Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-16 / 29. szám

busás felülfizetósekkel ?!... No de ne töprengjünk most ezen; elégedjünk meg azzal, a mi bejött, ez is nem várt fényes eredmény!

„Ha ki nem vágyik nagyokra,

A kicsiny is tellik sokra!" mondja egy régi szép vers. A boldogság a megelégedés ölén született drága gyermek! Mondják a philosoph. bábák.

Nagyobb az annál, hogy ón meg merem reszkírozni a szerény indítványt, hogy ha ez a már-már nálunk — igen helyesen — rendes évi szokássá váló mulatság a „népmulatság“ czimét viseli, legyenek szívesek a dolog élén állók jövőre úgy intézni a sort, hogy ezen az igazi nép, a földmives osztály is minél nagyobb számmal megjelenhessen! Vagyis: szíveskedjenek ilyesmit nem egészen az aratás legszorgosabb idején rendezni. Mert a régi római közmondás szerint — „panem et circenses" — nagyon bajos beszedni a nép ezüst koronáit akkor, mikor ő az aranykalászok tengerének hullámzó drága vizein evez sarlójával a mindennapi kenyérért!.... Hát hiszen lehetne ezt vagy előbb, vagy utóbb is valamivel megejteni, nem olyan az, mint a vásár, mit napján kell keresni, a vámerdő nagy tánezterme pedig mindig kiadó május elejétől fogva akár Sz. Mihály napig!....

*

De szóljunk még valamit röviden — hogy unalmas czikkünkön el ne aludjék jogosan a buzgó olvasó ebben a nagy melegben — a népmulatság egyes kimagaslóbb részleteiről is.

A sorrendben Tóth Kálmán utoljára tette egyik sikerült versében a szamarat, (kritikus) de én itt első helyre teszem. A versenyző 3 szamár között pedig — akárhogy ítélt a jury — a szürkének ítélem oda az első dijat, mint a ki legszebben futott (akárcsak Königgrátznól lett volna osztrák katona-ló!) azután meg a lustasági versenynél, mint egy néző megjegyezte szellemes humorral, legbátrabb elszántságot mutatott a többi közé (értsd: nézők) való befutásra, hogy utolsó lehessen. Denique a szürke szamáré a dicsőség oroszlánrésze, igy ítélt a megvesztegethetetlen kö/.vólemóny, mely egyenes bizonyság arra, hogy bár a fiatal ember is tud olykor sok szamárságot elkövetni, de az úgynevezett „vén bolond", a szürke fejű humoros ember, klasszikusabb bolondságokra, szaftosabb anekdotákra stb. — képes, mint a fiatal ember, habár még olyan bohó is. A „szerelem nyugdíjasai“ — mint legutóbb egy francziá képviselő mondá a parlamentjükben — jobban értik már a futást a humor terén, mint a kezdő fiatalok, ezt bizonyitá be a vámerdei Zalán — akarom mondani szamár-futása is!...

Érdekes volt az is, hogy egy úri ember — állítólag — azt mondotta volna tréfásan egyik barátjának, mikor az rohant, hogy a futtatást megnézze: „ne fuss, minek az a fáradság e nagy melegben?!... vedd elő zsebtükröde(, nézz bele s maradj veszteg!" S később valamivel ez az ur a tombola játékon egy zsebtükröt nyert. (Nem volt ez kicsinált dolog? . ..)

Ha a rendező bizottság rögtönözve egy újabb kiadású „Szabini hölgyek elrablása"-féle versenyt koczkáztat meg s futtatást rendez ott a tisztás gyepen a férfiak között a legszebb három hölgyért: aligha nem érdekesebb képe lesz ez emberfuttatásnak, mint volt a szamárnak; mert meg kell vallanunk egész őszinteséggel, hogy hasonló mulatságokban ritkán láttunk egy csoportban annyi sok üde és szép női arezot, mint a népmulatságon!.... No de itt már nem a szürkéé lett volna a diadal, a jutalom! A szintén szép számmal megjelent arany ifjúság fürge lába ily jutalomért —. tudom — elkerülte volna még a kőniggrátzi katonalovat, meg a leghíresebb kengyelfutót is. A gyönyörű erdei nym- phák külső hőség és belső szenvedély pirított rózsa- arcza sok ifjú szivet elbájolt s egynómelyik gavallér ugyancsak felrakta az ünneplő szemüveget, hogy kéjsóvár pillantásainak szerelmes sugárai annál közelebb tükrözzék lelke elé a szép arezok pajkosan-csintalan vonásait. A rekkenő hőség valóban elviselhetetlen, a szúnyog csípés kiállhatatlan lett volna már estefelé, ha a szerelmi sóhajtások, no meg a tűzoltók trombitáiba belefujt nagy szuflák egy kis alkonyati szellőt nem csinálnak, a szunyogcslpést pedig el nem felejteti ez ábrándos szemek mérgesebb csípése ott benn a szívben, no meg — a szürkéknél — a finomul habzó sör, pezsgő bor ott benn a pohárban!...

Engem, megvallom, egyik sem igen érdekelt; csak hideg szemlélője voltam igen rövid időre az ott lezajló eseményeknek, mert nagyon kifárasztott az I

_4_________________________________________

ig e, meg a művószestóly járulékai: a Leopold Lajos- fóle utómulatságok. Hát — mint a féle szürke — napszálláskor szépen hazaballagtam harmadmagammal s az akadályversenyen első dijat nyervóm, mert legmesszebb lakván, legutolszor értem a czólhoz. Jobb is volt igy, mert ha még ott maradok, bizonyosan a Geiger Gyula hoz haza s engem ér a Nyitray sorsa, ló alá kerülök, sőt tán ennek folytán lóra is, a Sz. Mihály lovára, mert én még életemben minden fel- düléskor legjobban megütöttem magamat a kocsin ültek között!... Szegény Nyitray L. barátomat nagyon sajnálom, de most már hála isten felépül s pár nap alatt kutyabaja, mint a szentesi halottnak. Gei- gert nem féltettem, mikor a baleset hírét vevém,

már előre mondtam: „csalánba

..........“ Bukott ő

már n

agyobbat, mégis él ős uralkodik. Hát egy kis

árokba dőlés-----------mi ez?--------------Voltak

so

kan, kik e baleseten okulva, elég bölcsen megvárták a hajnalt, mikor egészen kivilágosodik s vig zene mellett gyorsan átkvaterkázták a rövid nyári éjszakát, hogy Geiger ős Nyitray sorsára ne jussanak s kora reggel borult fővel, homályos szemmel ráfogták a kanális felől kelő Napra, hogy Franea ur tűzijáték mutatványa az is. Hja! ekkor már blaumontag volt, nem csoda, hogy láttani csalódásba estek árokba esés helyett. Sattöbbi — sattöbbi! Több részletet nem mondok, pedig tudnék, de az már a Magyar Figaróba való!... Palást.

KŰLÖ N F E L E K.

— Igazságügyi kinevezés. Ő felsége a király az igazságügy miniszter ólőterjesztósére Kardos Kálmán dr.' budapesti ügyészségi alügyószt, ki Szegzárdon széles körben közbecsülőst vívott ki magának, a zombori ügyészséghez ügyőszszó nevezte ki. Gratulálunk a kinevezéshez.

— Pályázat telekkönyvi állásra. A gyönki kir. járásbíróságnál elhalálozás folytán III-ad osztályú telekkönyvvezetői állás jött üresedésbe, melynek betöltésére a pályázat két heti határidővel kiíratott.

— Alapítvány. Pályi János, kis-györbönyi esperes-plébános és orsz. gyűlési képviselő 3000 frt alapítványt tett a tanítók gyermekeinek segélyezésére.

— Az egyházmegye köréből. A megyés püspök az ujmisés papokat a következő helyekre rendelte káplánokul; Fetter Gyulát Szebénybe, Gyimó- thy Jánost Kurdra, Diósi Józ.sefet Zombára, Németh Pált Bogdására, Szoramer Gyulát Somberekre, Vargha Kálmánt Lakocsára ős Vörös Kristófot Tót-Keszibe.

— Áthelyezés. Megyés püspökünk Röszler Ferencz kurdi káplánt hason minőségben Mozs- góra helyezte át.

— Segély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a paksi izr. hitközségnek iskolai czélokra a rendelkezése alatt levő országos izrael. alapból 100 frtot utalványozott.-- Kerületi börtön. Mint már megírtuk, tervbe van véve Szegzárdon egy gyűjtő börtön építése. Ez ügyben Szegzárdon járt Szerényi Kálmán he-, lyettes főügyész ős tárgyalásokat folytatott a szükséges telkek megszerzése végett. Az építőst valószínűleg még az őszszel megkezdik.

— Esküvő. Darnay Károly huszárkapitány örök hűséget esküdött Pakson özv. Döry Györgynő leányának, Olga urhölgynek.

— Népünnepély. A szegzárdi önkéntes tüzoltó- egyesület által évenként rendezni szokott népünnepély folyó hó 9-én tartatott meg a várni erdőben. Az ünnepély az idén is reményen felül sikerült s szép összeget hozott a tűzöl tó-egyesület nemes czél- jaira. Délután 2 órakor vonultak ki zászló alatt díszben a tűzoltók zenekaruk kísérete mellett a mulatság színhelyére. A kivonulás szép látványt nyújtott s amerre haladtak derék tűzoltóink, mindenütt csak úgy tódultak eléjök a kiváncsiak nagy gyermekserege. A tűzoltók elvonulása nyomán valóságos népvándorlás indult meg fiakkereken .és csak úgy özönlött a tengernyi nép a verőfényes szép időben egész a nap szálltáig a várni erdőbe, hol a természet lágy ölén, az ozondus levegőben rendkívüli élénkség, sürgés-forgás és derült jókedv uralkodott. Az előre megállapított programm szerint csakhamar kezdetét vette az erdő melletti réten a szamárverseny, melyben három juhász vett részt szamarával. A különös verseny nagy érdeklődés és sok találó megjegyzés között ment végbe. A kitűzött czélhoz elsőnek érkezett juhász 5, a második érkező 3, a harmadik 1 korona versenydijban részesült. Kaczagtató volt a virsliTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (29, sz.)

verseny, a mint a versenyző fiuk tantalusi kínokat szenvedve, kapkodták a fejük fölé aggatott virsliket. A nagy tombolajátókban is sokan vettek részt, melynek jövedelme meghaladja a 40 frtot. A tűzijátékot Fránek János tűzoltó alparancsnok oly ügyesen rendezte, hogy becsületére vált volna bármely valóságos pirotechnikusnak is. A jól őlkőszitett tánezté- ren pedig a hajnali órákig folyt a táncz Garay Ferkó kitűnő zenekai a mellett. — Az ünnepély bevétele 325 frt 20 kr., kiadása 108 frt 82 kr., tiszta jövödelme 216 frt 38 kr. Felülfizettek: László Lajos 30 kr., Szekeres Lencsi 50 kr., Ferencz Gyula 10 kr., Ferdinand József 50 kr., N. N. 10 kr., id. Zsigmond Ferencz 20 kr., Kiss Pál 20 kr., Rittinger Antal 20 kr., Ludvig József 10 kr., Sverteczky István 50 kr., Haidekker Béla 40 kr., Hilbert István 1 frt, Udvardi Sándor 50 kr. Összesen 4 frt 60 kr.

— Juniális. Mittwég Henrik báttaszőki uradalmi főtiszt a kövesdi erdőben folyó hó 6-án sikerült juniálist rendezett. A családi körben megtartott erdei mulatságon Báttaszők, Báta, Szegzárd ős Decs községekből több meghívott vendég vett részt, kiknek tiszteletére a mindenki által nagyra- becsült főtiszt lukulusi lakomát adott. A kedélyes mulatság a hajnali órákig tartotta együtt a vendégeket.

— Jegyzői állások. A m. kir. igazságügyi miniszter a szegzárdi kir. törvényszéknél két uj aljegyzői állást rendszeresitett, melyekre már a pályázat is ki van hirdetve.

— Fizetésemelés. A szegzárdi polgári iskolai tanároknak az uj törvény által biztosított fizetési többletük április hótól kezdődőleg a szegzárdi kir. adóhivatalnál folyóvá tétetett.

— A julius 6-iki művészestélynek jövödelme: belépti jegyek után 839 frt. Felülfizettek: gróf Széchényi Sándor 25, gróf Apponyi Sándor 40, gróf Apponyi Sándornő 20, gróf Apponyi Rudolfné 20, gróf Eszterházy Ernőné 10, gróf Széchényi Bertalan 10, báró Dräsche Richárd 25, báró Puchnernő 10, báró Augusz Antalnő 10, Bartal Béla 10, Csapó Vilmos 10, Örffy Lajos 12.20, N. Endre 1, báró Jeszenszky József , Perczel Lajosné 10, Seiner Lipót,

0.50, Adler N. János 0.50 frtot. — Jegyeiket megváltották : Stankovánszky Mária 20, Bezerédy Andor 10, Döry Andor 10, Kämmerer Ernő 10$ Bezerédj Pál 20, Dőry Jenő 20, Döry József 10, Döry Vilmos 10, N. N. 10, Zichy Miklós kamarás 5, Stankovánszky János 10, Theodorovics Lajosnő 5, Kramolin József 3, Eibach Ödön 3, Krammer N. János 2, Simontsits Elemér 5, Nagy István 2, Udvardy Sándor 2, Orosz Endre 1.50, Boda Vilmos 2 írttal. Összes bevétel 1218 frt 70 kr.

— Halálozás. Decleva József nyugalmazott községi jegyző s volt községi írnok folyó hó 11-én hosszas szenvedés után ólóte 56-ik évében Szegzárdon elhunyt. A boldogult temetése f. hó 12-őn ment végbe általános részvét mellett. Béke hamvaira!

— Uj kaszinói tagok. A szegzárdi kaszinó rendes tagjai közé folytatólag felvéttettek: Kelemen Imre kir. törv. joggyakornok, Leopold Samu, gazdász, Schneider Gábor kir. albiró, Molnár Imre m. kir. pénzügyigazgatósági irodaigazgató, vidéki tagul pedig felvétetett Benedicty Imre mérnök.

— Baleset. Múlt vasárnap a várni erdő mellett sajnálatos baleset történt, mely könnyen végzetessé válhatott volna. Ugyanis Geiger Gyula szegzárdi ügyvéd s a „Szekszárd-Vidéke" czimü lap szerkesztője és Nyitray Lajos polg. iskolai rajztanár forogtak életveszélyben. Úgy éjjeli 10 óra lehetett, midőn Geiger Gyula saját fogatán oly szencsétlenül hajtott ki az erdőből, hogy az erdő melletti mély gödörbe zuhantak. T. Nyitray Lajos a lovak alá került s erős zuzódásokat szenvedett, mig Geiger ős a kocsis sértetlenek maradtak. Dr. Komá- romy Gyula községi orvos vizsgálta meg a beteget s konstatálta, hogy nemesebb részei nem sérültek meg. Mint örömmel halljuk, a megsebesült már teljesen jobban van, s néhány nap múlva az ágyat is elhagyhatja.

— Dunába ugrott. Sokat betegeskedett A1- bert Józsefnő paksi lakos, e hó 10-őn gyötrő baja annyira elkeserítette, hogy önként akart megválni az élettől és emiatt a Dunába ugrott. A szerencsétlen asszonyt ugyan még élve fogták ki, de csakhamar meghalt.

— Öngyilkos. Schreck József bonyhádi molnár a napokban saját malmában ismeretlen okból agyonlőtte magát. A szerencsétlen molnár iránt általános a részvét; mert becsületesnek ismerték.

__________________1893. Julius 16.