Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-07-01 / 27. szám
3 netelnének, mert a szegény népnek nincs útiköltsége. Ennek igazi oka az, hogy a kivándorlottak haza küldött leveleikben sötét szinekkel festik le a valóságnak megfelelőleg az amerikai munkásviszonyokat, melyeknél a hazaiak sokkal jobbak és türhe- tőbbek. ‘Miután a vita ezzel ki lévén merítve, az elnöklő főispán kijelentette, hogy a közgyűlés nagy többsége elfogadja az állandó választmány határozatát. E határozat szerint a törvényhatósági bizottság a folyó évi egyenes államadókat véve alapul, az 1895-ik évtől kezdve óvenkint egy százaléknyi kul- turadót vet ki s az igy befolyó összegből évi 5000 írttal a szegzárdi állami főgimnázium létesítését és fentartását biztosítja; évenkint 2500 frt sególylyel á bonyhádi ág. ev. ős ugyancsak 2500 frt sególylyel a gyönki református algimnáziumoknál a tanári testületek kiegészítését ős egyébként is ezen intézeteknek teljes korszerű fejlesztését lehetővé tenni kívánja; évenkint 2500 frt reáforditásával, a nem magyar ajkú, vagy magyarral vegyes nyelvű vármegyebeli községek népiskolái és óvodáiban a magyarnyelv terjedésének biztosítása czéljából, a magyar kultúra előmozdítása és a magyarnyelv oktatása körül legnagyobb eredményt felmutató tanítók, tanítónők és óvónőket kitüntető jutalmazásban részesíti ; és végül 500 frtot rendel kiosztatni a népiskolai jő előmenetelt tanúsító ős a magyar nyelvben társalgási képességgel biró nem magyar ajkú népiskolai tanulók, főleg leánynövendókek jutalmazásaként, valamint azon ifjúsági egyletek serkentésére, a melyek nem magyar ajkú, vagy magyarral vegyes községben az elemi és továbbképző népiskolai tanfolyamot bevőgzett tanulók között a magyar társalgási nyelv ápolására alakulnak. Felolvastatott Szegzárd község kérvénye, melyben a Szegzárdon felállítandó főgimnázium fentar- tási költségeihez a megye hozzájárulását kéri; ezzel kapcsolatban felolvastatott a megye tiszti ügyészének Szegzárd község képviselő-testületének a főgimnázium segélyezése tárgyában hozott határozatra vonatkozó véleménye. A közgyűlés a tiszti ügyész véleményét egyhangúlag elfogadta. A közgyűlés egyszerűen tudomásul vette Hajdú és Torontói megyéknek a főrendiház újjászervezése tárgyában megküldött körleveleiket. Bereg vármegye körlevelére, elhatároztatott, hogy a Beregszászon felállítandó Rákóczy-szoborra a főszolgabiróságok utján gyűjtést indítanak meg. A tárgysorozat többi pontjainak gyors letár- gyalása után, dőli 12 órakor a közgyűlés véget őrt. Amicus. 1894 Julius 1. A szegzárdi polgári leányiskola. Tolnamegye ezen egyetlen magasabb fokú leányiskolájának áldásos működését már évek óta látjuk s a legnagyobbb elismeréssel kell megemlőlyesen marasztotta, mire az elébe tolt karszékben helyet foglalt s a kínált szivarok közül egynek hegyét kövér ujjaival megropogtatta, majd lecsípte s ellenkező végébe gondosan belefujt, hogy a lecsípett részen levő finom dohánypor lehűljön róla. Ezen előkészületek befejeztével reágyujtott, s Zárffynak hozzá intézett azon kérdésére,, hogy neje s gyermekei vannak-e? válaszolva igy szólt: „Feleségem szegény már régen elköltözött az élők honából, édes ős gyámleányom van, előbbi már menyasszony.“ Zárffy rendkívül csodálkozást színlelve, mondá : oh kedves orvos ur, ön lehetetlenségeket akar velem elhitetni, sokkal fiatalabbnak néz ki, mintsem valaki feltételezni is merné róla, hogy eladó nagy leányai vannak, bárha az egyik csupán gyámoltja is. E hízelgő nyilatkozat hallatára az orvos kijelenté, hogy igen örvendene a szerencsének, ha Zárffy saját szemeivel győződne meg állítása valódiságáról. Oh mindenesetre, mihelyt betegségem elmúlik, tiszteletemet fogom tenui, orvos urnái. Pövid időre e nyilatkozata után Gáléi távozott az ifjútól, ki egészen meghódította őt. Zárffy pedig vígan fogott ebédjéhez, melyet most már a szakács minőségében szereplő Jean hordott fel a hamar megtérített asztalra, s egy üveg ménesi asszu elköltése után díványára heveredve, átadta magát a legszebb ábrándoknak. : (Vége köv.) keznünk arról ma is, midőn az iskola története egy évvel gazdagodott. A szülők, kik gyermekeiket ezen iskola falai közé küldik, hogy ott a társadalmi életbe megkívántaié képzettséget s ismereteket elsajátítsák, kétségkívül meggyőződtek már, hogy az idő, mit gyermekeik a polg. leányiskolában töltöttek, úgy testi, mint szellemi fejlődésükre egyaránt üdvös, sőt bátran elmondhatjuk, feltétlenül szükséges volt. Láthatták, mint fejlődik gyermekeik szellemi képessége óvről- évre s mily drága kincsekkel gazdagítják lelkűk kincses házát. Meggyőződtek arról, hogy a polgári leányiskola megfelel hivatásának s a nemes czólt, a müveit magyar nők képzését mily szépen valósítja meg. S ha e meggyőződés élt lelkűkben eddig, még inkább erősbödött ez, ha az iskolai óv végén ellátogattak a vizsgákra. Igazán meglepő volt az eredmény, mit minden osztály, minden egyes tantárgyból felmutatott s midőn az eredményt láttuk, önkény- telen is a hála, a tisztelet érzése lobbant fel szivünkben azok iránt, kiknek buzgó, fáradhatatlan munkássága e nagy munkát létrehozta. Elismeréssel kell adóznunk a polgári leányiskola tanári karának s ezen elismerés, tisztelet nyilvánítását láttuk is nemcsak a szülők, nemcsak a növendékek, de az iskola szentelt csarnokában megjelent minden tan- ügybarát tetszésének, megelégedésének elpalástolhat lan kifejezésében a látottak, a hallottak felett. Az évi rendes vizsgák befejezte után junius 24-ón délelőtt 9 órakor tartotta meg a leányiskola a szokásos zárünnepólyt a polg. fiúiskola növendékeivel együtt. Az ugyanazon napon reggeli 8 órakor megtartott hálaadó istentiszteleten mindkét iskola növendékei tanáraik vezetése alatt vonultak a belvárosi róm. kath. templomba s innét az istentisztelet végeztével a polg. iskola tornatermébe, hol a zárünnepély megtartatott. A tágas tornaterem szűknek bizonyult a növendékek s a közönség befogadására s örömmel látom, hogy évről-óvre szükebb ez a tornaterem a közönség befogadására, mert évről évre gyarapodik a növendékek száma s már ez is mutatja a megye közönségének mindig erőabödő bizalmát az iskola iránt s az érdeklődés, hogy a közönség mindig nagyobb számmal látogatja az iskolai zárünnepélyt, szintén azt mutatja, hogy a polgári leányiskola teljesen kivívta a megye közönségének rokonszenvót, bizalmát, mert híven teljesiti magasztos hivatását: az ifjúság nevelését. Amint a terembe léptünk, 25 pontból álló műsort adtak kezünkbe. Gazdag, változatos volt e műsor. Volt ének, szavalat, volt zongora s czibalom- játők s a műsor minden egyes pontjának előadása után felhagzott a viharos éljen, a szűnni nem akaró taps; mindezt a szereplők megérdemelték. Szavalatukkal nagy tetszést arattak: Elmann Erzsiké, Pir- nitzer Kornélia, Pirnitzer Stefánia és Tóth Mariska leányiskolái, úgy Breiner Béla, Diczenty Dezső, Eiszter Manó, Herczeg Zsiga és Véber Lajos fiúiskolái tanulók. Rossini: Jaucred nyitányát Mayer Katicza és Ultika Elza leányiskolái növendékek igen szépen, szabatosan adták elő zongorán 4 kézre. Valóban megérdemelték a felhangzó óljeneket. Borsódy Laura magyar népdalokat játszott czimbalmon: igaz érzés, ügyes kéz játéka rezgett végig a czimbalom húrjain s méltán éljenezte s tapsolta a közönség szép játékát. Majd ismét megszólaltak a zongora húrjai s Pirnitzer Ida által várakozáson felül szépen előadott Aseher: L’eclaire remekműben gyönyörködött a közönség. Közbe-közbe a leányiskola növendékei adtak elő 3 énekszámot meg megújuló tetszés nyilvánítások közt, majd pedig a fiúiskolái négyeskar énekelt 4 számot szépen s határozottan jól. Ezután Kapitány Géza VI. oszt. tanuló a fiú-, és Sárközy Etelka IV. oszt tanuló a leányiskola növendékei s különösen az intézetből végleg kilépő tanulótársaik nevében szép beszédekben vettek búcsút az iskolától s szeretett tanáraiktól, ős köszönetét mondtak a sok évi buzgó fáradozásért és szere- tetórt, melyben őket a tanárikar részesítette. Következett most a jutalmak kiosztása, melynek végeztével a fiú- és leányiskola összes tanulóinak ajkáról felhangzott a mi legszentebb imádságunk, melylyel a hazaszeretet oltára előtt imádjuk a mi Istenünket, a magyarok Istenét: „Isten áldd meg a magyart!“ Megtekintettem azután a női kézimunka kiállíTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (27. sz.) tást. Ott is jelen volt az iskola iránt érdeklődő közönség s meglepetéssel szemlélte a valóban szép munkákat, különösen feltűntek az iskolai növendékek által — kiki a saját részére — készített ruhák, melyek babákra adva állottak sorban a kiállítási teremben. Volt ott száz meg száz szép kézimunka s mindezek készítésére megtanították a növendékeket. Szereztek ismereteket, belőjük oktatták a vallásos érzést, megtanitották őket a hazaszeretetre s megtanították szeretni a munkát. Mindezen szép és nemes eszmék elsajátítását szeretett tanáraiknak köszönhetik a növendékek. Kovácsnó Nagy Lujza igazgató vezetése alatt e nagy munkából nagy rósz illeti Harrach Etelka polg. iskolai tanárnőt, ki általánosan elismert szakképzettsége, széleskörű ismeretei s kedvességgel párosult műveltsége által, mint a növendékek, mint a szülők szeretetót s tiszteletét kivivta; továbbá Benes Bozsena polg. isk. tanárnőt, ki a kézimunkák minden ágazatában ritka jártasság- s ügyességgel bir, szeretette méltó módon tudja tanítványait hozzászoktatni a munkához. Batiné Stancsics Fánni által ez évben a növendékek szellemi képzése körül megkezdett munkát huzamos időn át tartó betegsége miatt az év utolsó hónapjaiban Arlow Mária polg. isk. tanítónő folytatta. Ezeken kívül még Moudry Hugó ős Vértes József polg. fiujiskolai tanárok működtek közre a növendékek kiképzésében. S most, hogy az iskolai év befejezését röviden — mert hisz a sok szépről, mit ott láttam s hallottam, egész könyvet lehetne Írni — vázoltam, úgy a tanári karnak, mint a növedékeknek édes pihenést kívánok a szünidőre, hogy azután ujult erővel kezdjék meg a következő iskolai évet s munkálkodjanak tovább a megkezdett téren a haza javára. Józsi. ______TÖVIS EK._________ Le lki séta a vármegyeház nagytermében. Szeg zárd, 1894. junius 26. Tíz óra előtt a megyeházi csinos kert kavicsos utaiu sétáltam egyet, elmélkedve a rögös pályáról, melyen működöm s gyönyörködve a kert szép virágaiban, a szabad természet e drága ékességeiben, miket ott a szegény szabadtalan rabok keze segít életre költeni a napsugaraknak; de pontban 10 órakor megütvén fülemet onnan felülről, a nagy teremből, az elnöki csengetyü őrczes beszédének hangja, mélázó lelkem rögtön búcsút inte a nyíló harangvirágnak s mentem a csengetyü-szó után, hogy folytassam lelki sétámat a nagy teremben. S mondhatom, a kerti, testi séta nyújtotta élvekért, bőven kárpótolt a gyülésteremben végeztem lelki séta jóval magasztosabb élvezete, a nyíló virágok kellemes illatát felülmúlta a tapasztalás édes nyári gyümölcseinek Ízlelése ott a nagy teremben! Igen érdekes egy gyűlés volt! A rengeteg tárgysorozatnak 58 pontját átadva a szokásos gépies ledarálás kávé-masinájának, vagyis azokra nem reflektálva, csak a közőrdekeltsőget méltán keltett ős dicső szellemi harczot provokált egy perczentes megyei pótadóról, helyesebben kultur-adó- ról, kívánok röviden megemlékezni. — Kitűnő érdemekben gazdag alispánunk ugyanis — mint tudjuk — a pályáját híven megfutó s dicsőségesen leáldozó nyári nap szerepére vállalkozott, hogy miként ez, végső sugaraival bearanyozza még egyszer a bőrcz- tetőt, bíborba vonja a völgy szerény virágát, azon- képpen ő is, mielőtt itt hagyna bennünket, emeljen nemcsak magának, hanem sokkal inkább a nemes vármegyének, egy aere perennius monumentumot abban az alispáni előterjesztésben, illetőleg annak effectuálásában, mely ama 1%-os megyei pótadóról beszél, oly szépen, oly ragyogó tollal, mely — valljuk meg — neki igazán irigylésremóltó, különleges tulajdonsága! — S a távozó nap arany su- gárai nemcsak beragyogták a rideg bércztetőt, nemcsak bevilágiták a völgyek sötét mélyedéseit, hanem egyszersmind gyújtottak is a régi tűzzel .s a nemes elv, a szent eszme megtalálván az alispán ur remek irályában a kellő kifejezés éppen kívánatos, tökélyes formáját: lobbot vetettek a lelkek s most égnek szánt lángolással, kiolthatatlanul, mint hajdan a Mózes csipkebokra! — — — De mint a szenvedélyes tarokkista, vagy ka- lábriász-játszó „minden babra“ kontráz: úgy most is akadt egy bizottsági tag ur, főt. Ben ez e István plébános, ki még úgyszólván az „atu“ kimondása előtt hatalmasan megkontrázta a játékot, de aztán hatalmasan letromfolták ős megrekontráz- ták őt, úgy hogy még a skizzét is majd elfogták a játék hevében és zavarában. Nagyon érdekes parthie volt! . . . Bencze István azon kezdte, hogy az alispáni javaslat elvi elfogadásának enuncziálása után azonnal felállt és kijelenté, hogy csak azt akarja most megmondani, hogy nem akar mondani semmit ! — (általános de-
