Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-29 / 44. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (44. sz.) 1893. október 29. mondta a báttaszék-bajai vasút kiépítésének szükséges voltát és egyhangú kifejezését nyil- Vánitá azon óhajának, miszerint kívánja a kiépítés minél előbbi foganatosítását. Egy ilyen nagy értekezlet természetesen nem bocsátkozhatott oly kérdések vitatásába, melyek fölött egyedül a jövő van hivatva dönteni és e végből a nagy bizottságon kívül egy szükebb öttagú bizottságot választott, melynek feladata leend a részletek és előmunkálatok, de főkép a vállalat kivitelét czélzó és kellő tőkével rendelkező társulat megnyerésére a talajt előkészíteni vagyis érlelni azon eszmét, mely említett értekezlet által életre hivatott. Miután pedig a Duna áthidalását a magas kereskedelmi kormány saját ügyének tekinti és kell hogy ennek tekintse; miután az állami építkezéseknél a lehető legkülönfélébb tekintetek vétetnek figyelembe; miután számos itt jelzeni meg nem engedhető akadályok elhárításáról van szó: a kiküldött bizottság feladata minden tekintetben elég nehéz, mivel vállaira su'yosodik a kérdések egész halmazát szerencsésen megoldani; formába, életképes formába kell önteni azt, ami ma még óhajtás, jólehet erős óhajtás gyanánt él ezer és ezer ember ajkán. A kereskedelmi miniszter a legközelebb tartott pénzügyi bizottság egyik ülésében a Duna áthidalását illetőleg oly megnyugtató enuncziacziót tett, melyet kész örömmel fogadtunk. Ugyanis Gyurkovits egyik fölszólalására a szakminiszter kijelenté, miként nemzetgazdasági szempontokból előbb lesz építendő a báttaszék-bajai hid. Nem gondolunk tévedni, ha feltesszük, miként a magas kormány is elérkezettnek látja az időt az Alduna melletti megyék prosperálása czéljából egy báttaszék- bajai összekötő hídnak építésére és ezért hálás érzelemmel fogadhatjuk a miniszteri nyilatkozatot. Az állam tudvalevőleg nem leledzik oly nehéz viszonyok között; nincsen vasúti kamatok garancziája által túl terhelve, tehát tervezett vasulunk kiépítése, ha a hid kérdésén túl estünk, nem fog legyőzhetlen akadályokba ütközni; nem akkor, ha az érdekelt úgy, a mint az az állam minden terhét egyformán viselő polgárt megilleti, a mint az neki tetszik! Valóban ennek láttára azon kell tűnődnünk: Vájjon Krisztus előtt vagy Krisztus után élüuk-e 1893-ban? Mert hiszen azt látjuk pl. most is a vadnépekné), vegyük akár a khinaiakat, akár az indusokat stb., hogy meg van az a hit, jog, hogy a király Isten fiának hirdeti magát, a szegény ember pedig csak sz oktalan állattal egyenlő jogul Ez talán megjárna azoknál a népeknél, melyek még a műveltség legalsó fokán állnak, de nálunk, a hol — hála az égnek — az 1848- iki szabadságharcz, ama szép, dicső napok óta, minden magyar ember érzi: én vagyok önálló ura s parancsolja magamnak — illő-e, hogy éppen az országgyűlésnek és a főrendiháznak sok tagja akar e szent jognak ellenállani ? Az ember nem tudja, vájjon ezt a magunk vagy intéző köreink gyengeségének kell-e betudni? Mert hogy ennek előfordulni nem lett volna szabad, a mai nagy garral hirdetett liberális világban bizonyításra nem szorul. Csakhogy viszont, nehogy azt gondolják, hogy én azt a szabadságot hirdetem, mely a franczia forradalomban, midőn először kezdték hirdetni a szabad eszméket, féktelenségbe fajult, ki kell jelentenem, hogy én a vallásszabadság alatt nem az istentelenséget, atheis- must értem; sőt megkövetelem, hogy mindenki azt a vallást kövesse, annak a szabályait tartsa meg, a a mely az ő gondolkozás módjával legjobban megegyezik. De itt jő, a mit nyomatékosan mondani kívánok: ha valakinek vallása nem tetszik, ha annak minden egyes tantételével ellenkezik, lelkiismeretót felzuditja, akkor ne vallja azon vallást, hanem mondja meg nyíltan, hogy ez felel meg lelkem vágyainak és kövesse azt. Mert az nem lehet sem tiszbirtokosság a szükséges területeket ingyen fogja vasutunk részére átengedni, ami a vasút előállítás költségeit tetemesen redukálni fogja. Ha ehhez adjuk még a munkaerőnek jutányos voltát: a szükséges tőke aránylag nem lesz oly magas, melynek tisztességes kamatot nem fogna hozhatni a pálya forgalma. Ezt kétségbe vonni lehetetlen és azért megvagyunk győződve, hogy bárki is készséggel fogná pénzét az építésbe fektetni. A báttaszék- bajai vasút financzirozása nem fog garancziát igényelni; ez meggyőződésünk; meggyőződésünk pedig ez azért, mivel e vonal kiépítése első osztályú forgalmi ut leend, melyen élet fog pezsegni a vidék és az ország hasznára. Úgy tudjuk, hogy a szakminiszter ur az 1895. évi költségelőirányzatba a hid építését be fogja venni; addig is mozgasson meg az érdekeltség minden követ és fejtsen ki az ügy érdekében olyan buzgalmat, milyet az méltán megérdemel. Mi részünkről csekély tehetségünkhöz képest sem időt, sem fáradságot nem kiméivé, résen leendünk. Engel Mór, végr. biz. jegyző. A fögymnasium ügye. Dr. Klamarik János ministeri tanácsos ur távirati értesítése folytán, hogy hétfőn este Szegzárdra érkezik, a fögymnasium létesítése czéljából alakult végrehajtó bizottság vasárnap esti 8 órakor ülést tartott, mely alkalommal Simontsits Béla alispán urat, ki könnyen érthető okokból, az elnöki tisztségről a múlt évben lemondott, újra elnökévé egyhangúlag megválasztván, Klamarik János ministeri tanácsos ur fogadására nézve abban állapodott meg, hogy mellőzni kíván minden tüntetéssel egybekötött fogadást s csak arra szorítkozik, hogy a ministeri tanácsos urat a vasúti állomáson küldöttség által üdvözölted, ugyancsak nála testületileg tiszteleg s másnap egy monstre küldöttség által óhajtásának kifejezést ad. A megállapodás értelmében Simontsits Béla alispán, Boda Vilmos országgy. képviselő és Mikó György újvárosi plébános voltak jelen megérkezésénél s estebéd után, mely Simontsits Béla alispán urnái egészen szűk körben ment végbe, a fóispáni lakosztály fogadó termében lett a végrehajtó bizottság, névszerinti Selcz József kir. törvényszéki elnök, Kramolin Emil, Fejős tességes, sem meghitt karakterű ember, ki megtagadja a maga hitét, de a más vallását is gúnyos mosolylyal nézi. Hivés nélkül nincs vallás, a hit egyedül az, a mi boldogít bennünket! A beteg ember is már akkor kezdi magát jobban érezni, ha orvost hívnak hozzá. És vájjon a lelkipásztorok nem arra valók-e, hogy a tudatlanokkal megismertessék a hitnek boldogító érzetét és hogy a sötét elméknek világot gyújtsanak ? De kárhoztatom a vallási tulságot és ebben a tekintetken követem egy hires görög bölcsnek, Platóunak elvét, melyet ő a Politeia vagyis állam czimü eszményi iratában mond: „ A. tulság mindig romlásra viszen időben, fűben, növényben, állati tesben és államban: igy a felette nagy szabadság is a legnehezebb szolgaságba megy át!“ Ha tulságig visszük a magunk szabadságát, annak bebizonyítására nem is kell egy nagy társaságba mennünk, csak nézzük magános körben, ha egy ember nem sokat törődik embertársának érzületével, a felebaráti szeretettel, méltányossággal, vájjon az embertársának jogaiba nem ütközik-e bele? így van ez a vallás terén is, mikor valaki tulságba megy át, minden vallásfelekezet szertartását lenézi s ez által megbotrán- koztatja embertársát és annak vallásos érzületét sérti. Pedig már a biblia is azt mondja: „Jaj a bot- ránkoztatónak!“ E nélkül nem is beszélhetünk vallásszabadságról. Mert pl. ha én követelem, hogy mint szabadelvű embert tiszteljenek, vájjon szabadelvű ember lennék-e, ha más elvétől megtagadom a viszonyos tiszteletet? A vallásszabadságnak első fő lénye az, hogy más felekezetiek ne csak szertartását, de annak a híveinek vallásos érzületét se sérse senki; a mire nagyon szép példát ad a bércses kis Imre, Szigeth Gábor birtokosok, Madarász Elemér megyei főjegyző, Döry László főszolgabíró, Rill József kir. tanfelügyelő, Leopold Sándor bérlő, dr. L e o p o 1 d Kor n ő 1 lap- szerkesztő, Modly László főpénztáros, dr..Han- gel Ignácz megyei főorvos, Zavod y Albin törvényszéki bíró, dr. Hirling Ádám városi főjegyző, Takler József községi bíró, Örffy Lajos és Török Béla ügyvédek, bemutatva. A végrehajtó bizottság elnökének üdvözlő szavaira a tanácsos ur kijelentette:hogy lelkiismeretes vizsgálat alapján fog igazságos véleményt mondani a fögymnasium helyére nézve. Az összegyűlt társaság késő éjféli órákig együtt maradt, természetesen a napi eseményre vonatkozólag folytatva eszmecserét. Másnap reggel már 9 órakor Mikó György, Boda Vilmos, dr. Hirling Ádám és Takler József kíséretében elindult a ministen tanácsos ur, hogy mint magát kifejezd: Szegzárd minden kulturális momentumával megismerkedhessék. Megnézte a belvárosi róm. kath. templomot, utána Krammer János és Kovács Lujza igazgatók kalauzolása mellett a polgári fiú-és leányiskola minden osztályát s a növendékekhez mindenütt kérdéseket intézett. Általános feltűnést keltett a rendkívül kedves és helyes modor, melyet a gyermekekkel szemben alkalmazott. A nebuló sereg ijedt arczc'al nézett reá, midőn közöttük megjelent s pár másodpercz múlva már mosolyogva, teljes bátorsággal feleltek kérdéseire; különösen nagy figyelemmel vizsgálta meg a polgári iskola épületét s úgy nyilatkozott, hogy az a fögymnasium befogadására nem igen alkalmas s ha a gymnasium létesítése esetleg akuttá válnék, uj épületről kellene gondoskodni, melyet a polgári iskola épületének értékesítése mellett magá . a& állam emelne. Még a délelőtt folyamán megtekintette a Mayer-Arlow-féle magán elemi iskolát, az újvárosi templomot, a paplakot s az iskolákat, majd onnét visszatérve a belvárosi rom. kath. elemi fiú- és leányiskolát, melynek berendezéséről igen elismerőleg nyilatkozott. Megtekintette még a Ferencz kórházat s annak berendezése által egészen meg volt lepetve. Itt kalauzkép szolgáltak Tanárky Árpád főorvos, Herczeg Ferencz ős Schubert János alorvosok. Visszatérve a vármegyéházához, a nagyteremben tisztelgett nála a szegzárdi monstre küldöttség. A nagyteremben Szegzárd társadalmi elitje foglalt helyet, megtöltve annak legnagyobb részét. A körülbelül 300 tagból álló küldöttséget Boda V i l m o s mutatta be a következő beszéd kíséretében: Méltóságos urunk! Szegzárd közönségének azon része, mely az idő rövidsége daczára méltóságod jöveteléről értesülni szerencsés volt, kettős okból jelent meg ma itt Erdélyünk, melyben, bár nagy a vallásfelekezetek száma, vallási czivódásnak nyoma sincs, a hol a szülők a gyermek vallásos nevelése felett nem veszekednek; hanem azt mondják: ón szeretlek téged s gyermeked szívesen hagyom abbán a hitben, melyben te élsz I A szabad eszméknek egy szép példáját láttam nemrég egy oly országban, mely boldogabb, mint a miénk, mert van szabadsága, van egy a nemzet kebeléből kikerült királya és van vallásszabadsága. Ez az ország Olaszország! Olaszország legnagyobb részt katholikus lakósokból áll és állama még sem katholikus ország, hanem egységes olasz nemzet, melynek hite a hamisítatlan, kendőzetlen szabadság! Engedjenek meg t. hallgatóim, ha azt állítom, hogy a mi nálunk még csak idea, az ott már megtestesült a gyakorlati életben. Mikor jutunk mi idáig, sóhajtottam akaratlanul, midőn legutóbb hazánk nagy fiánál, Kossuthnál jártam Turinban s láttam' ott a szabadságot és hallottam a polgárok megelégedett nyilatkozatát. Pl. egy milánói polgár igy kiáltott fel: Mi szabadabbak vagyunk, mint a republicánus francziák. Ott az újságírót a szabad szóért kiutasítják, nálunk mindenki ir, a mit akar, büntetlenül pl. a clericalis lapok s a kath. papok a szószéken valóságos felségsértési követnek el nem egyszer, de mi rájok sem hederitünk, az ügyész perbe sem fogja őket, hagyják a levegőbe beszélni őket s haladunk utunkban az egységes Itália megszilárdítására! Ott a polgári házasság már rég be van hozva a nélkül, hogy valakinek eszébe jutott volna, hogy ez ellen vallási nehézséget támasszon. Ha pl. nálunk valaki beszólni kezd a hulla-égetésről, valóságos istenkisórtésnek tekintik, mig Turin, Milánó s
