. Vőfélyek: Kon ez Antal, Kon ez Bencze és Pataky Dezső. Jelen volt a nászünne: pélyen 12 pap, ev. ref. és ág. ev. vallásu, káplánok, theologusok és gazdatisztek, úgyszintén a nagyszámú rokonság Szegzárdról és a haza különféle vidékeiről. A fesztelen, derült, kedélyes mulatság másnap délig, a vonatok indulásáig tartott. Igazi szép lakodalom volt, melyben részt vettek a szomszédos pap-kollegák, az egész rokonság, a doroghi külső és belső elöljáróság, sőt az egész nép. Volt két polgár-származású vőfély és ugyanilyen koszoruleány is, szóval: demokratikus mulatság volt. A vőlegényt Sár-Egresről több kocsin sok hive kisérte Doroghra, innen pedig bandérium és sok kocsi ment elébe a határig hol a község bírája szép beszéddel üdvözölte az érkező papvőlegényt és számos tagból álló diszes kiséretét. E mulatság, —- Bálint Mihály ref. lelkész egyetlen szép leányának lakodalma -rr Örökre feledhetetlen marad Nagy-Dorogh társadalmi történetében. Fesztelen jó kedv, ételek és italok óriási nagy bősége, még nagyobb házigazdái és gazdasszonyi szivesség — voltak tapasztalhatók e ritka szép és kellemes falusi lakodalmon, melyet nem felejt el egyhamar a jelenvolt boldog riporter sem!

■— Jégeső októberben. Nagy ritkaságok közé tartozik azon természeti jelenség, melyről bennünket Czikóról értesítenek. Ugyanis múlt hétfőn délután Czikón és környékén jégeső volt, mely a. még le nem szüretelt szőlőkben nagy károkat okozott.