Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-06-24 / 26. szám
6. TOLMEGYEI KÖZLÖNY (26. sz.) 1894 junius 24. nyal a czimszerepben. Nemes k. a. határozott tehetség, kedves megjelenés, üde, tiszta hanggal és élénk temperamentummal. Kár tehetségét oly irányba terelni, mely individuálitásának nem felel meg, a népszínművet | drámát értem. Vasárnap „A tót legény Amerikába“ czimü bohózat kaczagtatta meg a közönséget. Der óki mint tót legény zajos tapsokat aratott, különösen tetszettek kupiéi. Hétfőn a „Suhancz“-ot, Konti kedves operettjét adták; kedden pedig a „Ne bán ts v i r á g“-ot. Denise szerepét Nemes k. a. töltötte be szép sikerrel. Szerdán Szirmai, a népszínház jeles művésze vendég felléptével a „Próbaházasság“ került színre. Szirmai óriási sikerrel játszott; a közönség szinte tombolt a nagy lelkesedéstől. Mellette jó volt még Hevesi Janka k. a. (Biri), Pataki (Gyuri) és Gy őri né (Rozália). Csütörtökön Ohnet hires színmüvét „A vasgyáros“-t adták. Szirmai Derb- lay-t játszta ismét oly sikerrel, minőt Földvárott még alig láttunk. Mellette érvényre jutott még Nemes k. a. (Sophie), Pataki (BUgnyo herczeg), Kon ez (Octave) és Deréki (Moulinet). Pénteken nem lesz előadás. Szombaton búcsúzik Szirmai a „Bubos p ácsir t á“-ban. Reméljük, a közönség megteszi majd a magáét, hogy Szirmai kellemes emlékekkel távozzék Dunaföldvárról. KÖZÖNSÉG KÓRÉBÓL.*) Köszönet nyilvánítás. Mindazok, kik felejthetlen férjem temetésén megjelenni szívesek voltak és részvétükkel fájdalmamat némileg enyhitettók; fogadják ezúton is köszö- netemet. Özv. Ferdinand Béláné. Forttreiben sollt’ man Sie Alle . \ (A kir. tanfelügyelő ur figyelmébe is.) A léha önteltségnek, a benső egyéni érték túlbecsülésének bizonyos impertinencziája kívántatik ahhoz, ha valaki a nép kegyének iparszerü hajhá- szásából egy szerény bár, de mégis tiszteletre méltó bizalmi álláshoz jut s abban magának oly szerepkört biztosit, melyben — azt hiszi — egyéb teendője sem lesz, mint egyesek, testületek piszkitása, becsmérlése. A kellemetlen összeütközéseknek egész halmaza származhatik ebből, mert az ártatlanul megtámadottak törekvését lelohasztja, idővel őket elkeseríti, végre pedig megutálttá teszi velők azon nemes ügyet, melynek szolgálatára szentelik egész életüket. De hadd szóljak a dologhoz. A népnevelési törvény — mely ép oly gazdag az ideálismusért való mértéktelen rajongásban, mint a mily szegény a gyakorlati élet kézzelfogható eredményeiben — a népiskolák közvetlen hatóságául oda állította as iskolaszéket, melyekből, ha az országban levők 90 százalékát bemutatnék br. Eötvös József lelki szemei előtt, lehetetlen, hogy megismerné bennök saját alkotását. A népiskolai hatóságok ezen 90 százalékából egy világért sem hagyható ki a tolnai r. k. iskolaszéknek legalább is túlnyomó többsége, melynek régi és uj tagjai mindaddig, mig iskolaszéki tagokká nem lettek, megadták az Istennek a mi az Istené ép úgy, mint a királynak a mi a királyé £ de mihelyt a templom főoltáráról meghallják, hogy a mai naptól fogva már nem közönséges halandók, hanem iskolaszéki tagok, attól a percztől kezdve esküdt ellenségei az iskolának, gyűlölői a népnevelés locális ügyének és kérlelhetetlen üldözői a tanitókarnak. A tolnai tanító testületről van szó, melynek 10—20 óv óta egyfolytában itt működő tagjai I csak is ezek már huzamos idő óta a legotrombább támadásoknak vannak kitéve az iskolaszék részéről. Egyik megbocsájthatlan bününk az, hogy már nagyon régen vagyunk itt; a másik hibánk az, hogy magyarosítunk, pedig ez ellen az iskolaszék ép úgy, mint a községi elöljáróság egy töredéke nyilt és titkos gyűléseken felemelte vósztjósló és tiltakozó szavát. De mivel ez sem használt, hányszor fenyegette már meg a szentmisék ájtatos közönsége a prépost urat is, az asszonyok kötényeikkel, a férfiak ökleikkel ad maiorem glóriám Dei és a járó-kelők épülésére .' . . . 1 borzasztó — sem ő, sem mi nem hagyunk fel a magyarosítással! A harmadik esetben azért vontuk magunkra ezen iskolaszéki tagok magas haragját, mert a söpredékkel nem fraternizálunk. A negyedik hiba — de ez aztán már szarvas is— az, hogy „mi tanítók az iskolaszéket minduntalan megbotránkoztatjuk azzal," hogy fizetésünk emeléséért kérvényezni vakmerősködtünk nyolez évvel ez előtt s azt napirendre kellett tűzetnünk többször azért, mert sok éven keresztül elintézetlenül feküdt, hol a jegyző ur fiókjában, hol az elnök ur Íróasztalában. Különben, hogy névleg is megismerjük ezen notabilitásokat, kiöntöm a szennyes vízzel együtt az első gyereket is s ez Tantos József, kovács mester, az iskolaszéknek domború önórzetü és leghosszabb nyelvű tagja. Ez az ur miuősitette a tani* E rovat alatt megjelent czikkek díjmentesen közöltéinek, a felelőség azonban a beküldőt illeti. tók kérvényét az iskolaszék ellen elkövetett botránynak, azért idéztem fenti szavait. A múlt évi zárvizsgán pedig ily szavakkal förmedt a legfelsőbb leányosztály tanítójára a hallgatóság színe előtt, mely hallgatóság közt nem kisebb ember, mint Varasdy Lajos kir. tanfelügyelő is részt vett: „Ez már mégis bo8zantó, hogy nem bírom ezeket a tanítókat rászoktatni arra, hogy figyelmeztessék gyermekeiket, miszerint olvasás alatt a pontnál álljanak meg, a vonásnál pedig emeljék hangjaikat." E förmedvónyre az egész hallgatóság elismerte, hogy ha Tantos 100 évvel ezelőtt születik vala, akkor ő mellette Pestalozzi valóságos kis Miska lett volna. Egyéb baj azonban nem történt, legfeljebb eszünkbe jutott ez igaz közmondás, hogy: az ökröt szarváról, az embert szaváról ! A mit azonban ez a Tantos ur még minden, de különösen a múlt heti iskolaszéki gyűlésen s ezt megelőzőleg néhány nappal előbb magának megengedett, abban a ténykedésében hamarjában csakugyan nem tudom, hogy az impertinenczia nagvobb-e, vagy a bornirtság? Arról volt szó ugyanis, hogy a tolnai tantestület 9 tagjának — kik 450 illetve 500 frt készpénz fizetésen kívül sem lakással, sem kert- illetménynyel nem bírnak, szavazna meg a tolnai r. k. iskolaszék 60—65 frt lakás pótlékot, nehogy a tanítói nyugdíjügyek folyamatban levő rendezésénél ezen összeg mint a nyugdíjba be nem számítható — a készpénzből levonassék s hogy mi 40 évi szolgálat után jól kiérdemelt nyugdijunkból még évekint 65 frt levonást ne kénytelenittessünk szenvedni. E kérelem oly helyről indult ki, honnan mi tolnai tanítók a kezdeményezést a köteles tisztelet- ós hálaérzelmeinek megbocsájthatlan megsértése nélkül nem kívánhattuk volna. Tolnavármegye kir. tanfelügyelője, Rill József volt az, ki legjobban ismerve a tanítók viszonyait és helyzetét a községekben, legilletékesebb annak megítélésére, hogy a végzett munka bére mily mostoha viszonyban áll tanítói hivatásunkkal. Nemes lelkének sugallatát követve a tanítók iránt táplált atyai jó idulatának adta fényes jelét, midőn érdekünkben lépéseket tenni kegyes volt. A legmelegebb köszönettel és a legőszintébb hálával adózunk a kir. tanfelügyelő urnák, a miért mi tolnai tanitók is eszébe jutottunk. Hogy' mi volt e levélben, im szószerint szövege: „Tolnavármegyei kir. tanfelügyelő 1926./1894. ügyszám. Nagyságos és Főtisztelendő Prépost Plébános Ur! Nagyságod közhasznú munkálkodása a közélet terén annyira össze van forrva a vármegye kulturális haladásának minden fázisával és Tolna mezőváros emelkedésével, hogy kétség sem fér ahhoz, hogy a közügy érdekében Nagyságodhoz intézendő alábbi kérésemet meg fogja hallgatni és teljesiti. Kérésem az, kegyeskedjék a vezetése alatti róm. kath. hitközség iskolaszékét egybehívni s a gyűlésnek megfoghatóvá tenni, hogy az 1893. évi 26. t.-cz. 1. §-a minden rendes tanító számára tisztességes lakást és 1/i holdnyi kertet követel s igy a tolnai 9 rendes tanítót is — hogy annál nagyobb odaadással, önmegtagadással éljenek hivatásuknak — eddigi fizetésükön felüllakbőr-pótlékkal kellene a törvénynek megfelelően jutalmazni. Miután a kántortanitónak természetbeli lakása van, ha a többi 9 tanitó mindegyikének 60—65 frtnyi lakbér pótlékot szavazna meg az iskolaszék, ez évenkint 540—585 frtnyi költség-többletet okozna, mely áldozatot Tolna kath. lakosainak meg kellene hozni, ha azt akarják, hogy a hitközség tanítói ne nyomorogjanak. A legközelebbi időben nagy rovataira sem volna szükség, mert hisz az iskolai pénztár 373 frt 11 krnyi fölösleggel rendelkezik s igy csupán csak 167 frt kivetéséről lehet szó. Ha későbben talán már a jövő tanév kezdetén arról lesz szó, hogy a tanszemélyzet 1—2 egyénnel sza- porittassék; úgy én kész örömmel fogok közrehatni abban, hogy a fennt idézett törvényezikk értelmében az állampénztár Tolna városát is segélyezze az uj tanítok fizetésének nyújtása által; de ennek csakis úgy lehet foganatja, ha most maga a hitközség a a jelenleg működő tanitók részére, ha kell, áldozatok árán is az eddig élvezett fizetést legkevesebb 60 frtnyi lakbér-pótlékkal egyenkint megszavazza. A vonatkozó hitközségi iskolaszéki határozat hitelesített jegyzőkönyi kivonatát kegyeskedjék a 9 tanítóra vonatkozólag 27 példányban kiállíttatni s mielőbb, lehetőleg a pünkösdi ünnepek után azonnal hozzám juttatni, hogy én a tanitó javadalmi jegyzőkönyveket kellően felszerelve mielőbb terjeszthessem Tolna dicsőségére a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur 0 Excellentiája elő. Fogadja kérem igaz nagyrabecsülésem és őszinte tiszteletem kifejezését, melylyel vagyok Nagyságos Prépost Urnák Szegzárdon, 1894. évi május hó 10-én. Kész köteles szolgája: Rill József s. k. kir. tanfelügyelő.“ És mit szült e nemes hangon irt kérelem? Nemtelen gyanúsítást, a tolnai tanitókarnak legya- lázását és a kir. tanfelügyelő ur tiszta szándékának egy piszkos harezba való belevonását. Midőn e levél az első Ízben felolvastatott az iskolaszékben, a tagok nem jöttekössze határozatképes számban, érdemleges megfontolásról tehát szó nem volt. De még az nap este tárgyalták a korcsmákban annak lényegét Tautos et Comp., elárasztván a tani- tókart természetesen mindenféle jó kívánságokkal. Egy napon pedig az iskolaépület előtt tágyalták e kérdést hárman s midőn Horváth Ferencz kartársunk hozzájuk közelitett, hogy közös érdekünkben megkérje ő is szívességüket, azt válaszolta neki az egyik spieszbürger, hogy: „klet geben, sondern forttreiben so I If man sie Alle . ... I" Most említett kartársunk nem akarja megmondani ezen oszlopos iskolaszéki tag nevét, de azt mégis könnyű kitalálni, mert hisz legalább 15-en igy gondolkoznak. S miből indulnak ki a „forttreiben“ sikeres keresztülvitelét illetőleg? Abból, hogy H. F. kartársunk köztudomásúlag még saját állítása szerint is csakugyan abban a megszégyenítő sorsban részesült, hogy Dombovárott egy szép napon a falu végére hordták czakk und pakk. S a mi ott ment a róm. kath. iskolaszékben, miért ne menne Tolnán is — gondolják a mi atyánkfiái. — Hát csak rajta! Nem kell egyéb hozzá: csak egy szekér, két ökör és három iskolaszéki tag ....... . Mint mondám, az első gyűlés határozatképes nem lővén, a múlt héten összejöttek ismét, de most már határozat- és ütközetre képes számban. Feíol- vastatott az említett kérvény, melynek befejeztével felállt az iskolaszék szócsöve, Tantos József és a nála szokásos bárdolatlan elokvencziával ezeket modotta: „Én azt hiszem tisztelt oskolatanácsos urak, hogy ha nekem van egy cselédem s az tőlem bérfelemelést kér, de nem kap, akkor az nem jön másodszor is kérni, hanem egyszerűen összeszedi sátorfáját és elmegy. Hasonlóképen vagyunk a tolnai tanítókkal. Én röviden kijelentem, hogy a tanítóknak (kezeit ökölre szorítva) egy krajezárt sem szavazok s meg is fogom mondani, hogy miért?" A tanitókar jelenlevő képviselője, Parti Ferencz kénytelen volt rendreutasitólag többször megszakítani a fenti kedélyeskedőt; de sajátságosán jellemző, hogy kívüle egy sem akadt, a ki vállalkozott volna Tantos mőregfogainak kitördelősére, mintha csak ezt látszottak volna mondani: ez a mi kedves fiunk, kiben nekünk kedvünk telik. Most igy fejtegette Tantos a kérdést tovább: „Azért nem szavazok meg nekik egy krajezárt sem, mert: ha nekem van egy cselédem, én nem elégszem ám meg vele, ha nekem a fizetett munkájának elvégzésén kívül semmi szívességet nem tesz, hanem elvárom, hogy szívességét ne csak a kovácsmühe/yemben, hanem háztartásom körül felmerülő munkában is bizonyítsa be. De a tolnai tanitók semmit nem tesznek hivatalos kötelességük bevégzésén túl. Tudják mindnyájan, hogy múltkor a kántor akadályoztatva volt az orgonálás pontos megkezdésében, a pap, a nép várt; de azért egy sem akadt volna a tanitók közül, ki felment volna orgonáim pedig 10-en vannak.11 Mellesleg mondva ez vastag hazugság, mert Matejka Károly otthagyva ipariskoláját, felment orgonálni. Hát majd súgok én magának valamit. Ha ön ezt botránynak tartja, azért a teljes felelősség önt ős az egész iskolaszéket illeti. Mert önök hozták meg azt az iskolaszéki határozatot még a kántorválasztás előtt, hogy a kántor köteles az önök által megállapított s .egyházhatóságilag is jóváhagyott dijlevélben körülirt fizetésért egy okleve'es segédet tartani, ki neki a kántorságban és a kántor vezetése alatt álló iskolában akadályoztatása esetén segédkezni köteles. Hol van ez a segéd? Van-e már fél év óta segédje a kántornak ? Nincs. —És miért nincs ? Mert az iskolaszék a kántornak elnézi azt is, ha a pályázati feltételeket, melyek alapján megválasztatott, nemcsak be nem tartja, hanem azokat úgy módosítja, a hogyan a zsebre e’őnyösebben üt ki. Ha tehát az önök kántora épen az önök hanyagsága folytán nem képes megfelelni kötelességének, azért ön a tanítókat teszi felelőssé? Ugyan kérdem szeretettel, beszámítható állapotban mondta ön ezeket, vagy pedig tán nem tudta, hogy mit cselekszik? Mi segítsünk és hozzá minden felkérés nélkül, annak, a ki ezen kötelesség mulasztásból épen háromszor annyi fizetőst húz, mint a mennyi nekünk van; ugyan melyik világrészben tanítják ezt az elméletet? Tudja-e ön et Comp., mi az a keizersmarn ?! Higyje el Tantos uram, hogy midőn a kántort indokolt mulasztásáért ily védelemben részesítette, oly rossz szolgálatot tett neki, melyet önnek soha megköszönni nem fog. ............Ez volna tehát egyik ok — mondá — a m iért a tanítóknak egy krajezárt sem szavazok meg. „A másik ok pedig az, hogy ebben a tanfelügyelői levélben említett és kilá- tásba helyezett iskolaszaporitás pres- sio akar lenni ránk oskola-tanácsosokra, hogy szavazzuk meg a la káspótlőkot. Én — mondá — ettől az ijesztgetéstől nem félek, mert most majd jobban utána nézünk, hogy igazán kell-e uj iskola. A múlt évben sem kellett volna, de atanitók addig piszkálták a tanfelügyelőt, mig elhitették vele, hogy igazán sok a gyerek. Most is úgy akarnak tenni; mert elevé 1- ből is kitűnik, hogy most is összepaktáltak a tan- felügyelővel, hogy ha kérvényüket meg nem szavazzuk , hát igy fognak boszut állni a tolnai szegény népen. Majd megfogjuk mutatni, hogy nem kellenek uj osztály o k.“ Ezt az alávaló gyanúsítást már az elnök ur sem hagyhatta szó nélkül s kevésbe ment, hogy ki nem lökték a szónokot az ajtón. Kiütött az orkáu, melynek csillapultával megtörtént a szavazás, a mi azzal végződött, hogy a kért lakbér pótlékot 7 szóval 2 ellen nem szavazták meg. Távol volt 10 tag. Tantos ur et comp. pedig — mint a kik jól végezték dolgukat — nyugosznák babérjaikon. A tanitókar az okozott sértésekért nyomban egyházi felsőbb hatóságnál keresett orvoslást, kijelentette kérvényében egyúttal, hogy oly iskola-
