Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-08 / 2. szám
XXI. évfolyam. 2. szám. Szegzárd, 1893. január 8. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanítóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ...........................6 frt — kr. Fél évre . ......................3 „ — „ Ne gyed évre...........................I „ 50 „ Egy es szám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények in- tézendök. Előfizetési felhívás Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az előfizetések, hirdetések és felszólamlások küldendők. Megj elen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirdetések jutányosán számiltalnak. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1893. évi XXI. évfolyamára. Egész évre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Lapunk legalább féléves előfizetői Lévai Dezső munkatársunk „Otthon44 czimii könyvét, mely 16 válogatott beszélyt tartalmaz, ingyen és bérmentve kapják. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. A tolnai lovassági laktanya. Eveken keresztül húzódó hosszas és fáradságos tárgyalások végeredménye a szerdai ajánlati verseny, mely vármegyei alispánunk elnöklete alatt összeült bizottság elölt, több, leginkább budapesti nagy vállalkozó ezég jelenlétében folyt le s melynek czélja volt a három század lovasság részére emelendő laktanya építésének biztosítása. A terv, mely egy egész kis városrészt képező épületek kombinált halmazából áll, már minden fórumon keresztül ment s igy sok vajúdás után bekövetkezhettek az annak kivitelére ezélzó intézkedések. A vármegye székhelyén már napok óta idegen alakok csoportosulása volt észlelhető, kik tanyájukat a »Szegzárd Szálló« kávéházában ütvén fel, sürü érintkezésben állottak egymással s a távolról szemlélőre azt a benyomást telték, mintha nem annyira a vármegyével, mint egymással alkudnának. S úgy látszik a gyakori tanácskozásoknak meg is volt a maga eredménye, mert a versenyzők a legjobb egyetértésben szürcsölgették a kávéházban esténként párolgó teáikat. Mig nem a versenytárgyalás napján, az ajánlatok benyújtására kitűzött délután öt óra, vagyis a zárhatáridő előtt pár perczczel egy mosolygó arczu fiatal ember is, ki az nap délelőtt kerülő utón, Bátlaszékről érkezett, nyújtott be zárt ajánlatot s az esteli budapesti vonattal érkezve, hozzácsatlakozott egy jó külsejű, zömök, magyar alak s rajtok mindjárt látható volt, hogy együvé tartoznak. A két uj alak megjelenése a vállalkozók csoportjában nem kis konslernácziót idézeti elő, meglátszott rajtok, hogy a két uj jövevényt nem szívesen látják most Szeg- I zárdon. S feltevésük tökéletesen bevált, mert másnap a benyújtott ajánlatok felbontatván, a legutóbb érkezett két alak, kik a Jiraszek és Krausz budapesti ezéget képviselték, kerültek ki győztesen a versenyből. De hogy az uj alakokat neveiken is nevezhessük, ide iktatjuk, hogy a Báttaszéken keresztül érkező versenyző Darvas ur volt, az esti vonattal érkező zömök, magyar alak pedig egyenesen Jirászek névre hallgat. Különben az ajánlalok felbontása is nagy érdeklődés között folyt le s a következő eredményt tünteti fel: I. Hirsch Ede és Baruch nagykanizsai ezég a laktanya felépítésére vállalkozott 413769 frt 96 krért. II. Grünwald testvérek Párkányból ezen czimen követeltek 393259 frt 58 krt. III. Gregersen G. és fiai budapesti ezég ajánlata 418500 frtot foglalt magában, de úgy, hogy ha az építési idő 1894. évi julius 15-éig rneghosszabbittatik, ezen összegből enged 2 és fél százalékot. W. Neuschlosz és Freund budapesti vállalkozók ajánlatukban az építésért számilpttak 393898 frtot, s az építésnek fentebb említett ideig leendő kitolása esetében ®/4 százaim engedménynyel. V. Lahne és Strenger budapesti ezég ajánlata 399547 frtot foglalt magában, 2 százalék engedménynyel. VI. Kocsis Lajos, Leopold Károly és Lőv:y Mór fiai 450000 írtért vállalkoztak volna, esetleg 4l/10 százalék engedmény liieflfetf. VII. Wittinger Sándor tolnai építész számított 499982 frtot, esetleg 7 százalék engedménynyel. VIII. Jirászek és Krausz ajánlkoztak 389000 írtért, az építés elhalasztása esetében 4 százalék engedménynyel. Ez a legutóbbi lévén a legelőnyösebb ajánlat, a bizottság ezt fogadta el s jóváhagyás végett fel fogja terjeszteni. Hát biz ez nem mindennapi eredmény, mert a költségelőirányzat 466000 írtról szólt TARCZA. Tél az élet. Tél az élet, rideg, fagyos Tél az élet én nekem. Vad zimankó űzi, hajtja Búsan zengő énekem. Kis ibolyám hó alatt van; Vár tavaszt szép napot. Kts ibolyám : hű szerelmem I Szőke kis lány szeme napját Óh mi ritkán láthatod. Menjek háza, majd nem lesz tél Zord, hideg tél én nekem. Tudom, hogy majd tavaszi szél Lengeti víg énekem. Kis ibolyám: hű szerelmem Kibújik a hó alól: Megcsókollak szőke kis lány, Ha otthon nem, tán az utczán; S ha ott sem, hát valahol. Tóth István. isi. — Életkép. — Irta: PASKUSZ EMIL. tagadhatatlan, hogy Anna kisasszony egy érdekes hölgy. Porosz. A mely tulajdonság már máson is megesett, annélkül hogy általa érdekessé vált volna; de, königsbergi, ami szintén már megtörtént; hanem Kant Immanuel házában, sőt szobájában született és lakott j és ugyan még ezt sem lehetne dicséretéül felhoznom, de olyan okos, mint egy — Kant (szerintem 1). Csakhogy nem lakott folyton Königsbergben úgy, mint Kant, hanem beutazta Európát. És a mily unalmas Kant, a nagy filozóf, olyan mulattató ő, az érdekes leány. Képzeljék maguknak az okos fejecskét: sötét szőke hajjal és fekete szemekkel; karcsú alakja nem csak akkor jut érvényre, ha a jégen kecses mozdulatokkal lebeg tova, hanem a salonban is, mikor odaöntve látszik a tárnlányban és ábrándosán emeli fel gyújtó két szemét. Ha valaki mint ő, nagy utazásokat tett, univerzális műveltséggel bir, otthon van a világirodalomban, ismeri a világot és nem kevésbbé az embereket, beszél öt élő és két holt nyelven, és csak azért nem kapott doktor kalapot, mert hazájában olyan sok férfi »doktor«, hogy a nőknek nem szívesen juttatnak. Akkor mindebből még ugyan nem következtethető, hogy szeretetreméltó is. Ámde ő, az. Miért ? Elsősorban mert nem feltűnni vágyó. Nem fitogtatja kincseit. Nem érezteti fölényét. Megvan benne az a nőiesség, mely mindenható kutfor- rása a leghatalmasabb csábnak. Gyengéd annélkül, hogy kényeztetne. Jószivü annélkül, hogy érzelegne. Észjárása egészséges. Életnézetei elfogulatlanok. Mű- I veltsége nem untat, hanem felvidít és nincs szüksége arra a varázsra, melyet a zongáránál ülve, játszva elér (a mennyiben a hallgató fogékony klasszikusan szép zene iránt.) Képes volt olyan lényben is rokonszenvet kelteni, a hol ez, a lehetetlenséggel határos. Sokat mondtam, de ne higyjék, hogy ez alatt egy kiélt világfit értettem. Oh nem, egy sokkal nehezebben bevehető várat. Ugyanis: önkénytelen meghódított egy veszélyes horvát lánykát. Ha tekintetbe vesszük, hogy Horvátországban sem férjesednek kevesebb lánykák, mint másutt, akkor ez nem látszik oly nagy lehetetlenségnek; csakhogy ez a lányka kicsi korától tanítványa voltl és »bakfisok« a nevelőnőjük iránt tudvalevőleg nem szoktak nagy előszeretettel viseltetni. Itt pedig ez igy van. A mit, minden más ragaszkodást és vonzalmi kézzelfoghatóságokon kívül, jellemez az is, hogy még ma is, midőn már eladó leány sem hívja őt máskép mint: »Misi«. A mi hallomásom szerint, annyit tesz horvátul mint: »egérkém.« * * * Márton barátom nyakizlobban szenvedett. Ápoltam őt ugyan, de igen unatkoztam és mappájában kotonázva, a fenti vázlatra bukkantam; miután hősnőjét személyesen ismerem, és tudom, hogy Márton boldogtalan, mint agglegény, örömrepesve kapaszkodtam Márton nyakába. »Kedves Marczi« mondám néki »tehát meg vagy
