Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-04-15 / 16. szám

1894. április 15.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.)

5

jai maradtak meg örök emlékezet okáért, a babérlevelek, virágok sok millió felé szétoszolva rejteget- tetnek a bánatos honfi szivek bibliáiban, imakönyveiben, mint drága ereklyék. — És az én „Tövisko- szoruim“ ?.... Ah! ón kötet számra adnám őket, nem levelenként, egy potom forintért, sőt — ügyes alkusznak — ma már 50 krajczárórt is! Mórt nincs nóptolongás mégis a tisztelt vevők között? — — Mert nem Kossuth Ferencz, vagy Kossuth Lajos Tivadar irta. — Tessék elhinni, hogy igy van. — Elismerem ugyan, hogy Ko suth Lajos hervadhatatlan érdemeinek egyetlen egy babér-levele milliószor többet ér, mint az én „csekély kicsinységem“ (Nagyságos Ágoston István ur ked- vencz kifejezése!) által csinált töviskoszoru példányainak sok milliója: mégis Uraim, jobban pár- tolni kellene ezt is! Mert nemcsak a fővezér érdemel méltó elismerést, hanem a jó közvitóz is —

mondá Kossuth apánk. — Nohát!-----------Ezennel

aj

ánlom Tövis koszorúim megmaradt példányait olcsó megvételre, a nemzeti nagy gyász s igaz bánat némi felejtető eszközéül! Szabott ár: 1 frt; alku mellett: 1 korona..

jfc

Szintigy vagyok a Kossuthórt tartott emlókbe- szódemmel. Sokan ostromoltak, hogy adjam ki külön füzetben. Hát kiadtam. Nyomorult ezer példány látott tavaszi napvilágot. S el kelt ? . .. Szógyenlem megmondani, hány példány. Majd annak, a ki érte jön, venni szándékozik, 10 krért adok egy egész isteni tiszteletet és ráadásul kielégitem a kíváncsiságát is, megmondom, hány példány vevő-l dö11 meg. (mint Kur Pál ur szokta mondani) Alább nem adom. Jaj, ha ott a templom előtt, az istenitisztelet után, azonnal árusítom, a gyászbeszód hatása alatt, a honfiúi lelkesedés melege mellett, menynyi példány kapkodva elkelt volna! . .. Most nem cserélnék anyagi sorsot Tóth Károly, Szigeth Gábor, Kramolin Emil, Fejős Imre, Krámer Ármin és Etl Pepivel (ki most mindjárt fürdik a fürdő horandott dús anyagi jövedelem márvány-tengerében!) Nem én! — De a jó gondolatok mindig későn jönnek így buktam el a Kossuth-emlókbeszédemmel is épp úgy, mint a Tövis-kószorummal, meg a vigversemmel, mely utóbbit Oszoly Károly ostromolja agyon ott, a hol teheti. — De biztat a szép jövendő, hogy: „rám is-félvirrad még valaha“ s ha egyszer a szeszélyes sors odahelyez a szerencse csillogó ölébe, majd hogy kapkodják egyszerre az én tövis- koszorúm halvány leveleit drága áron is az ereklyegyűjtés mániákusai! ... Úgy legyen!----------*

So

k százados szokása a magát nagyon okosnak tartó világnak a mások elbolonditása április elsején. No, az idén Magyarországon e bolond szokás gyakorlatba vétele nem jutott eszébe senkinek. És ta Ián ki is megy végleg a divatból a nagy Kossuth eltemetésének óvlordulati emlék-ünnepe miatt!?!... Bárcsak!... Hanemhát nemhiába, hogy Tamás volt az egyedüli apostol, ki a Jézus Kr. feltámadását kétségbe vonta: most is Tamásiban esett meg április elsején az az eset, hogy a gonosz kéz, vagy a gonosz véletlen által jelenetezett tűzeset áprilist járatott a Kossuth gyászünnepólyót raegülni összesereg- lett jó magyarokkal s ott kellett hagyniok — rövid időre — a templomot, hogy beálljanak mind tűzoltóknak, mi sikerült is, mert nem kellett még fecskendő se, Parragh Béla se, eloltották a lobogó

lángtengert Kossuthórt hullott tenger-könyeikkel! —

*

íme, akaratlanul is, mindig Kossuthról beszélek, holott vig, kedélyes hangulaton akartam felidézni a hosszú gyász után. Jaj, de ha nem lehet egyszerre! Az igaz gyász ha oda ül az arezra, a fájdalom vonása megöröködik s az erőszakolt mosoly — mint az áprilisi fösvény napsugár — kellő meleget a szívnek, igaz derűt a léleknek nem adhat! . . . Majd megjön az enyhébb május is, úgy a természetben, mint a magyar lelkek benső világában s akkor csalogányom is szebben, vigabban csattogja szerelmi dalát kertem lombjai közt, humoros fecsegésem, tövisezósem is elevenebb, vidorabb leend! Hát csak türelem, — mert ez nemcsak tövist, rózsát is terem!

Palást.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Áthelyezés. A m. kir. p. ü. miniszter Steiner Károly szegzárdi kir. adóhivatali tisztet és Kemény Adolf fiumei m. kir. adóhivatali segédet saját kérelmükre kölcsönösen áthelyezte.

— Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 14-én tartotta meg április havi rendes ülését.

— Államszámviteltani vizsga. Follinusz Árpád vármegyei segédkönyvelő az államszámviteltani vizsgát Budapesten kitűnő sikerrel tette le.

— Vikárius. A pécsi megyés püspök Gajdos- sik János aranymisós mözsi esperes-plébános agg korára való tekintetből, terhes hivatalát megkönnyebGfötkő Ferencz s

bitendő.

,, melléje vikáriussá lelkészt nevezte ki.

— Ásatás. Wosinszky Mór szegzárd-bel városi esperes-plébános, hírneves régész, múlt héten az úgynevezett Porkoláb-völgyben két napig tartó ásatást eszközölt. A kutatás eredményével a búvárkodó régész meg lehet elégedve, a mennyiben számos kelta sírra bukkant, melyekben gyöngyöket, edényeket, csákókat, tőröket, lándzsákat talált. Ez alkalommal a végi római ut nyomait is meglelte, mely a hegyeken húzódhatott keresztül.

— Áthelyezett postatiszt. Kelemen Samu pécsi posta- és távirdatiszt hason minőségbeli Bonyhádiba helyeztetett át.-— Az uj kanonokok instellácziója. A pécsi székesegyházba kinevezett uj kanonok instellácziója folyó hó 17-ón tartatik meg a pécsi székesegyházban.

— Leköszönés. Dr. Hilbert István szegzárdi ügyvéd, a „Szegzárdi móhószetiegyesület“ igazgatója ez utóbbi állásáról, melyet éveken keresztül viselt, nagy elfoglaltsága miatt leköszönt. Dr. Hilbert István kiváló érdemeket szerzett magának az egyesület körül, melynek ügyeit annyira rendbe hozta, hogy jövője biztosítva van. Ennek kapcsán felemlítjük, hogy az egyesület legközelebb tisztújító közgyűlést fog tartaui Szegzárdon.

— Menyegzői ünnepély Aparon. B á t e r János tótujfalusi kántortanitó a múlt kedden vezette oltárhoz aráját, B i tt e r Katicza kisasszonyt Aparon. Az esketést Bittér Illés főgimnáziumi tanár, a vőlegény unokafivére végezte, ki gyönyörű és hatásos beszédével könyeket varázsolt a jelen voltak szemébe, a mátkapárt pedig hangos sírásra fakasztotta. Esküvő után Bitter János festőnek házában kedélyes vacsorára gyűlt össze a nagyszámú lakodalmas közönség. A minden tekintetben jól sikerült menyegzői mulatság reggelig tartotta össze a többnyire intelligens vendégeket. Szép tósztokat hallót'unk Tharnói Csontos Jenő zombai plébános ajkairól, ki mint násznagy az uj párra, hölgyekre és örömsztilőkre ürítette poharát. Továbbá Bitter Péter apari kántortanitó, Bitter Illés pécsi tanár, H e r g e r József ' lengyeli plébános és Perl ér Mátyás tolnai kántortanitó szebbnól-szebb beszédeket mondottak. Oly kellemesen folyt ezen vigalom, hogy bátran mondhatjuk, miszerint Apar ilyen menyegzőt egyhamar nem látott.

— Esküvő. Papesch Antal vajtai uradalmi erdész múlt kedden délelőtt esküdött az újvárosi templomban örök hűséget a szép Ditrich Mariska kisasszonynak, Ditrich József szegzárdi iparos kedves leányának.

— Kegyes adomány. A budapesti Klapka György egyesület javára, Schneiderbauer József takarékpénztári igazgató 10 irtot, H o 1 n d o n- ner Ferencz báttaszéki plébános pedig 8 forintot adományozott azon alkalomból, hogy őket a nevezett egyesület disztagjaivá választotta.

— Hitoktatás Kajmádon és Fáczánkerten. A tolnai uradalom képviselője elhatározta, hogy a kaj- mádi és fáczánkerti iskolában eddig nélkülözött hitoktatók, heti egy órában oktassák vallástanban a pusztai gyermekeket s e czélra a tolnai káplánok számára 100—100 frt díjazást helyezett kilátásba. Az uradalmi felügyelőnek ezen nemes gondolkodása nem szorul dicséretre, mert nagyon szükséges, hogy a pusztai gyermekek is részesüljenek a vallásoktatás áldásaiban. A tolnai uradalom különben példás figyelemmel és gonddal viseltetik iskoláinak emelésén és a gyermekek erkölcsös nevelésére elismerőleg sokat áldozik.

— Sajtóper. Nemes Ignácz döbröközi jegyző a lapunkban és a „Szegzárd Vidéke“ m. évi 47-iki számában a „Nyilttór“ rovatban: „Nemes Ignácz döbröközi jegyzőhöz“ czimü közleményért Pelcz Árpád és társai ügy a nevezett lapok szerkesztői ős kiadói ellen a pécsi sajtó-bilóságnál sajtó-ügyi panaszt tett, — a melynek alapján a lapok szerkesztői, az eredeti közlemény bemutatására a vizsgálóbíró által már fel is hivattak.

— Színészet. Ifj. Polgár Károly színigazgató előleges színházi értesítést bocsátott ki, mely szerint folyó hó 18-án, szerdán kezdi meg a „Suhancz“- czal Szegzárdon előadásait.

— A „Szegzárdi kér. betegsegélysó pénztár“ most adta ki az 1893. évről szóló zárszámadását, mely kiváló gonddal van szerkesztve, s hűen ős pontosan felöleli az egyesület működését. Az elnöki jelentésen kívül több táblázatos kimutatás tünteti fel a tagok számát, segélyezését, megbetegedését, a betegségek nemeit s halálozásokat. Az 1893. évi április 1-től 1893. évi deczember 31-ig bejelentetett 5085 férfi, 959 nő összesesen 6043 tag; kijelentetett 2305 férfi, 935 nő, összesen 3240. Á tagok száma 1893. évi deczember 31-őn 3803 volt Ez az uj intézmény sokat küzdött a kezdet nehézségeivel, a tagok és munka adók közönyével, mindazon által az elnökség és a tisztikar fáradhatlan szorgalommal

leküzdve az akadályokat, a humánus intézményt mindegyre jobban népszerűsítve, felvirágoztatja.

— Csődnyitás. A szegzárdi kir. törvényszék, mint csődbíróság özv. Dajovits Ferencznő bonyhádi lakos kereskedő ellen a csődöt 4126/p.94. szám alatt elrendelte. Csődbiztosul ifj. Závody Albin kir. törvényszéki biró, tömeggondnokul dr. Schwetz Antal, helyetteséül Dömötör László ügyvédek neveztettek ki. A közadós javainak zár alá vétele ős leltározása végett dr. Cottely Géza bonyhádi kir. közjegyző küldetett ki. A követelések bejelentésére határidőül bezárólag 1894. évi május hó 9. — a fel- számolási tárgyalásra 1894. évi május hó 28. — a csődválasztmány megválasztására pedig 1894 évi május hó 31. napjára tüzetetett ki.

— Közgyűlés. A „Szegzárdi kér. betegsegélyző

pénztár“ ma délelőtt 10 órakor

Mehrwert Fe- nagytennében közrencz elnöklete alatt, a városháza gyűlést tart.

— A Kossuth-gyászünnepély alkalmából az ev. ref. templom díszítésére adakozottak névsorából dr. Hilberth István ügyvéd 1 frtos kegyadományának feljegyzése tévedésből kimaradt, mit ezennel pótlólag köszönettel nyugtatunk. — Ugyan ezen alkalommal a templomi persely-pénzek összege a gondnok és presbyterek által megszámláltatván, kitűnt, hogy a

Kossuth-szobrára e czimen begyült kegyadomány összege : 11 frt 85 kr. B. Er

— Halálozás. Erhárdt, bonyhádi vasúti állomás főnök neje f. hó 8-án hosszas szenvedés után meghalt. Temetése általános részvét mellett ment végbe.

— Ingatlanok forgalma. Konstanczer László szegzárdi r. k. hitközségi pénztáros, Szóchenyi-ut- czában fekvő emeletes házát Szeghy Sándor szegzárdi gyógyszerész vette meg 14,050 írtért.

— Félmillió melibeteg Magyarországon. A fővárosi speczialisták közül többen minap dr. Lőrinczy F. zöldfa-utezai intézetében tartott tanácskozmányu- kon konstatálták, hogy a roppantul elharapódzott tüdővészt főleg a mellbeteg iskolás tanulók terjesztik társaiknak és ezek családi körének megragályozása által. Sürgősen szükséges tehát az iskoláknak gyakoribb szakértői megvizsgáltatása ős a betegség előhaladottabb stádiumában levő tanulóknak távol maradása kényszerittetése.

— Ajánlkozás. Egy jó családból való, a polg. iskola Vl-ik osztályát végzett ifjú köz

mellé gyakornokul ajánlkozik. Czime a k ban megtudható.

— Eladó veloczipéd. Egy jó karban golgyártmányu magas verseny veloczipéd igeu tányos áron eladó. Hol? megmondja a kiadóhivatal.

— Brutális községi rendőrök. A szegzárdi községi őrök közül Odor János, Odor József ős Rudolf nevű, s keményen berúgott őrök megbotránkoztató brutálitást követtek el folyó hó 7-én esteli fél 10 óra felé a „Szegzárd szálló“ előtt a sétáló közönség szeme láttára. Az eset úgy történt — szemtanú állítása szerint — hogy néhány inas gyerek lármát csapva a vendéglő előtt, pajkosságból bekiáltoztak a kávóházba, erre a berúgott őrök a rakonczátlan sihedereket hatalmas tenyereikéi úgy arczul ütötték, hogy mindegyik czipóra dagadt áb- rázattal futva menekült, nehogy még csontjaikat is összetörjék. A rendőrök hősieskedését három fiatal ember látva, nevetni kezdett, mire oly dühbe jöttek, hogy a fiatal embereket le akarták tartóztatni ős a „dutyiba“ kísérni; mikor ez ellen erélyesen tiltakoztak, még fegyvereiket is lekapták vállaikról és lelövóssel fenyegették őket. A vért szomjazó vitézek közül Bőm János egy izraelita kereskedőse- gédet vett üldözőbe, kire oldalfegyverőt is kirántotta, de szerencsére a kereskedő gyorsabb lábú levőn, elillant. Ezt meghallva, a kávóházban levő kereskedő- segédek, vódelmökbe vették társukat, ekkor a rendőrök közülök többeket felpofoztak ős puskatussal ütlegeltek. A rendőrök e brutalitásáról községünk erélyes bírája, T aki er József is értesülvén, rögtön a helyszínére jött ős nyomban a városházán jegyzőkönyvet vétetett fel az esetről. Másnap azután a vitézkedő rendőröket szolgálatukból elcsapta.

— Pénzhamisítók. A legutóbb megtartott bonyhádi vásáron Schanermann Henrikné hidasdi lakos nagyon megörült, hogy tehenét, mely alig őrt meg 60—70 irtot, 108 írtért adhatta el; öröme azonban nem sokáig tartott, mert a mint a kapott ropogós százast Bonyhádon fel akarta váltani, kitűnt, hogy az hamis, melyet nyomozás végett a csendőr- sőgnek adtak át. Budfty Gyula szegzárdi csendőrhadnagy, kerületi parancsnok a nyomozást azzal kezdette meg, hogy alapos gyanú miatt letartóztatta M e n z Henrik kalaznói, M e n z János nagy-tormási, Domokos István medinai, Pál fi Gyula kőtyivla- kosokat. M e n z Jánosnál házkutatás alkalmával 4 drb. hamis százast talált. A szálak innen Rácz-Mecs-