Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-26 / 9. szám

6

1893. február 26.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (9. sz.)

Munkácsi Teréz volt a darab hősnője és kifogás— Öngyilkos közgyám. Waldfogl Antal, várdombi közgyám, múlt szerdán délelőtti 9 órakor a háza végében levő pinczeszeren felakasztotta magát. Végzetes tettét valószínűleg beszámíthatatlan állapotban követte el, mert hozzátartozói már hetek óta aggódva észlelték gyanús magaviseletét. Érzékeny kedélyének nyugalma — úgy mondjak — a hivatalával járó ügyes-bajos dolognak és gondoknak esett áldozatul. A közsógbeliek igaz részvéte kisérte örök nyugvóhelyére az 57 éves férfiút, kit az egész falu talpig becsületesnek és csendes, békeszerető természetűnek ismert.

— Óvoda-bál Dunaföldváron. Folyó hó 15-én volt Dunaföldváron az óvodabál, babák örömére és boldogságára. Délutáni négy órától este 10 óráig járták a kedves apróságok a csárdást vegyest a czep- perli polkával. Akkor a kérlelhetlen felnőtt ifjúság

— ezek a tánczért lihegő kegyetlen bácsik és nénik

— kiszorították a még jókedvű kicsinyeket a teremből és elkezdték fáradhatlan kora reggelig tartó tánczukat. A szép hölgyekkel telt tánczteremben lehetetlen volt hölgynévsort összeállítani.

— A dunafőldvári tüzoitó-egylet legénysége f. hó 12 én — vasárnap — tartotta évi rendes táncz- mulatságát gyér látogatottság mellett. Intelligens közönségünk, mely bármilyen alkalmakkor nem késik teljes számban kirukkolni és áldozatokat sem sajnál a tár ezért, mutatásért, nagyon helytelenül cselekedett, hogy visszavonult a farsang ezen leghumánusabb czélu estélyétől. Szinte hallom, a mint némelyek a „vegyes társaság“-ot emlegetve, mentik magukat. Igazuk van! Jöjjenek fel nézni, vagy ha ezt nem akarják, járuljanak legalább valamelyest hozzá az anyagi sikerhez, mert a tűzoltó legénység, mely a vész alkalmával nem néz vegyes vagy nem vegyes társaságra, nagyon megérdemli azt. Az estély jövedelme különben elég volt a költségek fedezésére.

— Tűz. Folyó hó 16-án Lengyelhez egy negyed órányira fekvő sgrófApponyi Sándor tulajdonát képező juh-istállót ismeretlen tettesek meg- gyujtották. Csak a gyorsan ott termett lengyeli tűzoltóknak köszönhető, hogy az istálló le nem égett.

— Uj hid a Dráván. A Dunántúl forgalmának élénkítésére s a közlekedése gyorsítására nagy befolyással lesz a Dráván tervezett uj hid kiépítése, ínéflynek megbeszélése ügyében az érdekelt felek e hő' í6-án tartottak tanácskozást és egyhangúlag elhatározták, hogy a drávai hidat megépítik.

— Megunta az életét. Az öngyilkosok száma rohamosan szaporodik nemcsak a lázas fő- és székvárosban, hanem a vidéken is. — Hajdúk Örzsé- b ejt bölcskei születésű cseléd szerelmi csalódás következtében megunta fiatal életét s Pakson f. hó 15-én gazdája házában felakasztotta magát.

— Veszett kutya. Hidasd községben a napokban egy veszett kutya hót embert harapott meg. A megharapottak egyike — egy gyermek — azonnal meghalt, a többieket Budápéstre vitték gyógykezelés végett.

— Lopások. Kercsák Ferencz tótkeszii lakostól folyó hó 19-én 6 mm. árpát, 2 mm. búzát loptak el s-a" károsult rögtön jelentést tett erről az ozorai cseüdőrségnek, mely a tetteseket csakhamar Vlasitz Jénos és Beleczki Márton személyében ki is derítette. A gonosz tolvajok, kik a kihallgatáskor mindent bevallottak — a tamásii kir. járásbíróságnak adattak át. — Macsik Lajos paksi lakos kárára f. hó 19-én ismeretlen tettesek zárt helyiségből edényneműt loptak; a nyomozás folyamatban van.

— Tűz. Laky Sándor gerjeni gazda háza e hó 17-én a hajnali órákban belülről kigyult és teljesen le is égett. A féktelen elem nemcsak az épületet, hanem a padláson összehalmozott 65 mm. kukoriczát is elhamvasztotta. Az épület biztosítva volt.

SZÍNÉSZET.

Szombaton február 18-án szinrekerült »M a d a- rász« 3 felvonásu vig operette fülbemászó zenéjével. A darab minden egyes szerepe a legjobb kezekbe volt letéve. Mátray Margit, ki a szegzárdi közönség rokonszenvét már régebbről bírja, Postás Milka szerepében lépett fel. Játéka csupa kedvesség volt, dalait, csengő hangjával gyönyörűen énekelte. Méltó partnere volt Hrubos Árpád (Madarász), kinek eleven játéka teljesen kielégítő, hangja pedig, mely érczes, tömött és mégis olvadékony, megtalálta útját a közönség szivéhez. Úgy neki, mint Mátray Margitnak hangján meglátszik a zenei képzettség. Balog Árpádnak gratulálunk e két kiváló erőhöz. Ágotái (Csörsz báró) ma először mutatta be magát szerepkörében. Sem affektáltság, sem túlzás nincsen előadásában s mégis hat és mulattat. A darabban előforduló vizsgálatot tartó két professzort Tukoray és Havy a könnyekig nevettetően adták. Előbbinek maszkját különösen ki kell emelnem. Borsitzky Emilia a finnyás és férjhez menni szerető öreg udvarhölgyet jól játszotta. Munkácsi Teréz (Mária, választó fejedelemné) a csokor-duettben és a mint férjével való első találkozására emlékszik, nagyon szépen énekelt. Balog Árpád (Szaniszló gróf) tökéletesen könnyelmű testőrtiszt volt. A kar jó és ez Váradi Aladár karmester érdeme. Megjegyzem, hogy az első felvonás fináléjában egyik kardalosnő

hamisan énekelt. '

Vasárnap »A kis madaram« czimü népszínmű 3 felvonáson keresztül élvezetes estét nyújtott.

talanul játszott. Hrubosnak (Jani) az egyik dalt: Egy csillag ragyog már az égen, ismételnie kellett. A főbb szerepeket Borsitzky Ilona (özv. Detési Andrásné), Havy Lajos (Barkóczy), Mihályfi Julis (Stanczi), Balog Árpád (Heczegány Gyuszi), Ä g o t ai

(Heczegány Kristóf) és Tukorai (Kiffli Aladár) játszottak. A két utóbbi sok derültséget okozott mókáival.

»A Sabbinnők elrablása« rendkivül mulattató vígjáték e hó 20-án bérlet első számban került színre. A szereplők közül kiváltak Tukorai (Rettegi) és Berkes Etel (Róza, szobaleány). Havy Lajos (Bányai, tanár) ma a szokottnál jobban játszott. Borsitzky E., Váradiné, Hrubos, Mihályfi L, Iványi nagyban hozzájárultak, hogy az előadás összevágó legyen.

Kedden este az előre hirdetett »Pepita« helyett, Mátray Margit betegsége miatt D’ Emerynek »Nebánts- virág« operettjét gyér közönség hallgatta meg. Denise de Flavignit Váradiné elevenséggel és könnyedséggel játszotta és énekelte végig. Váradiné derekasan megállja a primadonna helyét. Ágotáinak színigazgatója nagyon sikerült volt, Loriott őrmester szerepe már nem anynyira. Tukorai nem tudott hatni, nem neki való a Chatou Gibon szerep. B a- 1 o g (Celestin orgonista) jól alakított és játéka több Ízben derültséget keltett. Hrubos hangjában nem igen gyönyörködhettünk, miután kevés énekszáma volt.

Szerdán bérletfolyamban Clemenceaut adták. Balog Árpád (Clemenceau) a mint felesége hűtlenségét megtudja, a drámai részt sikerrel oldotta meg és megkapta a megérdemelt tapsot. Mihályfi Juliska szerepén meglátszik a lelkiismeretes tanulmányozás. Őszinte, szívből jövő hangokat hallottunk tőle. Tukorai (Constantin) jó szalonszinésznek bizonyul, kár, hogy nincs erősebb hangja. Azok a jelenetek, a hol Tomanóczi (Jean, inas) fellépett, komikussá váltak az ő szerep nem tudása miatt. Az ily rövid egy pár mondatot jobban meg kellene tanulni.

Csütörtökön a mind szövegére, mind zenéjére nézve gyenge »Pepita« adatott elő. A zene egy-két ének kivételével, walczerekből áll. Mátray (Pepita), Hrubos, Váradiné, Ágotái, Balog Árpád tapsokat nyertek Balog elemében volt és kupiéi, különösen mely a szegzárdi villamvilágitást ironizálta, a közönséget nevetésre késztette.

Szombaton »Gasparone«-t játszották, melyről jövő számunkban bővebben. F.

Műsor:

Vasárnap, 26-án két előadás, d. u. 4 órakor Vén bakancsos és fia a huszár. Eredeti népszínmű 3 felvonásban. Este 8 órakor Diurnist a fővárosi életkép 3 felvonásban.

Hétfőn, február 27-én: Bolondok háza.

Kedden, február 28-án: Tiszt urak a zár- d á ban.

Szerdán, márczius 1-én: Madarász.

Csütörtökön, márczius 2-án: Két szerelem.

Pénteken, márczius 3-án Hrubos Árpád jutalmául: Kornevilli harangok.

Szombaton, márcz. 4-én: Szegény Jonathán.

KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.

Köszönet nyilvánítás.

Fogadják mindazok, kik felejthetlen boldogult anyám halála alkalmával részvétükkel fájdalmamat enyhíteni szívesek voltak ez utón is hálás köszöne- temet. Udvardy Sándor.

Nyilatkozat.

Sajnálattal értesültem, hogy vannak egyének, kik minősithetlen fondorkodásból a „Tolnamegyei Közlöny“ legutóbbi számában „Nemo“ aláírással megjelent közleményt általam inspiráltnak kürtölik ki. Ezen Joó Mátyás helybeli kántortanitó nyugalmazta- sát érintő közleményre vonatkozólag kinyilatkoztatom, miszerint ón jelzett közleményt nem inspiráltam, nem irta, sem be nem küldöttem. Báttaszéken a pennát forgatni nem csak egyedül én tudom.

Báttaszéken, 1893. fehruár 21.

Engel Mór.

E b. lapok 8. számában ily czim a’att megirt közleményt b zony jobb lett volna igazán „Nemo“-nak vagyis senkinek sem Írni meg, mert —- amint én látom — csak kellemetlen hirek hajhászata az egész Hogy csak egyet mondjak: azt állítani, hogy Joó Mátyás bátaszéki nyugalm. kántortanitó ur testileg ép egészséges ember, oly értelemben t. i, mintha ő a kántori hivatásnak még továbbra is megfelelhetett volna — hát biz’ ez nem jóhiszemű, hanem az o’vasó közönség félrevezetésére alkalmas állítás. Voltam én a múlt 2—3 év folyamán több Ízben kisegítő pap — assistentiás temetések, legutóbb Mészáros János elhunyt másodjegyző vég- tisztessége alkalmával — Bálaszéken és bizonynyal mondhatom, hogy Joó Mátyás ur hangja oly ernyedt, mégtörött és oly nagy mértékben reszketeg volt már'

akkor, hogy — gyengéden szólva — „nem-élvezet“ volt hallgatni. S ennek konstatálásával, mit velem együtt ezren konstatálhatnak, reményiem, nem sértem meg azt a különben érdemes öreg urat, mert hiszen középeurópai felfogás szerint sem becsületbe vágó dolog, hanem csupán a természet rendes folyása az, ha öreg ember elveszíti a hangját. — Midőn e soraimnak az igazság érdekében való közzétételét kérem, hazafias üdvözlettel vagyok

Pártos Zsigmond,

várdombi plébános.

Tekintetes Szerkesztő ur!

A „Tolnamegyei Közlöny“ f. évi 5. számában a „Vidékről“ czimü rovatban M. J. aláírással megjelent közleményre Scheuer Miklós és Feil Ferencz községi iskolaszéki tagok a „Szekszárd Vidéke“ f. évi 7. számában szerintük „észrevételeiket ósezá- folatukat“ jónak látták napfényre hozni; de ezen stylgyakorlatszerü közleményben oly modorban emlékeznek meg rólam, hogy azt szó nélkül nem hagyhatom, miért is tisztelettel kérem tek. szerkesztő urat, szíveskedjék alábbi igazoló soraimat b. lapja legközelebbi számába felvenni.

Első a mi a „Szekszárd Vidékében“ napvilágot látott közleményben feltűnik az, hogy Scheuer Miklós és Feil Ferencz szerepelnek ott, mint czikkirók, pedig a ki elolvasta a „Tolnamegyei Közlöny“ 5. számában közölt ékes irálygyakorlatokat, melyeket ezen iskolaszéki tagok a nálam őrzött iskolalátogatási jkönyvben produkáltak, az tisztában van azzal, hogy ők még ily silány tákolmány megírására sem képesek.

Tehát konstatálom, hogy Scheuer és Feil felbérelt egyén által Íratták az általuk aláirt közleményt; épen ezért annak tartalmából is sok ezen felbérelt iró rovására esik, róluk pedig elmondható: uram bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekedtek; de hát miért is jártak a zavarosba halászni.

így állván a dolog, nem lehet tőlük rossz néven venni, hogy az M. J. betűket látva a Közlöny illető czikke alatt, azt hitték, valami magát megnevezni nem merő czikkiró közli, kinek azután felbérelt emberük Don Quisotte módon nekiment. Hogy tehát e dologgal is tisztában legyenek, kijelentem, hogy nevezett levelet a „Tolnamegyei Közlöny “-be senki más, mint én, Komlóssy Antal írtam, de az L helyett tévedésből J szedetett. Ezzel tehát elesik a nyilatkozatukban azon nagy garral hangoztatott váduk, hogy M. J. általam félrevezetve, nem ismerné, a paksi közs. tanító, tehát az én Viselt -dolgaimat s engem, mint szerecsent mosdatott volna. Igen is jól ismerem, de ép oly jól ismerem az ők, különösen Scheuor viselt dolgait is; ezek pedig iskolaszéki taghoz sem nem méltók, sem nem jogosak, mert ha az iskolaszéki intézmény czélját csak némileg is képesek volnának felfogni, úgy ily bravoürokra netü adnák fejüket. Ok rájok pedig a czikkiröjiíkkal együtt bizonyára nem mosdatás, hanem egy jó szapulás is ráférhetne.

Ezeket előre bocsájtva, lássuk már most mivel lépnek ezen jó urak triumvirátusban a nyilvánosság elé s hogyan teszik azt.

A „Sz. V.“-ben megjelent soraikban „czáfolat- nak“ nevezik irálygyakorlatukat, azonban olvassa el és hasonlítsa össze bárki is a két közleményt, azonnal látni fogja mindenki, csak némileg gondolkodni és ítélni képes olvasó, hogy ők bizony állításaimból egy betűt sem czáfoltak meg, sőt nem is arról beszélnek, a mit én eljárásuk ellen .felhoztam, hanem tücsköt-bogarat és pedig oly módon, hogy mikor állításaimat vélték megc/áfolni, ezzel úgy jártak, mint az egyszeri czigáuy, ki maga alatt vágta a fát.

Ugyanis ezen jámbor atyafiak azzal akarják az olvasó közönséget félrevezetni, hogy nagy hű-hóval két isksz. jkönyvi kivonatot (1892. máj. 6-ról és 1893. január 10-ről) idéznek, melyek azonban az általam felhozottakkal semmi összefüggésben nincsenek, igy tehát az általam állítottak megczáfolására sem, de egyáltalában is, semmi bizonyító erővel nem bírnak, miután ezen jkönyvek egyike is az iskolaszéki gyűlésen sem felolvasva, sem pedig hitelesítve ez ideig nincsen; (nem is említve, hogy a kir. tanfelügyelői hivatatalhoz sem voltak felterjesztve) sőt az utóbbi még a rendes isksz. jegyzőkönyvbe bevézetve sincs, így tehát ezen idézetek kivonatonként nem is szerepelhetnek, azért tartalmukkal bővebben nem is foglalkozom ez alkalommal.

A magam részéről csak azon csodálkozom, hogy honnan írhatták ki, vagy honnét kaphatták ők ezen, még nem is hitelesített jkönyvi kivonatokat, különö-