Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-07-29 / 31. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (31. sz.) 1894 julius 29, Mikó György temetése. Mint futótűz terjedt el vasárnap délben az a hihetetlen, az a lesújtó hir, hogy Mikó Gy. szegzárd- ujvárosi esperes-plebános, kér. tanfelügyelő Balaton- Földvár pusztán hirtelen meghalt. A derült tiszta égből lesújtó villám nagyobb megdöbbennést mint ez a hir nem okozott volna s százaknak szemei láb- badtak egyszerre könybe, százak zokogtak s siratták egyszerre a nemes szivü plébánost, a ritka lelkű ember barátot. Hogy ki volt Mikó György, arról lapunk más hasábján emlékezünk meg. Ismerte őt mindenki, mert hisz, ahol segíteni, ahol vigasztalni kellett, mindenütt jelen volt. Hivatásának magaslatán nem ismert vallásfelekezetet, csak segélyre szorultakat, a kiknek főpatronusok volt. Foldozott reverendája alatt a legnemesebb szív dobogott, fő jellemvonása a kisdedek szeretete, a felnőttek segélyezése volt. Magasztos czél lebegett előtte, földijutalmat nem várt jó tetteiért s boldognak érezte magát, ha azt tapasztalta, hogy azokért valaki csak némileg is hálás volt. Önzetlen, de egyúttal önző is volt, önzetlen ön maga iránt, önző gyámoltjaiórt, mert hisz midőn erszénye a folytonos segélyezés alatt kimerült, papi büszkeségét félre téve, elment könyörögni azokhoz, a kik segíthetnek azokon, a kik szűkölködnek. Ez az embpr már nincs többé! Nyájas, mosolygó arcza, vig kedélye, nemes lelke kihűlt, nyugszik már ott lent, ott mélyen, a hová annyi köny, annyi áldás kisérte el. Vasárnap délbe érkezett meg a lesújtó hir haláláról s már 1 órakor ott lobogott a fekete zászló az újvárosi templom ormán, a plébánia és iskolai épületek homlokzatán, hirdetve azt a megmórhetlen szomorúságot, mely halálával nemcsak híveit, de egész Szegzárd, illetve a vidék társadalmát, közéletét sújtotta. A vasárnap délutáni litánián hangos zokogásnál egyebet nem lehetett hallani. Nem volt olyan szem, mely könybe ne lábbadt volna. Mindenki lever- ten, némán ment haza, hogy megvigye az otthon- maradtaknak a lesújtó, szomorú hirt. Hétfőn reggel^rnár több középületen, a vármegye és városházán, á kath. iskolákon, a tolnamegyei takarék- és hitelbanknál, a népbankon is ott lobogott a gyászlobogó. E közben megtörténtek a holttest haza szállítása iránti intézkedések is. Kedden délután fél 4 órakor érkezett meg Mikó György holtteteme, a hivatalos agnoskalás után a városi disz gyászkocsira helyezték, a gyönyörű órczkoporsót. A kerületi papság teljes számban, a növendék papokkal együtt haladt a gyászkocsi előtt. A menetet a tűzoltói zenekar nyitotta meg, finom ebéd (a kelkáposzta kalbászszal egy napon sem hiányzik) s azutan édes pihenés a Morfeus papához czimzetü bőrdiványokon. Négykor kezdődik a kaláber, de nem ám pipaszó és sör mellett, hanem jófajta spriczczerek mellett, mert hát a fürdői kúránál a változatosságot sem szabad szem előtt eltéveszteni. Hatkor uzsonna. Szafaládé eczettel-olajjal vagy szalámi zöldpaprikával. Nyolczkor pedig vacsora : rendesen szalonna kerül az asztalunkra, mert a főtt étel este nem fór össze a kúrával. Vacsora után pedig eladomázunk kvaterkák mellett úgy éjfélig, azután pedig — no de ez már nem tartozik a kúrához. Szóval paragrafus szerint élek. Hála Isten jól is érzem magam. Négy kilóval gyarapodtam két hét alatt. De most jön még a java. Mikor tegnap hajnalban hazafelé botorkálok — lehetett úgy nyolcz óra — valaki megállít. Hirtelenében azt hittem, hogy a feleségem, pedig a levólhordó vol. Csak a levél szólt a feleségemről. Egy jó barátom tudatja velem szomorú szívvel, hogy feleségemet Balatonfüredről egy bécsi bankár megszöktette. Bankár! — kiáltottam fel örömrepesve. No ezek bizonyosan Amerikába Szöknek. Hála adassák az egek urának! Mit szóljak még édes barátom ? Meggyógyultam. Sem a gyomrommal, sem a feleségemmel nincs többé bajom. Meg is jövök hamarjában. Mégis okos ember volt a te doktorod. Ajánlom is hasonbaju embertársaim [figyelmébe. Hozsánna neki! De tovább nem unatlak. A kompánia is már erősen vár reám . . . Isten veled! Ölel a messze távolból —zsö. ezt követték a tűzoltók Boda Vilmos főparancsnokkal élükön, gyászfátyolos zászlóval. A szomorú menetet a város minden rétegéből össze gyülekezett, mintegy 2000 lakos kísérte. Körülbelül fél 5 óra lehetett, midőn a menet az újvárosi plébániára megérkezett, itt azután a koporsót újból beszentelték s a Pirnitzer József és fiai temetést rendező czóg által felállított díszes ravatalra helyezték. A falakat fekete drapériákkal vonták be, melyeket a szebbnél szebb koszorúk borítottak. Ezután megkezdődött a ravatal látogatása, mely szakadatlanul egész éjfélig tartott. A látogatók között talán egyetlen egysem volt, a ki száraz szemmel hagyta volna el a szomorúan megvilágított ravatalt. A temetés szerdán reggel ment végbe. Nyolcz órakor vette kezdetét a gyászmise, melyen P ő c h y József tolnai prépost-plébános czelebrált fényes segédlettel. A temetésen testületileg részt vett a szeg- zárdi ipartestület, a szegzárdi temetkezési és beteg- sególyző egyesület és a tűzoltóság gyászlobogókkal, a tolnamegyei takarék és hitelbank igazgatósági és tisztviselói kara, a „népbank“ igazgatósága, a szeg- zárd-vidéki róm. kath. tanitó-egylet majd minden tagja helyből, valamint a vidékről. Ott láttuk Si- montsits Béla alispánt, Ágoston István táblai bírót, R e h á k Ödön kir. p. ü. igazgatót, a vármegyei jegyzőikart Madarász Elemér főjegyzővel élükön, Szegzárd nagyközség képviselő-testületét T aki er József biró vezetése alatt — s ezen kívül úgy városunk, mint a vidék több előkelőségét. A gyászmise végeztével a templom előtti téren felállított ravatalon fekvő koporsó újbóli beszente- lése kezdődött meg. Itt is Péchy József tolnai prépost czelebrált. A szegzárdi dalárda úgy a gyászmise, valamint a temetési szertartás alatt gyönyörű gyászdalokat, „Mért oly borús, . . .“ „Menj aludni . . .“ „Jaj de bus ez a ravatal . . .“ s végül pedig „El- távozál . . .“ czimüeket énekelt. A temetési szertartás végeztével megindult a menet, hogy utolsó útjára elkísérje azt, akit olyan tisztelve szeretett. A templomtértől a temetőig vezető rövid utón a tűzoltói zenekar játszott gyász indulókat. A temetőben mégegyszer beszentelték a koporsót s azután elhelyezték az ujonpan épített sírboltba, mely a Bocsor Antal sir alatt fekszik. A temetésen jelenvoltak száma mint egy 4—5 ezerre tehető, kiket nem a kíváncsiság, hanem az igazi részvét vezetett oda, hogy fájdalmának, sze- retetének adóját lerójja a mindenki által szeretett nemeslelkü emberbarát iránt. S ezután csendes lett minden, lassan, lassan megürült a temető s csak az imádkozó asszonyok okozta halk moraly hangját ringatta a szellő. Mikó György haláláról a következő gyászjelentések adattak ki: A szegzárdi róm. kath. egyházkerület papsága szomorodott szívvel jelenti felejthetetlen kartársának, esperesének, a nemeskeblü emberbarátnak, Mikó György szegzárd-ujvárosi esperes-plebánosnak Ba- laton-Földvár pusztán, 1894. évi julius hó 22-én reggeli 9 órakor bekövetkezett hirtelen halálát. A boldogult hült tetemei julius hó 25-én reggeli 8 órai mise után fognak a szegzárd-újvárosi plébánia lakból örök nyugalomra helyeztetni. — Az engesztelő szentmise-áldozat az elhunyt lelke üdvéért julius 25-én reggeli 8 órakor fog az újvárosi templomban fog a Mindenhatónak bemutattatni. Szegzárd, 1894. julius hó 22-én. Az örök világosság fónyeskedjók neki. Áldás emlékére! Pécsy József tolnai prépost-plébános, kiérd, esperes, Gajdossik János, mözsi plébános, kiérd, esperes, Holdonner Ferencz, báttaszéki plébános, Markovits Pál, harczi plébános, Pártos Zsigmond, várdombi plébános, Sághy Pál, agárdi plébános, Wo- sinsky Mór, szegzárdi plébános, kiérd, esperes, Zányi György, faddi plébános, Fájth Lajos, bátai plébános helyettes, Györkő Ferencz, mözsi vikárius. Fekete Gusztáv tolnai, Fetter Gyula szegzárdi, Kienle József tolnai, Kozári Gyula báttaszéki, Razgha Lajos szegzárdi segódlelkészek. A szegzárd-vidéki róm. kath. tanító egylet tagjai, úgy is mint szeretett kartársai szomorodott szívvel jelentik egyleti elnöküknek, a tanítók igaz barátjának, főt. Mikó György urnák, szegzárd- ujvárosi esperes-plebánosnak Balaton-Földvár pusztán, 1894. évi julius hó 22-én reggeli g 'TSrakor, életének 51-ik évében bekövetkezett hirtelen elhunytát. A boldogult hült tetemei Szegzárdon, julius hó 25-én reggeli 8 órai mise után fognak a szegzárd- ujvárosi plébánia lakból örök nyugalomra tétetni a felső városi temetőben. — Az engésztelő szentmise az elhunyt lelki üdvéért julius 25-én reggel 8 órakor fog az újvárosi templomban az Egek Urának bemutattatni. Szegzárdon, 1894. évi julius hő 23-án. Az örök világosság fényeskedjék neki. Áldás poraira! A ratalra koszorúkat küldtek: „A Tolnamegyei Nőegylet“ fáradhatlan titkárjának. A Ferencz-közkórház orvosai és tisztviselői: felejthetlen elnökének. Ocskay család: szeretete jeléül. Rajczy János: felejthetlen jótevőmnek. P e r é n y i család: legjobb barátjának. A z alap nevelési egyesület: szeretett alelnökőnek. A szegzárdi kér. papság: szeretett esperesének. A szegzárd-uj várositár saság: felejthetetlen lelkipásztorának. Volt még ezen kívül temérdek értékes koszorú, mert hisz nem volt olyan egyesület, melynek a boldogult tagja, vagy elnöke ne lett volna. Élte delén, akkor ragadta el közülünk a kíméletlen halál, midőn érdemeit magasabb helyen is elismerve, kerületi esperesnek neveztetett ki. Jaj de nehéz beleélni magunkat abba a tudatba, hogy örökre elveszítettük. De a rideg, a megváltozhatatlan való kényszerit bennünket. S fájó szívvel, szomorú lélekkel veszünk tőled, drága halott búcsút. J. Mikó György életéből. A népszerű plébános, ki idő előtti halálával híveinek oly mély szomorúságot szerzett, Kis-Kanizsán született 1841. április 23-án. Szülői, egy egyszerű bognár mester s áldott lelkű felesége, a kis Gyurit taníttatták ugyan, de szűk anyagi körülményjeik folytán arra nem voltak képesek, hogy tanulni vágyó fiukat valamely középiskolával biró nagyobb városba küldjék, igy tehát csak arra szorítkoztak, hogy minden nap reggel egy tarisznyát akasztottak a Gyurka hátára, melyben napi élelme volt & elindították gyalog a meglehetős távolságú Nagy-Kanizsára, hogy ott középiskolai tanulmányait végezze. A Gyurka nem unta meg a mindennapi gyalogolást, sőt ellenkezőleg, midőn a gimnázium négy alsó osztályát ily sikeresen elvégezte, azoa kijelentéssel, hogy pap akar lenni, készült a középiskola felső osztályaiba. Apja azt mondta neki, hogy ő nem képes a költségeket viselni, hanem, valószinüleg, hogy fiával a bognármesterséget megkefiveltesse, kilátásba helyezett neki egy gyönyörűen kiállított baltát; de még a fényes balta sem volt képes őt kitűzött útjáról eltéríteni s tervéhez megingathatlanul ragaszkodott. A véletlen segítségére jött, mert házuknál megfordult egy Schaurek nevű pécsi korálista, ki a kis Gyuri szándékáról értesülve, berekomendálta Pécsett s a Gyurkából Gottlibovits kanonok felszolgálója lett, vagyis hordozta az asztalra az ételt, fütötte a kályhákat s fényesre subikszolta a kanonok csizmáit. E mellett szorgalmasan tanult s felvétetvén a szemináriumba, ott végezte a nyolcz gimnáziális osztályt, honnót, mint kitűnő tanuló, a Pázmáneumba került. Tanulótársai nagy jövőt jósoltak neki, ő azonban egyáltalán nem volt nagyravágyó s elment Döbröközre káplánnak. Hasonló minőségben volt még Német-Bolyban és Dunaszekcsőn. így került S/eg- zárdra, hol pályafutását be is fejezte. * * * A nagy részvét között eltemetett Mikó György utolsó óráiról a legkalandosabb hirek jöttek forgalomba, melyek azonban a valóságnak meg nem felelnek, mert hisz vele volt utolsó kirándulása alkalmával Razgha Lajos helybeli káplán ur s kísérője egy helybeli papnövendék, kik egybehang- zólag úgy adják elő a szerencsétlen eseményt, hogy Mikó már megrendült egészséggel kelt útjára s daczára, gyengélkedésének, forszírozva látott a fürdőzéshez. Hat nap alatt 14 fürdőt vett, minek folytán a tüdőgyulladás tünetei mutatkoztak rajta. Ennek daczára megjelent a siófoki lóversenyen, honnót az esti gyorsvonattal távozott szállására, a Bródszky birtokát képező balaton-földvári pusztára. Rá következő nap reggel, midőn a cseléd kelteni ment, már nagyon rósz állapotban találta; fuldoklásról panaszkodott. Rögtön orvosért és gyóntató papért küldöttek, de daczára a rögtöni orvosi segélynek, kilencz óra tájban vendéglátó gazdája és barátja, Bródszky
