Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-03 / 49. szám

1893. deczember 3. állatot saját számlájára tartozik levágatni ós a tu­lajdonosnak kárát épp úgy megállapítani mintha az áldozat elhullott volna. A tulajdonosnak jogában áll az állatorvos vé­leménye ellenére is a beteg marha gyógyítását meg­kísérlem, de az állat elhullása vagy későbbi levá­gása esetén annyival kisebb kártérítésben részesül a mennyit az őrtékesithető részek a kényszervágás folytán értékükből veszítettek. A szövetkezet által elrendelt levágatással egyenlő az az eset, ha a tulajdonos az állatot az elhullás megelőzése végett a hivatalos szemle előtt kénytelen levágatni. Minden elhullott vagy a szövetkezettől, a tu­lajdonostól levágott állatért kárpótlást nyújtani tar­tozik. A kárpótlás alapjául a biztositó törzskönyvben foglalt becsérték szolgál. Elhullott állatért a becs- értéknek 70, levágottőrt pedig 80 százalékát fizeti a szövetkezet. A szövetkezet nem nyújt kárpótlást: a) ha az állat árviz, földrengés vagy más elemi csapásnak, hadjárat, zendülés vagy más emberi erőszaknak esik áldozatul; b) a fertőzött, vagy a fertőzés gyanúja alatt álló elhullások vagy leölések mindazon esetei­ben, melyekről külön törvény gondoskodik. A tulajdonos kártalanításra való igényét el­veszti : ha a betegséget gondatlansággal, vétkes mu­lasztással vagy kegyetlen bánásmóddal maga idézte elő; ha a betegedést kellő időben be nem jelenti; ha az állat gyógyítása körül súlyos mulasztás terheli. A biztositó törzskönyvben első ízben felvett ál­latokra nézve a törvényes szavatossági idő letelté­vel lép hatályba. A birtokos személyekben a szövet­kezet működése területén beálló változások a bizto­sítás érvényét nem módosítják. Külföldről behozott állatokra nézve a szövet­kezet kártérítési kötelezettsége a behozatalt követő három hónap után veszi kezdetét. Az olyan állat, melyért a szövetkezet kárpót­lást ad, a szövetkezet birtokába megy át. Ha a szö­vetkezet az állatot nagyobb áron értékesítené, mint a mennyi kárpótlást fizetett, a többletet a volt tu­lajdonosnak pótlólag kifizetni tartozik. A szövetkezet terhére az év folyamán felmerült öszegeknek a hulladék értékesítése után fedezetle­nül maradt része biztositó dij szedése utján állítandó elő. Egy negyed része közvetlenül az illető szövet­kezet tagjait terheli, a részükre biztosított érték arányában. A szükségletnek egy negyedrészét, az ország területén levő összes szövetkezetekre kell kivetni, a náluk biztosított értők arányában. Az összes szükségletet az orsz. állategészség­ügyi hivatal állapítja meg ós osztja fel. Jogosítva van azonban a biztositódijakat 5 százalék nagyobb összegben állapítani meg és ebből a fölöslegből or­szágos állatbiztosító alapot gyűjteni. Ezek a lényeges szakaszok. A kártalanítás. A második törvényjavaslat 16. szakaszában a lovak ős szarvasmarhák fertőző betegségei esetén adandó országos kártalanításról szól ós a következő­ket tartalmazza :­Az e szakaszban felsorolt betegségek esetén az elhullott, vagy beteg, továbbá a betegség vagy fer­tőzés gyanújában levő lovakért és szarvasmarhákért a jelen töi'vónynyel megállapított mértékben és fe­dezeti eljárás mellett kárpótlás adatik. E betegségek a következők: lónál: takonykór és lépfene, szavas­marhánál: a ragadós tüdölob, lépfene ós serczegő üszög. A kártalanítás összege: 1. takonykórban elhul­lott lóért a becsérték fele, 2. takonykórban szenvedő lóért a becsérték hóttizedrésze; 3. takonykór gya­núja miatt kiirtott lóért: ha a bonczolás a takony­kór jelenlétét igazolja, a becsérték nyolczadrósze; ha a bonczolás jelenlétét nem igazolja, a teljes becsér- ték; 4. a ragadós tüdőlobban elhulott marháért a a becsérték fele; 5. lépfenében elhullott lóért, vagy marháért, úgyszintén serczegő üszögben elhulott marháért a becsérték hóttizedrésze; a 4„ 5. ós 6. pontban felsorolt betegségekben szenvedő, vagy e betegségek gyanúja miatt kiirtott lóért, vagy mar­háért: ha a bonczolás e betegségek valamelyikét igazolja, a becsérték kilencztizedrésze; ha a bon­czolás e betegségek egyikét sem igazolja, a teljes becsérték. Egy állatért 1000 írtnál nagyobb becsérték nem állapítható meg. A kárpótlás összegét az országos állategészség­ügyi hivatal utalványozza az országos állatbiztositó- alapból. A földmivelésügyi miniszter felhatalmaztatik arra, hogy egyes vidékek ló- vagy szarvasmarhaállo- mányának lépfene ellen való ojtását a kártalanítási igény elvesztésének terhe alatt rendeleti utón kö­telezővé tegye. Egyéb esetekben eszközölt ojtások következtében beálló elhullásokért nem jár kárta-l lanitás. Külföldről behozott állatokért a behozatalukat követő első hat hónapban nincs helye a kártalanítási igénynek, hacsak a fertőzés belföldi eredete be nem bizonyul. Kártalanítási igényét elveszti: a) aki az állati járványok elhárítására vonatkozó törvények határo­zatait megszegi vagy hanyagul teljesiti: b) aki a fertőzött elhullást vagy megbetegedést a község te­rületéről 12 óra alatt, pusztáról 36 óra alatt be nem jelenti a községi elöljáróságnak. Az irtó eljárás folytán szükséges uj állatok beszerzése az országos állategészségügyi hivatal fel­ügyelete és ellenőrzése alatt áll; e hivatalnak jogá­ban áll az is, hogy a kártalanítást készpénz helyett megfelelő értékű ós azonos fajú állat szerzésével szolgáltassa ki. A kártalanítás, fertőtlenítés általában az összes eljárás költségeinek fedezésére, az országos állatbiz­tosító alapból előlegezett összegeket járványdij czi- mén az országos állategészségügyi hivatal, a száma­dási évi lezártával, a vármegyei állategészségügyi hivatalok utján megyónkint a ló-, illetőleg szarvas­marha-tulajdonosok összesége terhére Írja és pedig az illető megye teitiletén a lefolyt év folyamán fel­merült költségek negyedrészét az illető megyei ér­dekelt állatiulajdonosok kizárólagos terhére, a költ­ségek további hároranegyedrészót az ország összes érdekelt állattulajdonosai közt az állatlétszám ará­nyában felosztva. Az ilyen módon kivetett összegek a közadók módjára szedendők be, ezen járványdij hátralékai erejéig az illető állatokra nézve törvényes zálogjog állapittatik meg, mely minden egyéb követelést meg­előz. A követelés alapjául az évi községi állatössze- irás szolgál, melyet a községi elöljáróság tartozik megejteni ós melynek jegyzékét 15 napon át köz­szemlére teszi. A törvény alól ki van véve: az udvartartás, a közös hadsereg- és a honvédség lovai, továbbá az állami ménesek ós méntelep tenyész lovai. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Köszönet nyilvánítás. Tisztelettel alulírott kedves kötelességének is­meri, hogy hálás köszönetét nyilvánítson a „Szeg- zárd-tolnavármegyei nőegylet“ tekintetes választmányának, de különösen Theodorovits Lajosné úrnőnek, azon szegény iskolás gyermekek nevében, kiket az egylet megbízásából a napokban tetőtől talpig fölruházott s igy lehetővé tette nekik a hideg beálltával az iskola látogatását. Szegzárdon, 1893. november 3°-án. Kálmán Károly, tanitó. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (49. sz.) Köszönet nyilvánítás. Alólirott mindazon jóakarómnak, kik fiam, Scriba Dezső elhunyta feletti mély fájdalmam elviselését részvétük nyilvánításával könnyíteni törekedtek, ezen­nel forró köszönetemet nyilvánítom. Szegzárdon, 1893. évi november 28-án. Papp Gyuláné, sz. Schneiderbauer Emma. A szépség átka. Ily czim alatt a„Tolnavár megye“ legutolsó (48.) számában egy rövid közlemény jelent meg, mely — nem kétlem, nem rossz akarattal, sem czólzatos elferditési szándékkal, hanem pusztán csak a czikk írójának meggondolatlan (de engem, mint szerető apát és nőmet, mint szerető édes anyát, kiket amúgy is mélyen levert a jogosult fájdalom) köny- nyelmtisógével — fiam öngyilkossági szomorú kísér­letének azt adja okául, hogy ő egy paraszt Don- Juan volt, ki lányokat szerett, menyecskéket csábí­tott — stb. — s ez vitte volna a szomorú kísér­letre. Hát ón kimondom, hogy abból a czikkből egy betű sem igaz! — Szeretett fiam még majdnem ár­tatlan gyermek-ifjúságának korszakában van; senkit nem csábított ós senkiben nem csalódott; ő egy er­kölcsileg még teljesen romlatlan szivü, becsületes I 7 lelkű, szolid, engedelmes, szüleit tisztelő, vallásos ér­zésű fiatal ember, kire ama vádak éppen nem ille­nek. Hogy mi vitte őt e szomorú lépésre, eddig biztosan — mi, az ő szerető szülei sem tudjuk, nem hogy a t. tudósitó ur tudhatná. Azért arra kérjük s illetőleg kérem én, mint szerető apa a t. tudósitó urat, hogy „jól értesült híreit“ máskor ne a kofák közt szedje össze, se az ujjából ne szopja, se gyarló fantáziájából ne merítse, hanem úgy közöljön valamit, hogy előbb járjon végére a dolognak alapo­san, szerezzen teljes biztosságot, s ily hamis hírek­kel se a jó közönséget félre ne vezesse, se az amúgy is mélyen kesergő szülők friss, de már-már a gyer­mek felcsillámló óletreménye folytán — behegedő, nagyon fájó sebeit fel ne szaggassa! — — Még a holtakról is vagy jót, vagy semmit — tartja a közmondás. — Annyival inkább nem szabad rosszat mondani a haldokló élőkről, ha szinte igaz volna is az, a mit mondunk, — hát még ha merő koholmány ?!.... Ifjú Kovács József, mint bánatos és megsértett apa. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. HIVATALOS HIRDETÉSEK. tkVT893" Árverési hirdetmény. A szegzárdi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy a tolnai polgári takarék- pénztárnak kérelmére Taksonyi Ferencz és neje Bogyai Verona szegedi lakosok ellen 95 frt tőke s járulékai iránt folyó végrehajtási ügyében a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő, Szegzárd községi 5557. sz. tjkvben végrehajtást szen­vedők tulajdonaiul felvett 10273/a. hrszámu czinkai szőlő 182 frt és a 10273/b. 2. hrszámu czinkai szőlő 100 forint, a Szegzárd községi 8137. sz. tjkvben ugyanezek tulajdonát képező 10274 hrszámu czinkai szőlő 26 frt és az Ocsény köz­ségi 701. sz. tjkvben Taksonyi Ferencz tulajdonául felvett 3417. hrszámu szőlő 336 frt kikiáltási áron 1894-ik évi január hó 31-ik napján délelőtt 10 órakor Szegzárdon, a kir. igazságügyi palotának 9. sz. telekkönyvi irattárában megtartandó árverésen el­adatni fognak. Venni szándékozók figyelmeztetnek, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10%-át bánatpénz fejében letenni és vevő a vételárt három egyenlő részletben 6% kamatokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal, mint letéti pénztárnál lefizetni kötelesek, végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulirt telekkönyvi ható­ságnál úgy Szegzárd és őcsény községek elöljáróságainál meg­tekinthetők. Kelt Szegzárdon, a kir. törvényszék telekkönyvi osz­tályánál 1893. évi november hó 16-án. Kiss Károly, kir. tvszéki biró. 6000- 8Z- m , tkv. 1893. Árverési hirdetmény A szegzárdi kir. törvényszék, mint telekkönyvi ható­ság részéröl közhírré tétetik, hogy dr. Hilbert István ügyvéd szegzárdi lakos kérelmére Egyed Istvánné Szili Éva, Sümegi János és neje Füredi Julianna pilisi lakosok ellen 52 frt tőke s járulékai iránt folyó végre­hajtási ügyében a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő, Pilis községi 539. sz. tjkvben Egyed Istvánné tulajdonául felvett 170. hrsz., 30. népsz. ház 40 forint; a Pilis községi 580. sz. tjkvben ugyanennek tulajdonát képező 1475. hrsz. szántóföld 20 frt és a Pilis községi 665. sz. tjkvben Sümegi János és neje Füredi Julianna tulajdonául felvett 184. hrsz. beltelki kert 18 frt; a 237. hrsz. beltelki kert 32 frt és a 790. hrsz. gyepükért 84 frt kikiáltási áron 1894-ik évi január hó 25-ik napján délelőtt 10 órakor Pilisen a községházánál megtartandó ár­verésen eladatni fognak. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10%-át bánatpénz fejében letenni és a vételárt 3 egyenlő részletben 6% ka­matokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal, mint letéti pénz­tárnál lefizetni kötelesek, végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulírott telekkönyvi hatóságnál, úgy Pilis község elöljáróságánál megtekinthetők. Szegzárdon, a kir. törvényszék telekkönyvi osztályá­nál 1893. évi november 3-án. Kiss Károly« kir. tszéki biró. 3921. sz. > r ■ ■ ■ j i r . a ■ . tkv< 893 Árverési hirdetményi kivonat. A paksi kir. jbiróság mint telekkönyvi hatóság köz­hírré teszi, hogy Égner Anna, férj. Ochs Jánosné kömlődi lakos végrehajtatónak Paul Juliánná, férj. Kovács Andrásné végrehajtást szenvedő elleni 32 forint 50 kr. tőkekövetelés iránti végrehajtási ügyében a szegzárdi kir. törvényszék te­rületén a paksi kir. járásbírósághoz tartozó és Kömlőd község határában fekvő, a kömlődi 33. sz. tjkvben foglalt f 33. hrsz., 206. n. sz. a. házra; és pedig az 1881. évi 67. t.-cz. 156. § d) pontja értelmében egészben az árverést 377 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlan 1894-ik évi január hó 20-ik napján délelőtt 10 órakor Kömlőd község házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárá­nak 10 százalékát készpénzben, vagy az 1881. LX. t-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kikül­dött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. tcz. 170. §. értel­mében a bánatpénznek a járásbíróságnál előleges elhelyezé­séről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Pakson 1893. évi november 16-án. Szentpétery József, kir. jbiró.

Next

/
Oldalképek
Tartalom