Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-05 / 45. szám

1893. november 5. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (45. sz.) 5 EGYLETEK, TÁRSULATOK. Hitközségi ülés. A szegzárdi rjj, hitközségi tanács és iskolaszék október hó 29-én Mikó György elnöklete alatt ülést tartott, melyen a tagok nagy számmal jelen­tek meg. A hitk. tanács és iskolaszék több fontos és életbevágó kérdéssel foglalkozott, milyenek: a pénz­ügyek rendezése, a számvizsgáló-bizottság jelentésé­ből kifolyó intézkedések, a kir. tanfelügyelőnek az iskolaszékhez intézett átiratának tárgyalása, melyre a hozott határozatot alább egész terjedelmében találja a t. olvasó. Az ülés. megnyitása és a múlt ülésről felvett jegyzőkönyv hitelesítése után Fejős Imre, minta számvizsgáló-bizottság elnöke tette meg a Rill-féle számadásokra vonatkozó jelentését, mely szerint a számvizsgáló-bizottság a számadások nagy részét már átvizsgálta ugyan, de munkálatát teljesen nem fejezhette be, mivel hiányzik azon okmány, melyből kitűnnék: vájjon az öngyilkossá lett pénztáros hiva­tala elfoglalásakor mily nagy összeget vett át kész­pénzben és mennyit takarékpénztári könyvben? En­nek kipuhatolása a vizsgálat eredményét lényegesen meg fogja változtatni, azt azonban már most kijelen­tette, hogy egy 500 frtos tétel, melyet Krautczak számvizsgáló hiánynak tüntetett fel, nem terheli Rill volt pénztárost; az elsikkasztott összeg azon­ban igy is meghaladja a háromezer forintot. A hitk. tanács tudomásul véve a jelentést, Fejős Imre indítványára határozatilag kimon­dotta, hogy az 1892. évben általa készített kimerítő memorandumot válaszadás végett beküldi Pécsre Hanny Gábor kanonokhoz s volt elnökhöz; to­vábbá Mehrwerth Ferencz hitk. tag felkéretik, hogy boldogult Bencsik János pénztáros fiától, Ben esik Kálmántól, ki atyja halála után egy ideig helyettes pénztáros volt, kérjen aziránt fel­világosítást, hogy Rill hivatala elfoglalásakor kósz- pénzben-e, vagy pedig takarékpénztári könyvben vette-e át a kérdéses összeget? A hitközség pénzügyeinek rendezése tárgyában hosszabb tanácskozás fejlődött ki, melyben többen részt vettek. A vélemények tisztázása után egyhan­gúlag határoztatok, hogy a hitk. tanács felkéri Fejős Imre hitk. és iskolaszóki tagot a szükséges 30 ezer frtos kölcsön kieszközlősére; ha e terv nem sikerülne, úgy a hitközségi tanács az egyházmegyei főhatósághoz fordul kölcsönért. A kir. tanfelügyelőnek 1795. sz. a. kelt átira­tára, melyről már múlt számunkban röviden szóltunk, a következőkben felelt meg az iskolaszék: Mély megdöbbenéssel és jogosult mőltatlankodás vegyes érzelmeivel értesültünk a kir. Tanfelügyelő ur azon átiratáról, mely a hivatalos érintkezés eddig nálunk szokatlan formájában felhívást intéz hozzánk, hogy a róm. kath. iskola vagyon kezelésére vonat­kozólag felvilágosításokat adván, egyúttal az 1887—91. évekre vonatkozó s az egyházmegyei főhatóság által jóváhagyott költségvetéseket és számadásokat, úgy ezekre vonatkozó felmentvényeket, esetleg az iskola­szóki jegyzőkönyveket beküldjük. A megdöbbenést az keltette bennünk, mert, mint hitközségi tanács és egyszersmind mint iskola­szék működvén, úgy költségvetéseink jóváhagyása, valamint számadásainkra vonatkozó felmentvónyek kieszközlóse s általában a hitközségi és iskola va­gyon kezelésére vonatkozólag mi a magunk törvé­nyes főhatóságával bírván, felelősségre csak az által vonathatunk s igy a kir. tanfelügyelő ur rendeleté­ben foglalt beavatkozását fövénybe ütközőnek kell tekintenünk; — móltatlankodásunk szülőoka pedig az volt, hogy a kir. tanfelügyelő ur rebesgetett mendemondák ős rosszakaratú besugások után in­dulva, a pénzkezelésre vonatkozólag oly vádakkal illetett bennünket, melyeket éppen a kir. tanfelügyelő ur által hangoztatott intelligentiánk, érintetlen tiszta jellemessógünk s az ügy iránti buzgóságunk érzeté­ben a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. Egyúttal van szerencsénk a kir. tanfelügyelő urat hivatalosan értesíteni, hogy rendeletét az ab­ban nyilvánuló törvényes beavatkozás és a bennün­ket ért gyanúsítás tárgyában leendő közbelépés czéljából, magunk ellen egyúttal a vizsgálat elren­delését kérve, illetékes egyházmegyei főhatóságunk­hoz beküldjük. Ezen kijelentéssel s azon nyilatkozattal, hogy a kívánt felvilágositásokra vonatkozó megkeresésnek csak egyházmegyei főhatóságunk rendelete alapján vagyunk hajlandók megfelelni; bezárhatnék feleletün­ket, ha éppen a szállongó hírek tovább terjesztésének meggátlása szempontjából nem tartoznánk kijelen­teni, hogy a pusztán épületekből álló iskola- vagyon teljesen érintetlen; s igy annak biztosí­tása érdekében intézkedés szüksége fenn nem for­gott; hogy a hitközség vagyonát képező adóalapra vonatkozólag a pénztárvizsgálatot a jegyzőkönyvek tanúsítása szerint egyházi elnökünk utján gyakorol­tattuk s a rovancsolást teljesítettük; hogy semmi­féle hivatalos kötelesség mulasztással vádolhatók nem vagyunk; hogy a hitközségi vagyon kezelése körül előfordult sikkasztás összegének megállapit- hatása végett a legkimeritőbb szakértői számadási vizsgalatokat azonnal az első gyanús eset felmerü­lése alkalmából folyamatba tettük; hogy mint iskola­szék és hitközségi tanács egy testületet képezvén s ugyanazon személyekből állván, ezen minőségünkben teljes egyértelműséggel határoztuk el, iskoláink na­gyobb költséggel járó korszerű átalakítását; hogy igenis az iskolavagyon rendeltetésének megfelelőleg használtuk fel a hívők megadóztatása folytán befolyt jövödelmet; s hogy mindezek alapján az alaptalan hirlapi köözlemőnyek és mendemondák folytán netán bekövetkező s bármely törvényesen megállapított ha­tóságtól eredő vizsgálatnak az önzetlenül végzett jó munka teljes tudatában, a legtisztább lelkiismerettel és böcsületes múltúnk megnyugvásával nézünk eléje. Felolvastatott a kir. tanfelügyelőnek 1872. sz. a. kelt átirata, melyben tudatja az iskolaszékkel, hogy a földmivelósügyi m. kir. miniszter f. ó. julius 25-ón 38538. IV. 10., valamint a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter f. ő. október hó 14-én 36,943. sz. a. kelt és hozzá intézett leiratából vett egybe­vágó értesülése szerint a földmivelósügyi miniszter f. ó. augusztus 15-őtől kezdődőleg Abaffy József szegzárdi belvárosi tanítót a II. kerület méhészeti vándortanitói teendők,ellátásával ideiglenesen meg­bízta. Ennek folytán felhívja az iskolaszéket, hogy Abaffy József kinevezett méhészeti vándortanitó- tól kívánjon be felvilágosítást az ügy állásáról és erről neki tegyen sürgősen jelentést. Az iskolaszék az átiratot kiadni határozta Abaffy József tanítónak, hogy az abban foglal­takra adjon az iskolaszéknek felvilágositást. Amicus. K Ü L Ö N F É LÉK. — Nemességi adomány. Ő Felsége a király Wátzek Ferencz 2. sz. szekerószezredbeli őr­nagynak, Wátzek László szegzárdi iparos nagy­bátyjának, valamint törvényes utódainak, a magyar nemességet a „duna-szent-györgyi“ előnóvvel díjmentesen adományozta. — A „Dunántúli Közmivelődési Egylet“ alapitó tagja. A tolnamegyei községi és körjegyzők egyesü­lete 100 frttal a D. K. E alapitó tagjai közzé be­lépett. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Antal Pál alapítványi gazdasági írnokot — saját kérelmére — a szegzárdi alapítványi uroda- lomhoz helyezte át hason minőségben. — Hymen. Horváth György kakasdi köz­ségi jegyző jegyet váltott a szép és kedves Rull Flóra kisasszonynyal Báttaszéken. — Ruppert Henrik miszlai jegyző pedig eljegyezte Wágner János felső-nánai ev. lelkész kedves leányát, Ma­riska kisasszonyt. Sántha József daruvári gé­pész-lakatos tegnap váltott jegyet Schelesznik Károly szegzárdi előkelő iparos kedves leányával, Antónia kisasszonynyal. — A szinpártolók közgyűlése. A szegzárdi szin- pártoló-egylet ma közgyűlést tart Totth Ödönal- elnök elnöklete alatt a vármegyeház nagytermében' — Adomány a pálfai róm. kath. iskolaépület kijavítására. Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök 20 irtot adományozott a pálfai róm. kath. iskolaépület kijavítására. E nemesszivü segélyért a pálfai katholikus hívek mély köszönetét mondottak. — Esküvő. Korbonits Dezső tolnavárme­gye árvaszóki ülnök jövő kedden délután vezeti ol­tárhoz szép menyasszonyát, Kolozsváry Margit kisasszonyt a duna-szent-györgyi ref. templomban. — Elveszett pénztárcza. Halottak napján a felső-sirkertben egy 54 frttal terhelt fekete bőr pénztárcza elveszett. Ha a becsületes megtaláló a tárczát szerkesztőségünkbe hozza, 20 frt jutalomban fog részesülni. — A Szepesy-szobor leleplezése ma megy végbe Pécsett. A leleplezési ünnepélyre Tolnáról Póchy József prépost, városunkból pedig Mikó György szegzárd-ujvárosi plébános utaztak el, kiket a szobor-bizottság hivott meg. — Sajtóper. Karay Károly miszlai lakos Gruber Ferencz feleő-ireghi lakos ellen sajtó ut­ján elkövetett becsületsértés és rágalmazás miatt pert indított. Ebben az ügyben folyó hó 16-án tar- tatik meg a vógtárgyalás a pécsi kir. törvényszék mint sajtóbiróság előtt. Panaszlót Scheibner Já­nos gyönki, vádlottat pedig Bolgár Kálmán pé­csi ügyvéd képviseli. — A baja-báttaszéki vasút kiépítése és a Du­nának B áttaszók-Baj a közt leendő áthidalása iránt Bács-Bodrogh megyében is a legnagyobb mérvű érdeklődés és tevékenység indult meg. A mozgalom élőn a megye legelső emberei állanak. — Esküvő. Horváth Béla váraljai hitköz­ségi jegyző múlt szombaton eskükött Pécsett örök hűséget Ziegler Emilia kisasszonynak, Ziegler Tivadar Pécs városi főlevóltárnok kedves leányának. — Halottak napja. Valamint az előző években, úgy az idén is a kegyelet ünnepét meghatóan tar­tották meg Szegzárd kath. lakósai. Mindenki a te­metőbe sietett, hogy megkoszorúzza és kivilágítsa a sirhalmokat, melyek alatt szeretteik pihennek. Né­mán, szomorúan jártak-keltek a sírok között, azokra emlékezve, kiket felejteni a síron túl sem lehet. Esti hat órakor megkondultak a templom harangjai, és midőn leereszkedett az est homálya, ezer és ezer gyertyácska gyűlt ki a sírokon, hogy a kegyeletes megemlékezés világával elűzzék a foledés sötétségét. — Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigaz­gatási bizottsága havi ülését f. hó 11-ón tartja meg a vármegye székházában. — A tolnai ujoncz-huszárok esküje. Lélekemelő ünnepélyesség folyt le e hó 1-ón Tolnán a lovassági laktanya udvarában. Apostoli királyunknak azon bölcs rendelete, mely szerint az ujonezok ne azonnal besoroztatásuk alkalmával — többnyire ponyola öl­tözetben, — hanem bevonulásuk után egy hónapra (nov. 1-ón) ezredi e^venruhájokban, nyilvános isteni tisztelet közben tegyék le ünnepélyesen katonai es­küjüket — mindenszentek napján Tolnán is életbe léptettetett. E végből szép diszoltár állitatott fel a kaszárnya tágas udvarában, melyen nagys. Póchy József prépost, tolnai plébános ur fényes segéd­lettel mutatta be szt. mise áldozatját a királyok Királyának. Az oltár mellett énekesek foglaltak he­lyet s ezek mögött nagys. Kolozsváry őrnagy vezény­lete alatt állíttatott föl a 10. sz. huszárezrednek 6-ik százada teljes katonai díszben. A katonák mögött óriási néptömeg kíváncsian nézte ezen szokatlan ünnepi aktusnak lefolyását. Pontban 9 órakor vette kezdetét a szt.-mise, mely alatt szebbnól-szebb éne­kek hangzottak el Perler Mátyás kántor vezetése alatt álló leány-énekkar ajkáról. Megható volt külö­nösen a „Boldogasszony Anyánk“ czimü szép régi magyar ének harmonium kísérete mellett. Mise vé­geztével Póchy József prépost szép alkalmi beszé­det intézett a katonákhoz, hangsúlyozván az eskü szentségét s a magyar katonának nagy feladatát. „Egy birodalom hadserege — úgymond — az órá­hoz hasonlítható, melynél minden résznek oly össz­hangzásban kell működnie, hogy egyik a másiknak hátrányára ne legyen“. Ezután egy asztal — két égő gyertyával s közepén a feszülettel — állíttatott az oltár elé, mely körül félkörben, kettős sorban helyezkedtek el az ujoncz-huszárok. Bilvin főhadnagy ur vezényszavára („eskühöz!“) levett csákóval s ég felé emelt jobb kézzel elmondatott az ismeretes ka­tonai eskü. Meglépő volt az uj hadfiak ügyessége az eskütételnél. Hangos ős bátor feleletökkel minden jelenlevőt meghatottak. Eskü után a szónok imaszerü áldást mondott a magyar hazára, annak legalkot­mányosabb királyára s hadseregére; mire az ün­nepélyesség befejeztetett s a jelen volt vendégek meghatottan oszlottak szét. Az ujonezoknak ezen ünnepélyes esküje bizonyára nagyobb és maradan­dóbb becscsel bír, mint az eddig szokásban volt eskütétel. Klió. — Lemondás. Takler József, Szegzárd nagyközség érdemes bírája, ismételve beadta lemon­dását, melyet azonban a főszolgabíró nem fogadott el. Hogy mi indította Takler József közbecsülős- ben és tiszteletben álló biránkat a lemondásra, azt ezúttal nem fejtegetjük, csupán annyit jegyezünk meg, hogy pontosabb, tevékenyebb bírája alig volt eddig nálánál Szegzárdnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom