Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-07-22 / 30. szám
2 A népünnepély. Óriási plakátok hirdették már hetek óta, hogy minő nagyszerű népünnepély lesz Szegzárdon, a vám- erdőben. Most, midőn már túl estünk rajta, rövid vonásokban meg kell emlékezni annak lefolyásáról is. Az ünnepély a kitűzött időben, vagyis folyó hó 15-én tartatott meg. Mintha a természet is tudta volna, hogy az ünnepély alkalmával befolyó tiszta jövedelem mily nemes egyesület czéljaira fog for- dittatni, verőfényes szép tiszta nappal ajándákozta meg a résztvevőket. Igaz ugyan, hogy délelőtt néha- néha gyengén elborult, de ez csak talán Moizes Sándor ijesztgetésére történt, talán figyelmeztetés akart lenni arra, hogy mindent olcsón és jót adjon. Délután már tiszta kéken ragyogott az ég s úgy egy óra után a város minden részéből össze-, sereglő bandéristák lovainak patkó csattogása verte fel az utcéák csendjét, no meg a porát is; majd pedig a fehórruhás leánykák jöttek övéik kíséretében a kiindulási helyre, a városháza elé, mindnyájan egyformán öltözködve; fehér ruha, fekete selyem köténynyel s nemzeti színű szallaggal. Úgy három óra lehetett, midőn a menet a városháza elől megindult, elől mentek a bandéristák, felcziczmázott nyeregben ülve, a lovak sörényeiben színes szallagokkal. Vezetőjük Hauk Karcsi volt, a ki igazán gyönyörű lován úgy raegült, mintha életében egyebet sem tett volna. Ezeket követték a páronként lépdelő leánykák, kik után a tűzoltó-zenekar következett, majd pedig a tűzoltók B o d a Vilmos főparancsnok, F r á n e k János s több más alparancsnokokkal élükön. A kivonulást több száz főre menő nép kisérte, hallgatva a tűzoltó-banda által útközben előadott darabokat s gyönyörködve a bandéristák ficzkándozó lovaiban. Négy óra felé járt már az idő, midőn a menet a vámerdőbe megérkezett. Itt rövid pihenés volt, a tikasztó meleg okozta izadságot mindenki sietett egy pohár hideg sörrel lehűteni, no meg egy keveset falatozni. Megjegyezzük, kogy Sándor vendéglős titokban eltökélte, hogy a ki legelőször rendel ennivalót, azt oly selyem-papir asztalkendővel lepi még Schneider Pista sem hozott — í a Jóska részesült, jlőkészületek a vám- jS réten megtartandó verseny-futtatasia, _ neten, nóvszerint Biró Elek, B e n c z e János Császár Mihály, K ö r ö s z- tös János, Tigyi János, Majsai József és Szűcs György jelentkeztek. A távolság 720 lépés volt. A A versenybiráló bizottság tagjai Boda Vilmos, Adler N. János és Fránek. János voltak. A versenyző lovasokat Hauk Karcsi vezette fel a kiindulási ponthoz s ugyancsak bocsájtotta el őket a háromszori kürt jeladás után a versenyre. rammjába föl nem venni. Elismerésre méltó előzékenység a tisztelt választmánytól. Szóval jól mennénk a télnek, fia az az imper- tinens Hymen nem mindég inkább másutt csatangolna. Attól tartok, hogy Hymen helyett majd csak valami szemüveges postás kisasszony fog összekötögetni: mert az általános telefon-korszak erősen kisért. Nagyon helyes. A kis Böködnó úgy is váltig azon panaszkodik, hogy a férje minden idejét a kaszinóban tölti. 0 neki nincs senkije, a kivel egy okos szót válthatna. Mon dieu! Az előzékeny férj megígérte, hogy telefonhuzalt vezettet be ős akkor kínozza meg a kis Bökösné a barátnőit akár egész napon át. Tessék mit meg nem őrünk ebben a kis városban. Maholnap már nem csak szerelmes levelekben repülünk ideálunkhoz, hanem a valóságban is. Legyen csak készen a kormányozható léghajó! Eddig csak banketteken ijesztgette meg Tarjagos Illés a közönséget e szóval: Szállók az úrhoz, most már repülni, szállni fogunk anélkül, hogy a bor oldaná fel az ember beszélő kedvét. Nem fogjuk a lábunkat törni, legfeljebb a nyakunkat. Gyönyörű kilátások. De nini! Most veszem észre, mennyi zöldséget is összevissza írtam Redaktor ur. Az ovodasággal kezdtem és a repülőgépnél végeztem. Nem folytatom tovább, mert a türelmes olvasó igazán azt a jó tanácsot adhatná, hogy inkább harisnyákat „stoppoljak“ Őszintén szólva: ezt kellene is, különösen a magam — kékharisnyáját. Blanka. Elsőnek Biró Elek érkezett be, ki a 720 lépésnyi utat fél perez alatt tette meg s igy tehát az övé lön a hat koronából álló első dij. Másodiknak Majsai József, harmadiknak pedig Császár Mihály futtatott be, kik közül az első négy, utóbbi pedig kőt korona dijban részesült. Bevógződvén a versenyfuttatás, a publikum visz- szatért. a vámerdő hüsnek egyáltalán nem mondható árnyai alá s megkezdődött a táncz, a főtánezhelyen Garai Ferkó, a mellék tánezhelyen pedig a tam- burások szép játékai mellett lejtették — már a kik — a polkát meg a mazurkát. Sokaknak feltűnt, hogy nem a ropogós nemzeti csárdással, hanem „német“ nótával kezdődött meg a mulatság. Szünetek közben a tűzoltói zenekar játszott igen jól, szép darabokat, majd pedig megkezdőitek az általános derültséget keltő tréfás versenyek. A kalbász-versenyre 7 éhes nebuló jelentkezett, kik közül Garay Lajos nevűnek sikerült a zsinóron rángatott kalbász felét legelsőbb elharapnia s igy övé lön az első s utolsó 20 filléres dij. A fazőkversenyben szintén Garay nyert, a mennyiben csak egy fazék lévőn, a nagy számmal pályázó versenyzőket visszautasítani kellett. Ezután újból megkezdődött a táncz, majd pedig a tombolajátőkhoz fogtak nagy érdeklődés mellett. Itt a szerencse istenaszonya Tóth Ignácz végrehajtó ur felé mosolygott, neki juttatva az első dijat, egy üveg pezsgőt. Értékesebb tárgyat nyertek még: dr. Morvái Istvánné, B u d a y csendőrhadnagy, Horváth József, Wangler Margitka, Kaszás a bandéristák vezetője, Hauk Karcsi, a kinek már csak gyertyáról kell gondoskodni, a mennyiben „tartót“ nyert. Nyolcz óra után elkezdődött a tűzijáték, melyet Adler N. János ős Fránek János urak rendeztek. Volt alkalom sikerültnél sikerültebb és szebbnél szebb rakétákat látni, csak az volt a baj, hogy az este-felé kerekedett szellő valóságos orkánná fajult s igy a kitünően rendezett tűzijáték sikerülésőt nagyban gátolta. Ezután a közönség vacsorához ült. Meg kell azonban említeni, hogy Sándor barátunk nem gondoskodott — saját kárára — kellő mennyiségű asztal, pad és székekről s igy sokan vacsora nélkül marac^a^Hanem azt ej; kell ismerni, hogy a felszolgál!;' italok jók voltak* csak az utó .... pardon előizük volt egy kicsit borsos. Vacsora után újból megeredt a táncz, mely a legjobb hangulatban tartott reggelig. A ki részt vett ezen az ünnepélyen, bizonyára kellemes érzéssel fog arra visszaemlékezni, mert úgy a tűzoltó-egyesület parancsnoksága, valamint a ren- dezőkmindentelkövettekjhogy a nagyon is vegyes publicum között minden válaszfalat lerombolva, mindenki saját kedve szerint mulathasson. így esett meg az, hogy semminemű figyelemre^ méltó zavar, vagy összezördülés nem történt, a miben tevékeny része van úgy a kir. csendőrség valamint a községi rendőrségnek is. Denique, jól mulattunk. Mulatva, danolva, tán-' czolva szolgáltuk a nemes ügyet, melynek az ünnepély mintegy 180 frt tiszta jövedelmet hozott. Helyes eszme, nemes czél mindig eléri a kívánt sikert. | A Tolnavármegyei tűzoltó-testületi szövetség 1894. évi augusztus hó 15. napján Dunaföldváron megtartandó évi rendes közgyűlésének s a kapcsolatos ünepélyeknek programúi ja: Augusztus hó 14-én. A vendégek megérkezése: a kocsin érkező vendégek az őrtanyán este 8 óráig, a gőzhajón érkezők a hajóállomásnál este 10 óráig a rendező bizottság által fogadtatnak. A megérkezés után azonnal az elszállásolás eszközöltetik. Este 9 órakor: a vendégek valamenynyien ismerkedési estélyre gyűlnek egybe Nagy Imre halász vendéglőjében. Augusztus hó 15-én. A vendégek megérkezése: a gőzhajóval érkező vendégek reggel 4 órakor a hajóállomásnál, a kocsin érkezők pedig az őrtanyán reggel 7 óráig, a rendező bizotság által fogadtatnak és elszállásol- tatnak. Reggel 5 órakor: riadó. Reggel fél 8 órakor gyülekezés az őrtanyán, hűl valamennyi tűzöl tó-testület teljes díszben, esetleg j zászlójuk alatt sorakozik. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (30. szám.) Reggel háromnegyed 8 órakor: bevonulás a plébánia temblomba hol a 8 órakor kezdődő isteni tiszteleten a tűzoltóság részt vesz. Reggel 10 órakor: a tolnavármegyei tűz- oltó-testületek szövetségének évi rendes közgyűlése a casinó dísztermében. Déluán fél 1 órakor: társas-ebéd az egy8n. lősógi kör helyiségében. Négy fogásos teríték ára 2 korona. (Az italok külön fizetendők.) Délután 4 órakor: tűzoltó-gyakorlatok bemutatása a főtéren. Délután 5 órakor: az összes tűzoltó-testületek bevonulása az egyenlőségi körbe. Esti 8 órakor: tánczestőly az egyenlőségi kör helyiségében. Belópti-dij 1 korona. (Tűzoltók a belépti-dij fizetőse alul felmentve vannak.) Augusztus hó 16-án. Reggel a távozó vendégek bucsuzása. A meghívó pedig következő: Kedves bajtársakl Miután nekünk jutott azon szerencse, hogy a tolnavármegyei tűzoltó-szövetségi 1894. évi rendes közgyűlés városunkban fog megtartatni, s minthogy az erre vonatkozó meghívást véleményünk szerint már megkaptátok, ennélfogva tisztelettel felkérünk benneteket, hogy ezen közgyűlésre minél számosabban jelenjetek meg. Az idevonatkozó programmot azon tiszteletteljes felhívással mellékeljük, hogy azt tudomásul venni s a kifejlendőkhöz képest a csatolt bejelentési ivet kitöltve legkésőbb f. évi augusztus hó 5-ik napjáig hozzánk juttatni szíveskedjetek. Kedves bajtársak! mi minden igyekezetünkkel oda fogunk hatni, hogy az itt töltendő idő reálok nézve minél kellemesebb legyen, s hogy úgy nekünk mint nektek is kedves emlék gyanánt fog szolgálni, arról biztosíthatunk benneteket. Szives megjelanésteket várva, maradtunk Dunaföldváron, 1894. évi julius hóban. Bajtársi üdvözlettel Berky Ignácz, Reitter József, titkár. főparancsnok. 1894 julius 22. A megélhetés és becsület. A megélhetés gondja folytonosan munkára, kitartásra ösztönzi az embert. Bizalommal, nagyobb remőuynyel küzd, szenved az ember, hogy a társadalmi posiciót magának biztosítsa. A mai társadalmi fogalmak szerint minden embernek maga iránt való legelső kötelessége az anyagiakban való előmenetelét munkálni, megélhetését biztosítani. És az emberiség saját jól fölfogott érdekében, buzgalommal igyekszik ezt megvalósítani» csak hogy ezer féle módon. Innen vau az, hogy több ember nem csinál lelkiismereti kérdést a megélhetés eszközeinek meg* válogatásánál. Azt senki sem fogja elvitatni, hogy a tisztességes megélhetést leginkább a szorgalom, takarékosság, tisztakezüsőg által biztosíthatjuk s ha szorgalmasak, takarékosak és tiszta kezüek vagyunk, remélhetjük, a mit csak a gondviselés adhat, nyújthat nekünk, a segedelmet, melylyel becsületes igyekezetünkben megsegít bennünket. A társadalom jobbjai pedig tárt karokkal zárnak bennünket abba a kasztba, a hol tisztességes megélhetésünket munkálhatjuk s családunk jövőjét biztosíthatjuk. Még akkor is, még abban az esetben is, ha a világ balitőlete fólrema- gyarázza törekvésünket, a rágalmazó epébe mártott nyelve kicsinylőleg teszi meg nyilatkozatát: megnyugvást találhatunk lelkiismeretünk tisztaságában, melyről mindannyiszor visszapattan az irigykedés, rágalom nyílvesszője s többször, mint nem, azt sebe- siti meg, aki elég vakmerő volt azt ellenünk irányítani. Tapasztaljuk, hogy a becsületes munkást, kötelességét buzgalommal, kitartással, szorgalommal teljesíteni igyekvőt s a ki hamis keresettől elfordul, éppen azok igyekeznek sárral dobálni, a kiknek arczárói egy elpalástolhatatlan érzés pírja sugárzik le s a kiknek a zsebében tisztességtelen utón összeharácsolt pénz cseng. Azok járnak fölemelt fővel, azok igyekeznek sokat mutatni, azok tudják keresni a feltűnést, akik pénzért vásárolják meg a rövidlátók becsülősőt, a kik élelmes kapzsisággal szaporítják azt a vagyont, melyből némelykor csak azért gya- 1 korolják a humanizmust, hogy port hintsenek a világ I szemébe s kierőszakolják annak becsülését.
