Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-06-10 / 24. szám

Délia nem ismerte fel mindjárt Endrét. Azalatt a négy esztendő alatt, még nem látta, férfi lett a gyermekből. Félénkén szólott:

— Ön uram, ha nem csalódom ! . j

— Oh, mondd nevem . , . Endre vagyok!

Délia’ agyában világosság támadt. Most már

tudta: ki áll előtte. Önfeledten szaladt felé, de midőn szemeik találkoztak, mikor látta, hogy annak á becsületes arcznak minden vonása egy-egy élő vád reszketni kezdett s érezte, hogy nem méltó annelt a férfinak ölelésére, tiszta szerelmére.

— Mi tartóztat vissza, hogy mint egykoron keblemre hajts fürtös fejedet? Gondolod tán: kevésbé szeretlek, mint egykoron? Leveleimben nem irám-e le érzelmeim hűségét, hogy hitvesemmé teszlek. Én megtartottam eskümet. De szólj: mit keressz itt e pompába, vendég volnál te itt csak úgy, mint én ? . . .

— Ne igy Endre, ne igy szóljon ho.zlm, — tördelé zokogva, kétségbeesve Délia. Eltűröm a bünhődést. Eltűröm, ha bánt, sórtegef, csak ne lássam szenvedni . . . Köszönöm, hogy eljött, találkoznunk kellett, hogy elmondjak mindént. S ha mindent tudni fog, hagyjon el, örökre . . . Vesse meg,- gyűlölje meg bennem első szerelmét, de szánja a nőt. Az anya bűne — lássa — gyermekeire száll. Én anyám gyermeke vagyok. Annak az anyának gyermeke, ki idegeivel szerette mindazokat, kik diadala sikerét tolták. A halál már ágya körül ólálkodott, mindőn elmondá élettörténetét, feltárta születésem titkát. Bűnt szívtam be az anyatejjel, a bűn volt nevelőm, tanítóm barátom, testvérem. A halálnak kellett jönnie, hogy az anya elmondhassa, hogy nincs atyám, nem volt atyám.

Mikor megtudtam születésem titkát, oda rohantam haldokló anyám ágyához,, megragadtam kezeit, felráztam örök álomra szunnyadó lelkét: hadd hallja a gyermek átkát, ki anyját felelőssé teszi azért, mert atyátlan, Az átok folyt ajkomról, mint egykor az imádság. És mikor anyám összekulcsolta kezeit, mikor könyörögve nézett üvegesedő szemeivel x’ám, mikor homlokán a halál verítéke megjelent: megborzadtam attól, amit tettem S . . Ö nem volt többé és én leborultam hideg teteméhez, csókjaimmal árasztám el száraz, kiaszott kezeit s töltögettem . . . ébresztgettem . . . nem ébredt. Tanítóm, nevelőm, barátom: a bűn virrasztóit velem. Tanítóm, nevelőm: a bűn azt sugá fülembe: kövesd anyád példáját. Küzdöttem a bűnnel. Arczomba nevetett. Te akarsz különb lenni anyádnál? És . . . hallgattam a bűnre. Nem volt erőm, bátorságom megmondani önnek, kiuek a gyermeke vagyok.

Elhagyottan a bűn szegődött tanácsadómul Megmutatta az utat. Ráléptem, azon haladok. Kivetettem a há'ót: aranyhalak kerülnek bele. Gyémánt, arany, gyöngy hull az ölembe. Mindent bosz- szuért: az anyámért. És most tudja bűnöm, hagyjon el . . . Én nem vagyok méltó arra, hogy a bűntől fölemeljen.

Endre megborzadva nézte eszményét gyaláza- tábau. Fojtogatta a levegő itt bent, szabadba vá- . gyott. Az ő becsületes lelkének meg kellett találnia a kibontakozást.

— Isten önnel Délia. Nem teszek önnek szemrehányást. Bocsásson meg, ha megbántottam. Nem volt jogom hozzá.

És amint ez a boldogtalan ember elhagyta azt a fényes, pompás termet, melyben összetörött a szive, mikor még hangzott lépteinek zaja a boltíves lépcső kövezetén: az a szép bűnös teremtés sikoltva futott az ajtóhoz, hogy visszaszólítsa azt az embert. De hiába! Kiáltását csak a falak visszhangozták.

E pillanatban komornája lépett be.

— Báró Makróczy kíván látogatást tenni.

Délia megigazította keblén a csipkediszt.

— Vezesd be!

— Egy pillanat alatt rendbe szedte magát, csak sápadsága árulta el lelkének helső harczait.

— Délia, ön ma feltűnően halavány! — ráesői ta a báró.

— Üljön le Frici. Haragszom magára. Elhanyagol. Ritkán mutatkozik, mint a fehér holló.

— Tudja kedvesem, mióta a feleségem Me- ranból hazajött . . .

— Tehát papucs kormány?

Délia megnyomta a villamos csengőt: Hozzon madeirát.

... És Délia koczczintott a báróval, itta a tüzes italt. Szerette volna kiverni a fejéből Endre emlőkét. Da hiába gondolt másra. A régi emlékek, mint napnyugtával a csillagok, egyre nagyobb szám- |

4

_________________________________________

ba

n zsibongtak agyában. Eszébe jutott a múlt, azok ártatlan örömei. És szilaj keserűség öntötte el lelkét. Felkapta a teli poharat s fenékig hajtotta ki újra. A báró unottan kérdezte:

— Miért van olyan keserű hangulatban?

— Semmi, vagy mégis! . . . tudja mit, szakítottam gyermekkori ideálommal.

EGYLETEK, TÁRSULATOK.

Jegyzőkönyv

felvéve Szegzárdon, a szegzárd-bátai dunavédgát-tár- sulat választmányának, 1894. évi április 13-án tartott

üléséből.

(Folytatás és vége.)

18. sz. A társulat pénztári tisztségének — igazgató által is ellenjegyzett — indokolt előterjesztésére, a bemutatott vagyontalansági bizonyítványok, illetve nemleges zílágolási jegyzőkönyvek alapján, a szegzárdi kir. pénzügyigazgatóságtól a bátai és őcsényi hátralékokra nézve 12776/v. 64. sz alatt érkezett átirat felolvasása után:

Határoztatott:

Ismeretlen tartózkodásu Wolf János és Ménesi Imié, továbbá Szalai János, Sárközi György, Horváth István, Szekeres Mihály, Hitzhausz János, Csentő József, Angyó Mihályné, Fórizs János, Kis József, Agó Györgyné, Osvald Jánosné, Krunczler Károly, Schőu Lipót, Linek Béla, Tóth Mihály, Somogyi Pál, Gyönki József, Tar Antal, Sütő Jánosné, Molnár János, Huszár Istvánná, Gyuiicza Mihály, Sütő György, Mózes György, Sütő Györgyné, Pobrányi János, Garai László, Lukács Péter, Gyu- ricza József, Fülöp Ferenczné, Sallak Andrásné, Fazekas Györgyné, Sümegi István, Fóris János kiskorú, Cs. Kovács János, Máté József árvái, Mózes István, Sz. Horváth István, Mózes Péter, Blum János, Körösztös János, Fejes Péter, Sajgai Mihály, Pirisa János, Balogh István, ifj. Ángyó Ferencz, B. Bárdos István, Decsi István, Eberling Ferencz, Hitzhausz Imre, Puzsér Ferencz, Pirisa Mihály, Vörös József, Kis M. István, Lukác-», Ferencz, Ágota Imre árvái, Máté Péter árvái, Takács Péter, Piri-a Imréné, ^Takács Mihály, A. Angyó Jánosné, T. Sümegi József, Mózes János, Sükösdi Mihály árvái és Szekeres Jánosné bátai lakosok terhére 4375 , 4377., 4356., 4361.,

4347., 4332., 4331., 4326., 4322, 4321., 4343.,

4302., 4305., 4296.,: 4297., 4298.. 4288, 4291.,

4283 , 4285., 4282., 4272., 4270., 4265., 4256,

4244, 4219., 3202., 4264., 4280., 4318., 1351.,

4194., 4173., 4193, 4146., 4066., 4159., 4352.,

4301., 4324., 4349., 4350., 4286., 4038., 4295.,

4348., 4344., 4342, 4336., 4334., 4340, 4360.,

4357., 4368., 4369, 4367., 4371., 4310., 4311.,

4312., 4314, 4379., 4376., 4374. és 4373. főkönyvi számok alatt tőkében ős kamatokban előirt 44 frt 34 kr, 17 frt 25 kr, 109 frt 66 kr,

12 frt 65 kr, 49 frt 90 kr, 98 frt 82 kr, 9 frt

89 kr, 9 frt 90 kr, 61 frt 58 kr, 10 frt 69 kr,

49 frt 76 kr, 9 frt 22 kr, 113 frt 22 kr, 38 frt

50 kr, 70 frt 54 kr, 44 frt 33 kr, 9 frt 35 kr,

7 frt 02 kr, 35 frt 22 kr, 87 kr, 39 kr, 14 frt 05 kr, 20 frt 54 kr, 19 frt 88 kr, 46 frt 50 kr, 31 frt

80 kr, 35 frt 62 kr, 2 frt 95 kr, 44 frt 28 kr, 28 frt

78 kr, 28 frt 18 kr, 32 kr, 5 frt 89 kr, 12 frt

60 kr, 22 frt 14 kr, 8 frt 44 kr, 3 frt 80 kr, 49 frt

46 kr, 2 frt 73 kr, 1 frt 90 kr, 21 frt 96 kr, 59 frt 68 kr, 39 frt 88 kr, 30 frt 90 kr, 21 frt 09 kr,

6 frt 46 kr, 135 frt 17 kr, 17 frt 25 kr, 132 frt 04 kr, 20 frt 52 kr, 1 frt 69 kr, 9 frt 83 kr, 59 frt, 17 frt 25 kr, 22 frt 53 kr, 20 frt 18 kr,

32 frt 02 kr, 20 frt 76 kr, 30 frt 28 kr, 37 frt

40 kr, 8 frt 02 kr, 17 frt 94 kr, 94 frt 14 kr,

49 kr, 5 frt 75 kr, 88 kr ős 2 frt 33 kr, összesen

2044 frt 53 kr költségjáruléki hátralék leírásba hozatala elrendeltetik.

Egyszersmind Báta község elöljáróságának a hátralékokra vonatkozó jelentése ama részét illetőleg, melyben érintetik, hogy Vanyek, volt árvaszéki ülnök által elkezelt 3967. főkv. számú Guj- dovits-féle költségjárulék majdan a tolnamegyei gyámpénztár tartalék alapjából lészen megtérítendő: ennek nyilvántartásával ős időnkénti szorgalmazásával társulati pénztárnok megbizatik. — Igazgató pedig felhivatik, hogy az őcsényi hátralék kimutatást újból szerkesztetvén, azt az elöljárósággal behajtás, illetve vagyontalansági bizonyítványok beküldése véget közölje.

19. sz. Kis Tóth István és társai bátai ' lakosok által a bátai 2932. sz. tjkvben felvett s a |

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (24 szO

_____

tá

rsulat által még 1870-ik évben kisajátított, de a kisajátítási lajstromból tévesen kimaradt 2210 hír. sz. alatti „középsői kert“ kártalanítási összegének utalványozása iránt benyújtott kérvény tárgyában: társulati igazgató megbizatik, hogy folyamodó felekkel az egyezséget megkísértse és az eredményről jelentést tegyen.

20. sz. Báta nagyközség északi területének szárazzá tétetele, illetőleg a bátai kisduna medrének kikotrása tárgyában Károly Tóth társulati mérnök által beadott jelentős tárgyában:

a kitűzendő közgyűlést megelőzőleg tartandó vá- lasztmáuyi ülésre halasztatik.

21. sz. A belvizrendezési ügy tanulmányozásával megbízott Tóth Károly társulati mérnök által ez ügyben beadott jelentés tárgyalása:

a kitűzendő közgyűlést megelőzőleg tartandó választmányi ülésre elnapoltatik.

22. sz. Dr‘. Szigeth Gábor társulati elnök indítványára :

a „Tolnavármegye“ czimü hetilapban közzé teendő tavaszi rendes közgyűlés határidejét folyó évi május hó 16-ik napjának délelőtti 10 órája kitti-, zetik. A tárgysorozat egybeállításával társutati elnök megbizatván.

Hollós Alajos,

társulati ügyvezető, mint jegyző.

1894 junius 10.

Jegyzőkönyv

felvéve Szegzárdon, a szegzárd-bátai Duna-védgát társulat választmányának 1994. óv május hó 16-áu

a közgyűlést megelőzőleg tartott üléséből.

Jelen voltak: Állami felügyelet gyakorlásával megbízott Hekler Károly kir. főmérnök, minis- téri megbizott; a társulat r ó s z é r ő 1: dr. Szigeth Gábor elnök, Kelecsényi Ambró igazgató úgyis mint választmányi tag, továbbá Mittvegh Henrik, Steh necker Ferencz, dr. Haidecker Béla, Rull János, Balázs István, Szól P. István, Horváth Pál, Sörös István és Papp János választmányi tagok; úgy Tóth Károly társulati mérnök, Nagy József pénztáros, Steinsdörfer János ellenőr és alulírott ügyvezető, mint jegyző.

Társulati elnök a ministeri megbizott urat s a választmány tagjait szívélyesen üdvözölvén, a tanács- kozmányt megnyitottnak ős az alapszabályok 40-ik §-a értelmében határozatképesnek kijelentvén:

23. sz. Olvastatott a bátai kis Duna medrének kikotrása ős Báta község északi területén levő, közegészségi ügyre állítólag káros befolyást gyakorló mocsaraknak, — alispáni megkeresés folytán — eltávolítása iránt Tóth Károly mérnök vőlemónyes jelentése, mely szerint a kérdéses mocsarak alapos eltávolítása a belvizek rendezésével a legszorosabb contactusban lővén, e nélkül csak palliativ megoldásról lehet szó.

I-ső részében azon nézetet illetőleg, hogy Báta község mellett húzandó körtöltéssel egy kisebb terület a belvizektől elkülönittessők ős szárazon tartassák — a kiszakitandó terület természetes fekvése által meg van adva a Sárviz-Pösze össze/íötő csatorna által, melynek balpartja lenne felmagasi- tandó az őrháztól kezdve a Sárvízig, keresztül töltve a Pösze és Sárvíz medreket, mindeniken zsilipet állítva; továbbá a Sárvíz jobb partján „Harisadban“ egész a vásártéri töltésig folytatandó körtöltés által. Ekként 220 kataszt. hold földet el lehetne különíteni és egy gépházban felállítandó 6—8 lóerejü locomo- billal kiszivattyuztatni. Az első berendezésnek lehető legkisebb méretekkel számított költségei 10,000 forintra mennének, azonkívül az üzem, fütő anyag stb. A költségszámításban a körtöltés magassága a belvíz járása fölött 30 cm.-el, a korona 1 méter szélességgel, a zsilipek fából terveztettek. — E megoldási módot azonban még az esetre sem javalja, ha a költségek megnégyszerezósével, kőzsilipek és 4 m. koronáju körtöltés lótesittetnék 20 m. széles fűzesitéssel, a majdnem minden tavaszszel beálló belviz-tenger hullámzásai ellen, minthogy annak létesítése, fentartásaés védelmi költsége nem áll arányban az elérendő haszonnal; mert a 220 hold kiszárítandó területen túl ott marad 5000 hold mocsár kigőzölgése.

II. Nézete szerint a társulat leghelyesebben járt el és intézkedése leginkább megfelelt az alispáni átirat szellemének ős leginkább megtette azt, mit á belvizek mikénti rendezésének eldőlte előtt a bátai posványos vidék javítására észszerűen megtehetett, midőn a bátai kis Duna medrét kikotratta s ezzel a stagnáló és a zsilipen eddig ki nem bocsáthatott belvizek szintjét már is észrevehetőleg leszállította, sőt a következő munkálat folytán még tovább leszállíthatja. — Ugyanis a kis Duna folytatása fölfelé és pedig a róvjárástól a zsilipig szintén el van iszapolva, mely a zsilip fennállása óta tisztogatva nem volt. — Ezen, úgynevezett holt-árme- der 800 f m. hosszban, 6 ra. szélességben, átlag 30 cint. mély iszap kikotrást igényel. Az 1440 m3 iszap kiemelés a melegebb idők bekövetkeztével köbmé- terenkint 25 krjával végrehajtható és összesen 360 frt költséggel teljesíthető. E munkálat általa zsilip küszöb teljesen szárazra tehető és oly Duna-vizállás