Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-04 / 23. szám
3 Az ily nyilatkozatokkal ellátott tényleirás szintén a pénzügyigazgatósághoz további felülbírálás végett beterjesztendő; mert a szerződés 21., illetve 22. pontja 2. bekezdése értelmében, ha bérlő a rendes eljárás mellőzése alkalmával nagyobb birságot szed be, mint azt a törvények és szabályok megengedik, a többletre nézve nemcsak az illetéktelenül beszedett összegnek megtérítésére kötelezhető, hanem ez összeg húszszorosában is elmarasztalható. Ami a kihágási tárgyak lefoglalását, elkobzását és elárvererést illetik, arra nézve következők irányadók: A bor- és husfogyasztási-adó törvények és szabályok hivatalos összeállításának 151. és az állami italmórósi jövedékről szóló 1888. évi XXXV. t.-cz. 64. §-a értelmében, ha adó megrövidítés forog fenn, a kihágás tárgya a kiszabandó birság biztosítására zálogul szolgál és azon esetben, ha a birságot a fél le nem fizetné, a kihágás tárgya elárverezendő és a befolyt összeg a megrövidített adó, valamint a birság fedezésére fordítandó. Ezen rendelkezés azonban csak akkor alkalmazható, ha a jövedéki kihágás pénzügyigazgatósági határozattal, vagy kir. törvényszéki ítélettel tényleg megállapítva lett, vagy midőn az illető fél a kihágás elkövetéseben legalább két tanú jelenlétében tetten- éretett, szóval midőn a kihágás egész világosan és határozottan meg van állapítva, de akkor is csak szorosan a kihágás tárgya és annak elkövetéséhez használt eszközök kobozhatók és árverezhetők el. Minden más esetben tekintettel, hogy a fent idézett t.-cz. és §-ok értelmében a kihágás tárgya a kiszabandó birság biztosítására zálogul szolgál, csak arra van jogosítva a bérlő, hogy a kihágó tárgyait lefoglalhatja, illetve zár alá helyezheti. Ezen rendelet a szegzárdi pénzügyigazgatóság került téhez tartozó pénzügyőri biztosságok és szakaszoknak, valamint a fogyasztási-, ital és italmórési- adók bérlőinek és egyes községi elöljáróságoknak tudomásul és szigorú miheztartás végett azon megjegyzéssel adatik ki, hogy ezen pénzügyigazgatóság amint egyrészt szigorúan őrködni fog, hogy ezen rendeletnek érvény szereztessék, másrészt a bérlők, illetve a kincstár érdekében gondoskodni fog, hogy a jövedéki kihágások gyors elintézést nyerjenek és egész erólylyel oda fog hatni; hogy a bebizonyított jövedéki kihágások szigoróan megtoroltassanak. Szegzárd, 1893. május hó 22-én. Rehák Ödön, pónügyigazgato. ___________VIDÉKRŐL.____________ Do mbovárott, 1893. junius hó l-én. Tekintetes szerkesztőség 1 Legmélyebb tisztelettel kérném következő soroknak becses lapjában helyt adni. A dombóvári önkéntes tűzoltó-testület múlt hó 28-án a „Sziget“ erdőcskében saját czéljaira nyári mulatságot tartott, mely daczára a nem igen kedvező időnek, fényesen sikerült. Dicséretremőltó, hogy úgy városunk mind környékünk előkelő családjai a mulatságon részt vettek és örömmel mondhatjuk, hogy évek óta ily szép társaságot együtt nem láttunk. A táncz ugyan nem tartott, mint máskor reggelig, de ennek csak a hűvös idő volt oka. A tisztelt felülfizetők névsorát közölve, melyeknek az egylet hálás köszönetét mond, maradok a tek. szerkesztőség alázatos szolgája Burger Ödön, egyleti p. t. Felülfizettek: Altstädter József 10 frt, Fransits József 9 frt 40 kr, Leya Zeno, Läufer Lipót 4.40— 4.40 kr, Armuth Lajos 3 frt, Reinitz Gábor, Szabó József 2—^2 frt, Radits János 1 frt 50 kr, Hornbach Frigyes, Pechsieder Ferencz, Raisz Mihály, Rotärmel Henrich 1.40—1 40 kr, özv. Fein Simonná, Goldschmied Ede, ifj. Honig Mór, dr. Kertész Lipót, Paunz Samu 1—1 frt, Dobó Mátyás, Vadkerty Gyula 80—80 kr, Singer és Weisz 60 kr, Boroczy Béla, Csery István, Dorsits György, Éry Ferencz, Gráf Sándor, Kútsora Vincze, Kutai József, Prangárt Imre, Radits Ferencz, Schaáger György, Schell Lőrincz, Számét Péter, Tóth János 50—50 kr, Burger Ödön, Dombay József, Dékány György, Degovits István, Egerszegi József,Fleischmann Lipót, Gottlieb Vilmos, Goldschmied Zsigmond, Hirsch Gusztáv, Heinrichffy Ádám, Iker János, Kutasy Károly, Kőrös József, Körös Geyza, Küld Lajos, Königsbaum Ignácz, Lederer Sándor, Mauch Ádám, Mogyorósy József, Milenkovits Svetozár, Nyárády Aladár, dr. Neumann Jónás, Neubauer György, Nagy József, Paschkesz Emil, Pribai 1893. junius 4 Ferencz, Raisz Károly, Regensberg Hugo, Singer Mihály, Steiner Lajos, Spitzer Imre, Schröder Károly, Szemenyei Mihály, Schmidt Medárd, Schmidt Medárd, Schmied Ignácz, Schwartz György, Ternyei N., Tóth Antal, Tamás Imre, Wallner János, Weisz Ignácz, Widder Dezső 40—40 kr, Klespitz Lajos 20 kr, Arnold József 15 kr. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Panni. Egy czélt tűztek ki ketten magok elé, s ketten gondolták egy ugyanazon leányról, hogy csak ő boldogíthatja óltöket. Igen, ketten szerették 1 kék szemű, szőke hajú, szép Pannit. Ketten Gedő István és Virág Bandi. Ez utóbbi hatalmas széles vállu legény volt, kinek minden lépése megrengette a földet. Koromfekete szemei oly jóságosán, de büszkén tekintettek alá. Minden egyes vonása a férfias jelleget viselte magán. Ellenben Gedő István, bár magas volt, de az erőteljességnek épensóggel nem volt kifejezője. Halovány arcza, kék szemei, dús szőke hajzata, bár mind szépségét emelték, de egyszermind a gyöngédség kifejezéséül is szolgáltak. Végre is Gedő István győzedelmeskedett Panni szivén, kiért mindketten lángoltak. Tetszettek Panninak a finom vonások, s különösen Gedő Istvánuak kedveskedő természete. * * * Panni atyja szegény munkás volt, ki szívesen elvállalt mindent, a miért kis pénzt kapott. Történt egy alkalommal, hogy a faluban kutat kellett ásnia. Örült ennek Kis uram, mert úgy hívták Panni atyját. Elment a biró úrhoz s megkérte szépen, bízná reá a munkát. Biró uram, minthogy ismerte Kisnek jó muukáját, s szegénységét, megadta a munkát s megbízta a kút ásásával. A munka lassan folyt, de hisz nem is csekélység az ásás, s azonfelül a sok gerenda elhelyezése. Végre nóhény hót múlva elég mélyre hatolt már az ásóvasa. Fáradhatatlanúl munkálkodott az öreg, hogy mentői jobban vihesse véghez a reá bízott munkát. S midőn javában volt elfoglalva a kút ásással, hirtelen alászakad a föld, hatalmas kőzáport ragadván magával. Szerencséjére szegény embernek, a kifeszi- tett gerendák fentartották a zuduló homok, s kőáradatot. így ugyan élete meg volt mentve, de elevenen a föld mélyébe temetve. Borzasztók voltak a pillana- natok, perczek, órák, melyeket szegény öreg. ezen sötét üregben temetve töltött. Dél volt. Panni örömmel vette karjára a kosarat, hogy egy kis meleget vigyen ki szegény atyja számára. Végre megérkezett, rémülve látta a történteket. Sírva futott el a szörnyű helytől, s Gedő Istvánók házához törekedett. Könnyeitől fuldokolva mondta el a szencsétlenséget, mely atyját érte. Azután kérte Istvánt, hogy mentse meg atyját, az ő édes atyját. Azonban Gedő, a midőn a reszkető ajkakat, könnyező szemeket látta, még haloványabb lett a rendesnél. Félénken hebegve mondá: „Nem Pannim, nem kívánhatod, hogy éltem koczkára tegyem.“ Panni könnyei rövid időre megszűntek hullani, ajkai már nem reszkedtek, szemei megvetően tekintettek s felindulva mondá: „Gyáva“! Azután átszaladt a szomszéd házba, Virág Ban- diékhoz, sitt sírva mondá: „Tudom kedves Bandim, nagyon megbántottalak, de esküszöm mindent jóvá fogok tenni, ha megmented atyámat.“ Virág Bandi nem kérdé sokat, hogy mi történt. Hanem Panni kezét megragadva, rohant a kút felé, mely Panni atyját rejtette magában. A falu népe már mind összegyűlt, köteleket s mindent mást hoztak magukkal, de olyant, ki alá mert ereszkedni a mélységre, csak Panni tudott szerezni. Derekára kötötték a kötelet s azután ugyanazon eresztette néhány markos legény a mélyre. Lassú, óvatos aláereszkedését Panni halk zokogása kísérte. Vegre a gerendákhoz ért, a magával vitt fürészszel elfürészelte azt, s igy egy rést csinált, melyen az agg munkást felhúzhatta. Most egy más kötelet eresztett alá, a melyre felkapaszkodva Kiss uram, hatalmas karjaival a gerendákig felhúzta. Ekkor összeölelkeztek s egymást forrón ölelve engedték át magukat a fent levő legények erejének. Felérkeztek, Panni miután atyját össze-vissza öleié | köny- nyeivel áztatá, Virág Bandihoz fordult, megölelte s halkan súgta fülébe: szeretlek, szeretlek Bandim, mindörökre. Hornyánszky Lajos. _______TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (23. sz.) ____________TÖVISEK._____________ A tolnamegyei gyógyfürdők. Ilyen három van, u. m. a szegzárdi „Csörgető“, a dunaföldvári hideg fürdő és a lengyeli grófi fürdő. Ez utóbbi alig jön számításba, mert nagyon félre esik, messze van, no meg, mert nem Etl Pepi a tulajdonosa!.!. Ha a lengyeli fürdőnek is volna IH °ly» vagyis több oly hatalmas reklamgyártója, mint aminőkkel Pepi rendelkezik, --a ki pedig még csak nem is báró! — bizonyosan föllendülne, virágzásnak indulna ez is; de igy már csak Etl Pepi rakja zsebre évről-évre a két világfürdő óriási hasznát s tépi két marokkal, Szegzárdon és Duna- Földváron, a dicsőség babérait. Avagy hadd beszéljeu maga a szellemes reklám, melyet Pepink ezidón is kieresztett s mely óriási plakátokon mered szemünk elé manapság minden utczasarkon. Tessék elolvasni kérem, ájtatos figyelemmel, úgy a prózát, mint a verset s majd a végén azt bátorkodom kérdezni: lehet-e ilyen i'eklam mellett nem használni Pepi világfürdőit ? ... lehetséges-e, hogy ő elvégre milliomos ne legyen ?___ Sajnálhatja-e ő azt a tavaly elégett hitvány zab- asztagot, melyre a biztositó társaság azt mondta, hogy szemét, tehát nem akarja megfizetni a szemét, nehány fllórral iparkodván kiszúrni Pepi szemét!?! Nem, nem és nem! . |. De hadd beszéljen maga a reklám. Távirat. Hallatlan botrány, vérlázitó esemény lenne, ha Szegzárd városának és vidékének világhírű fürdője: a „Csörgető“ a közönség zaklató, tömeges sürgetése és jogos kívánsága ellenére is még meg nem nyittatnék, —----------------------------------------------En nek elejét veendő, tudatom a minden rangú és rendű nemű közönséggel, hogy a „Csörgető“ f. hó 4-től kezdve rendelkezésre áll. Így, csakis igy lehet megakadályozni azt, hogy legközelebb nem kell olvasni a világ minden lapjában, hogy kitört az európai általános nagy háború! Wekerle bukása bizonyos, hogy nem keltene oly kínos feltűnést, mint ha a, „Csörgető“ meg nem nyittatnék. E fürdő hatását minden művelt egyén ismeri ugyan, de a gyöngébbek kedvéért meg kell említenem, hogy az oly hathatós világfürdő, melynek néhány havi használata után a vakok épkézláb, a sánták kitűnő látással, a gyomorbajosok siketség nélkül, a tüdővószesek pedig ép elmével távoznak. E fürdőben a soványok meg nem híznak ugyan, de a kövérek sem lesznek soványokká; miből látható, hogy ez a viz, a meghizás, mint az ászkor ellen, egyforma eredménynyel használható. Itt a kolera nem árt senkinek. A valuta rendezése nem sikerült úgy Weker- lének, mint a milyen sikerült ez a fürdőhely. Ha Magyazország a tönk szélére állana is, még akkor is maradna egy közkincse, melyre büszkén tekinthetne minden csődös magyar, s ez a „Csörgető“. Egyszóval, t. közönség! Itt az ideje, hogy tisztálkodjunk és külsőleg is hüsitsük ázsiai hevünket, nyugodt higgadtsággal megfontolván azon előnyt, melyben az isteni kegyelem városunkat részesítő ős megáldá ezen kitűnő lürdővel. Itt következik az árjegyzők, mely után jön a szellemes, reklám verses folytatása ilyeténkőpen: Halljuk! Érdemes közönség! bájoló menyecskék Urak és bakfisek! Ábrándos szivecskők! A kik lubiczkolni szerettek habokban: Hogy hozzátok szólok, arra bizony ok van. Itt a fürdő-idény; alásan jelentem, Az uszoda nyitva, jertek ide menten, Pompás a viz-hullám, olyan, mint a kristály, Gyógyul attól tüdő, vese, gerincz és máj. Otkolont öntöttem, száz hektoliternyit, A kristály habokba; nem sajnáltam enynyit I Ki az én fürdőmben fürdőzik, jótállók: Megirigylik őt az illatos virágok. ..
