Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-04-08 / 15. szám
___________VIDÉKRŐL.___________ Picze hely, 1894. április 3. Tisztelt Szerkesztő Ur! Talán már unalmassá is válik ön előtt a márcz. 11-én előadott szinelőadásra vonatkozó czikkek közlése, de azért kérem még az én czikkemet is figyelembe venni és annak helyt adni b. lapjának hasábjain. A „Tolnamegyei Közlöny“ 14-ik számában közölt czikket nem hagyhatom válasz nélkül. Sajnos, de ki kell jelentenem, hogy tisztelt Singer L. Márk collega úrral nem vagyok egy és ugyanazon véleményen a szinelőadást illetőleg. Én ugyanis határozottan merem állítani, hogy az „Én Újságom“ gyermek szinháza nemcsak rontólag nem hat a gyermekre, sőt ellenkezőleg nemesíti szivét és lelkét, fejleszti a szép érzéket és ha az irő müvében valamely kedves, jó gyermeket mutat be, az kedvessé, jóvá teszi a gyermekeket is, inig a csintalan, rossz gyermekek feltüntetése, kik rendesen elnyerik megérdemlett büntetésüket, visszariasztják őket a helytelen magaviselettől ; meg általán véve, ha már tisztelt Schvarz ur nem is paedagógus, azt hiszem íróink, Murai Károly, Kozma Andor, Abonyi Árpád stb., kik oly nagyon ismerik a gyermekvilágot, kik leereszkednek a kicsinyekhez és azok felfogásához mérten gyönyörű történeteket regélnek, azok pedig értenek a paeda- gógiához? És mégis írnak színmüveket gyermekek számára! Meg azután, ha annyira ellene volt az előadásnak tisztelt collega ur, miért engedte leányait játszani és miért játszatott ő maga színdarabokat, mikor Várpalotán volt, sőt helyben is; azt csak nem hiszem, hogy meggyőződése daczára rontólag akart hatni a gyermekekre!! A mi pedig a tanítást illeti? Arra vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy a gyermekek, a kilátásba helyezett tornakészletnek előre is örülve (melyet meg is kaptak és szerény nézetem szerint ez is üdvös hatással van a kicsikékre, a mennyiben a szellemi elfoglaltság után a test edzésére is kell gondolnunk) kétszeres szorgalommal tanultak ... Hogy a szülők fizetnek-e, vagy sem, erre nézve nem akarok hosszabb fejtegetésekbe bocsátkozni, de a t. tanító azon megjegyzésére: „Miért nem javította meg e téren a szülőket“ és a végső pontra, mely egészen hozzám van intézve és igy hangzik: „E téren méltóztassék a kedélyeket megjavítani, felbuzditani“ kötelességemnek tartom e rövid választ adni: miért nem méltóztatott tisztelt collega urnák e javítást véghez vinni, holott ha jól tudom, már 12 év óta működik itt, mig ón csak 3-ik éve, hogy alkalmazva vagyok és ez idő alatt színmüvek betanításával is el voltam foglalva! Tisztelettel: Blumberger Gizella, tanítónő. 4 MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Kis könyvemhez. Eredj kis könyvem a világba! Ti szerelmes, bohó dalok! Hirdessétek, hogy boldogságom Elértem és czólnál vagyok. Miket ezután fogok Írni Azok más kötetbe valók Ott már a rythmus pontosabb lesz S a hangulat vigasztalóbb. Kritikusok jobbnak találják De nem lesz bennök már soha Az ifjúságnak üdesége, A szűziesség himpora. Bródy Albert. Vilma zongorázik. Listyai Hidassy Pál pompás vígjátéki apa. Még csak egy szikra sincs benne abból a communista elvekből, melyek a papucs kormány hatalma alól (noha csak egy csöndes kávéházi estére) szabadulni kívánjanak. És hogy teljesen készen legyünk vele, mondjuk el róla, hogy egy csöppet se feszélyezi helyzete. Olyan derülten sétáltatja meg feleségét, mint akkor, mikor Hymen berkei közé húzódott. A bálokat (a legtöbb lányos apákkal ellentétben) modern és kívánatos élvezetnek tekinti, sőt soha se ;0 tráavódott 'nompásabb élvezetre, mint a szüneteket (már t. i. amennyi az első tourtól a hazamenőig van) krajczáros pagáttal ütni el. Ott se az időt sajnálja, de az osztást. Olyankor mindig feláll. Egyet sétál a bálterem és az ajtóban vegyül el nézése a tánczolók forgatásába, látja, a hogy a kis szöszke Vilmácskát egyik kéz a másik után kapja. Lenge haja itt-ott bukik ki a tánczolók vála közül, a boldogan töltött órák fénye kisüt szép kis orczájára. Vilmácska jól mulat — beszél az apa. — Hm, hm Vilmácska mulatós, hm. Nem is csuda, hisz az én lányom. He, he! így ment ez az állapot annyiszor, mennyit a rend költségvetés keretébe a mama felvesz ős a papa megszavazott, valamint mennyit a tulkiadások rovatára egyes nélkülözhető beruházások megengedtek. És folynak szép rendre az állapotok továbbra is, ha valami meg nem akasztja: a papa bogara. Azok az ármányos betűk! Mennyi galyibát csináltak már eddig is, de soha annyit, mennyit a Hidassy családban. Éppen a bab levesnél ütött be a menykő. (A bableves szón nem szabad felakadni. Tudni keli, hogy a tulkiadások a takarékosságot is involtálják. Ez évben pedig szépen termett bab. Literje 4 krajezár.) Mindezeket azért beszélem oly részletesen, mert epochális eseményé lőnek a családi történetben. Az apa kimondotta a keserű szót. — Nem megyünk. Punktum. Elvi indokaim vannak. A mama kerekre nyitotta szemeit. Hisz itt nem csak pillanatnyi szeszély legyőzése a háború vége, hanem elvi indokok! — Egy c öppet se tájékoztatta magát. Nehogy tehát a sötét mindig nagyot mutató réme ijessze meg, puhatolni akart az elvi indokok között. Megadva rezgett hangja. Keze úgy kalimpált, mint tört libaszárny. — Szeretném ismerni elvi indokaidat. — Holmi pénzkérdéseket gondolhatunk ugy-e ? Azt hiszitek zsugorian bán. Azon fogtok könnyezni, milyen zsarnok apátok van? Szót se erről. Az elvi indokolás nem ezen fordul meg. Máson. És pedig azon, hogy éjjel nőm aludtam. Összegyűrtem magam alatt előre-vissza a párnákat. Forogtam ide-oda. A gondolatok czirkáltak agyamban, mint a katonai őrjáratok. Végre is világot kellett gyújtanom. A magam gondolata megkínzott annyira, hogy kedvem kerekedett a más gondolatára. Könyvet vettem a kezembe. Olvastam. Tudjátok-e mit. Beniczky Irma „A nők hivatása“ czimü könyvét. Okos könyv az. Arany minden szava. Aztán hogy ismer minket, feleség. Úgyszólván bennüuket photografiroz le. Azt a szerencsétlen nevelést mutatja be, mely léha élvezetekbe meríti a fiatal leányt s képtelenné teszi feladata elérésére. Lesz divatos salon-hölgy, de nem válik belőle anya. És akarnád-e Vilmácskát, mindennek, csak annak nem, a minek lenni kell: anyának ? Az apus egészen kitüzesedett az indokolás alatt. Vilmácska szemérmesen vonta le pilláit, arczán derengett a fejlődő öntudat pírja, mint a fiatal nap, midőn kibúvik a kéklő hegyek orma mögül. A ma- mácska megbüvölten pillantott szót a családi stylben és tájékozatlanul nézett majd a férjére. Szépen teltek a napok. Vilmácska is — a hogy a papa látta — hozzá törődött az uj rendhez. Olvasókönyv lett a szakácskönyv. Abból az apai censura nem kurtított semmit. Még egy élvezet maradt: a zongora. Ennek elefánt-billentyűit szabad volt addig csapkodnia, mig meg nem zsibbadtak azok a szép hosszúkás ujjacskák. Az öregnek ideája volt: egy családanya aki zongorázni tud. — Szépen haladnak az állapotok, — monolo- gizált az öreg. Vilmácska leszokott az állapotokról, azokról a bálokról. Olyatánasszony válik belőle mint a pinty. De távol is van tőle a méreg. Mennénk cSak a színházba, hol a házasságtörós drámái zajlanak le és reperáltatnak; mennénk csak a színházba, hol a táncz czimén mindenféle válogatott bolondságokkal tömetik tele egy üde fiatal lélek, mi máskép lenne minden! He! he! . . . — Milyen diplomata is vagyok ón szállt el a gondolat — milyen hódítás ez! micsoda győzelem! Milyen alkalmatos perezben, az erők mely ügyesség felhasználásával, hehe! Okosan beszél valaki, midőn mondja: „A hol dal zeng, bátran telepedj meg, gonosz emberek nem énekelnek.“ És a zongora is dal, összetett dal. Egész nap eltelik ezzel az ármány zongorával. Vilmácskának ez a mindene. És az is meg kell vallanom, hogy a tanárja is ember a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.) talpán. Csupa ügybuzgóság. Megjavítom a fizetését. Rászolgált. így az öreg. De másnap egészen más hitelt tartott. Szidta mint a bokrot. Pedig egyéb se történt, mint a kis Vilmácska ismét letótt az utón s megszökött a zon- goraprofessorral. Most a hogy — tudom éppen leczkót vesz e Traviatából. Verner László. 1894. április 8. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Nagyságos Elnök ur és Nagytekintetü társulati lg. Választmány! A társulati csatornaügy kezelését érintő az 1893- ik évben előállott tényezőkről és az ebből kifolyó intézkedésekről úgy az egész csatorna vonal jókarban tartásáról az alábbiakban lehet szerencsém tiszteletteljes jelentésemet beterjeszthetni. Az év kezdetén a szokatlan magas fokú hideg és hó, a téli földmunkát annyira hátráltatta, hogy alig számba vehető munkát lehetett csak végezni. Munkásaink nem állhatván ki a hideget, kénytele- nittettük velük házi munkát, t. i. szerszám nyél, karró és kosárfonás készítését eszközöltetni. Február hava enyhébbülni kezdett s evvel kezdetét vette a földmunka, nevezetesen a megroskadt gátrészek felemelése a leendő jógviz előtt, de ezen munkát is csak kevés ideig folytathattuk, mert e hó 12-ike körül kezdőitek az olvadások és oly hirtelen megárasztotta a csatorna vizét, hogy már 18-ik napján a hónapnak a jég elment 3 18 ctmr vízmagassággal. Ezen a mindig magasodó viz az alacsony partu és zsilip nélküli oldal vizvezető árkokon töltötte meg az árteret vízzel, erre a beállott tavaszi szelek az ártér szélességű víztükrön hajtott hullámok által a gátakat kívülről, a csatorna vize pedig belülről ostromolta meg, minek következtében a gátok a hóviz lezajlása alatt nevezetes károkat, illetve sérüléseket szenvedtek és pedig: taszári szakaszon szakítás lett == 87 hossza 654 méter elhabolás = 2062 méter, kurdi szakaszon szakítás lett = 26 hossza — 1956 méter elhabolás 3435 méter, nómedi-i szakaszon szakítás lett = 54 hossza 1580 méter elhabolás = 4159 méter. Összegek szak. = 167 hossza 4190 méter elhabolt = 9656 méter köbt. 11925Qmtr. 1 Q méterért a gátaknak számítván 7 kr., a jógviz okozta kár lesz 834 írt 75 kr. Volt a kaposcsatorna vonalán ez évben egy nyári záporviz okozta áradás junius hava 5-ón, a mely viz magasság elérte 235 ctmr magasságot, de ezen záporviz csak Dombóvárnál és szarvasdi puszta alatt tört ki, — a már az első jógviz után megkószitett gáton. Az ártérnek egyéb részein kintlevő viz, a zsilipnélküli oldalárkokon kijőve okozta a károkat. A fennebb kitüntetett jógviz okozta gátszaki- tások kijavítására társulati elnök ur ő Nagysága kegyeskedett a pénztárból 834 frtot kiutalványozni, a mely segélyösszeget a munka aránya szerint 3 felügyelőségben a következőkép osztottam'fel éspedig: a taszári szakasz kapott segélyt = 200 frtot, kiállított = 343y3 napsz., fizetett = 200 frt, maradt 0 0 kr, kurdi szakasz kapott segélyt = 330 frtot, kiállított 596 napsz., fizetett = 329 frt 80 kr, maradt 0 20 kr, nómedi-i szakasz kapott segélyt = 504 frtot, kiállított 557. nagsz., fizetett 303 frt 90 kr, maradt 0.10 kr. Összesen segély = 834 frt, napszámos = 1496 73, fizetett = 833 frt 70 kr, maradt 030 kr, Az itt kitüntetett évi munka eredményére vonatkozva, azon megjegyzést tenni, hogy ez ideig ezen két főirány volt tekintetbe véve: a) medret helyreállítani, b) töltést emelni. Most már azonban, hogy a töltések az egész vonalon közép vizszinig ki lettek építve, jövőben a két főirány a csatorna kezelésénél Nagyságos Elnök ur és N. tekintetű Igazgató Választmány helybenhagyásával ekópen módosulna, hogy a) a medernek eredeti helyére, illetve fekvésébe leendő visszaterelése képezné a főczólt, ezen czólt az iszapodások kiemelése, nagyobb csatorna görbületeknek átvágása és ezen átvágásoknak illetve áthordásoknak sarkantyúk építése állal történő biztosításával vélem elérhetni, b) A töltésekre vonatkozva pedig azoknak a helyviszonyokhoz mérten erősítése, magasítása, illetve fentartása képezné a főczólt. Miért is, ha ezen tiszteletteljes indítványomat a Nagytekintetü lg. Választmány el mőltóz- tatna fogadni, úgy jövőre a csatorna munka vezetése ez irányban teljesittetnók. Ismerve az előforduló és fordulható munka hátráltató akadályokat, a csatorna munkánál ebből kifolyólag bátorkodom a tekintetes Igazgató választmányt alázattal felkérni, miszerint a jövő, azaz az 1894- ik évre is a medertisztogatási munka gyorsítására 600 trt kiutalványozásával Eluök ur ő Nagyságát felhatalmazni kegyeskedjék. A csatornaügy kezelésénél az elmúlt évben is előállott, hogy a Kaposvizét levezető társaság árterében fekvő községek közül a pécsi" k. kataszteri hivatal által az árterek újból valósitattak, u. m. Taszár községben kijavított ártér = 389 Qöl volt 387 h. 1400 Qöl + 1. h. 1028 Dől. Pula községben kijavított ártér = 259 h. 440Qöl volt 259 h. 440 Dől = 0,000. Ártér szaporulat 1 h. 1028 Qöl. Az újból valósított ártéri jegyzőkönyvek ezen két községről társulati elnök ur egyenes rendeletére
