Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-19 / 8. szám

permetező, anyag a Japy-féle gépnél a permetező, illetve a porlasztó csúcsán ömlik ki, mig a Vermorelé- nál a kiömlés oldalra esik és ezzel is hozzájárul a munka tökéletességéhez. Voltaképpen a Japy-féle gép a gómeskut-szerkezet és porlasztó alakja által különbözik a Vermorel-fólétől, de a saját hátrányára. Ha pedig ár tekintetében hasonlítjuk össze a két gépet, a munkaképesség és construkczió tekintetbe vételével a Vermorel-fóle gép mégegyszer annyit érő, mint a Japy-féle“.

SZÍNÉSZET.

______

Sv

ivünkből üdvözöljük a nálunk már előnyösen ismert Balog Árpádot kitünően szervezett társulatával együtt! A társulat csütörtökön, e hó 16-án Csiky Gergelynek az „Örök törvény“ 3 felvoná- sös nagyhatású társadalmi színmüvével kezdte meg előadásainak sorozatát. Magát a darabot, ennek re- meksőgót, mely drámai jeleneteiben szivet megrázó, vig jeleneteiben jóízűen kaczagtató, nem méltathatom eléggé. Olyan Csiky az ő örökhatásu darabjaival, mint a lenyugvó nap, mely eltűnik bár, de azért áldásos melege érlelt. Á szereplők közűi első sorban és különösen Mihály fi Juliskát (Sylvia szerepében) kell kiemelnem, a ki az anyai szív szeietetét nélkülöző, a kemény sorsnak magát alávető mennyasz- szonyt mindvégig kitűnő alakítással játszotta. Több jelenetben könnyeket csalt a közönség szemébe. Arcza hű tükre annak, hogy szerepét igazán átérzi, mozdulatai elárulják, hogy színpadi iskolázottsággal bír. Néhány évig volt a szinitanoda növendéke, játékát sűrűén megtapsolták. Utánna a vele érző öreg írnokot, (Szentgróthy) Ágotáit illeti a dicsőség, hogy a darab irodalmi értéke mellett színpadi hatását is elérte. Nyílt jelenetben tapsolták meg játékáért. H a v y (Orláthy György) a neve tisztaságát féltő törvényszéki elnököt komolysággal. Berkes Etel, (Anna) ennek neje, szerepét igyekezettel adták elő. Tomanóczy (Marczell) a hidegvérű aDgolt és féltékeny férjet jól alakította. Bors i tzky Ilona (Marczell neje) meghatóan, érzéssel játszotta a leányát (Sylviát) viszontlátó anyát. Hrubos Árpád (Egyed Lajos) nagyon ügyesen mozog, meglátszik rajta a színpadon való otthonosság, kellemesen beszélő hanggal bir. Balog Árpád már megjelenésével is imponál. Csakhamar olyan kedvencze lesz ő a közönség- nekj mint volt azelőtt. Tukorai (Mányi Gusztáv) komikus mozdulatai nevettetők, játéka legkevésbbé sem erőltetett. I v á n y i (Alberti Vilmos) szerepléséről is csak jót mondhatunk, hanghordozása kifogástalan. A társulat valóban megérdemli a pártolást s a színházat látogatók mindig élvezetesen fogják tölteni estéjüket. A bemutató előadást félig telt házban, intelligens közönség hallgatta végig. — Szombaton, folyó hó 18-án színre került „Madarász“ 3 felvonásu operett, melyről jövő számunkban referálunk, miután lapunkat már zártuk.

MULATSÁGOK.

_6

________________________________

— A szegzárdi kereskedő ifjak önképző-egyle- tének bálja. A táncznak általánosságban véve kettős haszna van: az egyik, hogy a tüdő működése fokoz- tatik; a másik, hogy a zene iránti érzék fejlesztetik. A táncz, kimondhatjuk, nemesitőleg hat testre és lélekre egyaránt.

E kettős czólt szem előtt tartva, egy harmadik czél elérése: saját pénztára javára e hó 11-én a fentebb említett egylet tánczvigalmat rendezett a „Szegszárd Szálló“ dísztermében.

Lázas előkészületek folytak már napokkal megelőzőleg a bálra és nagy érdeklődéssel, nagy várakozással volt mindenki iránta s ezt az okozta, hogy a kereskedő ifjak tavaly rendezett első vigalma nagyon jól sikerült.

Nem akarom ezt a másodikat az előbbivel összehasonlítani, túlhaladta amazt a megjelentek számában, túl az erkölcsi sikerben, túl az anyagi haszonban. S hogy mindez igy történt, az Pirnitzer Antal bálielnök tapintatosságágának, észszerű vezetésének, odaadó fáradozásának és a rendezők valóban szép ügybuzgőságának köszönhető.

A lázas előkészületek nem voltak hiábavalók; az érdeklődésnek, várakozásnak elég lett téve. A terem kivilágítása és csinossága, a hölgyek toalettjének fényessége, — melyeknek részletezésébe szívesen bocsátkoznám, ha csak egy kissé is jobban érteném — a menyecskék villogó szemei, a fiatal lányok üde, angyali arcza, a mamák jóakaró mosolya, mind-mind hozzájárulták, hogy a paradicsomot varázsolják a férfiak elé. Lehet-e aztán csodálni, hogy nem volt nyugta sem a hegedűnek, sem a tánczolni akaró hölgyeknek, különösen a csárdásoknál. Csárdás! A magyar ember temperamentumának legjobban megfelelő táncz ez! Nincs szabályokhoz kötve, a tánczos akár minden perczben más formákat alkosson. A mit a lélek érez, azt ilyenkor az arcz kifejezi. Majd komolyan lejtünk, majd negédesen; majd olva- dozók vagyunk, hol meg kicsapongók. Keresztül megy ilyenkor a lélek valamennyi fázisán. Igózőbb ilyenkor a férfi, százszor igózőbb a nő, ring-reng, hajlik mint a nád. Az egyedüli táncz, hol a magyar ember igaz érzelme érvényre jut. S a jelszó:

— Csak mokányan.

Nem rajongok a dualizmusért, de a keringőt, mely tudvalevőleg bécsi táncz, mégis a csárdás után említem. A párok egész szenvedéllyel söpörték végig a nagytermet, miközben az urak édes megjegyzéseket suttognak tánczosnőik fülébe, a zene meg csak 8Á-es ütemekben szólt tovább-tovább és himes, csodaszerü képeket szőtt a párok lelkében.

Ha már a táncznál tartok, nem hagyhatom megemlítés nélkül azt sem, a mit a rendezők a kiválóan csinos tánczrend megszerzészre elkövettek (angol elefántcsont-papir, arany szególylyel, a külső lapon arany betűkkel: tánczrend). Hölgyeim! Méltányolják-e kegyetek azt a kis kellemes meglepetést, melylyel a rendezők Önöknek kedveskedni akartak? Őrizzék meg azt a jó- és fesztelen mulatás örök emlékéül.

A tánczrendet végig tánczolták, nem maradt el egy száma sem; szóval: Karneval herczeg, a ki ham- vazó szerda óta trónvesztettnek nyilváníttatott, büszkén tekinthet vissza uralkodásának február 11-ki napjára.

Szóljak az időtartamról is ?

Együtt maradtak a megjelentek — csekély kivétellel — a rendes farsangi záróráig: kivilágos kivirradtig.

Az első négyest 50 pár tánczolta, a mikor a nők közül sikerült feljegyeznem: Bencsik Kálmánná, Boschán Árminná, Feketéné, Fischer Jenőné, Grün- waldné (Fadd), Grünbergernő, Günzné, Hirschfeld Ánninné, Hirschfeld Ignáczné, Hívért Ignáczné, Konkolyiné (Ózsák), Kohnné, Krammer Árminná, Lénárd Jánosné, Leopold Lajosné, dr. Leopold Kornólné, Lichtenberg Miksáné, Molnár Jánosné, özv. Müller Adolfné, Pirnitzer Antalné, Pirnitzer Manóné, Popper Jakabné, Pollák Ignáczné, Reichl Sándorné, Rózler Béláné, Rosenbaum Miksáné, Schmideg Mórné, Seiner Lipótné, Stann Istvánná, Schuck Józsefné, Tóth Gyu- láné, Tauszig Adolfné, Weisz Mayernó, Weisz M.

L.-né, ifj. Weisz Mórné, Wiener Ferenczné, Wohl Józsefné stb. úrnőket; Bilitz Róza, Bencsik Irma, Boschán Janka, Günz Berta, Grünberger Etelka, Hirschfeld Mina, Hívért Erzsi, Hirschfeld Flóra, Kohn nővérek, Krammer Erna, Molnár Etelka, Müller Anna, Pirnitzer Ella, Popper N., Rózler Ka- ticza, Schuck nővérek, Tauszig Szidi, Weisz nővérek, Wohl Helón stb. kisasszonyokat. F.

— Tánczestély: A tolnai nemzeti Casinó ifjúsága 1893 febr. hó 12-én saját helyiségében tánczes- tólyt rendezett, az estély kitünően sikerült. Az első és második négyest 24 pár tánczolta. Jelen voltak: Leányok: Graf Honora, Ausch Matilda, Taub Róza, Schwarcz Czeczilia, Schippert Paula, Steindl Emiké, Bader Emma, Wiedemann Borbála, Weisz Riza, Freund Ilonka, Isgum Mariska, Heiszler Hermina, Isgum Paula, Petries Viktoria, Pavlides Annuska, Stein Anna. Asz- szouyok: Scheiner Simonná, Hajnal Mihályné, Schippert Györgynő, Ausch Jakabné, Kohn Salamonná, Wiedemann Antalné, Graf Sándorné, Schwarcz Adolfné, Dr. Freund Ignáczné, Schaffer Mórné, Weisz Józsefné, Berger Vilmosné, Stendl Józsefné, Feldmann Sománó, Ottinger Józsefné.

A mulatság sikeréről tanúskodik azon körülmény, hogy a tánezoló hölgyek egyike sem távozott reggeli 5 óra előtt, mig a mulatság csak reggeli 9 óra felé ért teljes véget.

■ A „gyönki izr. nőegylet“ pénztára javára f. évi márczius 2-án a gyönki casinó helyiségeiben thea estólylyel egybekötött zártkörű tánczvigalmat rendez. Kezdete este fél kileucz órakor. Beléptidij: Semély- jegy 1 frt. Családjegy 3 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (8. sz.)

KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.

Tekintetes szerkesztő ur!

Múlt év október hó 23-án, becses lapjának 43. számában jelezve lett, miszerint Joó Mátyás báttaszéki róm, kath. kántortanitó benyújtja nyugdíjaztatása iránti kérelmét.

Most, hogy ez megtörtént és Joó Mátyás helybeli kántortanitó ur nyugdíjügye rendezve van, nem mulaszthatom el tekintetes szerkesztő urnák és a „Tolnamegyei Közlöny“ t. olvasóinak tudomására

hozni, hogy mi indította nevezett kántortanitó urat arra, miszerint nyugdíjaztatását kérje.

A helybeli érdemes iskolaszék múlt év szeptember havában tartott ülésében — daczára annak, hogy tudomása volt arról, miszerint Joó tanító urnák elhatározott szándéka legközelebb nyugdíjba önként lépni —■ egyhangúlag elhatározá, hogy Joó Mátyás' Báttaszék községének 68 éves, érdemekben megőszült és 43 éven át példásan működő kántortanitóját — ki magas kora daczára úgy szellemileg, mint testileg ép egészséges — nyugdíjba menni kényszeríti.

Hogy az iskolaszék határozatát a maga teljességében a t. közönséggel ismertessem, álljon itt azon bölcs leirat, melyet Báttaszék érdemes is- , kolaszéke Joó Mátyás kántortanitó úrhoz intézett. Szóról-szóra im igy hangzik:

129 A báttaszéki községi iskolaszéktől. T. ez. Joó 1892. Mátyás kántortanitó urnák Helyben.

„Mayer István isksz. gondnok előterjesztése folytán és a községi iskolaszék egyhangú határozata szerint czimzett tanító tisztelettel felkéretik, mikép önként adná be az .iskolaszékhez nyugdíjaztatási kérvényét, mert ellenkező esetben az iskolaszék kénytelen volna a legközelebbi ülésben önnek nyugdíjaztatását az 1891. évi XLIII. lörvőnyczikk

2. §-a szerint az illetékes hatóságnál hivatalból kérni. — Illő tisztelettel Báttaszéken, 1892. évi, szept. hó 10-én. Schuler József s. k. isksz. jegyző. (P. H.) Holndonner Ferencz s. k. isksz. elnök.“

Ez a jutalom várta hazánk egyik napszámosát és Báttaszék község fáradhatatlan buzgóíkodásu kántortanitóját, 43.évi ténykedése után!

Végre nem mulaszthatom el a megyei kir. tan- felügyelő ur figyelmét felhívni, a megyei iskolatanács által — a 80-ás években — hozott ama jogéi vényes határozatára, mely szerint: Joó Mátyás kántortanitó ur halála (esetleg nyugdíjaztatása) után a helybeli kán- tortanitóság megosztatik, a mennyiben külön kántori állás szervezendő.

Mert Báttaszéken a tanítónak egyszersmind kántornak lenni fizikai képtelenség, elvégre is törvényellenes.

Maradok a tekintetes szerkesztő urnák hazafiui tiszteletem nyilvánítása mellett.

Báttaszéken, 1893. év február hó 8-án.

Nemo.

1893. február 19.

Aranybánya Báttaszéken. t

Fölfedezte az ital- és fogyasztási adó bérlő. E czimet állandóan akarjuk mi báttaszékiek használni mindaddig, mig az illető hatóságok a bérlőnek minden vissza-élését meg nem szüntetik. Csak az aknából kigőzölgött s köztudomású eseteket jelezzük most. Ha egy, valóban éhhalállál küzdő csírketolvajt tettén kapják, a dutyiba vetik. Kíváncsisággal' várjuk, hogy enuyi igaztalan, kegyetlen és kiszámított rafinériáját a bérlőnek, mi módon fogják a hatóságok visszavetni, megtorolni, illetőleg megbüntetni. Érintetlenül marad-e a bérlő kapzsisága? Kópzel- hetni-e ma társadalmilag nyomorultabb ekzisztencziát a földmives és eddigi szőlőbirtokosénál ? Ez az osztály akar dolgozni, de a még eladható fáradságának gyümölcsét is fitymálva és potom áron veszik.

Néhány jobb módút leszámítva, a föld népe hitében, bizalmában meg van rendülve a rómitő adók, magas kamatlábak miatt. Hát ha még az igazságnak se volna rendes útja, mikor a törvény .őrei, már t. i. a báttaszéki bérlő zavarosában, — független elbírálói, sőt itélői lehetnek: akkor ne csodálkozzunk, ha a szoc/ialista érzelmek tápot nyernek.

A közművelődési egyesületek addig mind csak kismiska és bukfencz számba mennek, a mig kér- lelhetlen szigorúság, igazságos közigazgatás és töiu ványkezés által nem szerettetjük meg magunkat mi magyarok az idegen ajkúak által.

Igazságot, igazságot egész Tolnamegyóre, illetékes uraink ! Veszszen az igazságtalanság, ha annak elkövetője mindjárt apánk volna is, büntettessók! Ne ingereljük a birkatürelmű népet. Ne készítsük a képet; melynek czime: „Magyarország 1514 ben.“ Az a szellem pusztít, csak a fotografált személyek változtak.

Ha jól értesültünk, a központi szolgabiró letiltotta a csendőröket jövendőben az ő tudta nélkül ily pumedli szolgálatot teljesíteni.

Az ismeretes esetek közül:

1. Hauk Józsefnek borát csendőrökkel vitték el. Őt magát, miután a hallatlan erőszak ellen tiltakozott volna, megszurták, kezeit megkötözték, s utcza- hosszat, mint valami gonosztevőt csendőrökkel kísér-