Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-30 / 18. szám
jelen van, minden helyen imádhatjuk őt, mégis valódi áhitat végzése csakis az Isten házában, a templomban eszközölhető legalkalmasabban — megszívlelvén, vissza nem riadt sem fáradságtól, sem anyagi áldozatoktól, hogy hivei számára a kor követelményeinek megfelelő, a nagy számú hívőket befogadható templom építtessék. Évek hosszú során személyes felügyelete alatt ős tevékeny hozzájárulásával gyarapittatott a temp- lomépitősi alap, úgy, hogy ma már 130,000 írt szép összegecske áll a r. k. hitközség rendelkezésére. Néhány hóuap előtt Tafner János ur, községünk tevékeny és erélyes bírája egy templomépitő bizottságot választott, mely kötelessógóhóz híven a tervekre pályázatot hirdetett, mi várakozáson felül eredményes volt, mert örömmel szemléltük a beküldött szebbnél szebb terveket, melyek az eminenter szakértő uradalmi főtiszt, Mitwóg Henrik ur által megbírálva, csekély kivétellel czőlszerüeknek, sőt némelyek mesterieknek nyilváníttattak. A bizottság egy kéttornyú templom épitése mellett döntött, azonban a nmltg. cultus minisztérium, mint kegyuraság az egytornyu, tágasabb mellett nyilatkozott, melynek építőse valószinüleg már jövő évben meg fog kezdetni. Legközelebb Dr. Dulánszky Nándor pécsi püspök úrral fog a bizottság értekezni, ki valószinüleg a magas minisztérium határozatát ha- gyandja helyben. Oly fontos ügyben, mint a minő egy uj templom építése, múlhatatlan kötelesség a modus vivendi fölött gondolkodni, értelmes és szakavatott emberek nézeteit, javaslatait meghallgatni és ezekhez képest a legjobbat megtartani. Szükségparancsolta kötelesség ott, hol sok ezer forintról van szó, a számitó ész minden nyilvánulását latba vetni, mert hát előbb a gondolat, azután a cselekvés, nem pedig megfordítva. Mint leghitelesebb forrásból értesültünk a 92 méter magas egytornyu templom őpitésének költsége 160,000 .írtban van előirányozva; ha tekintetbe vesz- szük a templom ékes, imposáns voltát és terjedelmét, nem modhatjuk túlzottnak a költség előirányzatot és ellene kifogás alig tehető. Nekünk ez idő szerint tisztán az építési költségek mikénti beszerzéséhez volna néhány szavunk. Tagadhatatlan ugyanis, hogy kölcsönhöz kell folyamodnunk, hogy mily mennyiségben, ezt érintetlenül kívánom hagyni és a mennyiben e tekintetben többféle módozatot hallotunk már, legyen szabad itt a nekünk leginkább megfelelőt, viszonyainkhoz leginkább alkalmazhatót jelezni. Ugyanis Holndonner Ferencz plébános ős Tafner János községi biró javaslata egy 150,000 frtos kölcsön felvétele a tőkének kamatokkal leendő törlesztése álapján, 32 évi időtartamra. A törlesztés eszközölheti; volna a hitközségnek 130,000 frtnyi tőkéjének kámataiból, valamint csekély évről évre kivetendő cultusadóból. A 32 év letelte után a hitközségnek 130,000 frtnyi szép vagyonkája volna. Ily nemű operácziót szívből üdvözölnénk, már azért is, mert remélhetőleg nemsokára megszületvén a in _________________________________________ A kisded helység utczáin is zaj éledt. Tülkölt a kondás, nyitogatták a kapukat, kiengedni a legelőre a barmokat. Kálmán minderről nem vett tudomást. Magán kívül volt. Szerető szülője aggódva látta gyermeke szánandó állapotát. Fölismerve a helyzetet, rögtön orvoshoz folyamodtak. Az orvos hagymázt konstatált, mely csakis az éjjeli áthtilőstől vehette eredetét. A hű anya minden erejét megfeszítette ifjú gyermeke megmentésére, mind hasztalan. A tudomány nem használt semmit. A leghatalmasabb elem, a sors megszánta a szerencsétlen gyermeket s vissza adta az ősanyának — a földnek. A kis Szigethy Kálmán egyszer eszmélt fel ki- lencz hétig tartó betegsége alatt, közvetlen kiszenve- dése előtt. Akor is csak anynyit mondott: — Most már boldog leszek!. .. Dali hi magához .... Angyalok leszünk mindaketten .... megtaláltam a legjobb barátnómat.... Ezzel megcsókolta apját, átölelte a szülő anyját, a láztól kiszáradt ajkát odatapasztotta anyja homlokára. Megcsókolta anyját s csókjában kilehelte lelkét. A szegény gyermek tetemét virágokkal hintették tele, kék nefelejtssel s fehér liliommal. Legyen neki könnyű a föld. kath. 'autonómia, hitközségünk helyes alapon leendő rendezkedősébon legalább; anyagilag mi sem fog útjában állani. Megemlítés nőikül nem hagyhatom azon nemes szivre valló cselekményt, melyet Holndonner Ferencz plébános ur tanúsított, midőn egy a templom építéséhez szükséges teleknek megvásárlásához 1000 irtot ajándékozott. Midőn azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a fent elősoroltat illetékes' helyen megszivle- lésre mőltatandják, őszinte elismeréssel adózunk Holndonner Ferencz, Mitwóg Henrik és Tafner János uraknak önzetlen működésükért. Báttaszéki. Alapítvány a szegzárdi gimnázium javára. Napokban a következő levél érkezett főtiszt. Hanny Gáborhoz, mint a gimnáziumi bizottság elnökéhez : Nagyságos és Főtisztelendő Ur! Miután már közel jövőben bekövetkezhetik a szegzárdi főgimnázium megnyitása; mert szavazatommal nem sorakozhattam azokhoz, kik a megye hírnevét megmentették: most a mellékelt 300 írttal adom szavazatomat. Hogy a szegény, de jeles észtehetségü ifjaknak lehetővé váljék Szegzárdon főgimnáziumot végezni, csaknem égető szükség a főgymnasium mellett egy tápintézet felállítása, melyben a lehető legcsekélyebb, pl. a rendes kosztpénznek fele- vagy negyedéért kaphatnának szegény, de jeles észtehetségü ifjak élelmezést. Egy ily tápintézet felállítására teszem le e 300 írttal az első alapot. Ez ugyan parányi mustármag; de midőn e kis magot Nagyságodra bizom, a/on kecsegtető remény biztat, miszerint Nagyságod széles körű ismeretsége, minden jóért tevékeny szeretetével a kis magból terebélyes fát tud nevelni. A 300 frt alapítványra nézve alázatos kérésem: kegyeskedjék az említett czélra e kis alapítvány kezelését elfogadni oly formán, hogy a szegzárd-bel- városi az időszerinti plébános fogja gyümölcsöztetni e kis tőkét mindaddig, mig közadakozás utján oly tőke fog összeszaporodni, melyből a tápintézet felállítható, és ekkor kis alapítványom kamatostul csatolandó leszen a tápintézeti alaphoz. Azon reményben, miszerint Nagyságod alázatos kérésemet nem fogja visszautasítani, előre is szívességéért köszönetemet nyilvánítva, mély tiszteletem kifejezése mellett vagyok stb. Értőnyben, 1893. ápril 20-án. Fölkér Mátyás, esperes-plebános. Azt hisszük, ehhez nem kell kommentár. Pedig mégis van. S ez abban áll, hogy egy másik r. k. plébános, ki azonban ismeretlenül kíván maradni, a mint ez alapítványnak hírét vette, azt rögtön 100 írttal megszerezte. A gimn. bizottság f. hó 26-án gyűlést tartott, melynek egyetlen tárgya a két alapítvány bejelentése volt, s jegyzőkönyvileg meleg köszönetét szavazott a két alapitónak. Mi a legnagyobb örömmel csatlakozunk a bizottság határozatához s szivünk mélyéből kívánjuk, hogy Fölkér esperes ur óhajtása, hogy az általa elvetett kis mag terebélyes fává legyen, minél hamarabb teljesedjék, s ő nagyon sokáig lássa, mint húzódnak meg annak lombjai között, mint táplálkoznak annak gyümölcseiből Tolna- vármegyének szegény, de jeles gyermekei. Azt mondják: egy fecske nem csinál nyarat, de meg kettő sem. Vajha e mondásnak ellenkezője bizonyulna be a jelen esetben; vajha Szegzárdnak ezen, idei első kis fecskepárja előhirdetője lenne a melegebb, jobb, szebb napoknak, melyek a közel jövőben gimnáziumunk ügyére felvirradnak, a mikor is e nemes, szent közügyet nem fojtogatja többé, nem igyekszik kiölni egyrészt a közöny dermesztő hidege, másrészt az önérdek, a pártos szellem át- kos szele. Fájth Lajos. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (18. sz.) Kis-Harta ünnepe. Ő Felsége koronás királyunk magas kegyét ismét éreztette ágost. evang. egyházunkkal, kitüntetvén a Ferencz József rend lovagkeresztjével a bányakerület dunamellóki legnépesebb és legvagyonosabb egyház érdemekben megőszült lelkészét, nagyt. Galle Andor kiérd. esp. urat. A legmagasabb kitüntetőst a Gallé család ős a kis-hartai evang. egyház a legalázatosabb alattvalói hódolattal fogadván: elhatározta, hogy a Ferencz József rend lovagkereszt- jét ünnepi fénynyel fogja az érdemre érdemes agg papnak átnyújtani. Ezért a község kitűnő, közszeretet- ős közbecsülősnek örvendő orvosa, dr. Murányi Károly elnöklete alatt rendező bizottság alakult, mely sok nehézségekkel járó hivatalának derekasan meg is felelt, idején szétküldvón csin- ős ízléssel kiállított meghívóját a környék egyházi ős világi szerepvivőinek. E hó 15-ón délután volt mólt. br. Podmaniczky Géza esp. felügyelő ur, nagys. Földvári Mihály Pestmegye alispánja ős Hajos József képviselő urakkal érkezőben. A hajó állomás rakva volt tiszteletét kifejezni óhajtó közönséggel, mely a Rákóczy induló lelkesítő hangja mellett harsogó élj énnél üdvözölte nemzeti ős egyházi életünk kitűnő fórfiait. A lelkesült éljen lecsillapultával Salamon Károly üdvözölte a vendégeket, melyre rövid, de annál talpraesettebb szavakban br. Podmaniczky Géza Ő méltósága válaszolt. A lelkesültség ezután újra kitört és csak akkor szűnt meg, midőn a Galle család egyik legszebb rózsa bimbója: Galle Mariska k. a. rövid szavakkal Ő méltóságának ily feliratú csokrot nyújtott át: mólt. br. Podmaniczky Géza urnák, tisztelete jeléül a Galle család. Elkomorodott ekkor nagys. Földváry alispán ur arcza, de kiderült azonnal, mint tavaszi ég boltozatja, midőn dr. Murányi urnák egyik angyali szépségű leánya Murányi Jolán k. a. bájos mosoly, szívből jövő néhány szó kíséretében, művészi kezek által alkotott csokrot adott át, melynek rózsaszínű szalagján gazdag arany betűkkel ragyogott: nagys. Földváry Mihály alispán urnák tiszteletük jeléül Murányi nővérek! Köszönetét mondott mindkét férfi mindkét angyalnak és lelke mélyéből óhajtotta mindenki, hogy a két élő virágnak legyen örök tavasza, örök nyara! Ezután a szebbnél szebb fogatokon megindult a bevonulás. A merre csak haladtunk, mindenütt ünnepi ruhába öltözött sokaság hullámzott. A házak tetején nemzeti szinü lobogók lengedeztek; a fő- piaczon és papiak előtt diadalkapu állott ily fölirattal: „Isten hozott benneteket.“ Szemünk káprázott a fénytől, melyet ez egyszerű nép kifejtett; lelkünk fölolvadt az arczoktól, melyek felénk mosolyogtak, az égszínkék ős sötőt- ttizü szemektől, melyek égi üdvöt sugároztak. A papiak udvarán a díszes vendőgkoszorut az egyház nevében az egyh. ideigl. felügyelője és a rendező bizottság elnöke dr. Murányi Károly fogadta rövid, meleg, szívből jövő és szívhez szóló „Isten hozott“-al. A család nevében Galle István s. lelkész találó szavakban kifejezett „hosanná“-val. Mindkét üdvözletre alispán ur Ő nagysága válaszolt kedves s mindenkit lebilincselő modorával. Tisztelegtek ezután az ágost. ev. és ev. ref. egyháztanács község küldöttei. Mikor a tisztelgésnek vége lett, megkondult az estharangszó imára, s áhítattal néztünk az ég urára, kérve kértük, áldja meg szép hazánkat, egyházunkat s koronás királyunkat. S mintha kérésünk meghallgattatott volna, angyali ének hangzott az‘utczáról, gyermeksereg ajkáról: „Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar.“ — Pillanat alatt künn voltunk. Oh! de nem volt az utcza, hanem a mesebeli tündér ország. Száz meg száz piros, fehér, zöld, kék s sárga lámpionok mozogtak a .festői ruhába öltöztetett gyermekek feje fölött, lobogó fáklyákat tartottak a férfiak kezeikben. Fölöttünk az ég milliard csillagaival ragyogott ős a tejut kékes lángban égett. S mi hallgattuk soká a szebbnél szebb magyar dalokat, mig azok utolsó dallamai a távolban lassan-lassan elhaltak s azután édes vágygyal, szép remőnynyel eltelve váltunk el, a fehér rózsa, piros rózsa, szőke leány, barna-tót s álmodtunk szerelmes szívvel s édes remónynyel. * * * Fölvirradt ápril 16. Bíbor palástban lépett föl a nap, arany sugarakat árasztva Kis-Harta közönségére. A játszi bárány felhők csintalan gyermekjátékot űztek az azúrkék boltozaton, a naprózsa piros arcza vissza sugárzott a templom tornyáról. A nép istent és királyt áldó szent érzelemmel csoportosult és vonult a harangok ünnepélyes hangja mellett az áhitat szent csarnokábá ős Istenháza csakhamar zsúfolásig megtelt felekezetkülönbsóg nélkül, hivő lelkekkel. Az oltárral szemközt nagyt. Galle Andor érd. esperes, jobbján ngs. Földváry Mihály alispán és balján br. Podmaniczky Géza esp. felügyelő foglaltak helyet. Körttltük csoportosultak gr. Teleky Gyula, 1893. április 30.
