Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-05 / 6. szám

1893. február 5.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (6. sz.)

nak enyhíti fájdalmát ős töri le arczukról a keserű könnyeket. Az erkölcsös házaspárok kedvesek Isten és emberek előtt. Illő tehát, hogy az uj házasulandók istenfélők ős jámborok legyenek, hogy a leendő kincsöket, gyermeköket engedelmességre, jámborságra és istenfólelemre oktathassák, nevelhessék.

A házasság első gyümölcse, koronája a gyermek, ez a jámbor házastársak kincsök és mindenök. Ezért őlnek-halnak; ezért áldozzák fel őjjelöket-nap- palukat, mig a kicsapongó, az erkölcstelen házaspárok a gyermeket Isten ostorának tekintik. A házasságot pedig Isten rendelte azért a házasság szent is Isten előtt.

És ha a gyermek a házasság koronája, kincse, mily nagy kincsesei rendelkezik azon apa, anya, a kit Isten több gyermekkel megáld. És mit tapasztalunk egyes vidékek népeinél, — mit tapasztalunk Sárközben? Sajnos! — Az anyai szeretet csak az „egykét“ illeti, a többit nem tudná már tisztelni, becsülni és szeretni, pedig az is épen oly kincse, gyermeke volna, mint az első. Ha az első kedves, miért ne lenne a

2-ik, 3-ik ép oly kedves, mint az első, sőt még kedvesebb. Kinek egy fillérje van, miért ne szeretné a második, harmadikat is? Vagy nem oktondinak mondható az oly apa, anya, kinek az egy fillérhez kettőt, hármat hozzáadnak ős azt magától elvetné ős ne szeretné ép úgy, mint az elsőt stb. ?

Sok házasság falun, úgy mint városban, szegénynél, mint gazdagnál nem egyéb, mint üzlet, melyet a birtokvágy köt meg. A hol nem az erényt, hanem az erszényt; nem a jóságot, hanem a jószágot keresik; a hol a pénz a menyasszony, ott nem sokat őr a házasság. Hát ott mit őr a házasság, a hol az nem egyéb, mint az egymással folytatott bűnnek a folytatása?! A bűnben való összeköttetés azonban nem adja meg az egyetértést, a bőkét, mig Istenben való egyesülés minden bajon segit, mert ő azon biztos rővpart, a hol a hullámok által ide-oda hányt- vetett hajónkat biztosan kiköthetjük. Azért vigasztalásul ne feledjük, hogy a mint az Ur a bűnbánat, a megtérés által késziti a bitnek az útját, úgy a bűnös házasóletbe is beleöntheti áldásainak és kegyelmének folyamát.

Nagyon sok függ a házasólet kezdetétől is. Nagyon jellemző erre nézve Ábrahám példája, ki fiának Izsáknak nem akart a bálványimádó kananiták közül feleséget hozatni, s azért kellett szolgájának, ki leánykérőbe ment Izsák számára, először ura előtt megesküdni.

Ez a hü szolga pedig szolgalótóre legelőször is imádkozott, mielőtt egy lépést tett volna.

S mik voltak az ismertető jelek, melyekre figyelni akart? Nem erszény, hanem erény; nem jószág, hanem jóság; nem pénz és báj, sem selyem, sem bársony, hanem erény ős jóság voltak az ismertető jelek. Tehát erényes ős szivjóságu nőt keresett az okos s hü férfiú.

Ha azonban a házasság megkötése Isten akarata szerint komoly meggondolással történt is, még sok javítani valót hagy az maga után, a mennyiben az uj házaspárok két csiszolatlan kőhöz illenek, mely csiszolást igényel. Ha egymáshoz akarnak illeni, szükséges mind a két felől levő hibákat elhagyni. így aztán mindig alázatosabbak lesznek, mint a csiszolt kövek, egymáshoz illők.

így lesz a házasság iskolává, melyben meghal az önakarat, s megtanulják a türelmet ős önmegtagadást.

A férfi, a nő, a család feje. A hol megfordítva van, a hol az asszony viszi a kormánybotot, nem jól megy a a dolog sem a házban, sem pedig a gazdaságban, mert ott kuruez világ van. Mindezekről csak annak van fogalma, a ki ilyeneknek szemtanúja volt, s aki az ily viszonyokat ma ismeri.

A férfi a háztartásnak, s igy az asszonynak is a feje, de nem zsarnoka. És mit tesz a fő? A fő vezet mindent. A fő gondoskodik tagjairól. — Ha pedig a fő, a családatya övéiről, családtagjairól nem gondoskodik, az megtagadja családját, megtagadja a hitet ős gonoszabb a pogánynál, aljasabb az állatnál, mert mindent csak a has istenének áldoz, mivel a has istene és mindene.

Az ásszonyok legyenek hűek és férjeiknek engedelmesek, mondja az írás. Legyen hü az asszony minden dolgában, pontos és tiszta a háztartásban; hü a gyermekek ápolásában hü a férfi gondozásában, szelíd, nyájas, ha a férfit gondok, terhek nyomják és a felhők feje felett összetornyosodnak; iparkodjék a vészes felhőket nyájas szavaival eltávolítani és férjének gondtól ős fájdalomtól sújtott terheit megköny- nyebbiteni t legyen hu a házassági fogadásban és minden dolgában, úgy bizonyos, hogy szent a béke ős a boldogság is honol azon házban.

Ilyen asszonyi hűségtől sok érdekes dolgot beszél a történelem, meg sem említve a hős egri nőket. Azonban nem hagyhatom érintetlenül, miszerint meg ne emlékezzem a veinbergi nőkről, kik, a midőn Konrád császár Veiuberg városát ostromolta, s az ostromoltak az éhségtől kényszerítve érezték magukat a megadásra, kieszközölték a császár azon Ígéretét, hogy a városból a legbecsesebb dolgaikkal kivonulhatnak. A császár meg is engedte ezt. S mit tettek az élelmes hű asszonyok ? Minden asszony felvette férjét a hátára s gyermekeiket kezüknél fogva vezetve, úgy mentek ki a városból. A császár Äter- mészetesen nem igy gonüolta a dolog kimenetelét. Ő egészen máskép értette a dolog kimenetelét és ígéretét, de azért tetszett neki az asszonyok hűsége. Sok, a mai korban élő asszony példát vehetne e hű asszonyoktól.

A mely házban az asszony hü, engede’mes, csendes és szelíd lelkű, a férfi pedig övéinek szeretetteljes gondozója, ott a házaspárok boldogsága virágzik; de a hol a férj folyton a szeszes italok fűzőtől felhevtilt ős e mellett még kártyás, az asszony pedig engedetlen, pörlekedő és veszekedő természetű, e mellott kuruzsló ős őrdöngős mesterséget űző, ár- [ tatlan leányokat hálójába kerítő, ott már tizenkettőt ütött az óra; ott a boldogságnak nincs helye, mert ott csak bánat, keserűség ős örök boldogtalanság honol. Ilyen asszonyokról azt mondja az irás: „jobb a pusztában a vadak közt lakni egyedül, mint az ilyen czivakodó hárpiával egy házban.

És mi a házasság tulajdonképeni lényege? A házasság törvényesen megkötött s igy Isten rendelése szerint felbonthatlan belső egyesülés két emberi lénynek, kik egymást testi, lelki tekintetben kiegészítik. Hűséges házaspárok olyanok, mint az embernek a két szeme, közösen tekintenek körül, azaz közösen gondoskodnak a házi szükségletről. Nem tóko- zolja el az egyik, a mit a másik keres (Sajnos, a tékozlás mai napság már bevett szokás!) Közösen tekintenek maguk fölé, azaz közösen gondoskodnak a mennyeikről. Ha az egyik meg van bántva, könye- zik a másik is.

Az ilyen házasságból származó gyermekek is bizonyos, hogy Istennek, embernek egyaránt tetszenek. Az ily gyermekek a szülők öröme és koronája. 0 bennök ifjodnak meg a szülők, ő bennök van egy- egy élő kötelék, mely egymáshoz kapcsolja őket. Bennök látják a hivő szülők a meny titkait is. Gyermekük tiszta s ártatlan szemében s kedves nevetősében látnak még egy sugárt a paradicsomi ártatlanságból. Gyermekeik korán mutatkozó rosszaságában, mely kell, hogy már a bölcsőnél kezdve, kipalléroz- tassók, kicsiszoltassék és isteni félelemben, erkölcsösen neveltessék, megismerik a szülők az emberi természet romlottságát.

S végre gyermekeik teljes függésében látják annak kópét, miként kell magoknak is függni, s engedelmeskedni Isten törvényeinek.

Gyermekeik kétely nélküli hitében s teljes engedelmességében hallják az intést: „Ha nem lesztek olyanok, mint e kisdedek, nem mentek be a meny- nyeknek országába.“

íme itt felsoroltam a házastársak kötelességeit, egymáshoz való viszonyaikat, de fájdalom! ezek is csak a pusztába kiáltónak szavai lesznek. Sokat hangoztattam e lapok 1886. számaiban, milyennek kell lenni az igazi házaséletnek; elmondtam ugyanazon évfolyam 11. és 12. számaiban a gyermeknevelés erkölcsös alapnevelős hiányait; elmondták már jeles férfiak a rossz házi nevelésről tapasztalt ferdesőgeket és mit tapasztalunk? Azt, hogy a házi nevelés még mindig hiányos s alapnélküli.

Minden állatnak adott ösztönt a teremtő, mint neveljék föl fiaikat; — egyedül az ember nem bir nevelési ösztönnel, de ezt helyrepótolja az ész.

Ha kertet akarunk mivelni, ha virágokat, nemes fákat akarunk tenyészteni, nemde kell tudnunk, értenünk, hogy mikópen történjék a tenyésztési mód? Kell tudni azoknak tenyésztését és többfele mesterfogásokat stb? — Ellenkező esetben csak kontár marad, s ha tudatlanul fog hozzá a kertészethez, csak korcsokat nevel.

így van a neveléssel is; mert, ha gyermekeinket helyesen akarjuk nevelni, magától következik, hogy „a helyes nevelési eljárást értenünk kell.“ — Ha tudatlanul kapunk a nevelésbe, hasonlók lesznek gyermekeink a tudatlan kertész hitvány, korcsfái ős virágaihoz. Nem elég, hogy a nevelést csak papok,

3_

tauárok ős tanítók értsék, mivel ezeknek gondvise- ése alá csak későn kerülnek a gyermekek, akkor, a midőn a rossznak a csirái kikeltek, s már gyökeret vertek; — hanem kellene érteni minden apának ős anyának, mert csak ez által lehetne eórui azt, hogy a gyermekek mind testileg, mind lelkileg erőteljesek egyenek, s csak ez által lehet az erkölcsös alapne- velést tovább fejleszteni, kiépíteni és betetőzni, melynek bevégzése után, mivel az alap szilárd, úgy az egész építmény is szilárdan fog állani, nem fogja azt a szél oly könnyen, mint valami kis dióhéjat ide- oda hányni-vetni; nem fognak a hullám-óriások rajta erőt venni, mivel a háznak igazgatója, a háznak az élethajónk kormányosa biztos kezekkel elszállítja azt a viharok elől a biztos kikötőbe, mig ellenben a ke- vésbbé szilárd alapra épült, az erkölcstelen, kicsapongó, kuruzsló és magzatgyilkos elvész, elsülyed a tenger mélységes fenekére.

Boz8olik Ferencz.

A szegzárdi tisztviselők értekezlete.

Múlt vasárnap, illetve január hó 29-én délután 3 órakor a szegzárdi tisztviselők egy része a városháza nagytermében értekezletet tartott, hogy előbbre vigye, megvalósítsa azt a megpendített üdvös eszmét, melynek czólja Szegzárdon egy oly tisztviselői egyesületet létrehozni, a milyennel az ország számos vidéki városa már dicsekedhetik. Az impulzust, a jó példát erre a fő- és székváros tisztviselői adták meg, kiknek ma már számos oly virágzó egysületeik vannak, melyek a tisztviselői kar erkölcsi és anyagi érdekeit szolgálják.

A jó példán buzdulva, megmozdultak a szeg- zárdiak is, amit helyesen tettek; mert eddig is csak mulasztást követtek el, hogy már előbb nem tömő- . rültek egy oly egyesület létesítése czéljából, melyben igazán otthon érezve magukat, kifejthetik az egyesülésben fekvő erőt és kihasználhatják a reájuk ön* ként jövő előnyöket.

Városunk nagyszámú intelligens tisztviselői igen helyesen járnak el, ha mielőbb egészséges alapon társas életünk élénkítésére, saját javuk \elömozditá- sára, igazi patriarchális örömök megszerzése végett egyesülnek egv tekintélyes téstületté. Ne féljen senki attól, hogy ez az egylet tán a meglevő társas egyesületek megbomlasztására tör; mert ily szándék messze távol áll a kezdeményezőktől; a mennyiben az ő bevallott czéljuk a tisztviselői kart egy táborba egyesítve, érdekeiket előbbre vinni.

Csak helyesen szervezkedjenek ős jól megfontolva állapítsák meg az egyesület alapszabályaiban a czélokat, úgy hisszük, hogy városunk egyetlen tisztviselője se fogja magát kivonni.

Ha Szegzárd tisztviselői mind belépnek az egyesületbe, akkor ez társas életünknek iránymutatója s élető lelke lesz.

Az értekezleten csodálkozva tapasztaltuk azt, hogy a néhány száz tisztviselőből csupán 31 jelent meg, pedig mindenki meg lett híva az értekezletre.

E közönynek okát ezúttal nem kutatjuk, mert bízunk abban, hogy amint az egyesület végleg megalakul és igy látni fogják annak jóirányu működéséből, hogy mennyire szivén viseli a tisztviselők közös érdekeit; akkor eloszlik majd a visszavonás és lesz erős és megdönthetetlen összetartás.

Az értekezlet különben igy folyt le:

Tóth Andor megnyitván az értekezletet, sajnálattal konstatálta, hogy még azok sem jelentek meg mind, akik a kibocsátott ivet aláírták s igy azt hiszi, hogy az értekezlet a megjelent tagok csekély száma miatt nem is tartható meg.

Schneider István néhány szóval érinti a rószvótlensőg okát; de azért — úgymond — ne riadjunk vissza a nehézségektől, hanem törjünk előre a megindult utón s biztosan czőlt őrünk; majd egy bizottság kiküldését indítványozza az alapszabályok kidolgozása végett.

Rill József megjegyzi, hogy mielőbb az alapszabályok kidolgozásáról szó lehetne, mondja ki az értekezlet: vájjon akar-e egyletté alakulni ős mily czimen?

K o r ó d y József nem lát semmi akadályt abban, hogy az értekezlet most már mondja ki a megalakulást. Szavait az értekezlet megéljenezte.

D i ez e n ty Lajos hosszabban s alapos érvekkel fejtegetve az egyesület czélját, szintén a megalakulás kimondását sürgeti.

Rill József még egyszer szót emelve, kijelenti, hogy ő is óhajtja a megalak ülést, ámbár aggódalmai