Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-12 / 46. szám
egész vidék egészségügyére vészthozó. A hang azonban, mely e veszedelmet e becses lapban jelezni bátor volt — a pusztában kiáltó-é volt. ügy látszik, hogy e veszélyt nem látják sem a kormány, sem a megyei hatóságok akár közigazgatási, akár egészségügyi közegei, sem pedig az érdekelt vidék lakói. Hát valóban! ez nem közérdekű dolog? Hát az csakugyan figyelmet sem érdemlő dolog, hogy egy 30—40 ezer lélekszámmal benépesített terület nem válik-e maláriás területté? És csodálom Szegzárd közönsége vizi közlekedése tekintetében, mert kétségtelen, hogy a tervezett mód szerinti vizszábályozás- sal keselyüsi hajóállomása legföljebb két évtized alatt megszűnik. Nem szándékom most amellett érvelni, hogy mindezen az segítene, ha — amint e becses lapban már fejtegetve volt — a különben helyesen tervezett egyesítése a faddi és tolnai holt Dunának úgy eszközöltetnék, hogy a Galgőcznyaktól Gemenczig vonuló Duna-ág ne csak Gemencznél lenne összeköttetésben nyílt torkolat által az élő Dunával, hanem Galgócznyaknál egy zsilip által lehetővé tétetnék, hogy innét Gemenczig folyton friss vízzel tápláltatnék ezen mellékág az élő Dunából. Most csak a »Pesti Napló« fönti közleményének nagy hangját óhajtom alábszállilani. Ugyanis midőn e közleményt olvastam, eszembe jutott az evangéliumi beteg, ki már hosszú idő óta ott volt Jeruzsálem egyik kapujánál levő gyógyforrás mellett, várva a víznek az angyal általi felzavarlatását, midőn is mindaz meggyógyult, ki a viz e mozgásakor abba belebocsáltatott. Sokan mentek el mellette; de senkisem segített rajta s igy hiába várta gyógyulását. Végre megjött a Megváltó s gyógyforrás igénybe vétele nélkül mindenható szavával meggyógyította a rég sínylődő beteget. A mi árvízi mizériáink régóta sanyargatnak bennünket és nem tudott rajiunk segíteni se Pestmegye, se Tolnamegye. De ime! megjött a »Pesti Napló« szerint a mi Megváltónk is, a kormány. És csakugyan sohasem volt a Duna vízállása kedvezőbb az árvízi mizériák elhárítását czélzó munkálatokra, mint az idén. E kedvező vízállásban megtalálhatta volna az ügyet kezébe vevő kormány a gyógyforrás kedvező alkalmát, anélkül, hogy mindenhatóságot kel2 ________________________ egy sarokban ős boldogan sütkéreztem drága közeledben. És te, hagytad ezt anélkül, hogy kérdezted volna, hogy egész nap hol és kinél jártán), nem voltál féltékeny. Soha nem hallottam tőled szemrehányást, ha ásítottam is. Csak jótékonyan sugároztad reám természeted teljes hevét és ha kissé soká merengtem ott a közeledben gömbölyű alakodon, nem te pirultál, hanem én. Mert té oly discret voltál, hogyha a társaságban valakinek szerelmes levele volt is, reád bízta, megsemmisítés végett. Önzetlenül boldogítottál, ha bármely órában jöttem is és ha fényes fehér köppenyed átkaroltam, nem affektáltál semmi vonakodást ős még sem mondhatja senki rólad, hogy erkölcs- vagy illemtelen lettől volna. De meg is becsültelek. Nem hagytam magamat tőled elcsábítani senki által. Pedig ki is nevettek miattad, mikor nyíltan bevallottam, hogy ideálom vagy. És ime, még is itt hagytál. Mert az uj ház légfűtést kapott. Oh .'Hűtlenség — „Meidinger kályha“ a te neved! lett volna igénybe vennie. Hát hiszen a mindenhatóság igénybevételétől nagyon is távol maradt, sőt a kedvező alkalmat is egészen elmulasztotta, mert hát a »Pesti Napló« szerént a munkálatok nehány nap óta folyamatban vannak. Valóban ritka eredmény egy hatalmas kormányakcziótól. E mellett a ritka eredmény mellett úgy állunk, hogy a kicsiny vizállás mellett óriási zátonyaink vannak, melyek a kotrógépeknek még csak hírét sem ismerik s igy a tavaszi árvíz réme ijesztőbb mérvben áll előttünk, mint valaha. De mi azért csak alszunk s ölbe tett kezekkel várjuk a kormány bölcs intézkedéseit. Ezek pedig csakugyan váratnak magokra. Eddig a kormányközegek azzal kápráztatták szemeinket, hogy nagyszabású intézkedések kilátásba helyezésével az árvízveszélyt kizártnak véltük tekinthetni. E kilátások a művelet egészségügyi oldalától elvonták a figyelmet. A helyszínén egy fólületes tekintet mindenkit meggyőz arról, hogy a kilátások illúziói teljesen szétfoszlottak. Hát az az illúzió miként fog szétfoszlani, melylyel a kormányközegek kecsegtettek bennünket s mely szerint nem kellene félni a szabályozás egészségügyi hátrányai- és veszélyeitől. A legutóbb Pakson tartott védgát-társu- lati gyűlésen kifejezésre jutott e szabályozási módozat egészségügyi veszélyei fölötti aggodalom és ezzel kapcsolatosan azon óhaj, hogy a holt ág elposványosod'sa egy Galgócznyaknál építendő zsilip állal hárittatnék el. A kormány közege erre úgy nyilatkozott, hogy az aggodalmat nem tartja indokoltnak; de ha mégis a tények azt igazolnák, úgy a zsilip építése be fog következni. Ez annyit tesz, hogy várjuk be, hogy a szabályozás tervezett módja csakugyan maga után vonandja-e az egészségügyileg veszélyes elposványosodást s ha majd a tényeknek a ragályos betegségekben nyilvánuló kérlelhet- len logikája azokat is meggyőzendi, kik előtt az indokok ereje hatálytalan, akkor építsünk zsilipet az elposványosodás megakadályozására. Az alakulandó miazma-telepek érdekében hány ember-élet fog áldozatul hozatni, arról nincs szó; de félünk, hogy sok emberélet árán lesz e szabályozás közegészségügyi követelménye napirendre hozva. Most úgy állunk, hogy a Duna-szabályo- zás tervezett módja egy nagy vidékre nézve a legnagyobb egészségügyi bajok csiráit hordja magában, anélkül, hogy az ármente- sités tekintetében is csak némi megnyugvást nyújthatna. A munkálatok eddigi eredménye Se vagyonunk, se egészségünk, se életünk megvédésére a Duna árjai ellen nem alkalmas. Szerény nézetünk szerint e szabályozási munkálatnál az idén mulaszthatlan feladat lett volna: a Dombori fölötti holt Dunaág torkolatát és a Dombori alatti tolnai holt Duna kiágazását elzárni és ezzel párhuzamosan az elzátonyosodott Dunamedret kotró-gépekkel, kitisztítani és a nagy Duna medrét a zajló jég levonulására alkalmassá tenni. E feladatból mindössze annyi hajtatott végre, hogy a Dombori alatti tolnai holt Duna kiágazásához egy oly csekély töltés készíttetett, hogy azt az első magasabb vizállás minden nehézség nélkül elsöprendi s utat nyi- tand a nagy Duna azon víztömegének, mely hivatva lenne a tavaszi jégtömegeket a zálo- nyos nagy Duna medrén lesodorni, illetőleg az el nem kotort zátonyokról leemelni s a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (46. sz.) zátonyoktól szabadabb Duna medrébe sodorni. Ehelyett ezen a zátonyok s azokon föltornyosulandó jégtorlaszok által föltartóztatandó víztömeg a faddi holt Duna torkolatán s a tolnai holt Duna kiágazásán fog magának könnyű utat törni s egész erővel Faddra zúdulni és itt megszokott, de reánk nézve már elviselhetlen pusztításait végezni. Méltán hirdeti tehát a »Pesti Napló« a szabályozási munkálatok sikereit! Bizony-bizony jól esnék nekünk a megnyugtató tudat, hogy e szabályozási munkálatok vagyoni s egészségügyi érdekeinknek megfelelő irányban kezdenek erélyesen végrehajtatni. A szegzárdi r. k. hívek kérvénye. Mikó György szegzárd-ujvárosi plébánosnak a szegzárd-belvárosi plébániához való kineveztetése érdekében a szegzárdi r. k. hívek az alábbi kérvényt intézték a nmlts. megyés püspökhöz, melyet ma nyújt át Pécsett egy deputáczió. A deputácziót a püspök elé Boda Vilmos orsz. gyűlési képviselő, mint a szegzárdi r. k. hitközségi tanács és iskolaszék világi elnöke vezeti. Nagyméltóságu és Főtisztelendő Megyés Püspök Úr! Kegyelmes Urunk! A szegzárd-belvárosi r. k. plébánia, Hanny Gábor apát-pleoános előléptetése folytán, megürült. A kijelölési jog Nagyméltóságodat illeti meg. Mi Szegzárd város r. k. vallásu polgárai, teljes összeségében, azon alázatteljes kéréssel járulunk szeretett püspökünk elé, miszerint kegyeskedjék ezen állásra, Mikó György szegzárd újvárosi plébánost, első helyre kandidálni. Ezen őszinte kérésre felbátorít minket ama tapasztalatból merített tudat, miszerint Nagyméltóságod jóságos szemei előtt soha más érdek nem lebegett, mint a reá bízott hívek érdeke ős hogy sohasem tekintett más érdemre, mint az egyházi terén szerzett érdemre. És úgy a hívek érdeke, mint a mi javunk, valamint Mikó György kiváló érdemei úgy kívánják: ő legyen nekünk lelkiatyánk, lelkipásztorunk! Ismeretesek Nagymóltóságod előtt egyház-községünk válságos pénzügyi viszonyai, a melyek, ha kellő időben nem orvosoltatnak, bekövetkezhetik a katasztrófa, melynek következményeit csak a jó Isten látja. A kibontakozás e nehéz helyzetéből csak úgy várhatunk javulást, há az egyház-község élőn egy olyan férfiú áll, kiben bizalmunk összpontosul, kiért lelkesedni tudunk. E tiszteletre méltó alak Mikó György, kinek áldásdús működését Szegzárdon egy negyed század hirdeti; kinek nevét a kisdedek, az ártatlanok éppen úgy áldják, a mint a felnőttek érte rajonganak. E válságos helyzetben kihez forduljunk egész bizalommal, őszinte kérelemmel, mint kegyelmes püspök-atyánkhoz, arra kérve őt, hogy azt, a kit mi már évek hosszú során át kívántunk magunknak, egyházunknak, úgy az egyház, mint a hívek érdekében, őt jelölje ki első sorban e fényes és díszes állásra. Mikó György, kit szivvel-lólekkel támogat a hitközségi tanács és a hívők egész zöme, egyedül ez az egyházi férfiú volna hivatva arra, hogy válságos perczeinkben még biztos révbe tudja vezetni egykor erős, most vihar rombolta hajónkat. Ő benne föltétlenül bízva, kész a hitközség a legnagyobb erőmegfeszitősre, a legmesszebb menő anyagi áldozatokra ! Mikó György,, ki boldogemlékü Bocsor Antal prépost-plébános idejében, mint helyettes iskolaszéki elnök, sok éven keresztül vezette sikeresen a hitközség és az iskola ügyeit — ős később a hitközségi szabályzat értelmében, mint társelnöknek módjában volt alaposan megismerni viszonyainkat. De ismeretes Nagyságod előtt az is, hogy városunkra súlyosan nehezedett az Ur keze, olyannyira, hogy a fillokszera vész rohamos terjedésével a polgárság egy része vándorbotot fog kezébe, — mig a másik rósz az Ínség rómalakjától megdermedten, tétlenül ereszti le munkás karjait. 1893. november 12.
