Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-08-05 / 32. szám
4 a temetéseknél kisegítem. A tannyelv magyar. A pályázók folyamodásaikat a hátai plébánia hivatalhoz küldjék. — Szépen sikerült tájkép. Herdlein Lajos ecsetje alól ismét egy igen szép és sikerült kép került ki, mely Kram mer Vilmos könykereskedő kirakatában látható. Nem első müve ez már Herd- J lein urnák, a mennyiben már több sikerült arez- képet láttunk tőle. — Mulatság Lengyelen. A lengyeli urodalom tisztsége Anna napján a lengyeli parkban kedélyes nyári mulatságot rendezett, melyen a bonyhádi műkedvelők körében alakult női-dalárda is részt vett. A mulatság délután kezdődött s tartott másnap reggelig. — A szegzárdi csendörsóg mintegy 18 tagból álló pénzhamisító bandát kisért fel a napokban Budapestre, átadva őket a budapesti törvényszéknek. Magával vitte egyidejűleg az elkobzott gépeket, festékeket, lemezeket s a kitünően sikerült pénzhamisítványokat. — Különös óvintézkedés. F. J. dunaföldvári úri embernek egyéb vagyonán kívül szőlője is van, mely gyönyörű terméssel kecsegteti a boldog gazdát. A fagy nem bántotta, jég el nem verte, azonban a rettenetes förróság kezdett kárt tenni benne. Töprengett is a gazda, miként mentse meg szőlőjét, mig végre arra a gondolatra jutott, hogy talán legjobb lesz, pakróczczal, ponyvával leteritgetni, igy nem árt neki a hőség. Gondolatát rögtön a tett is követé s midőn a nap legforróbban süt alá, a gondos gazda szépen megpokróczozza szőlejét. Kiváncsiak vagyunk az eredményre. — Jegyzői mulatság. A vármegyei jegyzői egyesület folyó hó 19-én tartja évi szokásos mulatságát Bonyhádon. A rendezendő mulatság tiszta jövedulme az országos jegyzői nyugdíjalap javára fordittatik, a melyre ez idő szerint legtöbbet vármegyénk jegyzői kara áldozott. — A bölcskei rk. templomot — mint értesülünk — a napokban ismeretlen tettesek kirabolták. A csendőrség erélyesen nyomozza a gonosztevőket. — A szegzárdi piacz. Valóban megbotránkoztató már az az eljárás, a mit a kofák a szegzárdi piaczon elkövetnek a fogyasztó közönséggel szemben. Már kora reggel mint valami éhes sáska-had lepik el a piaczot s a vásárló-közönség elől mindent elkapkodnak s aztán ők maguk fognak hozzá az áruláshoz, kérve tárgyaikért csaknem kétszeres árt, a mit vevőnek — a kényszer helyzet súlya alatt — meg is kell adni. — Talán lehetne ezen a bajon segíteni? Ajánljuk ezen ügyet az illetékes hatóság figyelmébe. — Zsebtolvaj. Hires lett már vármegyénk a lócsiszárók és bankótmnisitókról, de hogy még — a vásárokat kivéve — zsebmetszőket is találjunk, ezt már nem hitte volna senki. — Azonban csalódtunk, mert a szegzárdi piaczon naponként fordul elő eset, hogy a bevásárló asszonykáknak, akár milyen mély legyen is a zsebük, ügyes zsebtolvajok elcsenik a piacz-pénzüket. — így járt a napokban egy p. ü.tiszt- viselő neje is, kinek zsebéből 1 frt 80 krral terhelt tárczát sikerült valami ügyes jó madárnak észrevétlenül elkezelni. — Ha nincs vendég. Nem valami fényes keresete van ilyen nyári időben a muzsikás czigánynak sem, mert a nép munkával van elfoglalva, igy tehát délelőtt alszik, délután egyik kocsmából a másikba zarándokolva keresi a vendégeket. De bizony sokszor nem talál, ilyenkor holmi tréfás dolgon törik fejüket. A napokban is a városon kívül levő egyik bormórő helyiségben foglalt el várakozó állást a második banda & unalmukban verseny futtatást rendeztek. Két pályázó egyik primás, meg a banda hordárja jelentkezett s az 500 méter hosszú utat a primás tetto meg 2 perez alatt. így tehát övé lön egy óra zálogba csapása folytán megrendelt egy liter bor, a melyet azonban alig kóstolhatott meg, mert a banda tagjai csakhamar elkapkodták előle. — Hamis járlat. A legközelebbi faddi vásár alkalmával B o r b é 1 y Lajos kajdacsi lakostól egy 9 éves pej kancza lovat kobozott el a csendőrség, mert a felmutatott járlat hamisnak bizonyult. Az elkobzott ló Kajdacs község elöljáróságának adatott át megőrzés végett, a hol igazolt gazdája átveheti. — Rósz szomszédság, török átok. Mint polgáremberhez illik, kora hajnalban keltek fel múlt hó 29-én Komáromi István és Horváth János faddi lakosok és tőszomszédok. Ilyen jókor reggel ki is dukál ■egy kis gyomorerősitő, a miből azonban mindketten aueglehetős adaggal vettek be, minek az lett a vége, hogy holmi csekélység miatt össze szólalkoztak s majd suhángokkal is érvelni kezdtek, ugyannyirn, hogy Hor- váthnak 10 napig, Komárominak pedig mintegy 30 napig kell az ágyat őrizni s ha fellábadnak, majd be lábalnak a paksi kir. jbiróság börtönébe, a hol súlyos testi sértésért vonják mindkettőt vizsgálat alá. — Halállal végződött verekedés. A múlt vasárnap Bonyhádon az úgynevezett keresztkocsmában tánczmulatság volt, melynek azonban nagyon is szomorú vége lett. Ugyanis mulatság közb°n nehányan össze szólalkoztak, amiből csakhamar valóságos háború fejlődött ki s a csatatéren egy ember halva maradt. A csendőrség nagy eréllyel folytatja a nyomozást s már 7 egyént fogott el. — Bankócsinálók és pénzhamisitők. Nem lesz talán már vármgyónkben egyetlen község sem, melyben bankóhamisitókat s pén/csalókat ne fedezne fel az éber csendőrség. Legujjabban Madocsa ős Bölcske községekben történtek elfogatások s Dunaföldvár községben pedig többen vannak megfigyelés alatt, köztük nehány előkelő gazda ember is. — A mulatság vége. Szép egyetértéssel keresték fel a múlt vasárnap Jó János ős Sándor Mihály szegzárdi polgárok a Tauszig-fó!e boltot, hol fűszeren kívül holmi dőli vidéken ^termelt olasz bor is kapható. Ittak, iddogáltak, mígnem egyszere szegzárdi emberhez méltóan feltámadt bennük a birkó- zási ösztön s csakhamar elkezdték egymást földhöz vagdalni. A ki többször érintkezésbe jött a talajjal, Jó János volt, miért boszut forralt Sándor Mihály ellen. Haza ment tehát, kabátja alá dugta baltáját s elindult győzőjét felkeresni, kit a nagyutezán szerencsésen fel is talált; a kit azonban oly szerencsétlenül talált fejbe vágni, hogy még most is az ágyat őrzi. Tanulság: az olasz bornak is meg van a maga hatása. — Erdő-égés. A múlt vasárnap kigyuladt gróf Apponyi Sándor urodalmához tartózó mucsi-i erdő s mintegy húsz hold területen le is égett. Hogy nagyobb kár nem történt, az a lengyeli tűzoltók önfeláldozó mentési munkálatainak köszönhető. — Dunába fulladt. Dunaföldvárott egyre szedi a Duna áldozatait, rövid két hét alatt fürdés közben már hárman fulladtak bele. Legutóbb Bogyó Ferencz polgár ember Juliska leánya lelte halálát a habok között. — Tűz vigyázatlanságból. Kaposi József gyulajovánczai zsellér 4 éves fiacskája valami uton- módon gyufához jutott s azzal a boglya tövében elkezdett játszadozni. A játék végeztével a gyufákat eldobta s azok a nap hevétől meggyuladva csakhamar lángokba borították a boglyát, melytől még két ház gyuladt ki s égett le teljesen. — Furfangos csaló. Pető István kis-szálási csavargó, a vasúti szolgák egyenruhájában beállított Fekete Mihály agárdi lakoshoz s elő adta, hogy ő meg van bízva mint egy 50 — 60 kocsi félfogadásával, melyek a báttaszáki vasút töltéshez kavicsot szállítsanak. Fekete uram hitelt is adott szavának s meghívta a szédelgőt éjjeli szállásra, a mit az elis fogadott. Azonban reggel a vendégnek hült helyét találták s emlőkbe elvitte a házigazda 6 frtos forgópisztolyát s 46 kr. készpénzt. A forgópitsztolyt még az nap eladta a kutyái csárdásnak 2 írtért, az árát pedig ősi szokás szerint elmulatta. Azonban nem soká örülhetett sikerült furfangjának, mert a csendőrök elfogták s átadták a bíróságnak. — Szökött katona. Adorján Sándor közhuszár múlt hó 25-őn Székes-Fehérvárról, hogy szüleit meglátogassa, megszökött. Tettén azonban csakhamar rajta veszteit, mert a faddi csendőrök elfogták s átadták a tolnai katonai parancsnokságnak. — Tüzesetek a vidéken. Múlt hó 29-én Ozorán a herczeg Észtérházy uradalomhoz tartozó istáló fedele kigyuladtsegészen leégett.— Niedermáyer Antal pinczehelyi lakosnak pedig Görbő község határában fekvő présháza gyuladt ki s lett a lángok martaléka. Az épületek mind két esetben a kárt meghaladólag biztosítva voltak. KÖZGAZDASÁG. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (32. sz.) Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjának folyó évi julius hó 15-én megjelent 29-ik számában „Gyümölcsószeti tanfolyam“ czimü közleményben szemrehányásképen emlittetik fel, hogy az országos selyemtenyésztósi felügyelőség a. gyümölcsőszetet nem méltatja kellő figyelmére. Csakis becses lapjának olvasó közönsége iránt viseltető tiszteletünknél fogva tartjuk kötelességünknek felvilágosításul előadni a következőket: Nem hisszük, magától értődik, hogy egy selyemtenyősztősi országos intézménynek nem lehet feladata a gyümölcsészet fejlesztése. A mennyiben azonban a gyümölcsészet jelentékenyen hozzájárul az országos selyemtenyésztési felügyelőség ama hivatásának teljesítéséhez, hogy a közvagyonosodást lehetőleg elősegítse: az országos selyemtenyósztési felügyelőség működésének már kezdetétől fogva a gyümölcsészetet, habár működési körébe nem is vonhatta, de tőle telhetőleg igenis pártolta, mit legjobban bizonyít azon tény, hogy daczára annak, miszerint erre külön alappal nem hir, kizárólag csakis saját jövedelméből 3515 liter gyümölcs-magot szerzett be ép nem olcsó árak mellett s azt a községeknek ingyen kiosztotta. Többet ennél nem tehetett az országos selyem- tenyésztési felügyelőség. Azonban ettől eltekintve, azt hisszük, hogy ha egyes elismerésre méltó, de csak igen elszigetelten álló eseteket mérvadóul nem vesszünk ős nem következtetünk ezekből az altalános állapotra, vagy be kell látnunk, hogy községi faiskoláink a mai állapotukban a gyümölcsészet fejlesztésére nem alkalmasak, mert egy országban, hol a községek faiskolái legnagyobb részt még csak oly kezdetlegesen vannak szervezve, hogy még a kellő területtel sem bírnak, továbbá öntöző vízről és megfelő kerítésről gondoskodva nincs ős hol végül a faiskolák gondos kezelése érdekében még csak legszerényebben fizetett állandó munkás sincs felfogadva: az ily faiskolákban kényes természetű és több szakértelmet igénylő gyümölcsőszetet sikerre való kilátással fejleszteni csakugyan nem lehet. Mindenek előtt rendezzük tehát a községi faiskolákat ős igyekezzünk azokat oly állapotba hozni, hogy azok a szó szoros értelmében valódi góczpont- jai lehessenek a gyümölcsőszetnek; de tegyük e/.t lehetőleg általánosságban, nem pedig csak egyes kivételes esetekben, melyekről az általános állapotra következtetést vonni nem volna egyéb, mint ön- ámitás. Ha a gyümölcsészet érdekében komolyan tenni akarunk, úgy addig is, mig községi faiskoláink kellőleg rendezve lesznek, talán megyei faiskolák volnának szervezendők. Ezen megyei faiskolák szakavatott egyének kezeire volnának bizandók, kiknek feladatában állana a nép között gyümölcscsemetéket nemcsak kiosztani, hanem a kiosztott csemeték további sorsuk iránt legbehatóbban gondoskodni. Addig azonban, mig a községi faiskolák legnagyobb része a gyümölcstenyősztősre nem alkalmas, használjuk fel a községi faiskoláinkat oly fák tenyésztésére, melyek aránytalanul kevesebb gondozást igényelnek, de azért a közvagyonosodásra nézve kiváló fontossággal bírnak. Értjük a szederfát. Nézetünk szeriut bárminő feladatnál, annál inkább egy olyannál, mely nemzetgazdászati jelentőséggel bir, nagyon is óvakodnunk kell a sokféle irányban való ide-oda kapkodástól, mit már a köznép is igen találóan elvet, ama ismert szólás móddal: „ki sokat markol, keveset fog“. Hogy pedig az országos selyemtenyésztósi felügyelőség egész erejét egyelőre a szederfatenyósz- tósre fordítja, úgy hisszük, hivatásszerű kötelessége, a mennyiben eléggé tudva van, hogy minő érdekében áll az országnak a selyemtenyősztősre való tekintetből a szederfa lehető szaporítása. Mert vegyük csak tekintetbe, hogy mig az országos selyemtenyésztósi felügyelőség működését közvetlenül megelőzött 1879. évben a selyemtenyősztós utáu csak 3700 frt jött forgalomba, addig az országos selyemtenyésztósi felügyelőség működése alatt, vagyis 1880-tól bezárólag 1893-ig 9 millió 324491 forintot fizetett ki e termelési ággal foglalkozóknak az évnek ép azon szakában, midőn a szegény nép legjobban meg van szorulva, t. i. tavaszkor, közvetlen az aratás előtt. Ha e mellett még figyelembe vesszük azt, hogy tavaly az egész országban 7409, egymagában Tolnavármegyében pedig 1016 család volt kénytelen a selyemtenyósztőstől visszalépni ős a már átvett hernyókat visszahozni csakis a szederfa hiánya miatt; továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy selyemtenyósz- tőink ismét csak a szederfa elégtelensége folytán 20—30 kilométer utat is tenni kénytelenek voltak a végből, hogy szederfalomb szükségletüket beszerezzék ős hogy ezen szederfalevól elégtelensége folytán egy-egy család legfeljebb csak 15—16 kiló selyemgubót volt képes termelni, mig az olasz és franczia tenyésztők 50—60 kilót termelnek és pedig semmi más okból, hanem csakis azért, mert elegendő il 894 augusztus 5.
