Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-10 / 50. szám
6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (50. sz.) 1893. deczember 10. mint mindig — Ágotái Ferencz (Czinczár Ka- jetán) tett ki magáért s szerzett kaczajt sokat, nyert éljent, tapsot érte többet. E. Kovács Ilka igen szépen játszta a czimszerepet, szintén sok tapsot aratott. Ő igen ügyes, rutinirt művésznő, szép kellemes, csengő hanggal, pompás, könnyed játékkal minden szerepben. Közönségünk kedvencze! Jók voltak még Hrubős Árpád (Zóna Titusz), Havasi (Trilla Viktor). Vasárnap, deczember 3-án „In gyen élők“. Jobban adták ugyan akkor, mikor a szerző, Vidor Pál is szerepelt benne, de most is sikerült volt az előadás. Balogh, Hevesi, H r u b o s, E r n y e i, Róthy Lina, Ágotái stb. ugyancsak kitettek magukért. Hétfőn, deczember 4-én Obnet György világhírű színműve, a „Vasgyáros“ került színre. Közönség nagy számmal, előadás kitűnő általában véve, különösen B. Szikora Anna remekelt Claire szerepében. A többi jeles erők is mind alig kifogásolhatólag töltötték be helyüket. Kedden, deczember 5-ón közkívánatra adatott gyér közönség előtt „Mongodin ur felesége“. Oly pompásan játszottak színészeink, mint első Ízben. (Lásd ennek a bírálatát!) Szerdán, decz. 6-án, itt először, a „Pezsgő“, vígjáték 3 felvonásban. Irta: Murai Károly. Sok fogyatkozással teljes, mégis eléggé mulattató darab s jól is volt megjátszva; a közönség nagyon jóizüt mulatott rajta. Kitünően játszott Ágotái és Balogh, nemkülönben Havasi és E. Kovács Ilka. Jeles, csengő hanggal, jó játékkal hódított Ernyei János, Bándi Rózsi, Bercsényi Gizella, Kunhegyiné Margit. Csütörtökön, deczember 7-én „A Vasember“ Csiky G. remek műve adatott elő bérlet 7. számban szép közönség előtt, teljes sikerrel. Közönségünk e klasszikus szépségű darabot régen jól ismeri s mindig szereti. Tapsolt neki most is eleget. Különösen B. Szikora Anna, Balogh, Palotai érdemelték ki a közönség osztatlan tetszését és sürü tapsait. Mellettük Hrubos, Ágotái, Ernyei szintén szokott elismerésben részesültek. Pénteken, deczember 8-án, a „Szultán“, itt először. Irta ős zenéjét szerzetté Verő György. Igen kedves zenójü szép operette 3 felvonásban. Lehetne rövidebb is, mert meséje majdnem éppen semmi sincs. Hanem a díszletek, az öltözők, a maszkirozás ős az egyöntetű játék, jó zenekiséret úgy megtették hatásukat, hogy a darab folytonos derültség és taps mellett végződött s hisszük, még újra szinre- kerül e saisonban. Különösen szépen játszottak ős énekeltek: E. K o v á c s Ijl k a (Roxelane), Róthy Lina (Szultán), Ágotái F. (rettenetes basa), Havasi (főenuch), Hrubos, Bándi Rózsi. Úgy halljuk, B. Á. ur legközelebb színre hozza a mi kedves Rátkaynk „Csillaghullás“-át. Nagy örömmel várjuk! Palást. KERESKEDELEM és PÉNZÜGY. Értesítés! A „Szegzárdi népbank mint önsegélyzési szövetkezet“ minden óv január elsején alakit uj óvtár- sulatot. Minden évtársulat 6 évig tart. Szövetkezetünk tagja minden betét után heten- kint 20 krt fizetnek a szövetkezet pénztárába és minden szövetkezeti tagnak igénye vau betéteinek megfelelő kölcsönre, melyet a heti betéttel és az erre eső nyereséggel törleszthet. Szövetkezetünk czélja egyrészt a takarékossági hajlam|ébresztése, másrészt előnyös kölcsönök nyújtása. A szövetkezetünktől felvett kölcsönökről szóló kötelezvények és a kölcsönök visszafizetéséről szóló nyugták az 1869. XVI. t.-cz. 5. §-a alapján bélyeg- mentesek és e részben is előnyt nyújtanak. Ily módon szegényebb sorsú polgártársainknak (iparos-segédek, cselédek, szolgák és napszámosoknak) szövetkezetünk alkalmat nyújt arra, hogy egy- egy 20 kros heti betét rendes befizetése által, ilyen alig figyelemre méltatott csekély összegekkel kis tőkét gyüjthessenek a maguk és családjuk jólétének megalapítására. Szövetkezetünk 20 évet meghaladott múltja és azon áldásos eredmény, melyet ezen idő alatt Tolnavármegye területén mint szövetkezetünk működési terén elértünk, kötelességünkké teszi, hogy polgártársainkat felhívjuk az 18'94. éutársulat (Vili. osztályJ megalakításában részvételre. Mindazokat, kik. szövetkezetünk közhasznú czól- ját a maguk és polgártársaik jóvoltára előmozdítani és szövetkezetünk tagjainak sorába lépni szándékoznak, felhívjuk, hogy Szegzárdon a szövetkezet hivatalos helyiségében, vagy a megye területén lévő fiókoknál nevüket az ott lévő aláírási ivekbe sajátkezűig bejegyezzék. Minden betét után 20 kr alakulási költség fizetendő az aláírás bevezetésekor. Szegzárdon, 1893. október hó 1. A „Szegzárdi népbank mint önsegélyzési szövetkezet“ választmánya képviseletében: Goldberger J. Mór, elnök. IRODALOM. Előfizetési felhívás. „Hangulatok“ czimmel ez év folytán egy füzet verset szándékozom kiadni. Lírai versekre nézve nem tartom ugyan valami kedvezőnek az időt; de ha tovább várok, tudom akkor sem lesz kedvezőbb. Alkalmas kiadó hiján magam leszek a kiadó is. Eszembe jut ugyan a Hunfalvi Pál esete, a kinek midőn „Magyar Nyelvészeidét az ötvenes években egy svéd tudós azzal bámulta meg, hogy ő náluk ilyen vállalat alig volna lehetséges; Hunfalvi kedélyes őszinteséggel igy válaszolt: „Dehogy nem, csak tegyenek úgy mint ón: megírom én magam, kiadom ón magam és elolvasom — én magam“ Szeretném, ha — már csak a munka felosztás elvénél fogva is, e harmadik dolgot az olvasó közönség vállalná magára. Ez egyetlen czélja ez előfizetési felhívásnak. Kötetem ez év deczember folyamán jelenik meg, 9—10 Ívnyi terjedelemben. Előfizetési ára 3 korona, diszkötésben 5 korona. A megi'endelést kérem nevemre Szász-Régenbe küldeni legkésőbb deczember 15-ig. Gyűjtőknek tiz előfizető után a szokásos tiszteletpőldányt készséggel — sőt köszönettel megküldöm. Szabolcska Mihály. Megrendelési felhívás. „Az Én Világom“ czimü kötetem megjelenése óta eltelt 5 óv, ez idő alatt uj verseket írtam s most, miután cyclusait „Isten“, „Élet“, „Szerelem“, „Dicsőség“ örökké való eszmék megnevezésével láttam el, „Örökkévalóság“ czimmel egy 10—14 ives kötet terjedelmében sajtó alá adtam Akik fiatal erőm kibontakozását rokonszenves figyelemmel kisérték, szíveskedjenek újabb kötetem megrendelésével a tovább haladásra buzdítani, segíteni. A kötet a „Pesti könynyomda rőszv. társaság“ sajtója alól, díszes kiállításban karácsonyra jelenik meg. Ára fűzve 1 frt 20 kr., kötve 2 frt. Fizetéseket nevemre Budapest, V. kér., Nádor-utcza 15. sz. III. em. 30. czimzendők. Tisztelettel Kántor Imre. A „Nemzeti Iskola“, Benedek Elek már jelzett tanügyi heti lapja megjelent. A mutatványszám rendkívül gazdag csikkekben és mindenféle közleményekben. A beköszöntőben a szerkesztő minden irányban független, szókimondó, a tanárok és tanítók érdekeit támogató újságot igór. A következő czikkben Jancsó Benedek dr. konstatálja, hogy nálunk hiányzik az egészséges tanügyi közvélemény, ennek a megteremtését várja egy oly független laptól, a minőnek a „Nemzeti Iskola“ Benedek Elek szerkesztésében ígérkezik. Földes Géza a népoktatási törvény 25 éves fordulója alkalmából nagyobb czikkben fejti ki, hogy minő alkotások szükségesek még a 25 év előtt lefekteti alap teljes kiépítéséhez s egyben felhívja a nagy közönséget is deczember 5-iki évforduló megünneplésére. Benedek Elek a kultusminiszternek a képviselőházban legutóbb tett kijelentéseivel foglalkozik s reméli, hogy a miniszter marad, hogy ígéreteit beválthassa. A tárcza rovatban Palágyi Lajostól van egy szép költemény s Gaál Mózestől egy megkapó, kedves tárcza az iskolai életből. A rovatok is igen gazdagok és élénkek. A „Mi újság“ rovatban nemcsak tanügyi, de közérdekű újdonságokat is találunk. Aztán ismertetve vannak jóformán az összes tanügyi folyóiratok s a könyvpiacz rovatban az iskolai és ifjúsági stb. könyvekről vannak alapos ismertetések. A „Nemzeti Iskola“ január első hetében indul meg rendesen. Előfizetési ára egész évre 4 frt. Melegen ajánljuk a tanárok és tanítók figyelmébe a valóban hézagpótló újságot. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Tisztelt Szerkesztő Ur! Becses lapjának 47-ik számában, „Tüntetés az óvoda ellen“ czim alatt egy községünkre vonatkozó és irányzatában bennünket, mint község elöljáróit, félszegen feltüntető tudósítás jelent meg, — melyet jog és igazság érzetünk sérelme nélkül nem hagyhatunk. , Mözs községe minden törvényt, melyet hazánk alkotmányos törvényhozása alkot. — igaz honpolgári kötelesség érzettel fogad ős tisztel. Reánk törvénysértést, vagy az elleni tiszteletlenséget joggal ős elfogulatlanul senki nem háríthat. Biztos önérzettel hivatkozhatunk törvényes felsőbbsógeinkre e tekintetben. A sérelmes tudósitás tehát vagy elfogultság, vagy a helyzet nem ismeréséből származhatott csupán. Mert Mözs község] csak éppen azt tette, — a kisdedóvási törvény tárgyában, — a mit maga a törvény megenged, midőn a lótesittendő óvodák kérdésében a felebbezősnek útját el nem zárja, — ős amit Tolnavárraegye számos községei, melyek a ló- tesittetni elrendelt óvó-intézetek számát és minőségét, különleges viszonyaikra nézve terhesnek vagy czőliránytalannak tartottak — szintén megtettek. Mözs községének Elöljárósága ugyanis, — Tolnavármegye tek. közigazgatási bizottságának 704/93. sz. a. kelt határozatát, — melyben egy óvoda és egy állandó gyermekmenház létesítése rendeltetett el: — egyszerűen megfelebbezte. — Mert a község viszonyaihoz képest, — mely szerint nem csak helyben járul tetemes és készséges áldozattal az iskolák fentartásához, de többszörös panaszai daczára a szegzárdi róm. kath. hitközséghez is súlyos adóval járulni kénytelen, — egy óvodának és egy állandó gyermekmenháznak létesítését tulterhesnek és viszonylag feleslegesnek tartotta. Felebbezése indokául az adóterhen kívül azon körülményt hozta fel, hogy Mözs községében a törvény értelme szerint oly állandó gondozást nélkülöző gyermekszám nem létezik, mely két kisdedóvói intézmény létesítését sztikségelné. Büszke önérzettel igazolta ugyan felebbezésó- ben azt is, hogy Mözs községében a „magyar szó“ és „magyar érzés“ úgy a községi életben, mint az iskolákban, sőt a családi élet bensejóben is annyira otthon van, hogy a kisdedóvói törvény egyik létesítménye, az állandó vagy nyári gyermekmenház is elégséges a törvény czólzatának elérésére és a különben is túlterhelt és a fillokszera pusztításai által mélyen sújtott községben egy költséges óvoda felállítása ez idő szerint teljesen felesleges. Ennyit tett Mözs községének Elöljárósága és semmit egyebet. Hogy e kérdésben „több száz forintokat költöttek“ volna, nem egyéb rosszhiszemű czólzatosság- nál, úgy a kultur törekvések illetéktelen és avatatlan alkalmazásánál, melylyel a tudósitó — egy tisztes község rovására — magát, mint elsőrendű kultur harczost akarta kitüntetui. Mözs községe nem költekezett egyebet, mint néhány, még ki sem fizetett forintot a felebbezésért; ügyvédet sem az „üdvös intézmény ellen“ fogadott, — mert hisz egy állandó vagy nyári menház létesítésére késznek is nyilatkozott. Elöljárósága egyedül csak törvényes kötelességéi vélte teljesíteni, midőn a község súlyos megter- heltetését hangsúlyozta és csak törvónyadta jogával élt, midőn érdekei megóvására a törvény által megengedett felfolyamodás útjára lépett. Ily körülmények között, hogy megilleti-e Mözs községét a nyilvánosság előtti vád és ítélet, melyet a tudósitó oly alaptalanul kimondott, — és. hogy a törvény humánus czélzatát az segiti-e elő hasznos- sabban, aki valótlan állításokat bocáát világgá egy tisztes község ellen; vagy az a testület-e, mely törvényes kötelességét teljesítve, — nem csak községe érdekét védi, de tisztelve a törvényt, annak életbeléptetéséhez, erejéhez képest készséggel hozzá is járul, — azt megítélni a t. közönségre bízzuk; de a „tudósitó“ valótlan és rosszindulatú és mégis a kulturális lelkesedés mezébe burkolt támadásait, — az igazság érdekében visszautasítani községünk iránti kötelességünknek tartottuk. Mély tisztelettel kérjük azért a t. szerkesztő urat, hogy ezen jogos védekezésünknek becses lapjában helyt adni méltóztassók. Kiváló tisztelettel: Mözsön, 1893. deczember 7. Pápay István, jegyző, Víg István, bíró, Fauszt András, esküdt, Wiltinger Ádám, bíró, Kurtnaker M., éskudt, Vígh Ádám, esküdt, Varga István, esküdj Michl Márton, esküdt, Sturm János, esküdt, Klánszky Vilmos, pénzt. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: 60DA VILMOS.
