Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-26 / 9. szám
4 gyár szokás szerint az örvendetes napot nemcsak szellemileg, hanem testileg is megünneplendő — 12 vendég számára fényes lakoma adatott. Hivatalosak voltak: Kolozsváry őrnagy, Fischer János urad. inspector, Radnicky Ede kapitány, Roz- mayer Ferencz, (ki azonban akadályoztatása miatt az ebéden részt nem vehetett.) Eliatschek Ede báró, Beszédes Géza urad. tiszttartó, Schobeln Alfréd főhadnagy, Bilwin József főhadnagy, dr. Schrameck József főorvos, Smeral Fábián pénzügy, biztos és Perler Mátyás kántortanitó. A lucullus ebéden jókedvben és szebbnél-szebb pohárköszőntőkben nem volt hiány. Az első tósztot a kedélyes házigazda ^mondotta, éltetvén a pápát, miot a világon létező lelki hatalomnak fejőt. A második pohárköszöntőt ismét a házigazda mondotta a derék 10-ik cs. és k. huszárezredre, annak kitűnő tisztjeire, de különösen Kolozsvári őrnagyra, mint a tolnai katonaság helyi parancsnokára. Kolozsváry őrnagy szintén poharat emel Póchy József prépostra, a szives házigazdára, kiemelvén azon érdemeit, melyek szerint a katonaság vallásos nevelését folyton szivén hordja, azokat minden egyes hozzájok intézett predicatió- jában engedelmességre, becsületességre, hűségre és hazaszeretetre tanítja. Ezután Fischer Jánosra, mint a patronus képviselőjére emel poharat a házigazda. Fischer János a szeretett házigazdát ős annak két derék segédlelkészét Kienle Józsefet és Fekete Ágostont élteti. Kienle József káplántársa nevében is köszönetét mond Fischer Jánosnak azon szives kitüntetésért, melyben őket részesítette, poharat űrit az ő és Eliatschek báró egészségére, ki a napokban ismét kénytelen elhagyni Tolnát s azért bucsuzásul szerencsés utat és boldog hazatérést kíván neki. Eliatschek báró megköszönve előtte szólónak bucsukivánatait, arra kéri Péchy József prépostot, hogy legyen úgy, mint eddig is — őre ős gyámolitója elhagyandó családjának. Ilyen szép köszöntők mellett fogyott a pezsgő s — az idő; a vendégek pedig kedves emlékekkel szivükben, hazatértek. Ezen pár sort kívántam tek. szerkesztő urnák szives tudomására hozni, hogy tudja meg más is, miként mulatnak Tolnán. Most pedig vagyok a tek. szerkesztő urnák kész szolgája s igaz tisztelője Klió. Báttaszék. Tisztelt szerkesztő ur! Mint tudom, a heti vidéki lapoknál az a szokás dívik, hogy hosszabb közleményeknek okvetlenül a hét derekáig a szerkesztőségben kell készen lenniük, mert különben a legközelebbi vasárnapi számban napvilágot nem láthatnak. Ez az oka t. szerkesztő ur, hogy miután hamvazó szerda keddre nem eshetik, az azon estei hal vacsoráról, a hét derekáig be nem küldhettem az értesítést. Ez az oka, hogy rövid pórázra kell fognom a dolgot és a halászlét hosszúra nem ereszthetem, nehogy a közeli számból kiszoruljunk. De térjünk czélunkra. A „Polgári olvasókör“ derék elnöke, Liebhauser István kezdeményezése folytán hamvazó szerdán este halvacsorát adott. Már hetek előtt oly nagy volt az érdeklődés iránta, hogy a szép siker biztosra volt vehető. Föltevésünkben nem is csalatkoztunk, mert együtt láttuk a közös vacsorán a polgárság szine- javát. Mig Schuler József a halászlé kitűnő elkészítéséről gondoskodott, addig Müller Pepi zenészei szolgáltatták a „Tafelimisikot.“ A sült megérkeztével dr. Boszkovitz Mór községi orvos emelkedett tósztban fejtegette az olvasókör keletkezésének okát, fázisát és az elért szép eredményért Liebhnuser István elnök és intéző társai egészségére Ürité poharát. Majd Schuler József dr. Boszkovitz Mór községi orvost élteté, mint fárad- hatlan emberbaráti missiót teljesítő hivatalnokot. A lelkes hangulat Engel Mór tósztáradatával érte el tetőpontját, aki szellemes szikrákban gazdag, itt-ott szatirikus jellegű felköszöntőit zuhanyként zúdította közönségére, mely minden egyes zuhanyt harsány tetszésnyilvánítással fogadott. Kiki ki — illetve megkapta a magáét. A 101 szavazatot nyert bizottsági tag: Kamermann Mátyástól az olvasókör kaparásáig: Máyer Mátyásig ; meg is érdemelték, mert hűt ugyancsak rászolgáltak. Említés nélkül nem hagyhatom Liebhauser elnöknek a tagokhoz intézett szívből fakadt és szívhez szóló szavait, melyekkel a szép egyetértést fejtegető ugyancsak nagy tetszés között. Magától értetik, hogy a kedélyes és minden tekintetben sikerült mulatság sikerét a jó paprikáshal finomabbnál finomabb belföldi és nem olasz borok hathatósan előmozdították. A reggeli harangszó hazatérésre hivó hangja vetett véget a mulatságnak és most már: „Vezekeljünk!“ Szerkesztő urnák tisztelője Szegény Tatár. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (9. sz.) ' KÜLÖNFÉLÉK. — Selyemfonoda. A földmivelési miniszter Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott ur előterjesztése és javaslata élelmében a pancsovai selyemfonoda leszerelését és beszüntetését helybenhagyta és elvben hozzájárult, hogy a selyemfonoda Szeg- zárdon állíttassák fel. — Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt folyó hó 28-án a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. — Tisztelgés. Dezseőffy Géza szegzárdi kir. törvényszéki elnököt névnapja alkalmából a bírói és tisztviselői kar testületileg üdvözölte. — Kinevezés. A m. kir igazságügyi miniszter Kotsis János bonyhádi járásbirósági segédtelek- könyvvezetőt Pécsre nevezte ki telekkönyvezetővó. A pécsi járásbíróság kiváló munkaerőt nyert Kotsis János urban. 1898. február 26. — A pápa jubileuma. Mint már múlt számunk- ban jeleztük, e hó 18-án este az angyali üdvözlet után félóráig szóltak a belv. és újvárosi kath. templomokban az összes harangok, jelentve XIII. Leo pápa 50 éves püspökségének ünnepét. Vasárnap ünnepélyes szent mise volt a két kath. templomban. A belvárosi templomban Hány Gábor apát-plébános pontifikáit, az újvárosiban Mikó György plébános végezte az egyház fejéért bemutatott szentmisét. A nap jelentőségéhez méltó nagyszabású szentbesződek is tartattak. — Áthelyezés. A pónzügyigazgatóság széles körben előnyösen ismert irodavezetője Dévay József ur — értesülésünk szerint — a pénzügyminisztériumhoz helyeztetett át. — Távoztával városunk egy széles látkörü közkedveltségü tisztviselővel lesz szegényebb. — Egyházi szónoklat. Szil vek Lajos, városunk szülötte, udvari káplán s pécsi papnöveldéi tanár, a nagy böjt alatt egyházi szónoklatokat fog tartani a pécsi székesegyházban. — Jubileum. Opris Péter, a pécsi posta-és távirda-kerület igazgatója múlt csütörtökön ülte meg szolgálatba lépésének 25-ik évfordulóját, mely alkalommal a köztiszteletben álló igazgatót a posta- ős távirda-kerület tisztviselői meleg ovácziókban részesítették. — Az egyházmegye köréből. Hrádek Károly, városunk szülötte s volt babarczi káplán Báttaszékre, Gosztonyi Jenő, volt kurdi káplán pedig Paksra helyeztettek át hason minőségben. — Hymen. Lukács János, csauád-apátfalvi földbirtokos a napokban jegyezte el a szép ős kedves Zsigmond Lenke kisasszonyt. — Uj plepános. A pécsi megyés püspök Cza- páry János paksi káplánt Kis-Székelybe plébánossá nevezte ki. — Ügyvédi kamara. A pécsi ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy Korbonits Elek szegzárdi ügyvéd elhalálozása folytán a kamara lajstromából kitörültetett. — Jótékonyság. A toluamegyei takarók- és hitelbank az újvárosi óvoda szegény kisdedei javára 20 frtot, a ruhátlan iskolások segélyezésére 10 forintot; a szegzárdi takarékpénztár az ipariskolások jutalmazására 15 frtot, szegény tanulóink ruháztatá- sára 10 frtot volt szives kezeimhez juttatni. Midőn a nevezett pénzintézetek tek. igazgatóságainak e nagylelkű adományaiért hálás közönetet mondok, kijelentem egyúttal, hogy a 10 — 10 frt kegyes áldozattal a „jó szivek“ számlájára előre rendelt ős már kiosztott ruhanemüek árát fizettem ki. A hosszan tartó tél kegyetlen hidege késztetett a hitelműveletre. Szegzárd, 1893. febr. 25. Mikó György. — A szegzárdi takarékpénztár a szegzárdi önkéntes tornász-tűzoltó egyletnek 25 frtot adományozott, ezen nemesszivü adományáért ezután is köszönetét mond az egylet neyében: - Nikitits Imre, egyl. pénztárnok. — Rendkívüli közgyűlés. A szegzárdi takarék- pénztár márczius 10-én rendkívüli közgyűlést tart az intézeti tisztviselők ős szolgák nyudijszabályainak módosítása tárgyában. — Gyászisteni tisztelet. A helybeli izraelita templomban e hó 23-án, Mózes halának évfordulója alkalmával gyász-istenitisztelet tartatott, a midőn dr. Ungár Simon rabbi szép ős megható szónoklatot tartott. * szivemhez, mi közöm az egész világhoz!? de van még valami közöm hozzá: kárörvendeni akarok vesztén, fájdalmán. Elég fájdalmat okozott és veszteséget hozott nékem már. Mikor senkit sem bántottam, mikor minden bűnöm abból állt, hogy egy kegyetlen által akartam szeretve lenni, ezt naponte élvezhetni és nemcsak a szerelmi mámorban, hanem józanon is, érte jogosan rajonghatni! Hát annyi soknak mért szabad ott szeretni, a hova a szive vonzza, ha nékem nem ? Hát én hallgatva tűrjem azt, ha egy ember azért, mert unoka- huga kezét a legkíméletesebb alakban visszautasítom, engem ideálom anyjánál, a levegőből kapkodott lehetetlenségekkel, tudva igyekszik eláztatni ? Jöjj te vérfagyasztó bősz elem nyargalva éles hasábjaiddal, egészen ide hozzánk fel a piaczig, söpörd el őt, söpörd, tipord mindazokat, kik számításból, természetűk hajlamából rágalmaznak, gonoszkodnak. Jöjj pusztítsd el az egész világot, úgy mint ők elpusztították az én édes »világomat*. Nekem nem elég, ha csak itt a folyam tetején dühöngsz, ez nékem nem imponál, külömb szenvedély forr én bennem, mint a tiéd, és még sem tudok elveszni tőle. Vágyaim, bánatom, a szerencsétlen véletlenek összejátszása, elkövetett h.bám, mind óriási kísértetekké nőttek és nem hagynak nyugodni sehol sem, úgy háborog, úgy dúl bennem, mint te, sokaktól megátkozott jég, e megbomlott folyamban itt. És egyedüli megkönnyebbülése felkorbácsolt érzelmeimnek, ha fájdalmamban, hajam tépve, őrülten kaczagok te fölötted. Mert te is olyan bolond vagy mint én ; mozogsz, erőlködsz és az eredmény — hogy önmagadat fogyasztod. * $ * Már bealkonyodott, midőn az orkánszerü szél elállt és ott hagytam a jeget, gépiesen mentem, magam sem tudom hogyan, de sötét éjjel anyám laká-. hoz jutottam. Ez még az egyedüli hely, melyet nem gyűlölök. Jövetelem ez órában és feldúlt kinézésem halálra ijesztette szegényt. A kiszenvedett kedélyizgalmak után narkotikus mély álomba merültem és melegen sütött már a szép nap, midőn felébredtem, anyám odaült mellém, talán sejtette, mi bajom van, mert nem kérdett semmit, csak hajam simogatta, mint egy gyermekét. És én — mit még soha sem tettem — meggyóntam neki szerencsetlenségemet, hibámat, bánatomat — szerelmemet. Az ő szeretetétől, az ő vigasztaló szavaitól, a derült szép időtől kezdett az én jéggé fagyott kedélyem is kissé felderülni és midőn az ablakban levő virágokon keresztül megcsókolt a verőfényes napsugár, imádottam csókjának véltem a melegséget és a viráglomb közül derengett elő nemcsak a nap, de még egy gyenge reménysugár is számomra . . . Egy iczi piczi remény, hogy megnyerhetem még egykor becsülését és aztán egykor . . . (hjaj! de mámoritó, gondolatnak is) talán az ő szerelmét! hogy egykor szabad lesz az Ő szemeinek sugarában fürödnöm, naponta azt a hízelgő hangját hallgatnom, ha megérdemlem: kezecskéjét csókolhatnom, ha vétek: angyalarczának azt a gyengéden feddő kifejezését látnom (mint akkor midőn egy régi darabot akartam huzatni a czigány- nyal). Már e parányi puszta remény is kibékített a világgal, már nem láttam mindent olyan szürkének, mert csupán a remény: hogy O hátha mégis moso- lyogni fog még egykor (és az O mosolya, nékem a sors mosolya) reám, is felolvasztotta jéggé fagyott kedélyemet, kezdtem újra bízni Istenben, hinni emberekben. A tegnapi orkán helyett lágymeleg szellő enye- legte körül arezomat, mely innét tőlem arra ment északnak O feléje; annyi titkos üzenetet, hőn szerető szív suttogását küldtem én e szellővel hozzája . . .■•. de vájjon eljutottak-e azok oda Ő hozzá? Nem fogta fel az utón az, akit nem illetett, mint az ellenség a postagalambokat ? Ha eljutottak Ő hozzá, akkor tu- dom, hogy O megérti az én epedő üzeneteimet még lágy fuvalat, vagy nyomdafesték alakjában is, ha eljutottak hozzá, akkor tudom, hogy megbocsájt. Nem vagyok önhitt, nem mondom, hogy hajlamból tenné ff ezt, hanem O akit nemcsak a múlandó testi báj, hanem jó szive tesz angyalivá, megbocsájt nékem — szánalomból. De hogyan tudhatom én meg, hogy igazán úgy van-e??? Oh én eleven kérdőjel!
