Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-04-08 / 15. szám
fi TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.) 1894. április 8. — Pályázat albirói állásra. Kulin Sándor és Schneider Gábor szegzárdi kir. aljárásbiróknak kir. altlgyészszé történt kinevezése folytán raegüre. sedett 2 albirói állásra 14 napi határidővel a pályázat kiíratott. — Eladó kerékpár. Egy angol szerkezetű és gyártmányú jó karban levő kerékpár, jutányos áron eladandó. Hol ? — megmondja a kiadóhivatal. —I Vejkén a múlt vasárnap egy gazdaember fiatal csikóit jártattta a kocsi előtt, a csikók valamitől meg ijedtek, elragadták a kocsit és a nagy futásközben egy sánta asszonyon, ki nem tudott hirtelen kitérni, keresztül mentek, minek következtében az asszony súlyos sérülésekben fekszik. — Ne nyúlj a puskához! B e 1 e z n a y Dezső fiatal pinczér a napokban az egyik sárbogárdi korcsmában az ott mulató csendőr fegyverét kezébe véve, azzal addig babrált, mig az elsült és a golyó arczába fúródott. A vigyázatlan fiatal embert fölvitték Budapestre, hogy a golyót arczából eltávolítsák, de már nem segíthettek rajta s nagy kínok között meghalt. A mulató csendőrörsvezető ellen vizsgálatot indítottak. — Az elkeseredett csizmadia legény. Kosits Mátyás szegzárdi csizmadia legény, ki Csóry Fe- rencz műhelyében dolgozott, szenvedélyesen beleszeretett egy leányzóba, ki azonban minden ostromlása daczára sem akarta szerelmét viszonozni. Ez annyira elkeserítette a szerelmes legényt, hogy múlt szerdán három skatulya gyufa oldatát itta meg. A méreg hatását csakhamar észrevették rajta s beszállították a Ferencz köz-kórházba. — Tüzeset. Múlt hó 29-én Hajdú Ferencz lápafői lakos háza ismeretlen módon kigyuladt ős teljesen leégett. Biztosítva volt. Csendháboritó. Szabó János, a Steiner-féle dunaföldvári fakereskedő éji őre, a napokban bőven áldozott Bachusnak, s az utczán égtelen lármát csapva, elővette puskáját és éjjeli fél 12 órakor elkezdett lövöldözni. A lövöldözésre előjöttek a csendőrök ős a csendháboritó Szabó János uramat nemcsak hogy letartóztatták, hanem fegyverét is elkobozták, mivel fegyverengedőlye nem volt. •4-;— Tűz Bölcskén. Alig múlik el hét, hogy a tűzvész pusztításai által már töbször meglátogatott Bő les ke községből tűzveszélyről ne hallanánk. A minap is éjféli 12 órakor ismeretlen módon kigyuladt Takas Mihály bölcskei lakos pálinka főzdéje, s úgy ez, mint a mellette levő félszer négy lóerejü cséplőgéppel együtt a pusztító elem martaléka lett. Az épület,*úgy a cséplőgép is biztosítva volt. — Egy megtért bűnös. Magyar Sándor decsi lakos az úgynevezett názárénus hitre tért, s mivel e hitre térőknek minden bűnüket jóvá kell tenniök, ő is bevallotta, hogy több nagy bűn terheli már évek óta lelkét. Ugyanis ezelőtt három évvel egy értékes aranylánezot lopott, ipának pedig — kivel haragban állott — eleresztette nagymennyiségű borát, szomszédjától meg 10 évvel előbb 27 frt készpénzt lopott. A megtért bűnös a napokban az általa megkárosítottak előtt töredelmes vallomást téve, a lán- ezot természetben, a többi kárt pedig pénzben megtérítette azon kijelentéssel, hogyha ők is netán másokat megkárosítottak volna, így cselekedjenek, mint ő. A szomszéd, kit az uj vallás követője 27 írttal károsított meg,- az egész összeget hajlandó volt elengedni, mit azonban a megtért bűnös csak részben fogadott el, a mennyiben 7 forint híján az egész összeget megtérítette. Megharapta a veszett kutya. Doszpod József jómódú harczi gazda 8 éves kis leánykáját a napokban egy kóbor veszett kutya megmarta. A szerencsétlen gyermeket édes atyja gyógykezelés végett felvitte Budapestre, a Hőgyes-fóle gyógyintézetbe. — Öngyilkosság. Nagy betegség gyötörte már régóta Farkas János szegzárdi földmivest, s miután gyógyulást nem remélt, április hó 1-őn önkezével vetett véget siralmas életének. A nevezett napon ugyanis még délelőtt a ref. templomban volt Kossuth Lajos gyászisteni tiszteletén, délután 4 órakor pedig lakásán felakasztotta magát. Mire hozzátartozói észrevették, már nem volt benne élet. — Betöréses lopások. Búzás Antal Tápé pusztai lakos házába a napokban ismeretlen betörők hatoltak be ős nagymennyiségű húst, szalonnát, lisztet, kenyeret loptak el. Ugyancsak Tápé pusztán ürítették ki Móricz József kamráját. A tetteseket a csendőrsőg nyomozza. Megrendítő testvérgyilkosság. Múlt számunkban megírtuk, hogy Dunaföldvárott M e n y h e i Imre dunaföldvári lakost az utcza árkában meggyilkolva találták. A megrendítő eset részletei a következők: Múlt hó 27-én reggeli 8 órakor az egyik községi rendőr a dunaföldvári csendőrlaktanyán megjelenvén, előadta, hogy éjjeli fél 2 órakor a tűzoltói bódé mellett levő árokban egy uriasan öltözött ismeretlen férfiú holttestére akadtak s beszállították a halottas házhoz. Erre G er g e 1 y György csendőrőrmester, C z o m p ó József őrsvezető ős L ó f i n k János csendőr rögtön megindították a nyomozást; mert minden jel arra mutatott, hogy a lakosok és a csendőrök által felismert M e n y h e i Imre gyikosságnak esett áldozatul. A nyomozást Gergely György igen tapintatosan vezette. Először is a gyilkosság színhelyét szemlélte meg, de mivel az nap orsz. vásár volt, a nyomokat eltaposták s igy a nyomok után nem lehetett megindulni. Megtudván a nyomozást vezető őrmester, hogy a meggyilkoltnak 2000 írtja van a takarékpénztárban és hogy József nevű bátyja neki régebb idő óta adósa; gyanúja Menyhei Józsefre esett, annál is inkább, mert a meggyilkolt holtteste ennek házától mintegy 100 lépésnyi távolságban találtatott meg. A csendőrök megjelenvén Meny he i házában, mivel ő nem volt otthon, feleségét hallgatták ki, ki előadta, hogy a gyilkosság estéjén 7—8 óra között náluk volt Imre ős másnapra férjét és Mess István Bodrit napszámba hívta szőlőjébe. Náluk — úgymond — nemsokáig időzött s ő férjével ős gyermekeivel lefeküdt, csak 5 órakor keltek fel. Menyhei Józsefné kihallgattatása alatt igen zavarodott volt, gyanút keltvén maga ellen azzal, hogy szemei majd ide, majd odi tévedtek a szobában levő tárgyakra, különösen a szekrényen akadt meg többszörösen a szeme. Ekkor megkezdették a házkutatást, mely meglepő eredménynyel végződött. A ruhaszekrőnyből kiszedték a ruhanemüeket s Menyhei József ünneplő posztó nadrágján itt-ott vérfoltocskák látszottak, a mellényen pedig nagyobb vérnyomok voltak észrevehetők. A konyhában egy zsák alatt vérrel bekent borjukötelet találtak, a sarokban pedig egy fejszét, melynek élén friss vér nyomai látszottak. A szobában előkerült egy véres szoknya s egy véres rékli is. Mig igy a házmotozás folyt, aközben a szőlőből megjött a férj, kit a tapintatos csendőrök felügyelet alá helyeztek, nehogy nejével összesbeszélhessen; de nyomban meg is motozták ős a rajta levő dolmányon vér- foltokat fedeztek fel és néháuy reátapadt hajszálat, az ujjain pedig vérfecscsenősek voltak. Hogy a gyilkos a szobában, konyhában és az udvaron kifolyó vért eltakarja, sárga homokkal hintette be, mit a csendőrök szépen elsepertek úgy, hogy a vér nyomait észre lehetett venni. Midőn az asszonyt kérdőre vonták, hogy mitől lett véres a szoba, konyha és udvar; azt vallotta, hogy az ünnepekre tyúkot ölt és enek a vére hullott szét. Menyhei József a neki felmutatott bűnjelek daczára is konokul tagadta borzasztó tettét. A csendőrőrraester egy ügyes cselfogással az asszonyt vallomásra bírta, ki részletesen elmondotta, hogy a gyilkosságot férje követte el s ezt rögtön azért nem árulta el, mert őt és ártatlan gyermekeit megöléssel fenyegette, ha árulója lesz. Midőn az asszony a férj szemébe mondotta, hogy ő gyilkolta meg Imre öcscsét, mondván: „ne tagadd, mert úgyis mindent tudnak és tetetted, hát valid meg, mert te csináltad..., erre homlokáról a félelem cseppjei gyöngyöztek, halálsápadt lett s akadozva kimondta, hogy ő gyilkolta meg egyedül Imre öcscsőt. Azután részletesen elbeszélte, hogy a gyilkosság estéjén 7—8 óra között öcs- cse hozzájött I őt a Hercz-féle bormérésből hívták haza, hol iddogált. Mess Istvánt is áthivatta, ki azonban csakhamar elment; ekkor öcscsével ketten maradtak a szobában, mert a két gyermeket Kiss György sógorához küldötte, felesége pedig az istállóba ment répát vágni. Mint mondá, fél liter bort hozatott s ezt itták, miközben egymásra öntözték a bort és Imre akarta volna őt megfojtani kötéllel. Ekkor téglával ütötte őt fejbe, egyet hör- gött és meghalt. Most a borjú kötelet nyakába vetve, az udvarra húzta és beletéve egy zsákba, kivitte az utcza árkába. A gyilkosságra az vitte rá, a mint vallotta, hogy Imre öcscsének még 50—55 írttal tartozott s ezt per utján akarta rajta megvenni. A gyilkos önvallomása nem egészen felel meg az igazságnak, mert tény, hogy előre tervezte öcscse meggyilkolását, mert adóságától akart megszabadulni és öcscse után a 2000 frtot is ő örökölte volna. Menyhei József te'stvérgyilkos a bíróság kezei közt van, felesége azonban szabadon bocsáttatott, mert áldott állapotban volt. Amicus. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Köszönet nyilvánítás. Leghál ásabb köszönetünket nyilvánítjuk mindazoknak, kik felejthetlen édes atyánk, id. Stokinger János elhunyta alkalmával meleg részvétük kifejezésével szivünk fájdalmát enyhítették s a boldoguljak adott végtisztessógnól megjelenni szívesek voltak. Szegzárdon, 1894. évi ápril hó 4-őn. Stokinger István, Stokinger János, Dr. Stokinger László, Stokinger Lajos, mint a boldogultnak gyermekei. Gyászjelentés. Fájdalmas szívvel tudatom mindazokkal, a kiket illet, hogy feledhetlen emlekü édes anyám : özv. Szán a Sándornő, (előbb Tóth Istvánná) szül. Pogány Juliáuna folyó évi márczius 6-án délután 3 órakor, agvszélhüdés következtében, életének 53. évében, Kecskeméten elhunyt s hogy gyászos temetése nagyszámú rokonainak s tisztelőinek, jelenlétében márczius 8 án délután 31/2 órakor történt. Dömsőd, 1894. április 4-ón. Tóth István, ref. kántor-tanitó, a „Tolnamegyei Közlöny1“ munkatársa. N Y I L T T É R.*) ___ Te kintetes Szerkesztő úr! A »Szekszárd Vidéke« folyó évi 13. számában Schneider István aláírással a »Közönség köréből« czimü rovatban egy közlemény jelent meg, melyre — miután nevezett lapnak olvasója nem vagyok, de különben is 8 napi távollétem miatt annak megjelenéséről csak utólag értesültem —í- most adom meg válaszomat. Mindenek előtt kétségbe vonom, hogy a szegzárdi járásbíróság irodai személyzete — eltekintve egy-két díjnoktól — reá szorult volna Schneider úr okossága- és atyáskodó gyámkodására s megbizta volna egy oly becsület védelmével, melyet senki sem vont kétségbe vagy támadott meg. Én igenis folyó évi márczius 19-én a járásbíróság irodai helyiségében, éppen Schneider úr és a többi ott voltak szeme láttára, kivettem pénzes tárczámat, s azt az asztalra téve, aktákat bélyegeztem fel; innét hazatérve néhány ügyféllel értekeztem, majd otthon egy aktát felbélyegezni akarván, tárczámat zsebemben nem találtam, mikor is azt hittem, hogy azt valószínűleg a járásbirósági irodában hagytam. A nélkül, hogy bárkit is gyanúsítottam volna, visszar mentem és kérdést tettem az irodában, hogy nem látta-e valaki tárczámat? És kérdem, Schneider úr az én helyzetemben nem ugyanazt tette volna-e ? Miután e kérdésre tagadó választ nyertem, mondottam : »hiszen lehetetlen, hogy tárczám egy hivatalos helyiségben elvesszen«, s a tényt egyszerűen elmondottam a telekkönyvi iktatóban is, mert e hivatalból is egyik díjnok a járásbíróság helyiségében volt és látta, hogy tárczámat az asztalra kitéve, az aktákat felbélyegeztem. A délutáni órákban másik irodámba átmenvén, — hova a délelőtti órákban aktáimat letettem, — tárczámat Íróasztalom alatt találtam, mikor is, hogy az irodai szémélyzetröl a gyanúnak még árnyékát is eltávolitsam, első kötelességem volt tévedésemet helyrehozni, mit még az napon meg is tettem, — a tárcza előkerültéről Halmay István járásbirósági kiadó és Daróczy István telekkönyvi hivatalnok urakat értesítettem. — Mivel pedig tévedni emberi dolog s mivel én a tévedést éppen az irodai személyzet érdekében nyilvánosságra hoztam, —■ de meg mivel én az irodai személyzet közül senkit sem gyanúsítottam : teljesen fölösleges volt Schneider úrnak nagyképüsködő megnyilatkozása, melyre éppen nem volt senkinek sem szüksége. Kérem jelen soraim közlését, — ki vagyok a Tekintetes Szerkesztő úrnak Szegzárdon, 1894. évi április hó 6. napján, tisztelettel Abaffy Gyula ügyvéd. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS HIVATALOS HIRDETÉSEK. 334. sz. r tkv. 894. Árverési hirdetmény. A szegzárdi kir. törvényszék, mint tkvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Abaffy Gyula szegzárdi lakos kérelmére ennek és az ezennel csatlakozottnak kimodott bonyhádi segély-egylet mint szövetkezetnek, Vesztergombi György és neje Búzás Terézia ellen 280 frt és 100 frt tökék, úgy járulékaik iránt folyó végre;- hajtási ügyében a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő Szegzárd községi 833. sz. tjkvben Vesztergombi Györgyné, Búzás Terézia, úgy kiskorú Vesztergombi Julia, Teréz és János tulajdonául felvett 896. hr., 810. népsz. ház 400 frt és az öcsé- nyi 2880. sz. tjkvben ugyanazoknak tulajdonait képező 2686/b, hrsz. szántó 244 frt kikiáltási áron 1894. évi május hó 10a napján
