Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-01 / 1. szám

ványan és remegve válaszolt; „Jaj—jaj—jaj! az e—e—e—gér!.,.“ Micsoda egér te csacsi, mond anyjukon) méltó nehezteléssel. Már minek ijeszted igy meg az embert ? Hogy volna abban a kredencz- ben egér, — hiszen nem lyukas, — egészen uj, — meg aztán hogy jönne az egér ide a speizból, a tiszta tányérok közé? (Ilka húgom éppen pecsenyén és tésztán tálat akart kivinni a jó pörczös túrós csuszának és kirántott halnak. — Ugy-o jó ebédünk volt) „De Lotti néni kérem, bizony Isten egér volt, — hiszen csak látok fényes délben, éppen a kezemen szaladt keresz­tül, a mint a tálakért benyúltam! Jaj! Brrrrr! Még most is borsódzik a hátam, ha rágondolok! — szólt Ilka húgom folyvást re­megve. — Én meg csak nevettem. Anyjukom ekkor egy dühös ebédközi prediká- cziót tart Ilkának papnői méltóságteljes komolyság­gal eme textusról: „mit féltek óh kicsiny­hit ü o k ?“ Kis lányaim újra kanalaztak, de folyvást a veszedelmes kredenez felé tekintgetve, hogy nem jön-e ki onnan csakugyan az a borzasztó egér, — én pedig könybelábadt szemekkel mosolygok a letűnt jelenetem Pikkor jó anyjukom egyszerre csak rám is megharagszik, hogy miért nevetem ki őket? s miért nem pirongatom meg Ilkát e gyávaságáért? .... S elkezd tartani nekem is egy erkölcsi prédikácziót, eme textusról: „jaj nektek ne ve tő kl“ lír re meg már én leszek dühös; — hogy mer ő, az asz-* szony, hétköznapon az én vasárnapi dolgomba vágni? Hát nem szabad nekem nevetni az ebédnél? — i „Nem azért, mond az anyjuk, hanem mi­nek pártolod mindig ezt az Ilkát, mikor úgyis olyan gyámoltalan, félénk; — hát hiszen csak kell valamire oktntnom, — azért jött ide; — de meg nem szógyen-e az, egy 16 éves leány u a k tél ni egy hit­vány egértől?“ Jó—jó, mondok, csak együnk most már édes anyjukom; és pedig ne mérget, hanem körmüs bab­levest, rántott halat és pörczös túrós csuszát! Igen ám, de Ilka húgom még mindig sápadtan, tétlenül guggolt a kredeuez alsó helyiségei előtt. Nem volt többé bátorsága tálakért benyúlni. :— „Eredj, to gyáva lélek, — mond most a különös kurázsit kupott haragos asszonyka — majd én kiveszem azokat a tálakat. Szégyeld magad, hogy oly gyáva vagy!“ Ilka főlrehuzódott, mi tovább ettünk, komoly némasággal, haragos csenddel. Egyszerre csak egy velőtrázó sikoltás s anyjukom hátracsósének zaja hallatszik, — oda nézek (de már ekkor u kis lányok mind a hárman a székeken álluak!) és most auyju- kom halványodik, remeg, Ilka pedig nevet, én meg hómén kacznjbn török, harsogva kaczagok! — „Mi az, kedve 8, bátor anyjukom? kérdezem mephistói incselkcdőssel? „csak nem képzelő- (Iö 1 te is, mint ez a gyáva Ilka? Csak nem láttál te is abban az uj kredenezbeu egeret!. De most uz egyszer igaza volt — mond nz asszonyka szégyenkezve ős neki pirulva — csakugyan J egér: hanem azért nem engedett a 48-ból, — erősen vitatta, hogy Ilkának nem szabad lett volna meg­ijedni egy hitvány egértől s akkor most ő sem ijed I meg, de mivel ő kezdte, hát ő csak folytatta, az ijedtség ráragadt stb. stb. Szóval: övé lett az utolsó szó! Ez u kis ebédkö/i mulatságos intermezzi) sokáig j élőnk mulatságot szerzett nekünk, ha rágomlolánk; el is határoztam magamban már akkor, hogy ha élek, egykor-valami kor nőm is lapban, hanem könyvben örükitem meg az érdokos dolgot, az „egér meg­zavarta ebéd s z o m o r u a n- v i g históriáját.“ íme meg von. Avagy nem iga/.-e hát, hogy az egér­től minden asszouyféle népség fél ős remeg ?.. , Szegény Ilka húgom ezután nemsokára elkel- tűzött ez árnyék világbél, oda, hol nincs kőfal, nincs speiz ős kredeuez, tehát — hihetőleg — egér sincs j (legfeljebb bőregér, mert az tud repülni). — Ha valamikor tzlálkozoui vele ott fent: az lesz az első kérdésem; „nem-e az egértől való nagyfokú megijedés okozta korai halálodat .........“ j me rt tény, hogyha én valamikor véletlenül meghalok: bizonyosan gyomorbajban halok meg, mit az a kör- \ mös bableves, pörczös túrós csusza ős kirántott hal idézett elő, mikből — a sok nevetés miatt — akkor j oly rendkívül sokat ettem! Majd kitudódik odafent! I 4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (1. sz.) KÜLÖNFÉLÉK. Boldog újévet kívánunk lapunk t. előfizetőinek, olvasóinak és munkatársainak. — Személyi hir. Kill József kir. tanfelügyelő múlt héten érkezett Szegzárdra, hogy hivatalát elfog­lalva, működését megkezdje. Áthelyezés. Gyurkovits László, a szeg­zárd i kir. járásbíróság tehetséges és szorgalmas al- hirája, saját kérelmére Budapestre helyeztetett át. — János napja Mözsön. Gajdossik János aranymisés mözsi esperes-plóbánust névünnepe al­kalmából a kerületi papság vendégszerető házánál kereste fel, hogy a veterán közszeretetben álló jó János bácsit rokonsz.envével kitüntesse. — Az ün­nepelt lukullusi ebéddel vendégelte meg üdvözlőit, s a pezsgő durranása közepette I’óchy József tolnai prépost ékes szavakkal üdvözölte a szívélyes házi gazdát. — Mi is szívesen csatlakozunk az üd­vözlők sorához. — Karácsonyfa-ünnep a pusztán. A fáczánkerti iskolás gyermékek karácsony előestéjén tartották meg a szokásos karácsonyfa-ünnepet, melynek tárgyai alkalmi énekek, szavalatok és párbeszédek voltak. Az ünnepélyben nagy számú közönség — élén az értel­miséggel — gyönyörködött. A szép karácsonyfa, úgy a rajta volt sokféle csecsebecse és ajándék nemes szivü tanügybarátok ajándékai voltak, kiknek a bol­doggá tett gyermeksereg nevében e helyen is őszinte köszönetét mond: Németh Márton néptauitó. — Adakozás a népkonyha részére. Örvendetes jelenség, hogy a népkonyha részére megnyitják er­szényeiket a humánus gondolkozása emberbarátok s igy a népkonyha január másodikán meg is kezdi ál­dásos működését a nyomor enyhítésével. Újabban a népkonyha részére 100 frtot küldött az országszerte nemes leik Illetőről ismert Bisitz Dávidné, 10 frtot Dőry An dór né, 5 frtot özv. Szó pane r J á n o s n ó, l frtot Spányi Lajos; Dőry Dénesnó pe­dig nagymennyiségű élelmi szert; továbbá a szegény gyermekek felruházására özv. Feniinánd Antalnó négy öltözet téli ruhát ajándékozott a beír. r. k. óvodának. — Az egyházmegyéből. A megyés püspök a pécsi joglyceumon a törvényszék orvostau tanárává dr. Vajdits Józsefet nevezte ki. — Esküvők. Mestitz Ferencz kolozsvári butorgyáros múlt kedden délután vezette oltárhoz a szegzárdi zsinagógában szép és kedves menyasszonyát, Krón ltóza kisasszonyt. — Grósz Gyula pedig ma esküszik örök hűseget Dunafüldvárott Szlovák Zsófi kisasszonynak. — Hymen. Szegfalvi Szeghy Sándor szentesi gyógyszerész a napokban eljegyezte Tolnán Te nz linger Róza kisasszonyt. —- jogász estély. A pécsi jogakadémia polgárai 1893. évi január hó 7-őn a „Hattyú“ szálloda ter­meiben a „Jogász Segély-egylet“ javára zárt­körű jogász-tánczestélyt rendeznek. S/cmélyjegy 1 frt 50 kr., családjegy 4 frt, háromnál több személyre 5 frt. Kezdete fél 9 órakor. — A pápa jubileumára a magyar kath. tanítók hódolati feliratot küldenek XIII. Leónak. — A fel­iratot dr. Komlóssy Ferencz, az esztergoiu- megyei főtanfelügyelő szerkesztette. — A szegzárdi törvényszék egyik törekvő dij- noka, Sipos György a napokban Pécsett sikerrel tette le a telekkönyvi vizsgát. — Tűz a szegzárdi b. v. templomban A kará­csonyi ünnepek első napján a nagy mise alatt a fő­oltár díszét képező művirágok a gyertyák lángjától tüzet fogtak, azonban nagyobb veszély nem történt, mert a tüzet Faith Lajos s. lelkész csakhamar el­oltotta. — Kinevezés. A szegzárdi m. kir. p. ü. igazga­tóság az újonnan felállított bonyhádi kir. adóhiva­talnál rendszeresített II. oszt. szolgai állásra Gö- mör Mihály szegzárdi fogházőrt nevezte ki. — A pénzügyminiszter utasította a szegzárdi m. kir. adóhivatalt, hogy újév első negyedében az állami tisztviselőknek még az eddigi frt értékben, nem pedig a korona egység alapján, adja ki fizető­söket. — Küldöttség a pénzügyminisztériumban. A szeg­zárdi fogyasztási és italadó bérbe veyése tárgyában a m. kir. pénzügyminisztériumban járt képviselő­I testületi küldöttség nagy megütközés keltó- I sőre hivatott körülményekről értesült, melyeket is- ! mertetni elodázhatlan kötelességünk, de előbb a nagy | közönség tájékoztatása végett ismertetni fogjuk azok előzmőnyjeit. Szegzárdon a fogyasztási és italadó i bérbeadása czéljából háromizben is tartatott a pénz­ügyigazgatóság helyiségeiben nyilvános árlejtés s min- { dig a község maradt a legtöbbet ígérő fél, mert egy Ízben a je'eutke/ő bérlő megbízottja által tett ma­gasabb ajánlat, minthogy a kellő meghatalmazás sem az árlejtés alkalmával, sem utólag nem csatoltatott i A község, mint legtöbbet ígérő folyton várta a pénz- I Ugyministerium értesítését, de ez késett, mig nem | pár nappal ezelőtt a helybeli pénzügyigazgatósághoz azon távirati utasítás érkezett, hogy Rosenfeld bérlővel 43,000 frt összeggel a szerződés megkötendő. A képviselő testület rögtön ülést tartott s elhatá­rozta, hogy a 43,000 frt bérösszeget a község részé- ! ről szinte megajáulja, erről a pénzügyminisztériumot távirati utón értesíti s az ügy szorgalmazása végett küldöttséget meneszt Budapestre. Hirling Ádám, városi főjegyző, Takler József, városi biró és Boda Vilmos, országgyűlési képviselő, mint a küldöttség I tagjai, még az nap éjjel felutaztak Budapestre s I már reggeli 10 érakor jelentkeztek Teopke mi­niszteri tanácsos urnái, hol meglepetésükre a követ­kező értesítést kapták: a dunaföldvári szeszkimérés, daczára, hogy ezt a törvény tiltja, különváltan ki- ! adatott Rosenfeld bérlőnek; midőn a ministerium ér­tesült ezen törvényellenes cselekményről, felszólli- totta Rosenfeld bérlőt, hogy álljon el a szerződéstől, de ez csak úgy vol^^rre hajlandó, ha más utón kellő kártalanitásű kap; erre a ministeriumbao azt az ajánlatot tettékfieki, hogy .az 53,000 frtra érté­kelt szegzárdi fogyasBási és it-iíadót megkapja 43000 frt bérösszegért, ha a megkötött dunaföldvári szerződést semmisnek tekinti. Rosenfeld elfogadta az ajánlatot s igy a pénzügy mi ni s t e r i u in ke-z e kötve lévéb, sajnálatára a község kéré­sének csak úgy tehet eleget, ha aközség biztosítja a pónzügyministeriumot, hogy aRosenfeld által netán támasztandó kár­térítési igény kielégítését magára vál­lalja. A küldöttség ily ajánlatot/’meTy'iT sőtétbiTral'ő'' I ugrás lett volna, el nem fogadhatván, panaszával és jogos kérésével a Bécsben tartózkodó Wekerlq mi- nisztereluük és péuzügynnniszter helyetteséhez Márffy államtúkár úrhoz' fordultai azzal bocsájtotta el őket, hogv küldjék hozzá Teopke miuisteri tanácsost, kivel megkívánja beszélni a dolgot s módot kíván keresni azJügy megoldására. A küldöttség tagjai újra fel­kerestem nevezett miniszter! tanácsost, ki úgy nyi­latkozott, hogy elmegy ugyan az államtitkár úrhoz, de a^ioz a küldöttség ne kössön semmiféle remé- nyeket.’Igy állvái a dolgok, a küldöttség tagjai je­lentéstétel végett hazajöttek, de a képiselő-testület azt hisszük, fog módot találni, hogy ezen feltűnő ügyet szélesebb körökben is megbeszélés tárgyává tegyék, mert az már legalább is furcsa dolog, hogy a legtöbbet ígérő község ajánlatát mellőzve, azt kár­talanítási tárgyul használják fel, hogy egy a pónz- Ugyministeii közegek által elkövetett törvénytelen cselekményt jóvá tegyenek. — Az öreg honvédek figyelmébe. Felhívás jelent I meg Krivácsy József 1848—49-diki honvéd­ezredestől, melyben ama régi honvédeket, kik 1848-ban . az osztrák seregből léptek át a honvéd seregbe s I 18G7 után a közös hadügyminisztériumtól nyugdijat j kaptak, arra szólítja fel, hogy saját érdekükben mi- | előbb jelentkezzenek nála levélben, a fegyverletétel* ; kor viselt honvédtiszti rangjuk és mostani lakásuk í följegyzésével. — Egy kis statisztika. Toluavármegye terüle­tén 120 község van és 117 községben foglalkoznak a lakosok szőlőmivelóssel; e 117 község közül már | 111-ben pusztít nagy mértékben a filloxera, 2 község vész gyanús, 4 pedig vószmentes. — Közgyűlés. A szegzárdi kaszinóban újév nap- i ján, délután 4 órakor lesz megtartva a tisztújító | közgyűlés, melyre az egyesület tagjai ez utón is tisz- I telettel meghivatnak. — Harczi kurátussá Markovics Pál nevez­tetett ki; S ve tics Pál harczi adminisztrátor pedig Német-Bolyba küldetett káplánnak. — A szegzárdi polgári olvasókör választmánya | deczember 26 án tartott ülésén a két ajánlattevő közül Mojzes Sándort, a „Szegzárd szálló“ I főpinezórét, választotta meg vendéglősnek. 1893. január 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom