Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-05-27 / 22. szám

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (22. sz.)

e soraimat, vagy ha igen: nem igen értik, mert leg- többnyire németek az eszemadták, — vagy ha értik, — hát nem érzik át kellőképpen a szép magyar dalt, a minőt teszem azt mi is produkáltunk, a többi 23, vélünk együtt szépen elbukott testvér-egyletekkel egyetemben?!... Nem bántom őket, — hadd nyugodjanak babéraikon; — annyi bizonyos, hogy én nem dalolok többet nekik! . . .

*

Beszéljünk másról. — Az ut változatos szépségeit szépen leírta a múlt számban —th.; — az ott történt dolgokat elég híven registrálta Amicus; —• nekem nem maradt egyéb, mint a humoros nagyitó lencsén összegyűjteni ama fénysugarakat, melyek e nagy és fárasztó utat bevilágositák s kirándulásunkat kellemessé tették. Menjünk betűrendben, kezdjük az A betűn. Adler János barátom nevezetes perszóua volt az utazásnál. Ő hozott magával az útra kártyát és ő vesztett, mi nyertünk! — Mi daloltunk és ő rekedt be! — Mi ettünk, ittunk és ő fizetett! — Szóval nagyon jól viselte magát, akárcsak egy kedves pagát, ki magát készakarva elfogatja a legutolsó farbával is. Csókolni való gyerek volt, máskor is' elvisszük magunkkal a

dalárversenyre, velünk együtt-------bukni! —

No

ta bene: az ő elemózsiája és fain bora tartott legtovább, pedig minden szeretetre méltó kedves szép neje pazar kézzel osztogatta az egész készletet.- — Pénzt se kért kölcsön — tudtommal —senkitől!... Szépen kijött abból a szerény 200 írtból, a mit magával hozott, pedig János napot is tartott kényszer örömmel visszajövet Sárbogárdon. Isten éltesse, most mondom, mert ebben a muriban én nem vehettem részt, minthogy egy nappal előbb haza szöktem.

Következik a „B“ betű. — Boda, Bor zsák, Bóday, Battnyányi! így kinézósre majdnem egyforma nevek, de mily nagy különbség van a viselőjük földi állapota között! Én nem cserélnék Bódayval (ő meg ón velem) Boda nem cserélne kettőnkkel, — Battyányi Lajos gróf fiumei kormányzó meg nem cserélne mind a hármunkkal sem; sőt azt hiszem, nem cserélne Boros úrral, az Augusz-birtok kormányzójával, sőt magával Kossuth Lajossal sem, ki hazánk kormányzója volt! Miért? . . I Mert már megholt.... Ő pedig ól és uralkodik, férfi kora legszebb idejében. 0 is ott volt a dalár-ünnepólyeu, különösan a „G i a r d i n o p u b- lico“-ban, hol jó olasz szívességgel megtraktált bennünket Fiume városa, annyira, hogy a finom Capri- bor mámora és illúziója mellett elengedték hozni magunkkal még az evőtányórainkat is örök emlékül (papírból vannak!) Mondhatom, igeu praktikus tá- őket moso- zik a vászon- ' ebrevághatók,

' igen alkalmának, egyszerre védve is a fejet, kenve is a hajat. — De hova tértem el a B betűtől.? — No igeu, hát ott volt köztünk a nópkertben (valamivel nagyobb, meg szebb ez a kert, mint a Casinó-, meg a polg. olvasókör-, meg a k r i n o 1 i n-, kert együttvéve!. ..) Gr. Battyányi Lajos is, nem mint dalárdista, csak mint benevolus auditor (mert éppen rekedt volt, hát nem dalolt velünk); ott volt és kalaplevóve hallgatta zengzetes dalunkat, mely oly szép volt, hogy a Giardino publico szárnyas dalosai nehány pillanatra elhallgattak, — a búbos pacsirta meg — dalár kalap hiányában — leakarta harapni a saját búbját, hogy fedetlen fővel hallgassa ő is, — mint a kormányzó — szép nótáinkat; de ez nem sikerült neki.

Enni — innivaló volt a nópkertben túl sok, kinálási szivesség nagyfokú, vendégszeretet bőséges, levegő pompás, balzsamos, — illatos volt minden, — csak egy hiányzott: nem volt elég székünk! (Ne orvosi, hanem asztalosi értelemben méltóztassék venni!) így történt aztán, hogy ha egyik-másikunk szónoklás, vagy egyéb dolog miatt egy pillanatra felállt: azonnal kihúzták alóla ügyes kezek a megürült széket s a hátra nem néző, ismét leülni vágyó fáradt dalár úgy elterült a kert kavicsos talaján, mint a pinty, keltve harinónikus kaczajt magyar- olasz-nómet-horvát ős többféle nyelven, melynek ria- dása hullámzásba hozta a vén Adriát s visszhangot adott az egetverő kaczajra az átelleni felséges Abbázia. Következik a „C“ betű. Tudtommal ilyen kezdő betűvel dalár-nóv köztünk nincs 1 No de ott volt C i o 11 a, a fiumei polgármester (magyarul p o- deszta) e régi jó firma, e gavallér öreg ur, e hir- neves olasz-magyar dicső férfiú, kit mi is szeretünk, az olaszok is szeretnek, ő is szeret minket. Voltaképp ott a népkertben mindnyájan az ő vendégei voltunk, mert ő hatalmas ember Adria gyöngyében, Fiúméban; tekintélye is van legalább annyi, mint nálunk Takler és Grószbauer biró uraknak együtt véve! A neve jól kimondva igy hangzik: Csotta, I melyre legjobb kadenczia: Kotta! Ezért szereti oly nagyon a dalárdistákat. Különben magyarul, héberül, arabsul, sanszkrittil egyformán beszél (vagyis egyiket sem érti!) de azért megél Fiúméban az olajban sült pecsenyéken épp úgy, miut mi idehaza a jó töltött káposztán. Az ő neve igazán ismerős Kárpátoktól Adriáig, imponáló alakja szintén; nagy szakálla van, de hangja gyenge tenor szekund, épp ezért — minden érdemei daczára — nem ittunk vele bruder- saftot, miért tengerbúnak eresztó fejőt ott a Zichy- m<jlón, egy szép Stockinger-szólón.

Következik a „D“ betű. De mit mondjak Diczenty űrről V ..! (A mit mondhatnék: nem merem mondani, a mit mernék: nem érdemes! Széllel bélelt levegő-vánkosát — köszönet érte! — többnyire én használtam, tehát ő nyujtá nekem menet közben a legnagyobb élvezetet. Erősen olaszos arczvonásaiért, csupa rokonszenvből, rajongtak a fiumei hölgyek —

— de csitt!-------elég ebből ennyi!-------Pa

lást.

(Folytatása köv.)

EGYLETEK, TÁRSULATOK.

Jegyzőkönyv

felvéve Szegzárdou, a szegzárd-bátai dunavédgát-tár- sulat választmányának 1894. évi április 23-áu tartott

üléséből.

Eme maradványon túl a tolnamegyei takarék és hitelbank részvénytársaságnál gyümölcsözós végett elhelyezve van „tartalék alap“ czimén tőkében, melynek kamatai a rendelkezési .

alapot illetik.................................. 61500 fit — kr,

a szegzárdi takarékpénztárnál „rendelkezési alap“ czimén .... 11770 frt 33 kr, pénztári maradványban ős elhelyezett pénzekben tehát összesen . . 73502 frt 85 kr.

Az 1873-ik évi megvizsgált pénztári számadás szerint az ösz- szes hátralék tett tőkében ős kamatokban 1893. évi deczember hó

végével . ! . ... . . ! . 22642 frt 1 kr.

Ebből az évben befolyt . . 1185 frt 75 kr

Maradt hátralék j 21456 frt 96 kr.

Erre adósok: Báta község mint erk. testület és a javadalmasok -............................................ 8227 frt 60 kr.

egy

es kö/Ségek hátraléka . ! . 13229 frt 36 kr.

Összesen . 2! 456 frt 96 kr. j

Az előadottak szerint tehát a társulatnak pénz- 1 beli vagyona:

a) pénztári maradványban . 232 frt 50 kr,

b) a tolnamegyei takarék és

hitelbanknál . 1 .......................... 61500 „ — |

c) a szegzárdi takarékp.-nál 11770 „ 33 „

d) künnlevő hátralékokban I 21356 | 96 „

Q-sazffsen . 94859 frt 79 kr,

mely jelentés a választmány; részéről tudomásul vétetett.

8. sz. Az ezredévi országos kiállítás vúépitke- zósi albizottsága elnökétől érkezett felhívás és a vizszabályozó társulatoknak az 1896-ik évben rendezendő ezredévi kiállisáson való résztvevőse tárgyában Budapesten m. évi deczember 18-án tartott értekezletről felvett jegyzőkönyv szerint létrejött megállapodás folytán a múlt évi 31. számú választmányi határozattal az értekezletre kiküldött Tóth Károly társulati mérnök által erre vonatkozólag előterjesztett jelentés meghallgatása után:

A választmány közgyűlés elé terjesztendő javaslatkép kimondja, hogy az ezredévi országos kiállításon a közölt őrtekezleti jegyzőkönyv a) és b) pontjai alatt körülírt adatokkal szerkesztendő Monográfiával részt vesz ős a kiállítási költségekhez katasztralis holdankint 1 krjával számított (400) négyszáz forinttal hozzájárul; egyéb felmerülő költségeknek a szükséghez képesti utalványozására pedig a választmányt felhatalmaztatni véli.

9. sz. Major György gátőr azon kérelme folytán, hogy a borrévi őrház mellett levő, rossz anyagból épült düledező állapotban levő istálló újból fel- őpittessék:

Eltekintve a gátőr érdekétől — minthogy védekezés alkalmával a borrévi gátőr állomásánál egy istáló a társulat czeljaira is szükségletet képez, a választmány — közgyűlés elé terjesztendő javaslatkép — az őrháznál szolid anyagból istáló építését elrendelendőnek és költségeire a jövő évi költségelőirányzatba 400 írtnak felvételét véleményezi.

10. sz. A társulati pénztár rovancsolásáról — elnök és igazgató közbejövetele mellett — folyó évi április hó 21-én felvett jegyzőkönyv alapján előterjesztett elnöki jelentés, mely szerint a naplókkal igazolt 411 frt 28 kr pénztári készlet, valamint a tartalék ős rendelkezési alap, úgy kisajátitott némely területek kártalanítási összegei elhelyezéséről szóló betét könyvecskék és a társulatot illető partbér szedősi jog bérlője által óvadékul letett 2 drb 50 frtos, együtt 100 frt névértékű „nyeremény kölcsön“ sorsjegy hiánytalanul feltaláltattak.

A választmány részéről tudomásul vétetett.

11. sz. Jagicza János társulati hivatalszolga szóbeli kérelmére — társulati igazgató indokolt előterjesztése folytán:

a hivatalszolga havi fizetése 8 írtról (15) tizenöt írtra felemeltetik és ez évi május 1-től a társulat pénztárából folyósittatik.

12. sz. A társulat pénztári tisztségének — igazgató által is ellenjegyzett — indokolt előterjesztésére, a felhozott vagyontalansági bizonyítványok alapján:

1085., 1073., 1072., 1066., 1040., 5999. és H)86. főköuyvi számok alatt tökében és kamatokban ifja Csapai Sándor, Sánta Péter, Gatai Sándor, Kurdi Péter, Dávid Sándor ős D. Asztalos Sándor piijgj terhére előirt 20 frt 27 kr, 6 frt 23 kr, 113 fit 98 kr, 61 frt 85 kr, 212 frt 87 kr és 58 frt 20 kr társulati költség járulékok és pedig a 212 frt 87 kr kétszeres kirovás, a többi pedig vagyouta- lanság czimén leírásba hozatni rendeltetnek.

13. sz. A társulat pénztári tisztségének — igaztó által is ellenjegyzett — indokolt előterjesztése folytán:

Molnár József (Gergely) néhai szegszárdi lakos terhére 4854. főkönyvi szám alatt tőkében ős kamatokban előirt 25 frt 08 kr költség járulók leírásba hozatni rendeltetik.

(Folytatása következik)

1894 május 27.

Az „Egyesült szegzárd-tolnamegyei nöegylet“ május 20-án választmányi ülést tartott, melyen jelen voltak: özv. Thodorovits Lajosnó elnök, Boross Gyulánó, Budai Mari, özv. Haidekker Károlyné, Háry Edéuó, dr. Leopold Kornélnó, Módly Lászlónó, Nagy Jánosnő, Pirnitzer Antalné, Pirnitzer Manóné, Simon Laura, Steiner Adoifnő, Tekus Vilmosné, Tribler Ilma, Walter Károlyné, Mikó György titkár. Jegyző- könyvvezető volt Boros Ilonka, tiszt, jegyző.

Elnök az ülést megnyitván, beje enti, hogy az egyleti tagok száma folyton szaporodik, s a további taggyüjtések is serényen folynak. így alapitótag lett Wosinszky Mór esperes 25 írttal; rendes tagok: N. N. 5 írttal, özv. Schöner Imréné, Dicenty Gyu'áné, Haypál Sándornő, Tóth Nagy Etelka, Wolf Henrikné, Nits Istvánná, Puskás Ferenczné, S eghy Sándorné, Harrach Etelka, dr. Tauárky Árpád, Forster Zoltán évi 3—3 írttal; továbbá dr. Szabó Gyulánó, özv. Ferdinand Gyulánó, Torday Józsefné, Tóth Józsefné, Benes Mila, Herdlein Mari 2—2 írttal.

Ugyan ezen az ülésen elhatároztatott, hogy a szegzárdt búcsú napján, szeptember hó 8 án, a „Szeg- zárd-szálló“ dísztermében estélyt rendez; a hölgyrendezőbizottság a következőleg alakult meg: Borsó d y Lajosné, dr. Leopold Kornélné, Pirnitzer Manóné, Tekus Vilmosné és Walter Károlyné választmányi tagok.

Elnök ajánlatára S á r k ö z y Etelkát, a szegzárdi polgári leányiskola IV. osztályának kitűnő tanulóját, a nőegylet pártfogásába veszi, s őt a tanítónői pályára kiképezteti. E végből folyamodik a nőegylet a kalocsai tanilóképezde igazgatójához a fölvétel iránt; a módozatok iránt teendő lépéseket Wosinszky Mór esperes-plébános vállalta magára.

Ágoston Károlyné választmányi tag a nőegylet különös és kiváló figyelmébe ajánlotta a női ipariskola mielőbbi felállítását, mely által a szegényebb osztályú családok leányai tisztességes keresetforráshoz jutnak. Az eszme általános lelkesedéssel fogadtatott, s a kivitel módozatai iránt Mikó György egyleti titkár bízatott meg, hogy az ily szabású intézetek felállítása felől megyénk tájékozást szerezzen s igy a legközelebbi ülések egyikén, vőlemónyes jelentése kíséretében, konkrét indítványt tegyen.

Végül még a segélyezésekről tétetett jelentés, mely után az ülés feloszlott.

_____KÜLÖNFÉLÉK._____

— Az urnapi körmenet. Múlt csütörtökön Szegzárd róm. kath. lakossága nagy ünnepséggel ülte meg Űrnapját. A belv. templomban előbb nagy mise volt, azután zúgó harangszó és ájtatos ének mellett kiindult az impozás körmenet a felállított lombsátorokhoz. A szentség után haladtak a hatóságok és testületek képviselői, az önkéntes tűzoltók díszben Boda Vilmos főparancsnok vezetése alatt és a tűzoltói zenekar, mely a szent énekeket kísérte. A merre a körmenet elhaladt, virágokkal s lekaszált füvei hintették be az utat. A szegzárd-újvárosi templomban pedig ma délelőtt tartják meg az ur- napi körmenetet.

— Bethlen András gróf földmivelésügyi miniszter Zombán. Megyénk fejlődésnek indult szarvasmarha tenyésztésére bizonyára nagy fontossággal bir az a látogatás, melyet Bethlen András gróf földmive- lési miniszter tett, A magas vendég érdeklődését sikerült felkelteni megyénk állattenyésztése iránt s igy történt, hogy a folyó hó 20-án Zombán tartott tájfajta marhakiállitás és díjazás megszemlélése vó-- gett körünkbe utazott. A miniszter szombaton ér-