Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-22 / 43. szám

6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (43. sz.) 1893. október 22. — Baktérium telepek. Tolnavármegye érdemek­ben gazdag alispánjának közegészségügyi jelentésé­ben két nevezetes pont ragadta meg figyelmünket. Egyikből kitűnik, hogy ő nem barátja „a papiroson való adminisztráczió“-nak. Azt is méltányoljuk, hogy I és a szolgabirák nem állhatnak mindenütt a köz­egészségügyi intézkedések végrehajtásánál. Senkit sem kívánunk sérteni: annyival inkább nem, mert leszámítva kivált a múltban a roncsoló toroklob öl­döklését, egyéb járvány vagy épen kolera nem gyil­kolt Szegzárdtól Bátáig. A régi Sárvíz Szegzárdtól Bátáig több helyen száraz lábbal járható. Sok he­lyen áthidalva, sőt néhol el is van töltve. Hogy egészségtelen e bűzös mocsaras folyó maradvány, az kézzel fogható. De ennek lecsapolása, vagy Szegzárd fölött a Sárvízből való fölfrissitése megyei ügy. Mi azonban csak a magunkéról akarunk szólni. Ugyanis a báttaszéki vásártér pocsolyái lecsapolhatók; mert csak a levezető árkokat kellene alaposan kitisztítani. Továbbá újból ki kell hirdetni, hogy az egész vásár­térre tilos szemetet kihordani és trágyát lerakui. Ezen tényleges állapotok nem csak azért másitandók meg, mert a vásártéri-utcza lakóit boszantják s a város környékét disztelenitik *és a mi fő, a levegőt is megfertőztetik. Második figyelemre méltó jelentése a tolnai ópü'ő kaszárnyára vonatkozik. Hol is alis­pán ur e középület ürszékeinek tisztántarthatása czéljából a csatorna és pöczegödör rendszer helyett „a magyar tőzeg és műtrágya részvénytársaság igaz­gatóság“ által középületeknél ajánlott (tőzegszóró árnyékszék, tonna rendszer) tervezetét megrendelve, véteti alkalmazásba. A báttaszéki községi iskolák Urszékei nagyon kifogásolhatók. Az ürszékek fertőt­lenítése (személyesen utána néztünk) abból áll, hogy néha napján csak takarékosan lesznek karbololdattal föcskendezve. Emiatt ugyan a baktériumok vigan to­vább tenyészhetnek. Mert ezek csak akkor lennének megölve egy bizonyos időre, ha a gálicz vagy egyéb fertőtlenítő szert nem sajnálnák. Ezen hiánynak kö­vetkezménye aztán az, hogy az iskolák udvarán be­kötött szemmel is meglehet találni, hogy hol van Dánia. Kivált a belvárosiban az egyik osztály abla­kai előtt lévén közvetlen közelben a pöczegödör ős szemétlerakódé, ezen tantermet szellőztetni valósá­gos veszedelem. Az utóbbi tarthatlan állapoton vál­toztatva lesz. Hisszük, hogy ez a községi orvos — ki a törvény szerint minden közegészségügyi rende­let valóságos végrehajtásának felelős ellenőrzője — tehát dr. Boszkovitz Mór urnák érdeme. Kérjük őt azért, mielőtt az uj ürszék elkészülne, rajta legyen, miszerint olyan lótesittessék, milyen egy közőpőpület- nek megfelel, lehetőleg a tolnai kaszárnyáéhoz ha­sonló. A belv. iskolába jár ugyanis tudtunkkal köznapi vagy 400, vasárnapi s iparos tanulóval együtt jóval 600-on felül tanuló. Azt hisszük, hogy ily számos ta­nuló által látogatott iskola méltó a középület czimére. Még valamire kérjük az érdekelt hatóságot: a köz­erkölcsre. A régi ürszékek (4) mindegyike akkora alkotmány, hogy egybe-egybe bele állhat akár féltu- czat gyerek egyszerre. Készüljön egy nagyobb a ta­nítók s legalább 8 kisebb méretű a gyermekek szá­mára csak valamicskével nagyobb területen, mint a mekkorán a régi állt. A fiuk számára még a folyóka deszka-falakkal választassék el. Ezt kívánja a köz­szemérem, kérjük mi szülők s parancsolja a törvény. A községi orvost végre kérjük, láttassa be az isko­laszékkel, hogy a padok alját ne hetenkint kétszer, hanem napjában sepertesse. Több adófizető polgár. — Közérdekű amerikai szölőtelepek. Bethlen András gr. földmivelésügyi miniszter — a fillokszera ellen való- védekezés terén — kiváló súlyt fektet a törvényhatóságok, községek gazdasági vagy bo­rászati egyesületek ős szövetkezetek által fentar- tott közérdekű amerikai szőlőtelepek létesítésének előmozdítására s a már meglévő ilyen telepek tá­mogatására, a melyeknek czőlja az, hogy ott az illető vidékre legalkalmasabb ellenálló amerikai szőlővesszők szaporittassanak és az illető érdekkö­rök közt ingyen vagy mérsékelt áron osztassanak ki. E közérdekű szólőtelepeket a miniszter részint a beültetésükre szükséges szőlővesszők ingyen ado­mányozásával, részint pedig pőrizsegőlylyel segélyezi. Ennek köszönhető, hogy ma az ország ban már 543 községben, összesen 575 ilyen köz­érdekű amerika szőlőtelep van. E közérdekű tele­pek részére az 1891- ős 1892-ik években évenként mintegy másfél millió, a folyó év tavaszán pedig 2.341,800 darab sima és 380,450 drb gyökeres, ösz- szesen tehát 2.722,250 drb különböző fajta amerikai szőlővesszőt osztott ki ingyen a miniszter, ezenkívül ugyanezen telepek részére az 1891-ik évben 17,698 frt, az 1892-ik évben pedig 26,046 frt pénzsegélyt adományozott. A folyó évi költségvetésben pedig a törvényhozás erre a czólra 40 000 irtot engedélyezett. — Veszett eb. Nagy riadalmat okozott múlt vasárnap egy kóborló veszett kutya Nagy-Vejkón. Ugyanis este egy idegen kutya futott fel s alá az utczákon, be és ki az udvarokból s az uton-utonfélen talált kutyákat megmarta. Sőt annyira ment bátor­sága, hogy egy konyhába is bejutott s neki akart ugrani egy menyecskének, aki azonban a kezében levő vederrel jól fejbe vágta. Ez a hajsza igy tar­tott jó darabik, mig nem oly udvarba került, hol két hatalmas házőrző kutya le nem fogta és az oda­siető gazda vasvillával le nem szúrta. Másnap az ott megjelent állatorvos konstatálta a kutya veszettsé­gét, és kiadta, hogy a megmart kutyákat röktön lőjék le, a többi kutyákat pedig bizonyos ideig zár alá tétette. — Megbocsájtott hűtlenség. A fiatal ügyvéd, a ki csak néhány hónapja nős, egy házon kívül töltött éjszaka után reggel hazaérkezik, csatakosan, lucsko- san, sárosán ős tenyerébe temetve arczát a falnak dőlve megáll az ajtó mellet. Az ilyenekhez nem szokott fiatal menyecske rémülten összecsapja kezeit: Mi lelt téged ember? Nehezen mozgó nyelvvel da­dogja az: Ah, az az . . . Eszter ... oh az az ,. . Eszter ... Oh az a drága jó Eszter .... Micsoda Eszter? — vágott hirtelen haraggal dadogó férje szavába a megsértett asszony — Tehát Esztered van neked? Hát a gyűrűd, hát az órád hol van? Ne busuly asszony. Ott, ott vannak, a hol azt a jó Eszter ............Hol van az az Eszter? — Kérdezte iz gatottan Ő3 könnyes szemekkel a fiatal asszony. Ott ván a Dani bácsinál — nyögte ki végre a tá­mogatásra szoruló férj — a hol azt a drága jó Eszter . . . házy cognacot ittuk. Vagy úgy! — s azzal örömmel karolta át támolygó férjét az asszonyka. — Jer és alud ki magad drága fórjecs- kőm, mert ezt az Esztert megbocsátom. És a családi béke ismét helyre állt. — Kérelem. Az Országos Színész-Egyesület Igazgató-Tanácsa egy Szinészmenház létesítését vette czélba a végett, hogy abban működésképtelenné vált oly tagjait, akik úgy művészetük, mint társadalmi magukviselete által kitűntek, s különben csekély nyugdijat húznak, agg napjaikra elhelyezhesse, s el­hagyatott, leggyámoltalanabb állapotukban a nyomor­tól megmenthesse. E Szinészmenház úgy terveztetik, hogy egyelőre a belépőknek bizonyos összeget össze­adni, fizetni kell a közös háztartásra, mindaddig, amig annak alapja gyűjtés, adomány vagy hagyomány stb. ál­tal odanövekedik, hogy a befizetés fölöslegessé válik. E menházban közös háztartás lesz s miudenik tag kap egy-egy külön szobit, közös ebédlőt, tár­salgót, könyvtárt, stb., teljes ellátást, úgymint: élel­mezést, fűtést, világítást, takarítást és kiszolgálást. S mindezekért a tartásdij nem mehet többre, mint a mennyi a menházba lépő nyugdíj-illetékének a fele, mely a központ által levonatván, minden évnegyed­ben előre, egy összegben a menház főnökéhez (igaz­gatójához) küldetik. A menház szép, üde levegőjű helyre, jó viz és olcsó piacz közelében egészséges vidékre, hol az élelmiszerek jutányosán kaphatók, s igy a pénznek kétszeres értéke van, lehetőleg oly, vegyes ajkú nemzetiség lakta községek közelébe, hol nyugdíjasaink agg korukban is a magyar nyelv és szellem terjesztésével holtuk napjáig szolgálják hazánk szent ügyét. Ezen humánus intézet felállítása köz­adakozásból ős úgy szándókoltatik, hogy az még ez évben teljesen készen, s 1894. óv elején rendelteté­sének átadható legyen. Ennóffogva kérjük a tekinte­tes szerkesztőséget e nemes czálu intézet gyámoli- tására t. ez. olvasó közönségét buzdítani, gyűjtést nyitni s a befolyó adományokat elfogadni s becses lapjában nyugtázni. Kérésünket pártoló kegyességébe ajánlva, vagyunk a tekintetes szerkesztőségnek Buda­pesten, 1893. szeptember hó 1-én honfiúi üdvözlettel igaz tisztelői orsz. magyar Színész-Egyesület és nyug­díj intézet: Kaffka László, az orsz. Szinósz-Egyesület elnöke. Berényi István, az orsz. Szinész-Egyestilet irodaigazgatója. — A fenti kérelmet t. olvasóink figyelmébe ajánljuk, s a humánus czelra befolyó szi­ves adományokat készséggel közvetítjük. Szerkesztő. — Az angol cselédekről. A mi elkényeztetett cselédeink példát vehetnének az angol cselédektől, kikről egy angol lap a következőket írja: Az angol cselédek, mindenesek, például szolgálhatnak az egész világ cselédjeinek. Egy cseléd szokta rendesen a család lakását, mely hat—hét szobából, két konyhá­ból, melyek közül az egyik mosókonyha s a nagy pinczéből áll, rendben tartani. Minden nap kőt— három szobát szoktak kitisztítani, amidőn a szőnye­geket felszedik, a tűzhelyt, ablakokat tisztítják s a bútorokat viasszal kifényesítik. A többi szobákban csak egyszerűen tisztítják a szobákat a szőnyegek felszedése nélkül. Hétfőn a ruha-, ágy- s általában fehérnemüeket mossák ki, de mosás napján is a cse­léd főz. Az eddig elsorolt munkát már a 16 éves leányok végzik. Egy-egy cseléd fizetése 95—145 frt egy esztendőre, melyet negyedévi részletekben kap meg. Újévi s karácsonyi ajándékokat nem kapnak. Hónaponkint egyszer van szabad délutánjuk — mi­dőn rokonaikat látogatják meg |— s rendszerint va­sárnap este is elmennek a templomba. Tánczmulat- ságokra tisztességes angol cselédleáuy nem jár. — A magántisztviselők országos nyugdijegye- sülete. Politikai ős társadalmi életünk, nem külön­ben az ipar ős kereskedelem legkiválóbb képviselői­nek támogatása mellett az előkőszitő bizottság elju­tott végi’e az.on ponthoz, hogy hét hónappal ezelőtt megkezdett fárasztó és nehéz munkálkodását befejez­hesse. Ugyanis a nagy jelentőségű nyugdijegyesület aUpszabályait, mely sok számítás és adatgyűjtés alapján Bogyó akadémiai tanár és több más ^szak- tekintélynek közreműködésével készült el, felhívási és taggyüjtő ivekkel együtt a szélrózsa minden irá­nyában most küldi szét a bizottság. Az alapszabályok­ban végigvonuló czőltudatos intézkedések ős a ma­gántisztviselők érdekeinek mindenképeni gondozása arra hagy következtetni, hogy e szép eszme megva­lósulásával, végre valahára egy oly intézmény fog létrejönni, mely számtalan érdekeltnek biztos me­nedéke lesz ős igy meg megfogja teremthetni annak az osztálynak a támaszát, melynek komolyságától és törekvésétől nem kis mértékben függ a hazai ipar ős kereskedelem fellendülése. Régen érzett hiányt fog pótolni ez a nyugdijegyesület és igy na­gyon természetesnek találjuk, hogy ennek megala­kulása iránt mind inkább nagyobbodik az érdeklődés, mely kifejezést talál egyes intézetek és vállalatok vezetőinek, nem különben több magánezógek főnö­kének ama Ígéretében is, hogy az egyesület alap­tőkéjének gyarapításához hozzájárulni és mint alapitó vagy pártoló tagok az egyesületbe belépni fognak, de kifejezést talál az azon önkéntes adakozásban is, melyet az ügy barátai az előkészítés költségeinek fedezésére teljesítenek. A magántisztviselőket tehát csak buzdítani lehet arra, hogy tömegesen lépjenek be ebbe az intézetbe. De mi a magántisztviselőnek buzdításul s szolgáljon, az egyszersmind szózatul szolgáljon a főnököknek a hatalmas pénz-, biztosító­intézetek és kereskedelmi vállalatoknak arra nézve minden tőlük kitelhető módon istápolják ezt a nyug­díj egyesületet és pénzbeli hozzájárulással segítsék hatalmassá tenni. De nem kételkedünk ebben magunk sem, mert soha társadalmi osztálynak jogosabb igénye nem volt, mint a művelt elemeket magába záró ős nagy száma által az államban is számot tevő magán- tisztviselők osztályának akkor, midőn bölcs előrelá­tással, késő vőnsőgóre, napjainak nyugalmát akarja biztosítani. A nyugdíjra való kilátás a magántiszt­viselő komoly törekvését fokozhatja, a főnökök tá­mogatása pedig hálás munkatársakat fog nevelni. Felvilágosítással szívesen szolgál a központi bizott­ság, melynek hivatalos helyisége Budapesten a Páris szállodában van. Színészet Tolnán. Múlt szombaton ős vasárnap f. hó 15-én egy­másután adta Bátosy szintársu'ata Tolnán a „Próba- házasság“-ot, mindkétszer telt ház előtt. E darabban L. Perez el Mari (Biri) oly kedves naivitással játszta szezepót, hogy nem csak rokonszenves hang­jával, hanem mint kitűnő színésznő is meghódította a közönséget és nem csoda, ha a közönség kissé kíméletlen volt, amennyiben viharosan ujrázta kup­iéit. Polgár Béla (Szikora Márton) Pá 1 fi (Gyuri őrmester) B á t o s i (Bokor Bérezi) oly jól játszottak, mint a hogy ezt tőlük el is várja a közönség. Igen jól jellemezték szerepeiket: Pécsi L. (Rákóczi, a ezupringer), Kiss Nándor (mészáros), Szabó Mari (kávósné). A „Kossutli“-dalt a karzat szolidan nótázgatla. Kedden zsúfolt házban adták „Tricoche és Cacolét“; az elcsépelt veterán vígjáték még mindég hatásos; legalább a director caszszájának és Pol­gár Bélának, kinek mint „Cacolet“ tág tere volt bebizonyíthatni, hogy kitűnő komikus. Tetszettek Bátosy (Tricoche), B. Polgár Fáni (bankámé), L o r a n d y (herczeg).

Next

/
Oldalképek
Tartalom