Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-07-29 / 31. szám
1894. augusztus 12. a Nem volt olyan, mint manap, de becsületes volt; nem tudott írni, de adott szava^többet ért, mint manap százszoros névaláírás. Nem volt hetyke, urhatnámság után sóvárgó, hanem alazatos, jámbor és megelégedett. És manap mi a megismertető jel ? Ez a mai helyzet sugnaturája: Kosmopolitismus és vallástalanság, a mely megtermetté gyümölcseit és most lassan-lassan kezd érni és fájáról lepotyogni. Azért a nagy fény nagy árnyékot is vet. Azért legyen ezentúl a vallásos nevelés és inkább valamivel kevesebbet tudjon a gyermek, de annál vallásabb legyen és „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ Ki. Rz. TÖRVÉNYHATÓSÁG KÖRÉBŐL. .158&1. gr. Tolnavármegye alipánjától alisp. 95 Hirdetmény. A legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagok 1895. évre kiigazítandó névjegyzésére vonatkozólag a következők tétetnek közhírré: I. A névjegyzék kiigazításánál alapul szolgáló adókimutatások az 1886. XXI. t.-cz. 25. §-ának rendelkezéséhez képest f. évi szeptember hó 2-tól szeptember 10-ig Lőrinczy József vármegyei alszámvevő hivatalos helyiségében lesznek közszemlére a hivatalos órák alatt kitéve. A felszólamlások ezen adókimutatósok ellen folyó évi szeptember hó 2-tól kezdve az igazoló választmánynak folyó évi szeptember hó 12-ére kitűzött ülése napjáig a vármegyei főjegyzőhöz, mint az igazoló választmány előadójához, az ülések tartama alatt pedig az igazoló választmányhoz is benyújtandók. II. Azok részéről, kik ez évben először vannak az adókimutatásban, a legtöbb adót fizetők között kitüntetve, az igazoló választmányhoz közvetlenül intézendő beadványban folyó évi szeptember hó 12-ig igazolandó lesz, hogy az 1886. évi XXI. t.-cz. 23-ik §-a e) pontjának megfelelőleg a törvényhatóság területén legalább is két év óta ingatlannal bírnak, vagy ugyanannyi idő óta itt laknak és adót fizetnek. III Az igazoló választmány által egybeállitandó névjegyzék az 1886. évi XXI. t.-cz. 18. §-a értelmében folyó évi szeptember hó 13-án fog a vármegyei levéltári helyiségben közszemlére kitétetni és a vármegye szókházának bejáratában levő hirdetési táblán kifüggesztetni. Szegzárdon, 1894. évi augusztus 7-ón. Az alispán hivatalból távol: Madarász, főjegyző. Ott hagytam. Szerettem volna magamat egy ágyúval agyonlőni. Nem maradtam ott tovább. Áttó- tettem magamat más állomásra. A régi játék. A szerelem azonban nem nyugodott. A főnökömnek volt egy szép cselédje. Megtetszett. Gondoltam, nem szabad nagyon finyásnak lenned az orrom miatt, ilyen szegény leány majd megörül, ha urat kap férjnek. Megkértem. Azt feleli nekem a trampli: ha egy darabot levágat az orrából, akkor elveszem. Ah! te erre arra való sajtáros nagysám, még neked áll följebb? Majd az ördög marad vasutas. Átléptem a finánczokhoz. Nem untatom tovább. Maga az állás is megvetett a néptől, hát még ilyen orral ? Roppant sok kellemetlenségem volt és van most is még, az orrom miatt. Ez valóságos istencsapás rajtam. — Fogadja részvétemet. — Menjen maga is a pokolba. Egy évre rá olvastam az újságokban, hogy nagy szenzácziót keltett Ráky finánczbiztos öngyilkossága Lucsokfalván. Az orra még a halálba kergette szegényt. íme szomorú történet az uborkáról az uborka- szezonban. Piccolo. 3. szám. ig. vál. 94 Hirdetmény. Tolnává rmgye igazoló választmánya folyó évi szeptember hó 12-én délelőtt 9 órától déli 12 óráig és délután 3 órától 5 óráig nyilvánosan tartandó üléseiben fogja összeálitani, illetőleg kiigazítani a legtöbb adót fizető vármegye bizottsági tagoknak 1895. évre éryénynyel bírandó névjegyzékét és ugyanazon ülések tartama alatt intózendi el, az 1886. évi XXI. 6. czikk 25. §-a értelmében a folyó évi 15851. alisp. szám alatt ezzel egyidejűleg közzé tett hirdetmény szerint Lőrinczy József várm. alszámvevő úrral ez évi szeptember hó 2-tól 10-ig bezárólag betekinthető adókimutatások ellen benyújtható felszólamlásokat is. Azok, kiknek adójuk kétszeres számításának kedvezményét a már idézett t.-cz. 26. §-sa alapján igénybe venni kívánják, kötelesek az ülések fent kitett tartalma alatt az igazoló választmány előtt szóval, vagy írásban jelentkezni s jogosultságukat igazolni. Aki nem jelentkezett vagy jogosultságát igazolni nem tudja, az adó kétszeres beszámításának kedvezményétől ezen egy alkalomra elesik. A fentebb már érintett folyó évi 15851. alisp. számú hirdetmény szerint f. évi szeptember hó 15-én közszemlére kiteendő, illetve kifüggesztendő névjegyzék ellen áltálában, a ki függesztéstől, a törvény 28. §-a értelmében hozandó határozatok ellen pedig, a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a bíráló választmányhoz intézhető felebbezések az igazoló választmánynál nyújtandók be. Szegzárdon, 1894. augusztus hó 7-én, Dőry Dénes, igazoló választmányi elnök. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (33. sz.) MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Ha én rólad írnék. Ha ón rólad írnék, ott kéne kezdenem: Id’ adná erejét s hatalmát Istenem. Légen át repülnék a tenger partjához, A tengernek partján órjás pálmafához. Pálmafát levágnám épen a tövében, S villám-bicsakommal megfaragnám szépen. Tolinak faragnám meg, olyanak, a melynek Hegye fenekéig érne a tengernek. S tenger tintájából annyit vennék bele, Megtelnék cseppjétől egy folyó medere. S a mit csak, kedvesem, te rólad gondolnék, Papiromra az, mint a Duna úgy folynék. S tudod, hogy mi lenne írólapom nékem? Kédves hazám földe, sik szülővidékem. S tudod, mit írnék le legelőbb ? A neved’. De mert fönt kezdeni munkámat nem lehet, Gyarló emberkézzel csak azt irom rólad, Hogy mint ég angyala, hozzám olyan jó vagy. Tóth István. J ó To. Pedig nem is ez volt a neve, hanem közönséges parasztneve volt. Mihálynak hívták, mit a közönséges életben csak Miskának hívnak, még is úgy tett mindig, mint a bibliai Jób, — a türelem mintaképe volt, — mindenre csak azt felelte: legyen meg a te akaratod. Szülei korán elhalálozván, árva maradt szegény Miska, körülbelül 3—400 ezer forinttal. Egyik nagybátyja lett a gondnoka. Embert akart Miskából faragni, azért Pestre adta az iskolákba. Szende fiú volt, mig a gimnáziumba járt, szorgalmasan tanult és mindég egyike a legjobb tanulóknak, de mikor a jogot kezdte tanulni, megkóstolta a főváros ezer meg ezer csábitó édességeit, bele sodorták a jó czimborák — kikben soha! sincs hiány egy pénzes fiú felmerülése esetében — az „élet hullámaiba“ és azóta nem ízlett már neki a tanulás. Az első két esztendőt csak elvégezte valahogy, hanem a harmadik évben már nem ment sehogy sem a tanulás, hanem annál inkább az adósság csinálás. Ha nagybátyjának irt, a levél quint essencziája mindig az volt, hogy küldjön pénzt. Eleinte csak küldözgetett, de utóbb már megtagadta azt. „Legyen meg a te akaratod is“ — mondá ilyenkor és elment Izsák vagy Jákobhoz és kapott uzsorakamatra mindig annyit, a mennyi kellett. Hisz tudták hogy gazdag fiú, A nagybátyja meghalt, Miska pedig nagykorú lett. Költekezésében senkisem akadályozta már. Mire a jogot valahára nagynehezen végezte, addigra vagyonának legnagyobb részével is végzett, még csak egy kis birtoka maradt Harmatfalván. Komolyan dolgozni nem akart, nem nyitott ügyvédi irodát, hanem elment Harmatfalvára gazdálkodni, hol a bpesti czimborák időközönkint be-be- köszöntöttek. — Szervusz Jób — mondogatták ilyenkor a pajtások. Mulatni akarunk, szűz falusi levegőben, azért jöttünk. — Legyen meg a ti akaratotok — válaszolt és elkezdődött a muri. Mnlattak, mint a régi rómaiak, órgiákban tellett a kedvük. „Legyen meg hát az akaratuk“ mondá ilyenkor Jób. Midőn pajtásai ismét visszaszállingóztak, ő is visszavonult odújába. Ott morfondírozott az ő viselt dolgai és vagyoni állapota fölött. É^zre kezdett térni falusi magányában. Belátta, hogy az életből nagyon is sokat élvezett és ha ezt folytatja, egy lassú, de biztos öngyilkosságot követ el és hogy 1—2 óv alatt koldus. — Menykő is, ez nem mehet igy tovább. — Elég volt a jőból Miska — mormogott önmagában. Ezek a pesti barátok is csak addig barátaim, mig egy rongyos fillért éreznek a zsebemben és ha ez elfogyott, elfogyott a barátságuk is. Szakitok velük és pedig röviden. Leült és irt egyik legjobb pajtásának. Kedves pajtás! Rendkívüli szükségem volna 10.000 írtra. Tudom, hogy te rendelkezel és ha esetleg nem is rendelkeznél magad vele, úgy jótállónak szívesen fogadnak. Légy szives és végy föl addig számomra a te nevedre és küld rögtön. Nemsokára feljövök Bpestre és rendezem a dolgot, addig ölel pajtásod Jób. Másodnapra jött a válasz. Kedves pajtás! Rósz helyen kopogtattál. Sajnálom, nincs a te számodra pénzem. Ölel pajtásod Sándor. — Tudtam ón azt, hogy ilyenek a pajtások. Jó hogy próbát tettem. Legyen meg a te akaratod is. Én nem kellek neked, te meg úgy sem kellesz nekem — mondá magában. Adjő pajtáskodás! És ezentúl valóságos remete életet ólt. Nem fogadott senkit, nem ment sehová sem, csak olykor szomszédjához, Karvaly Gáborhoz, egy tetőtől talpig becsületes földbirtokoshoz, ki tekintélynek örvendett az egész vármegyében gazdasági szaktudománya miatt. Miska is arra fektetó most stúdiumát. Hozatott szakkönyveket és szakközlönyöket járatott, tanácsokat kórt szomszédjától és 2—3 óv múlva kis birtoka valóságos kis mintagazdasággá változott át előbbeni elhanyagolt álapotából. Elhanyagolt parkját saját ízlése szerint újra csináltatta, gazdasági épületeit a modern gazdasági vívmányok szerint rendeztelte be, gyönyörű faj állatokat tenyésztett és nehány óv múlva kis birtoka jövedelmező lett és Miska tekintélynek kezdett megint örvendeni. Ha valahová ment, szívesen látták, legszívesebben pedig lányos házakban, mert egy megtért bűnösben jobban lehet hízni mint ..............no, de még az angyalok is jobban ör ülnek egy megtért bűnösnek, mint 99 igaznak tartja a szentirás is. És Miskának szive ismét hevesebben kezdett dobogni, mikor Mariskát látta. Gazdag is volt, szép is volt, müveit is volt, meg-meg Miskát szerette is, ő is őt és ez a fő. Szívesen adták neki szülei feleségül, ő meg szívesen is ment Miskához. — Az ón jó, kedves Jóbom — mondá Mariska Miskához és megcsókolta — még is különb az ő bibliai elődjénél, mert még — fiatal. Szerették egymást. Úgy éltek mint a galambok. Turbékoltak és csókolóztak, ez volt a foglalkozásuk. Jób feleségét nagyon szerette és az ő akarata az övé is volt. — Nézd csak édes Jóbom, ez a kalap már nem divatos, másikat kellene venni. — Legyen meg a te akaratod — mondá ő csak és vett egy divatos kalapot. Az Isten is megáldá házasságukat egy picziny kis Jóbbal. Szerették, beczóztók. Ez képezte most reményük és boldogságuk központját. A sors máskép határozott. A kis Jób követé bibliai elődjét a túlvilágra. Az anya majdnem belehalt fájdalmába, hanem Jób csak azt mondá: Legyen meg az ő akarata. Ez bántotta Mariskát és elidegenitó őt Miskától
