Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-05 / 45. szám

1893. november 5.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (45. sz.)

5

EGYLETEK, TÁRSULATOK.

Hitközségi ülés.

A szegzárdi rjj, hitközségi tanács és iskolaszék október hó 29-én Mikó György elnöklete alatt ülést tartott, melyen a tagok nagy számmal jelentek meg.

A hitk. tanács és iskolaszék több fontos és életbevágó kérdéssel foglalkozott, milyenek: a pénzügyek rendezése, a számvizsgáló-bizottság jelentéséből kifolyó intézkedések, a kir. tanfelügyelőnek az iskolaszékhez intézett átiratának tárgyalása, melyre a hozott határozatot alább egész terjedelmében találja a t. olvasó.

Az ülés. megnyitása és a múlt ülésről felvett jegyzőkönyv hitelesítése után Fejős Imre, minta számvizsgáló-bizottság elnöke tette meg a Rill-féle számadásokra vonatkozó jelentését, mely szerint a számvizsgáló-bizottság a számadások nagy részét már átvizsgálta ugyan, de munkálatát teljesen nem fejezhette be, mivel hiányzik azon okmány, melyből kitűnnék: vájjon az öngyilkossá lett pénztáros hivatala elfoglalásakor mily nagy összeget vett át készpénzben és mennyit takarékpénztári könyvben? Ennek kipuhatolása a vizsgálat eredményét lényegesen meg fogja változtatni, azt azonban már most kijelentette, hogy egy 500 frtos tétel, melyet Krautczak számvizsgáló hiánynak tüntetett fel, nem terheli Rill volt pénztárost; az elsikkasztott összeg azonban igy is meghaladja a háromezer forintot.

A hitk. tanács tudomásul véve a jelentést, Fejős Imre indítványára határozatilag kimondotta, hogy az 1892. évben általa készített kimerítő memorandumot válaszadás végett beküldi Pécsre Hanny Gábor kanonokhoz s volt elnökhöz; továbbá Mehrwerth Ferencz hitk. tag felkéretik, hogy boldogult Bencsik János pénztáros fiától, Ben esik Kálmántól, ki atyja halála után egy ideig helyettes pénztáros volt, kérjen aziránt felvilágosítást, hogy Rill hivatala elfoglalásakor kósz- pénzben-e, vagy pedig takarékpénztári könyvben vette-e át a kérdéses összeget?

A hitközség pénzügyeinek rendezése tárgyában hosszabb tanácskozás fejlődött ki, melyben többen részt vettek. A vélemények tisztázása után egyhangúlag határoztatok, hogy a hitk. tanács felkéri Fejős Imre hitk. és iskolaszóki tagot a szükséges 30 ezer frtos kölcsön kieszközlősére; ha e terv nem sikerülne, úgy a hitközségi tanács az egyházmegyei főhatósághoz fordul kölcsönért.

A kir. tanfelügyelőnek 1795. sz. a. kelt átiratára, melyről már múlt számunkban röviden szóltunk, a következőkben felelt meg az iskolaszék:

Mély megdöbbenéssel és jogosult mőltatlankodás vegyes érzelmeivel értesültünk a kir. Tanfelügyelő ur azon átiratáról, mely a hivatalos érintkezés eddig nálunk szokatlan formájában felhívást intéz hozzánk, hogy a róm. kath. iskola vagyon kezelésére vonatkozólag felvilágosításokat adván, egyúttal az 1887—91. évekre vonatkozó s az egyházmegyei főhatóság által jóváhagyott költségvetéseket és számadásokat, úgy ezekre vonatkozó felmentvényeket, esetleg az iskolaszóki jegyzőkönyveket beküldjük.

A megdöbbenést az keltette bennünk, mert, mint hitközségi tanács és egyszersmind mint iskolaszék működvén, úgy költségvetéseink jóváhagyása, valamint számadásainkra vonatkozó felmentvónyek kieszközlóse s általában a hitközségi és iskola vagyon kezelésére vonatkozólag mi a magunk törvényes főhatóságával bírván, felelősségre csak az által vonathatunk s igy a kir. tanfelügyelő ur rendeletében foglalt beavatkozását fövénybe ütközőnek kell tekintenünk; — móltatlankodásunk szülőoka pedig az volt, hogy a kir. tanfelügyelő ur rebesgetett mendemondák ős rosszakaratú besugások után indulva, a pénzkezelésre vonatkozólag oly vádakkal illetett bennünket, melyeket éppen a kir. tanfelügyelő ur által hangoztatott intelligentiánk, érintetlen tiszta jellemessógünk s az ügy iránti buzgóságunk érzetében a leghatározottabban vissza kell utasítanunk.

Egyúttal van szerencsénk a kir. tanfelügyelő urat hivatalosan értesíteni, hogy rendeletét az abban nyilvánuló törvényes beavatkozás és a bennünket ért gyanúsítás tárgyában leendő közbelépés czéljából, magunk ellen egyúttal a vizsgálat elrendelését kérve, illetékes egyházmegyei főhatóságunkhoz beküldjük.

Ezen kijelentéssel s azon nyilatkozattal, hogy a kívánt felvilágositásokra vonatkozó megkeresésnek csak egyházmegyei főhatóságunk rendelete alapján

vagyunk hajlandók megfelelni; bezárhatnék feleletünket, ha éppen a szállongó hírek tovább terjesztésének meggátlása szempontjából nem tartoznánk kijelenteni, hogy a pusztán épületekből álló iskola- vagyon teljesen érintetlen; s igy annak biztosítása érdekében intézkedés szüksége fenn nem forgott; hogy a hitközség vagyonát képező adóalapra vonatkozólag a pénztárvizsgálatot a jegyzőkönyvek tanúsítása szerint egyházi elnökünk utján gyakoroltattuk s a rovancsolást teljesítettük; hogy semmiféle hivatalos kötelesség mulasztással vádolhatók nem vagyunk; hogy a hitközségi vagyon kezelése körül előfordult sikkasztás összegének megállapit- hatása végett a legkimeritőbb szakértői számadási vizsgalatokat azonnal az első gyanús eset felmerülése alkalmából folyamatba tettük; hogy mint iskolaszék és hitközségi tanács egy testületet képezvén s ugyanazon személyekből állván, ezen minőségünkben teljes egyértelműséggel határoztuk el, iskoláink nagyobb költséggel járó korszerű átalakítását; hogy igenis az iskolavagyon rendeltetésének megfelelőleg használtuk fel a hívők megadóztatása folytán befolyt jövödelmet; s hogy mindezek alapján az alaptalan hirlapi köözlemőnyek és mendemondák folytán netán bekövetkező s bármely törvényesen megállapított hatóságtól eredő vizsgálatnak az önzetlenül végzett jó munka teljes tudatában, a legtisztább lelkiismerettel és böcsületes múltúnk megnyugvásával nézünk eléje.

Felolvastatott a kir. tanfelügyelőnek 1872. sz. a. kelt átirata, melyben tudatja az iskolaszékkel, hogy a földmivelósügyi m. kir. miniszter f. ó. julius 25-ón 38538. IV. 10., valamint a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter f. ő. október hó 14-én 36,943. sz. a. kelt és hozzá intézett leiratából vett egybevágó értesülése szerint a földmivelósügyi miniszter f. ó. augusztus 15-őtől kezdődőleg Abaffy József szegzárdi belvárosi tanítót a II. kerület méhészeti vándortanitói teendők,ellátásával ideiglenesen megbízta. Ennek folytán felhívja az iskolaszéket, hogy Abaffy József kinevezett méhészeti vándortanitó- tól kívánjon be felvilágosítást az ügy állásáról és erről neki tegyen sürgősen jelentést.

Az iskolaszék az átiratot kiadni határozta Abaffy József tanítónak, hogy az abban foglaltakra adjon az iskolaszéknek felvilágositást.

Amicus.

K Ü L Ö N F É LÉK.

— Nemességi adomány. Ő Felsége a király Wátzek Ferencz 2. sz. szekerószezredbeli őrnagynak, Wátzek László szegzárdi iparos nagybátyjának, valamint törvényes utódainak, a magyar nemességet a „duna-szent-györgyi“ előnóvvel díjmentesen adományozta.

— A „Dunántúli Közmivelődési Egylet“ alapitó tagja. A tolnamegyei községi és körjegyzők egyesülete 100 frttal a D. K. E alapitó tagjai közzé belépett.

— Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Antal Pál alapítványi gazdasági írnokot — saját kérelmére — a szegzárdi alapítványi uroda- lomhoz helyezte át hason minőségben.

— Hymen. Horváth György kakasdi községi jegyző jegyet váltott a szép és kedves Rull Flóra kisasszonynyal Báttaszéken. — Ruppert Henrik miszlai jegyző pedig eljegyezte Wágner János felső-nánai ev. lelkész kedves leányát, Mariska kisasszonyt. Sántha József daruvári gépész-lakatos tegnap váltott jegyet Schelesznik Károly szegzárdi előkelő iparos kedves leányával, Antónia kisasszonynyal.

— A szinpártolók közgyűlése. A szegzárdi szin- pártoló-egylet ma közgyűlést tart Totth Ödönal- elnök elnöklete alatt a vármegyeház nagytermében'

— Adomány a pálfai róm. kath. iskolaépület kijavítására. Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök 20 irtot adományozott a pálfai róm. kath. iskolaépület kijavítására. E nemesszivü segélyért a pálfai katholikus hívek mély köszönetét mondottak.

— Esküvő. Korbonits Dezső tolnavármegye árvaszóki ülnök jövő kedden délután vezeti oltárhoz szép menyasszonyát, Kolozsváry Margit kisasszonyt a duna-szent-györgyi ref. templomban.

— Elveszett pénztárcza. Halottak napján a felső-sirkertben egy 54 frttal terhelt fekete bőr pénztárcza elveszett. Ha a becsületes megtaláló a tárczát szerkesztőségünkbe hozza, 20 frt jutalomban fog részesülni.

— A Szepesy-szobor leleplezése ma megy végbe Pécsett. A leleplezési ünnepélyre Tolnáról Póchy József prépost, városunkból pedig Mikó György szegzárd-ujvárosi plébános utaztak el, kiket a szobor-bizottság hivott meg.

— Sajtóper. Karay Károly miszlai lakos Gruber Ferencz feleő-ireghi lakos ellen sajtó utján elkövetett becsületsértés és rágalmazás miatt pert indított. Ebben az ügyben folyó hó 16-án tar- tatik meg a vógtárgyalás a pécsi kir. törvényszék mint sajtóbiróság előtt. Panaszlót Scheibner János gyönki, vádlottat pedig Bolgár Kálmán pécsi ügyvéd képviseli.

— A baja-báttaszéki vasút kiépítése és a Dunának B áttaszók-Baj a közt leendő áthidalása iránt Bács-Bodrogh megyében is a legnagyobb mérvű érdeklődés és tevékenység indult meg. A mozgalom élőn a megye legelső emberei állanak.

— Esküvő. Horváth Béla váraljai hitközségi jegyző múlt szombaton eskükött Pécsett örök hűséget Ziegler Emilia kisasszonynak, Ziegler Tivadar Pécs városi főlevóltárnok kedves leányának.

— Halottak napja. Valamint az előző években, úgy az idén is a kegyelet ünnepét meghatóan tartották meg Szegzárd kath. lakósai. Mindenki a temetőbe sietett, hogy megkoszorúzza és kivilágítsa a sirhalmokat, melyek alatt szeretteik pihennek. Némán, szomorúan jártak-keltek a sírok között, azokra emlékezve, kiket felejteni a síron túl sem lehet. Esti hat órakor megkondultak a templom harangjai, és midőn leereszkedett az est homálya, ezer és ezer gyertyácska gyűlt ki a sírokon, hogy a kegyeletes megemlékezés világával elűzzék a foledés sötétségét.

— Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága havi ülését f. hó 11-ón tartja meg a vármegye székházában.

— A tolnai ujoncz-huszárok esküje. Lélekemelő

ünnepélyesség folyt le e hó 1-ón Tolnán a lovassági laktanya udvarában. Apostoli királyunknak azon bölcs rendelete, mely szerint az ujonezok ne azonnal besoroztatásuk alkalmával — többnyire ponyola öltözetben, — hanem bevonulásuk után egy hónapra (nov. 1-ón) ezredi e^venruhájokban, nyilvános isteni tisztelet közben tegyék le ünnepélyesen katonai esküjüket — mindenszentek napján Tolnán is életbe léptettetett. E végből szép diszoltár állitatott fel a kaszárnya tágas udvarában, melyen nagys. Póchy József prépost, tolnai plébános ur fényes segédlettel mutatta be szt. mise áldozatját a királyok Királyának. Az oltár mellett énekesek foglaltak helyet s ezek mögött nagys. Kolozsváry őrnagy vezénylete alatt állíttatott föl a 10. sz. huszárezrednek

6-ik százada teljes katonai díszben. A katonák mögött óriási néptömeg kíváncsian nézte ezen szokatlan ünnepi aktusnak lefolyását. Pontban 9 órakor vette kezdetét a szt.-mise, mely alatt szebbnól-szebb énekek hangzottak el Perler Mátyás kántor vezetése alatt álló leány-énekkar ajkáról. Megható volt különösen a „Boldogasszony Anyánk“ czimü szép régi magyar ének harmonium kísérete mellett. Mise végeztével Póchy József prépost szép alkalmi beszédet intézett a katonákhoz, hangsúlyozván az eskü szentségét s a magyar katonának nagy feladatát. „Egy birodalom hadserege — úgymond — az órához hasonlítható, melynél minden résznek oly összhangzásban kell működnie, hogy egyik a másiknak hátrányára ne legyen“. Ezután egy asztal — két égő gyertyával s közepén a feszülettel — állíttatott az oltár elé, mely körül félkörben, kettős sorban helyezkedtek el az ujoncz-huszárok. Bilvin főhadnagy ur vezényszavára („eskühöz!“) levett csákóval s ég felé emelt jobb kézzel elmondatott az ismeretes katonai eskü. Meglépő volt az uj hadfiak ügyessége az eskütételnél. Hangos ős bátor feleletökkel minden jelenlevőt meghatottak. Eskü után a szónok imaszerü áldást mondott a magyar hazára, annak legalkotmányosabb királyára s hadseregére; mire az ünnepélyesség befejeztetett s a jelen volt vendégek meghatottan oszlottak szét. Az ujonezoknak ezen ünnepélyes esküje bizonyára nagyobb és maradandóbb becscsel bír, mint az eddig szokásban volt eskütétel. Klió.

— Lemondás. Takler József, Szegzárd nagyközség érdemes bírája, ismételve beadta lemondását, melyet azonban a főszolgabíró nem fogadott el. Hogy mi indította Takler József közbecsülős- ben és tiszteletben álló biránkat a lemondásra, azt ezúttal nem fejtegetjük, csupán annyit jegyezünk meg, hogy pontosabb, tevékenyebb bírája alig volt eddig nálánál Szegzárdnak.