Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-05 / 10. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (10. sz.) _________________________________1893. márczius 5. ho gy a felső Duna által fenyegetett vidékeket és Budapestet oltalmazza, hogy azután az ily módon gyorsabb folyásúvá vált Duna az alsóbb vidékeken minő pusztításokat visz véghez, avval vajmi keveset törődött. Hiszen már két évvel ezelőtt megállapították a szakértők, hogy hol a legveszélyesebb pont; hát nem lett volna kötelessége a kormánynak éppen a legveszélyeztetettebb vidék érdekeit gondozni legelső sorban, s a kevésbé veszélyeseket, ha az állam pénzügyi ereje az egész vonal egyszerre való gondozását meg nem engedi, a későbbi időre hagyni? Reméljük, hogy úgy a vármegye, mint a törvényhatóság vezérférfiai most már félretéve indokolatlan türelmességet, erélyesen fel fognak lépni, hogy a vármegye sújtott községein a mások mulasztása folytán bekövetkezett óriási csapás ne ismétlődjék. Ha most megint elhanyagoljuk a dolgot, s arra várunk, mint a szemórmetes koldus, hogy az adakozók mennek helyébe, akkor reánk ismét nem kerül a sor, akkor ismét újabb és újabb virágzó községeit megyénknek ér a kegyetlen sors, mely Gerjent ma romhalmazzá változtatta! b. Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága február hó 28-án gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt a vármegyei székház gyülóstermében rendkívüli közgyűlést tartott. A tágas disz-termet a bizottsági tagok nem töltötték meg; sokan hiányoztak különösen a vidéki bizottsági tagok közül, sőt a közszeretetben álló erélyes alispánt, Simontsits Bélát is nélkülöztük, ki a főszolgabirákkal együtt az árvíz által ellepett és fenyegetett helyekre utazottt, hogy vezesse azt az ólet-halálharczot, melyet éppen a közgyűlés napján kellett a legnagyobb kitartással vivni a bősz elemmel. A közgyűlést megelőző napon az állandó választmány már a közgyűlés elé kerülő ügyekben határozott s igy a közgyűlés másfél óra alatt a 121 pontból álló tárgysorozaton csakhamar túlesett. A tárgysorozat legérdekesebb pontja különben a 15-ik pont volt. E pont ugyanis a Szegzárdon felállítandó főgimnázium ügyében alakult végrehajtó bizottság kérvényéről szólt, melyben a vallás- és köz- oktatásügyi minisztériumnál a múlt évi 358. számú közgyűlési felterjesztés kapcsán a főgimnázium kérdésében érdemleges intézkedés kieszközlősét kéri. Gróf Széchényi Sándor főispán valamivel 10 óra után nyitotta meg a közgyűlést s örömmel hozta a közgyűlés tudomására, hogy a megyei hivatalokban személyesen tartott vizsgálat alkalmával mindenütt példás rendet és haladást tapasztalt. Madarász Elemér főjegyző ezután felolvasta a miniszterelnök kőt leiratát. Az egyikben miniszterelnökké történt kinevezését, s az elnöklete alatt álló uj kormány megalakulását a másikban köszönetét mond a törvényhatósági bizottságnak kinevezése alkalmából neki küldött üdvözlő feliratáért. Úgy szintén felovastatott a belügyminiszternek és kereskedelemügyi minisztereknek is több rendbeli leiratuk, melyeknek tudomásvótele után csakhamar a tárgy- sorozat 15-ik pontjához jutott a közgyűlés. Általános feszült figyelem közt hallgatták meg a Szegzárdon felállítandó főgimnázium ügyében alakult bizottság tartalmas s jól motivált kérvényét és az állandó választmánynak erre hozott egyhangú javaslatát, mely szerint a kérvény tartalmát magáévá téve, azt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjeszteni ajánlja. A közgyűlés viharos éljenzése csillapultával, felállt Mar hause r I in r e bonyhádi algimnáziumi tanár, kit mindjárt „elállal“ fogadtak, mintha csak előre tudták volna, hogy diszhármo- niát akar előidézni felszólalásával abban a lelkes hangulatban, mely Szegzárd mellett oly impozánsul most már másodszor nyivánult. A tanár ur ugyanis felszólalásában kijelentette, hogy ő nem helyesli a főgimnázium ügyének bolygatását, mivel — úgymond — a közoktatási bizottság határozata szerint addig sehol sem létesít a miniszter gimnáziumot, mig az egységes középiskola tervezete teljesen ki nem lesz fejtve. Hanny Gábor apát-plébános rövid felszólalásában konstatálja, hogy a törvényhatósági bizottság a felszólalón kívül az állandó választmány határozatát elfogadja. Boda Vilmos orszggyülési képviselő s lapunk főszerkesztője kijelenti, hogy nem emelt volna szót, ha Marhauser bizottsági tag nem említ fel egy olyan dolgot, mely rektifikálást kíván, és ez az, hogy a közoktatásügyi minisztert elhatározásában a közoktatási bizottság nem korlátozhatja és neki utasítást nem is adhat. Azután nyíltan szólva, elmondja, hogy a miniszteri végleges döntés a főgimnázium ügyében azért késik; mert a minisztert m ‘gtóvesztettók amennyiben azt állították, hogy az az óriási többség, mely a tolnamegyei főgimnáziumnak egyedül Szegzárdon leendő fölállítása mellett határozott, csak mesterséges többség. Ezzel a vita be lön fejezve és a közgyűlés határozata alapján a Szegzárdon felállítandó főgimnázium ügyében' alali ulí Végrehajtó hi*- zottság kérvénye felterjesztetik sürgősen a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Amicus. Az árvíz-veszély. A mitől rettegtünk, az megtörtént, a jégtorlaszok által megdagadt Duna áttörte gátjait s nagy veszedelembe sodorta vármegyénk nehány dunamelléki községét. — Az elsöpört gátakon keresztül betörtek a szeny- nyes hullámok a szegény emberek lakaikba, s azokat megsemmisítve, rémületet s végtelen pusztítást okoztak, Gerjen teljesen elpusztult, lakosai földönfutóvá lettek. Igen sokat szenvedtek még az árvíz pusztítása Gerjen pusztulása. A mitől féltünk, melyet mindenki előrelátott, de segíteni vagy nem tudott, vagy nem akart, bekövetkezett : Gerjen, a derék magyar község ma már romhalmaz; óriási költséggel és munkával készített töltését a viz elsöpörte, utczáit 2 méter mély viz borítja s földönfutóvá lett népe a szélrózsa minden irányában elszélyedt. Már a két évvel ezelőtt beállott nagy árvíz alkalmával a Bethlen András gróf földmivelésügyi miniszterrel gőzhajón lejött szakértők kijelentették, hogy a Gerjéntől-Bajáig vonuló Dunarész, mely zátonyokkal van tele s nagy kanyarodásokat képez, a Dunának legveszedelmesebb része; de azután meg is elégedtek ennek megállapításával s maradt minden a régiben. Most azután szomorú jóslatuk a maga egészében tőnynyé ,vált. Az az óriási jégtömeg, mely a három hó óta szigorú tél folytán az egész Felső-Dunán és mellékfolyóin képződött s a felső dunarész szabályozása folytán onnét minden veszedelem nélkül elvonult, most itt van Gerjennól megtorlódva s egy nyolcz kilométer hosszú, a Duna medrét teljesen elzáró óriási torlaszt képez, melyet eltávolítani emberi erőnek nincs hatalmában. A nagy víztömeg, mely az olvadás folytán lefelé hömpölyög, rendes utjától ily módon elzáratván, elszakította a gerjeni védtöltést, Gerjent egészen, Faddnak és Tolnának egy részét viz alá bocsátván, régi medrét kereste fel s a gerjeni és faddi határon keresztül zúgva, a tolnai holt Dunába ömlik, hogy Gemencznél ismét rendes medrébe visszatérjen. Útjában azután óriási pusztítást és rombolást visz véghez, tönkretőve virágzó gazdaságokat s nagy költséggel épült műutakat. De még ezzel a veszélyes helyzet nincs teljesen kimerítve. Grebecznél Szegzárd alatt van még egy másik torlasz, melyet ha a Dombodnál levő jég" esetleges elindulása után még ott talál, akkor a tolna-báttai yédgát s^még más öt község határa is veszedelembe^ forog és következményei beláthatlanok. Alispán, főszolgabíró, szolgabiró, mérnök mind ott vannak a veszélyeztetett pontokon, azonban a bajon vajmi keveset segíthetnek. Mindössze csak a mentős az, melyet a szorongatott lakosság érdekében tehetnek; a Duna medrét megtisztítani, a torlaszokat eltávolítani nem áll hatalmukban. A kormánynak minősithetlen mulasztása az, mi éz óriási bajokat Tolnavármegyére zúdította. Hát a Dunánál is ismétlődik az, mi a Tiszánál történt, hogy felülről kezdték a szabályozást, a helyett, hogy megfordítva történt volna s az alsó vidéket feláldozták a felsők érdekeinek. Minden gondja csak arra volt a kormánynak, 2_________________________________________ Febr. 2. Ünnep van: mindenki ünnepi ruhába van öltözve ; mindenki templomba megy. Ájtatosan hangzik az ő kvákogásuk, s mólabúsan vegyül beléje az orgona brekegése. Csak az én szivem nem ünnepel; sivár, kietlen; meguntam az életem; elég volt belőle. Már elhatároztam magam. Meghalok. Meghalok tökéletesen. Önérzetes béka ilyen lealázást túl nem él. A bálra még elmegyek. Ott akarok lenni, hadd lássam, van-e kedve tánczolni más karján, mikor az én szivemet tönkrezúzta. Febr. 3. Ott voltam. Mindent láttam. Hah! mily látvány volt! Látni őt, mint ül a négyes alatt! Szégyenzöld borította arczát. Mindenki gúnyosan nézett rá. Tánczra nem jött el, ülve maradt Hah! mily édes volt ez nekem! Úgy kell neki, úgy, úgy. Megérdemelte. A négyes után ugrik be tánczosa, lihegve, sárosán, betört cylinderrel. Alig tud szóhoz jutni . . . bocsánatért brekeg . . . elesett az utón . . . majdnem kitört a hátulsó lába . . . s IJ megbocsát neki, s tánczolja vele a második négyest . . . Hah! ez már sok. Elég volt. Otthagyom a bált; de ime: kaczagás támad, a táncz megkezdődik, nincs vis-á-vis-ük, ő újra ülve marad! Hahaha! Kétszeresen megalázva! Úgy kell neki, úgy, úgy. Febr. 10. Szándékom nem változtattam meg. Már jó helyen vauvok. Itt vagyok egy zöld üvegben több békával. tisztességes emberek paprikát savanyítanak ilyen üvegben; e könyörtelen gazemberek meg bókát tesznek bele. De nekem ez kell! Itt biztos az örök nyugalom. Mint egy társam mondja, ki az Isten különös jóvoltából már két hétig ól itt (de ezt sajnos! csak ő mondhatja!) ma legalább is 10 bóka sínyli meg a professzor ur előadását. Oh bárcsak én volnék az első! . . . Jaj . . . már is a keze közt vagyok; ez hamar ment, brrr ... nem is oly kellemes, mint gondoltam . . . azt mondja vigyorgó hallgatóinak, hogy strichint fog a bőröm alá fecskendezni. Már érzem a fecskendőt. Jaj, ez fáj , . . fáj . . . remegni kezdek . . . reszketek . , . a toll kiesik kezemből . . . mégha . . . lók >■/. . Ah átko . . . zott . . . átko . . . zott ... át ... ko ...?.. . A bélpoklosok apostola. — Közli: FÁJTH LAJOS. — Dömjón atya meghalt! . . . ez a hi r terjedt el Londonban 1889. május elején s e hírre ez az iszonyú tömeg, ez a modern Babilon, egy időre feledett mindent s mint egy ember ajkáról, úgy hangzott fel belőle a részvét s vele a tisztelet, magasztalás szózata. A Times, Morning-Post, Daily Telegraph a legmélyebb megilletődós hangján ve- zérczikkekben emlékeztek meg az esetről. A walesi herczeg értekezletre liivta magához Marlborough- House-ba Anglia társadalmi, politikai, vallási és orvosi világának előkelőségeit, hogy megbeszéljék, mi lenne a nagy férfiúhoz legméltóbb emlék. Ki volt ez a Dömjén atya, ki halálával úgy 1 t --1--JA — l»: J«« Ao Virrámíf A onnfAlnlr 9 Egy egyszerű, belga szerzetes, ki mint hitterjesztő működött a távol Sandwich-szigeteken. Vájjon mit müveit, hogy ily nagyrabecsülésöket kivívta azoknak, kik sem hitrokonai, sem honfitársai nem voltak? Föláldozta magát a felebaráti szeretet oltárán. Mily csodálatos látvány! Mig emitt a század óriásait, korunk bálványait az önzés ledönti a magas piedesztálról, letaszítja nem a közönséges emberek, hanem a közönséges gonosztevők sorába, addig amott az önzetlenség, az önfeláldozó szeretet az egyszerű szerzetest, ki a csendes-Oczeán szigetére rejtezik el, úgy felmagasztalja, hogy hatalmas nemzetek hódolattal rakják lábaihoz a tisztelet, [a csodálat adóját. Nem fölösleges dolog az ilyen emberek életével megismerkedni, hogy példájukból tanuljunk az igazáu nagyért, nemesért lelkesedni. Ez okból azt hiszem, nem végzek haszontalan munkát, ha ugyan munkának s nem inkább élvezetnek nevezhető az ily foglalkozás, midőn a következőkben egy életrajzból kivonatosan elbeszélem e lap olvasóinak Dömjén atya életét.1) I Dömjón atya, családi néven De Veuster József 1840-ben született Tremeloban, Belgiumban közép- osztályú szülőktől. Szülőinek ő volt legkisebb gjer- mekök. Már gyermekkorában jelét adta jó szivének. Testvéreivel a szomszéd iskolába járt, sovány ebédjüket rendesen magukkal vitték egy kosárkában. Egyszer pogácsát kaptak anyjoktól. Útközben koldus gyermekkel találkoztak, ki tőlük ennivalót kért. A kis József indítványozta, hogy adják oda a I L. Dömjén atya, a bélpoklosok apostola. Megjelent a nth Sznmle 1891. IV. és V. fűz.
