Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-04-15 / 16. szám

1894. április 15. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.) 5 jai maradtak meg örök emlékezet okáért, a babér­levelek, virágok sok millió felé szétoszolva rejteget- tetnek a bánatos honfi szivek bibliáiban, imakönyvei­ben, mint drága ereklyék. — És az én „Tövisko- szoruim“ ?.... Ah! ón kötet számra adnám őket, nem levelenként, egy potom forintért, sőt — ügyes alkusznak — ma már 50 krajczárórt is! Mórt nincs nóptolongás mégis a tisztelt vevők kö­zött? — — Mert nem Kossuth Ferencz, vagy Kos­suth Lajos Tivadar irta. — Tessék elhinni, hogy igy van. — Elismerem ugyan, hogy Ko suth Lajos her­vadhatatlan érdemeinek egyetlen egy babér-levele milliószor többet ér, mint az én „csekély ki­csinységem“ (Nagyságos Ágoston István ur ked- vencz kifejezése!) által csinált töviskoszoru pél­dányainak sok milliója: mégis Uraim, jobban pár- tolni kellene ezt is! Mert nemcsak a fővezér érde­mel méltó elismerést, hanem a jó közvitóz is — mondá Kossuth apánk. — Nohát!-----------Ezennel aj ánlom Tövis koszorúim megmaradt példányait olcsó megvételre, a nemzeti nagy gyász s igaz bánat némi felejtető eszközéül! Szabott ár: 1 frt; alku mellett: 1 korona.. jfc Szintigy vagyok a Kossuthórt tartott emlókbe- szódemmel. Sokan ostromoltak, hogy adjam ki külön füzetben. Hát kiadtam. Nyomorult ezer példány lá­tott tavaszi napvilágot. S el kelt ? . .. Szógyenlem megmondani, hány példány. Majd annak, a ki érte jön, venni szándékozik, 10 krért adok egy egész isteni tiszteletet és ráadásul kielégitem a kí­váncsiságát is, megmondom, hány példány vevő-l dö11 meg. (mint Kur Pál ur szokta mondani) Alább nem adom. Jaj, ha ott a templom előtt, az isteni­tisztelet után, azonnal árusítom, a gyászbeszód ha­tása alatt, a honfiúi lelkesedés melege mellett, meny­nyi példány kapkodva elkelt volna! . .. Most nem cserélnék anyagi sorsot Tóth Károly, Szigeth Gábor, Kramolin Emil, Fejős Imre, Krámer Ármin és Etl Pepivel (ki most mindjárt fürdik a fürdő horandott dús anyagi jövedelem márvány-tengerében!) Nem én! — De a jó gondolatok mindig későn jön­nek így buktam el a Kossuth-emlókbeszédemmel is épp úgy, mint a Tövis-kószorummal, meg a vigver­semmel, mely utóbbit Oszoly Károly ostromolja agyon ott, a hol teheti. — De biztat a szép jövendő, hogy: „rám is-félvirrad még valaha“ s ha egyszer a szeszélyes sors odahelyez a szerencse csillogó ölébe, majd hogy kapkodják egyszerre az én tövis- koszorúm halvány leveleit drága áron is az ereklye­gyűjtés mániákusai! ... Úgy legyen!----------­* So k százados szokása a magát nagyon okosnak tartó világnak a mások elbolonditása április elsején. No, az idén Magyarországon e bolond szokás gya­korlatba vétele nem jutott eszébe senkinek. És ta Ián ki is megy végleg a divatból a nagy Kossuth eltemetésének óvlordulati emlék-ünnepe miatt!?!... Bárcsak!... Hanemhát nemhiába, hogy Tamás volt az egyedüli apostol, ki a Jézus Kr. feltámadását két­ségbe vonta: most is Tamásiban esett meg április elsején az az eset, hogy a gonosz kéz, vagy a go­nosz véletlen által jelenetezett tűzeset áprilist jára­tott a Kossuth gyászünnepólyót raegülni összesereg- lett jó magyarokkal s ott kellett hagyniok — rövid időre — a templomot, hogy beálljanak mind tűzol­tóknak, mi sikerült is, mert nem kellett még fecskendő se, Parragh Béla se, eloltották a lobogó lángtengert Kossuthórt hullott tenger-könyeikkel! — * íme, akaratlanul is, mindig Kossuthról beszélek, holott vig, kedélyes hangulaton akartam felidézni a hosszú gyász után. Jaj, de ha nem lehet egyszerre! Az igaz gyász ha oda ül az arezra, a fájdalom vo­nása megöröködik s az erőszakolt mosoly — mint az áprilisi fösvény napsugár — kellő meleget a szívnek, igaz derűt a léleknek nem adhat! . . . Majd megjön az enyhébb május is, úgy a természetben, mint a magyar lelkek benső világában s akkor csalogányom is szebben, vigabban csattogja szerelmi dalát kertem lombjai közt, humoros fecsegésem, tövisezósem is elevenebb, vidorabb leend! Hát csak türelem, — mert ez nemcsak tövist, rózsát is terem! Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Áthelyezés. A m. kir. p. ü. miniszter Stei­ner Károly szegzárdi kir. adóhivatali tisztet és Kemény Adolf fiumei m. kir. adóhivatali segédet saját kérelmükre kölcsönösen áthelyezte. — Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 14-én tartotta meg április havi rendes ülését. — Államszámviteltani vizsga. Follinusz Ár­pád vármegyei segédkönyvelő az államszámviteltani vizsgát Budapesten kitűnő sikerrel tette le. — Vikárius. A pécsi megyés püspök Gajdos- sik János aranymisós mözsi esperes-plébános agg korára való tekintetből, terhes hivatalát megkönnyeb­Gfötkő Ferencz s bitendő. ,, melléje vikáriussá lelkészt nevezte ki. — Ásatás. Wosinszky Mór szegzárd-bel vá­rosi esperes-plébános, hírneves régész, múlt héten az úgynevezett Porkoláb-völgyben két napig tartó ásatást eszközölt. A kutatás eredményével a búvár­kodó régész meg lehet elégedve, a mennyiben szá­mos kelta sírra bukkant, melyekben gyöngyöket, edényeket, csákókat, tőröket, lándzsákat talált. Ez alkalommal a végi római ut nyomait is meglelte, mely a hegyeken húzódhatott keresztül. — Áthelyezett postatiszt. Kelemen Samu pécsi posta- és távirdatiszt hason minőségbeli Bony­hádiba helyeztetett át.-— Az uj kanonokok instellácziója. A pécsi székesegyházba kinevezett uj kanonok instellácziója folyó hó 17-ón tartatik meg a pécsi székesegy­házban. — Leköszönés. Dr. Hilbert István szegzárdi ügyvéd, a „Szegzárdi móhószetiegyesület“ igazgatója ez utóbbi állásáról, melyet éveken keresz­tül viselt, nagy elfoglaltsága miatt leköszönt. Dr. Hilbert István kiváló érdemeket szerzett magának az egyesület körül, melynek ügyeit annyira rendbe hozta, hogy jövője biztosítva van. Ennek kapcsán felemlítjük, hogy az egyesület legközelebb tisztújító közgyűlést fog tartaui Szegzárdon. — Menyegzői ünnepély Aparon. B á t e r János tótujfalusi kántortanitó a múlt kedden vezette oltár­hoz aráját, B i tt e r Katicza kisasszonyt Aparon. Az esketést Bittér Illés főgimnáziumi tanár, a vőle­gény unokafivére végezte, ki gyönyörű és hatásos beszédével könyeket varázsolt a jelen voltak szemébe, a mátkapárt pedig hangos sírásra fakasztotta. Esküvő után Bitter János festőnek házában kedélyes va­csorára gyűlt össze a nagyszámú lakodalmas közön­ség. A minden tekintetben jól sikerült menyegzői mulatság reggelig tartotta össze a többnyire intelli­gens vendégeket. Szép tósztokat hallót'unk Tharnói Csontos Jenő zombai plébános ajkairól, ki mint násznagy az uj párra, hölgyekre és örömsztilőkre ürítette poharát. Továbbá Bitter Péter apari kán­tortanitó, Bitter Illés pécsi tanár, H e r g e r József ' lengyeli plébános és Perl ér Mátyás tolnai kántor­tanitó szebbnól-szebb beszédeket mondottak. Oly kellemesen folyt ezen vigalom, hogy bátran mond­hatjuk, miszerint Apar ilyen menyegzőt egyhamar nem látott. — Esküvő. Papesch Antal vajtai uradalmi erdész múlt kedden délelőtt esküdött az újvárosi templomban örök hűséget a szép Ditrich Mariska kisasszonynak, Ditrich József szegzárdi iparos kedves leányának. — Kegyes adomány. A budapesti Klapka György egyesület javára, Schneiderbauer József takarékpénztári igazgató 10 irtot, H o 1 n d o n- ner Ferencz báttaszéki plébános pedig 8 forintot adományozott azon alkalomból, hogy őket a nevezett egyesület disztagjaivá választotta. — Hitoktatás Kajmádon és Fáczánkerten. A tolnai uradalom képviselője elhatározta, hogy a kaj- mádi és fáczánkerti iskolában eddig nélkülözött hitoktatók, heti egy órában oktassák vallástanban a pusztai gyermekeket s e czélra a tolnai káplánok számára 100—100 frt díjazást helyezett kilátásba. Az uradalmi felügyelőnek ezen nemes gondolkodása nem szorul dicséretre, mert nagyon szükséges, hogy a pusztai gyermekek is részesüljenek a vallásoktatás áldásaiban. A tolnai uradalom különben példás figye­lemmel és gonddal viseltetik iskoláinak emelésén és a gyermekek erkölcsös nevelésére elismerőleg sokat áldozik. — Sajtóper. Nemes Ignácz döbröközi jegyző a lapunkban és a „Szegzárd Vidéke“ m. évi 47-iki számában a „Nyilttór“ rovatban: „Nemes Ignácz döbröközi jegyzőhöz“ czimü közleményért Pelcz Ár­pád és társai ügy a nevezett lapok szerkesztői ős kiadói ellen a pécsi sajtó-bilóságnál sajtó-ügyi pa­naszt tett, — a melynek alapján a lapok szerkesztői, az eredeti közlemény bemutatására a vizsgálóbíró által már fel is hivattak. — Színészet. Ifj. Polgár Károly színigazgató előleges színházi értesítést bocsátott ki, mely sze­rint folyó hó 18-án, szerdán kezdi meg a „Suhancz“- czal Szegzárdon előadásait. — A „Szegzárdi kér. betegsegélysó pénztár“ most adta ki az 1893. évről szóló zárszámadását, mely kiváló gonddal van szerkesztve, s hűen ős pon­tosan felöleli az egyesület működését. Az elnöki jelentésen kívül több táblázatos kimutatás tünteti fel a tagok számát, segélyezését, megbetegedését, a betegségek nemeit s halálozásokat. Az 1893. évi április 1-től 1893. évi deczember 31-ig bejelentetett 5085 férfi, 959 nő összesesen 6043 tag; kijelente­tett 2305 férfi, 935 nő, összesen 3240. Á tagok száma 1893. évi deczember 31-őn 3803 volt Ez az uj intézmény sokat küzdött a kezdet nehézségeivel, a tagok és munka adók közönyével, mindazon által az elnökség és a tisztikar fáradhatlan szorgalommal leküzdve az akadályokat, a humánus intézményt mindegyre jobban népszerűsítve, felvirágoztatja. — Csődnyitás. A szegzárdi kir. törvényszék, mint csődbíróság özv. Dajovits Ferencznő bonyhádi lakos kereskedő ellen a csődöt 4126/p.94. szám alatt elrendelte. Csődbiztosul ifj. Závody Albin kir. törvényszéki biró, tömeggondnokul dr. Schwetz An­tal, helyetteséül Dömötör László ügyvédek nevez­tettek ki. A közadós javainak zár alá vétele ős lel­tározása végett dr. Cottely Géza bonyhádi kir. köz­jegyző küldetett ki. A követelések bejelentésére ha­táridőül bezárólag 1894. évi május hó 9. — a fel- számolási tárgyalásra 1894. évi május hó 28. — a csődválasztmány megválasztására pedig 1894 évi május hó 31. napjára tüzetetett ki. — Közgyűlés. A „Szegzárdi kér. betegsegélyző pénztár“ ma délelőtt 10 órakor Mehrwert Fe- nagytennében köz­rencz elnöklete alatt, a városháza gyűlést tart. — A Kossuth-gyászünnepély alkalmából az ev. ref. templom díszítésére adakozottak névsorából dr. Hilberth István ügyvéd 1 frtos kegyadományának feljegyzése tévedésből kimaradt, mit ezennel pótlólag köszönettel nyugtatunk. — Ugyan ezen alkalommal a templomi persely-pénzek összege a gondnok és presbyterek által megszámláltatván, kitűnt, hogy a Kossuth-szobrára e czimen begyült kegyadomány összege : 11 frt 85 kr. B. Er — Halálozás. Erhárdt, bonyhádi vasúti ál­lomás főnök neje f. hó 8-án hosszas szenvedés után meghalt. Temetése általános részvét mellett ment végbe. — Ingatlanok forgalma. Konstanczer László szegzárdi r. k. hitközségi pénztáros, Szóchenyi-ut- czában fekvő emeletes házát Szeghy Sándor szeg­zárdi gyógyszerész vette meg 14,050 írtért. — Félmillió melibeteg Magyarországon. A fővá­rosi speczialisták közül többen minap dr. Lőrinczy F. zöldfa-utezai intézetében tartott tanácskozmányu- kon konstatálták, hogy a roppantul elharapódzott tüdővészt főleg a mellbeteg iskolás tanu­lók terjesztik társaiknak és ezek családi körének megragályozása által. Sürgősen szük­séges tehát az iskoláknak gyakoribb szakértői megvizsgáltatása ős a betegség előhaladottabb stádiumában levő tanulóknak távol maradása kényszerittetése. — Ajánlkozás. Egy jó családból való, a polg. iskola Vl-ik osztályát végzett ifjú köz mellé gyakornokul ajánlkozik. Czime a k ban megtudható. — Eladó veloczipéd. Egy jó karban golgyártmányu magas verseny veloczipéd igeu tányos áron eladó. Hol? megmondja a kiadóhivatal. — Brutális községi rendőrök. A szegzárdi köz­ségi őrök közül Odor János, Odor József ős Ru­dolf nevű, s keményen berúgott őrök megbotrán­koztató brutálitást követtek el folyó hó 7-én esteli fél 10 óra felé a „Szegzárd szálló“ előtt a sétáló közönség szeme láttára. Az eset úgy történt — szemtanú állítása szerint — hogy néhány inas gyerek lármát csapva a vendéglő előtt, pajkosságból bekiáltoztak a kávóházba, erre a berúgott őrök a rakonczátlan sihedereket hatalmas tenyereikéi úgy arczul ütötték, hogy mindegyik czipóra dagadt áb- rázattal futva menekült, nehogy még csontjaikat is összetörjék. A rendőrök hősieskedését három fiatal ember látva, nevetni kezdett, mire oly dühbe jöttek, hogy a fiatal embereket le akarták tartóztatni ős a „dutyiba“ kísérni; mikor ez ellen erélyesen tiltakoztak, még fegyvereiket is lekapták vállaikról és lelövóssel fenyegették őket. A vért szomjazó vi­tézek közül Bőm János egy izraelita kereskedőse- gédet vett üldözőbe, kire oldalfegyverőt is kirántotta, de szerencsére a kereskedő gyorsabb lábú levőn, elillant. Ezt meghallva, a kávóházban levő kereskedő- segédek, vódelmökbe vették társukat, ekkor a rend­őrök közülök többeket felpofoztak ős puskatussal ütlegeltek. A rendőrök e brutalitásáról községünk erélyes bírája, T aki er József is értesülvén, rögtön a helyszínére jött ős nyomban a városházán jegyző­könyvet vétetett fel az esetről. Másnap azután a vitézkedő rendőröket szolgálatukból elcsapta. — Pénzhamisítók. A legutóbb megtartott bony­hádi vásáron Schanermann Henrikné hidasdi la­kos nagyon megörült, hogy tehenét, mely alig őrt meg 60—70 irtot, 108 írtért adhatta el; öröme azon­ban nem sokáig tartott, mert a mint a kapott ro­pogós százast Bonyhádon fel akarta váltani, kitűnt, hogy az hamis, melyet nyomozás végett a csendőr- sőgnek adtak át. Budfty Gyula szegzárdi csendőr­hadnagy, kerületi parancsnok a nyomozást azzal kezdette meg, hogy alapos gyanú miatt letartóztatta M e n z Henrik kalaznói, M e n z János nagy-tormási, Domokos István medinai, Pál fi Gyula kőtyivla- kosokat. M e n z Jánosnál házkutatás alkalmával 4 drb. hamis százast talált. A szálak innen Rácz-Mecs-

Next

/
Oldalképek
Tartalom