Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-09-23 / 39. szám

6

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (39. sz.)

Legújabban Báttaszéken fedeztek fel egy kankógyá- rat, mely tízforintosok ügyetlen utánzásával foglalkozott I A csendőrség ma hozta fel a fővárosba a pénzhamisító banda főbb tagjait; Tabak Andrást, Brenner Mihályt és feleségét. A törvényszék mind a hármat vizsgálati fogságba helyezte.

— Az őszi és téli évadra leányka és hölgyfelöltők ; bel- és külföldi női • 'a-szövetek; különböző divat-czikkek; ujdor*’' ndkivüli nagy választékban beérkezt*0 zsef és fiai áruházába. — Na**' lőségü urj- úgy

gyermek-ka1 Un öltözékek

dús ké- .estekből kiállittat* .»y- tér.

. lanfolyamot fog a jövő hó „.oly tanító és neje megnyitni „.szóre, kik a házi-feladatok, kőzimun- „iiésénél otthonn semmiféle útbaigazítást oegitsóget nem nyerhetnek. A tanfolyam tulaj- ^onképeni czélja az, hogy az iskolai tanítást a há- zi-tanitással kiegészítse; nehogy a tanulók egészen készületlenül menjenek a rendes tanórára, otthonn úgy az elméleti, mint a gyakorlati leczkéket pontosan feldolgozzák. De minden tanuló otthon nem részesülhet a dolgozatok és kézimunkák elkészítésénél kellő felügyeletben, elmegy tehát a korrepetáló esti tanfolyamra, a kitűzött idő bármely perezében, hol a kellő felvilágosítást és útbaigazítást megnyerheti. A tanfolyam hetenkint 3-szor tartatik; a fiuk részére kedden, csütörtökön és szombaton este 5—7-ig; a leányok részére hétfőn, szerdán és pénteken este 5—7 óráig. A tanfolyam havidija 2 frt, melyre jelentkezhetnek az elemi iskola 3—4, valamint a polgári fiú- és leányiskola 1, 2., 3. és 4. osztályú növendékei. Jelentkezéseket elfogad Kálmán Károly tanító a belvárosi róin. kath. fiúiskola I. osztályában, vagy lakásán.

— Bonyhádon az alsófoku ipar- és kereskedelmi iskolában az 1394/95-ik tanév folyó hó 16-án nyittatott meg, amely ünnepélyen a bizottság tagjain kívül Döry Pál főszolgabíró is részt vett, ki a tanítói testület- és ifjúsághoz lelkes beszédet intézett, ígérvén, hogy az ipariskolát jövőben is úgy mint eddig, tőle telhetőleg támogatandja. Nevezett ur, — mint a bonyhádi iparhatóság feje iránt e helyen is ki kell fejeznünk elismerésünket; mert ő nemcsak azzal mutatja meg az ipariskola iránti érdeklődést, hogy a megnyitási ünnepélyek- és évi zárvizsgálato- kon vesz. részt, hanem a tanév közt is többször ellátogat az előadásokra.

— Feles kukoricza. Fuksz Hermán kistavi pusztai ispánnak sok kellemetlensége volt a kukoricza felesekkel. A napokban ugyanis a tavai pusztán kukoricza felerészszel volt elfoglalva s midőn B a 1 esk ó György nagyszokolyi lakos kukoriczáját felezte el, s nevezett által előzőleg ellopott termést annak részéből leakarta fogni, Baleskó úgy fel dühödött, hogy hatalmas furkósával neki rontott az ispánnak, szerencsére azonban Jókai Ignácz ős Pintér Ferencz lefegyvereztók.

— Elpárolgott vasut-épitési terv. Mint a „P. K.“ Írja, a győr-veszprőm-dombovári vasút építési terve elpárolgott. K i s Jenő mérnök és Szól Kálmán vállalkozó, meghazudtolva a régi közmondást, hogy „trés faciund collegium“, kettecskén közkereseti társaságot alakítottak, mely építendő vasutak terveinek kidolgozásával foglalkozott, vasúti engedményeket szerzett és vasutat akart építeni. A K i s és Szél czőg legutóbb a győr-veszprém-dombovái vasút építésén törte a fejőt, sőt készen volt már minden, mi az előmunkálatokhoz megkivántatik. Ennek a milliókba kerülendő vasútnak a tervezete, melyet Kis mérnök készített, volt a 2 emberből álló közkereseti társaság vagyonának a javarésze. Mig Kis a nyáron valamelyik fürdőben kipihente a tervkészítés nem csekély fáradalmait, Szól ur egyszerűen kitette a szűrét, úgy, hogy Szél a maga személyében egyedül képezte most a közkereseti „társaság“-ot. Az utczára kitett mérnök azonban nem vette tréfának a dolgot, hanem a szerinte óriási összeget érő terveket követelte a Szől-„társaság“-tól, mivel pedig ez eladta őket, sikkasztás miatt büntető panaszt emelt ellene. A bpesti fenyitő törvényszék megindította a vizsgálatot s Ba- lonyi vizsgálóbíró 5 nap óta egyebet sem tesz, mint a Szól Kálmán személyében megtestesült közkereseti „ társaság “-ot vallatja.

— A Nemzeti Újság rövid fennállása daczára máris a legelterjedtebb és legkedveltebb lapok egyike. Nem csuda. A legőszintébb hangon beszélő lap ma a Nemzeti Újság, mely csűrőst-csavarást nem tűrő ellenzéki irányával hamar megszerezte a publikum rokonszenvót. Nagy része van ebben a sikerben annak a körülménynek is, hogy a Nemzeti Újság, melynek éléu Günthner Antal felelős szerkesztő és Szeredai Leó helyettes szerkesztő állanak, nagy gonddal és figyelemmel, igen élvezetesen van szerkesztve, úgy hogy ma nincs lap, mely előkelőbb irodalmi niveaun állana, mint a Nemzeti Újság, vezérczikkirói közt országos nevű emberek vannak, köztük gróf Apponyi Albert, Horánszky Nándor, Hock János, Bolgár Ferencz, dr. Sághy Gyula, Deési Zoltán, gr. Zichy Jenő stb. Tárczarovata is mindig változatos; legkiválóbb íróink dolgoznak bele, köztük Benedek Elek, Tóth Béla, Bede Jóbb, Gulliver, gróf Bethlen Miklós stb. szóval a Nemzeti Újság minden tekintetben kiérdemelte a közönség rokonszenvót. Hetenkint egyszer a Nemzeti Újság külön divat-mellekletet ád, azonkívül adja a gyermekszobában czimü rovatot. Regényei mindig órdekfeszitőek, vonzók. Az október

1-i uj negyedév alkalmából nem lehet más lapot jobban ajánlani, mint a Nemzeti Újságot.

— IWeghurczolt nemzeti becsületünk elan nyira ki van szolgáltatva az ellenünk oláh részről szórt rágalmaknak, hogy ma-holnap veszendőbe talál menni az a nagyértékü jóindulat, amelylyel hazánk eddigelé a külföld népei részéről találkozott. A Pesti Napló felismerve e fenyegető veszély komoly voltát, magára vállalta azt a hazafias feladatot, hogy a külföld vezérlő szellemével az utóbbi években meglazult intellektuális és erkölcsi kapcsot ismét szorosabbra kösse s igy visszanyerje azoknak a rokonszenvót, akik már- már kezdtek tölünk eltántorodni. E czélból a Pesti Napló tár- czarovatának rendes dolgozótársaiul megnyerte a francia irodalom legjelesebb mestereit. Camille Flammarion, a hírneves csillagász, Francisque Sarcey, a mükritikusok fejedelme, Dou- mic, a jeles műtörténész, Müntz, a renaissance tudós búvára, Reclus, a kiváló geográfus, havonkint egy-egy tárczával fogják megörvendeztetni a Pesti Napló közönségét. Ezenkívül havonkint egy-egy tárczaczikket közöl a Pesti Napló a következő hírneves Íróktól, úgymint: Emile Zola, Anatole France, Armand Sylvestre, Frangois Coppée, Alphonse Daudet, Catulle Mendés, Jules Lemaitre, Marcel Prévost és Paul Bourget, akik minpannyian szerződésszerűen kötelezték magukat arra, hogy a Pesti Napló számára rendszeresen fognak beküldeni eredeti dolgozatokat. A Pesti Napló továbbá magához váltotta kizárólagos fordítási jogát mindama regényeknek, melyeket Alphonse Daudet és Ceorges Ohnet, a franczia elbeszélő irodalom e hírneves mesterei, a legközelebbi öt esztendőben írni fognak s már ez évben fogja közölni Daudet egy remek regényét, amelynek tárgyát a költő a saját ifjúkorából merítette, valamint Ohnetnak most munkában levő, »Régi harag« ez. szén- zácziós regényét. A Pesti Napló nagy áldozatok árán elérte azt, hogy a világlapokkal egy sorban áll s a magyar közönségé az érdem, hogy támogatásával ezt lehetővé tette.

Okos gondolat.

Szájasné asszony töprenkedik szörnyen, Vajon a snipszinek mi baja légyen? íme, egy falragasz tűnik a szemébe,

Melyen a »Zacherlin« haszna van hirdetve. Ennek láttára, mint a kép mutatja,

Snip szí érthetőleg tudatja, mi baja.

Mire Szájasné nevetve mondja:

»Lám, snipszi okosabb mint a gazdája.«

_____K ÖZ G AZ D AS ÁG.____

Bu

dapesti gyiimölcsészeti tanfolyam.

Közli: BQZSOLIK FERENCZ.

(Folytatás )

Oltóvessző és ojtóvessző, oltógaly és ojtógaly, oltóág ős ojtóág hat szó, mely ugyanegy fogalom kifejezésére használtatik. A kertészeti irodalomban leginkább az első kőt szó, a közéletben pedig inkább a két, azaz négy utolsó használtatik.

Az oltó- vagy ojtóvesszőt Bereczky Máté a legszerencsétlenebb választású szónak tartja; noha elődjei nyomán ő is ezt használja. Erről, a midőn három év előtt meglátogattam, köztem és közte hosszabbb eszmecsere fejlődött, a midőn bebizonyította volt, hogy sem az egyik, sem a másik szó nem fejezi ki azon fogalmat, melyet kifejezni akarunk,; habár jogosultságát egyiknek sem lehetne vógkép elvitatni.

Valahányszor „vessző“ szót halljuk, mindig eszünkhe jut a rettegett virgács, melyet pedig sohasem hallottam, hogy azt valaha alma vagy körtevesz- szőkből fontak volna; de igenis eszünkbe jut a fűzfa vesszeje, mely fonásra, kötésre oly sokszorosan igénye vétetik: alma- és körtefa vesszőire ilyenkor soha nem gondolunk; mert sohasem hallottuk, hogy ezek vesszeit fonásra, kötésre használni valakinek eszébe jutott volna. Nyirnek, fűznek, rekettyének s több más fának, vagy cserjének egy éves, sima,

nyári sarjait, melyek fásult állapotban is elég haj. lókonysággal bírnak, országszerte, még a legtanulatlanabb szigetben és szálláson felnőtt iskolázatlan suhancz is — ha magyarul beszól — vesszőnek nevezi, mig ha a gyümölcsfáról gyümölcs lopás vagy szedés alkalmával egy vékony ágat letör, ném azt mondja: alma- körtevesszőt törtem le: hánem alma- körteágat stb. stb. E felett sokat lehetne vitatkozni de erre sem időm, sem terem nincs, miért is ezúttal áttérek a gyümölcsfatenyősztés legszebb ős legfontosabb mesterségére: az oltás vagyis ojtásra.

Azonban megemlítendő, hogy nem azoknak iromle a gyümölcsészeti tanfolyamon észlelt tapasztalataimat a kik az oltá3 művészetébe már beavatvák, hanem azoknak, kik e gyönyörteljes műveletet eltanulni kedvet éreznek magukban s a kikről fölteszem, hogy szívesen veendik, ha nem rejtem tapasztalaimat véka alá, mint valami pónzszomjas zsugori ezüstjeit, aranyait és ha dióhéjba szorítva mindazt leirom e tárgyról, valamint a gyümölcsószetről, a mit gyakorlatban és a gyümölcsószeti tanfolyamon elsajásitottam amit jónak és czélszerünek tapasztaltam stb:

Oltás vagy ojtás alatt igen tisztelt olvasó közönség azt az eljárást értjük, midőn egy rügyet egy vele rokonságba levő rügygyei azért hozunk össze, hogy vele szerves egésszé legyen. Az ojtásra valószínű, hogy a természet vezette az embereket. Régente nagy fa alá ültették az alanyokat, ezeket megsebezték és összekötötték, ez volt az első ojtás a mit végeztek melynek volt is eredménye. Ezen eljárásra a szél vezethette az embereket, mely a közel érintkező fákat felhorzsolta, szélcsendes időben pedig ezen felhorzsolt részek a szoros érintkezés miatt összefortak.

Sokféle ojtás ismeretes. Ha a különböző ojtási módokat össze számláljuk, úgy 300 félét ismerünk ős mindegyik egy és ugyan azon- alapra tért vissza hogy a szerves részek egymást fedjék. Ból-bólt, héj- héjt stb. Mi ugyan nem használjuk mind a 300 módot, de igenis alkalmazzuk azon módokat, melyeket leggyakrabban használhatunk. Legjobb azon ojtási mód, melylyel legkisebb sebet ejtünk és legnagyobb az érintkezés. Legjobb mód tehát a szemzós, melyet

8—10 éves gyermek és gyenge nők is végzhetnek, legrosszabb a hasítékba ojtás, mit manapság az öregek, de több helyen a faiskola kezelők is hr

Az ojtást sokan nemesítésnek is mo1 mesitós és ojtás pedig nem ugyanegy ojtás által nem nemesitünk, hanem c

meglevő fajt tovább szaporittnnk mind'... _____

tu

lajdonságaival együtt. Hogy az ojtás nem nemesítés bizonyítja az is, hogy ha nemes fára vadat ojtunk, az vad lesz. Vagy ha a vad fára ojtott nemes rósz kihal, a vadcsemete vadat hajt stb.

Nemesítés alatt pedig azt az eljárást értjük, midőn egy magról származott nem nemes fát teszünk nemessé az által, hogy rósz helyről jó helyre ültetjük és igy többszöri átültetés és nyesés által szebb és jobb gyümölcstermésre kényszerítjük, azaz megnemesedik.

Ojtani lehet és szokás is nem csak gyümölcsfákat, hanem egyóbb fákat, főkép díszfákat is.

Ojtani szoktunk nem csak azon czélból, hogy egy vagy más, előttünk bármi tekintetben becses fajt eredeti minőségében elszaporitsuk; hanem azon czélból is, hogy gúla, redóly vagy szárnyas fáinkon egy-egy hiányzó ágat ojtás segélyével elő varázsolhassunk; hogy a csupasz ágakat gyümölcstermő vesszőkkel és peczkekkel elláthassuk és végre azért is, hogy egy némely erőteljes, de rendesen meddőn maradt fánkat egy vagy több, nálánál termékenyebb fajjal beojtva, termókenynyó tegyük.

A szem vagy vessző darab, melyet más, vele rokonnemü fára helyeztünk, teljesen megtartja uj hajtásaiban mindazon sajátságokat, melyekkel azon fa birt, a melyről a szemet vagy ojtóágat vettük. Azért, ha valakinek csupa kedvtelésből vagy próbakép kedve kerekednék szolid- ojtott almafájára, habár a legnemesebb gyümölcsöt termő is, erdei vadalmát ojtani; bizonyos lehet benne, hogy ojtása megered, hajtani és gyümölcsözni is fog; de arról is biztosítva lehet, hogy ojtványának sem hajtásai sem gyümölcsei más jelleget, más tulajdonokat nem fognak ölteni, mint az erdei vad fa vagy annak gyümölcse. Tehát láthatjuk, hogy mese beszéd az, a mit némelyek állítanak, hogy ojtás által nemesednék, nemesebb tulajdonokat nyerne a faj, melyről az ojtóvesszőt vettük stb.

Jónak látom továbbá azt is megjegyezni, miszerint egy ős ugyanazon fára annyi, vele hasonnemü gyümölcsfajt oj thatunk, — minden tekintet nélkül arra, hogy a beojtandó fajok nyáriak-e vagy téliek, —

___________1894 Szeptember 23,