Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-22 / 4. szám
1893. január 22. góny, ruhátlan iskolás gyermekekről, hanem kellő időben megindította a mozgalmat. Saját erejéből a szükségletnek még csak megközelítőleg sem tehetvén eleget, ismét a gyűjtéshez, a nemeskeblü adakozók jótékonyságához folyamodott; de nem úgy, mint az elmúlt évben, mikor a választmányi tagok házról házra jártak, — hanem bizva az Ügynek nemes voltában, minden pressió elkerülésével egyes gyűjtőiveknek nyilvános helyekre való kitételével kísérletté meg azt, váljon az igazi, emberbaráti szeretet önkényszerU adakozása megmérkőzik-e a rábeszélés és erkölcsi nyomás eredményével ? És mint az idén kitűnt, az önkénytes hozzájárulás jóval meghaladta a múlt évi gyűjtést. Igaz, hogy ez évben a szegény iskolás gyermekek felruházásának kérdése egybekötve volt az újévi gratulácziók megváltásával is. A gyűjtés eredménye a következő: Bencze István apát és a dföldvári casinó 25 frtot, Dezseőffy Géza törvényszéki elnök Szegzárdról és a dföldvári népbank 10 frtot, 5 frtot adtak: Koller Pál, Széllé Zsigmond, a dföldvári takarékpénztár, az izraelita nőegylet és a dföldvári hitelbank, 4 frtot: a szt. Ferenczrendü zárda, 3 frtot: Hirsch Henrik, dr. Scheffer Sándor, Steiner Fűlöp és Weisz József, 2 frtot: Adorján Ferencz, Anna, Margit, Anna, Berger Sámuel, Grósz Gyula, Halasy Szilárd, N. N., özv. Papp Józsefnó: Zaary Riza, Bad Dich János, Reitter József, Rotter Lajos, Rosenfeld Mór, dr. Spiegel Armin, 1 írt 80 krt Nagy Imre, 1 frt 30 krt Spitzer Károly, 1 frtot Rátkay László, Horváth József, Steiner Dezső, Románszky Antal, Vasváry Zsófia, Freitag József, Schmidt Ede, dr. Pálföldy Lajos, Rőhlich Albert, Rotter Arthur, Murin István, Novák János, Rafael Leó, Bubregh Béla, Gaal Sándor, Nadhera József, Hahn Gyula, Nóvery Sándor, Menyhei Ferencz, Nagy Sándor, Gaal János, Rode Iván, Vida István, Nagy Imrónó, Soós Zsigmond, Esztergamy Gáborné, Juhász Antal, Kristoff László, Gauzer Ignácz, Őszi István, Ráth György, Forster Benő, Ötvös, Straus Salamon, Schmidt László, Kókay Pál, N. N., Zaáry József, Dezső, Straus László, Sebeczky András, Berky Ignácz, Bekker Antal, Braun, Czigány Ignácz, Borovicz testvérek, Bruzer Mihály, Czeller Jánosnó, Simalcsik Károlynő, dr. Kul Gábor, 10 krt: özv. Vargay Mi- hálynó, Yojnich Domicell, Szabó Károly, Berthóty Pál, Németh István, Lővy József, Ström Piutér Lajos, Roller Mihály, Pulay György, Kungel István, Jager Jánosnó, Györkő Lőrincz, x. y. z., Gályási Lajos, Simon János, Fried Ferencz, Strasser Vilmos, Barna Waleró, Steiner Janka, Gőgös SalamoD, Kömley János, N. N., 40 krt: özv. Papp Józsefnó, Hónig Antal, Török Armin, B. A, Allgain János, Eichmüller Antal, 30 krt: Vórtessy Mór, ifj. Spitzer Lipót, Zsarnay János. özv. Pollák Antalné, Weisz Ignácz, egy vidéki, Herczogh Gyula, Virth Mátyás, Güns Béla, Kocsi Imrónó, N. N., 25 krt: Fajth János, 20 krt: Rábold Emma, özv. Csathóné, Viener Ignácz, S. L., Bénák György, Strasser, Herczog József, Kustár Imre, Pálinkás István, Juhász Gyűl*, Szakszón Gyula, Smetana Venczel, Kürthy Sándor, Reitter Ferencz, Németh József ldliti, Forster Benedek, Ni- ketics János, ifj. Schvarczkopf, Bodor István, Szávo- lovics György, Udvary István, (egy olvashatatlan), 18 krt: H., 15 krt: Sukkért Sándor, 10 krt: Bernát Lajos, Pauker Nándor, Nagy Károly,-Nagy Lajos, Kovács Lajos, Veiner B., Kremlida Lux Gyula, Gyalus József, Funták Sándor, Vajda József, Szeszták, Bodor István, Dekis József, Bogó János, Vaszek József, Jancski Ferencz, Nászádos Sándor, Kustár Lajos, Somogyi Imre, Gyalus János, Ivanovics Miklós, Bejczy Imre, Naszádos János, Piróth Sándor, Slag Ferencz, Zuzman József, N. N., Küvics Béla, Skobnya András, Takács Jmre, özv. Györkő Józsefnó, Elkán József, Greiner Róza, 5 krt: Jankó György. Összesen tehát befolyt ezen iveken 218 frt 53 kr. Az ekként befolyt összeg a vöröskereszt-egylet részéről 25 írttal gyarapittatván, mindössze 243 frt 53 kr. állván rendelkezésére, az összes tanítók hit- felekezeti külömbség nélkül felhivattak, a ruhátlan iskolás gyermekek névsorának kimutatására, mely megtörténvén, a község elöljárósága a névjegyzéket felülvizsgálván, a ruhanemű ajándékokra a következők jelöltettek ki ős ruháztattak fel: Csizmát kaptak: Kocsis János, Kovács Lajos Ács István, Mitiner István, Pifkó József, Prikk Imre, Vadász István, Dobrohoczky György, Vaseczky János, Szomorú Imre, Takács János, Adorján János, Némedi Iván, Ács István, Burnyverky József, Zólyomi János, Ács Imre, Burnyoczky Antal, Vaseczky Imre, Nagy Imre, Koppá János, Csiri István, Fekete György, Márton István, Csirkó József, Tóth János, Vodorics 4 ________________________ Fere ncz, Juhász János, Jónás István, Kapitány József, Fribák János, Sumitz Ferencz, Petrovics György, Németh Ferencz, Fekete Juli, Csódor Erzsi, Gajai György, Mess György, Juhász János, Sáli Imre, ! Fülöp Mihály, Kövesdi József, Öröm Jözsef, Kovács István, Tömön János, Radgeber János, Kovács Ferencz, Antal István, Fülöp József, Bán Ferencz, Kalmár János, Weisz József, Weigl János, Csapiár József, Horváth János. Czipőt: Farkas Teréz, Némedi Irma, Tóth Juli, Polák Rozália, Fekete Kata, Harangozó Róza, Kovács Juli, Peter Mari, Möchl Erzsi, Burnyoczky Teréz, Mészáros Teréz, Kardos Mári, Csabankó Kati, Nagy Mári, Szabó Mári, Bizony Erzsi, Mészáros Mári, Nagy Kati, Volovics Ilona, Sarvajcz Mári, Szabadi Róza, Mésyáros Erzsi, Takács Juli, Simonies Mári, Danicsek Kata, Bertalan Mari, Györkös Juli, Szabó Teréz, Szigeti Juli, Papp Juli, Varga Juli, Kalmár Teréz, Miklós Erzsi, Kolozsváry Mari, Szilágyi Juli. Barchet ruhát; Perger Anna, Felhősy Kata, Síéles Teréz, Ács Irén, Kovács Teréz, Pergel Morovicz Anna, Ferencz Mari, Pulai Juli; Srauf Juli, Pálinkás Anna, Boros Ju'i, Erdélyi Juli, Baglyas Róza, Révész Tera Bazsár Anna, Móricz] Anna, Csapiár Ju:i, Szabó Ilona, Spór Julcsa, Klein Róza, Lichter Kati, Traub Ilona, Klein Ida, Bleier Gizella. Téli k’tkátot: Ács Róza. Egész öltözetet : Vödrös Lajos, Molnár Ferencz, Balogh Ferencz. Nadrágot: Felhőssy János, Möchl Lajos, Tóth György, Mráz Mihály, Staerman György, Csapiár Gyula. Kabátot: Srauf Mihály, Klopcsik István, Jankó Mihály, Friedman Lajos, Kellner Lajos, Lövi Pál, Haar Albert, Lichter József, Kohn Nándor, Kohn Ignácz, Feldman Álmos. Midőn tehát a vörö->kereszt-egylet elnöksége ezennel hálás köszönetét mond a nemes keblű adakozóknak, akiknek bőkezű adománya lehetővé tette, a nyomorban szenvedő iskolás gyermekek egy részét a legszükségesebb ruhadarabokkal elláthatni, nem mulaszthatja el egyúttal kiemelni, hogy a pénzbeli adományon kívül még számosán járultak az ünnepély fényének és magasztosságának emeléséhez. így jelentékeny hatású vala Bencze István apát- plebánus ur nagyszabású és kitűnő alkalmi beszéde, mely a jelenvoltaknál valláskülömb-ég nélkül általános tetszéssel fogadtatott. Rátkay László casiDÓi elnök ur, s általa a casinói társulat szives volt a casinó nagytermét átengedni. Weisz József ur egy kiválóan szép és nagy karácsonyfát ajándékozott, mit saját költségén a casinóba szállíttatott, hol azt Pintér Károly ur díjtalanul felállította. — A karácsonyfa feldíszítéséhez Radnich János eluöktárs a gyertyákat, Wikus József és Pintér Lajos ezukrász és Schwartzkopf Antal mózesbábos urak pedig alkalmi ajándékokat számítottak, mig végre a szegény gyermekek örömének emelésére a vöröskereszt-egylet választmányi tagjai süteményeket adományoztak.! Isten áldja meg mindazokat, akik ezen segélyezéshez hozzájárulni szíveskedtek. Kelt Dunaföldvárt, 1893. január 6. Szandtner Pál, egyl. jegyző. TÖVISEK. _____________ „B efújta az utat a hó!“ Ezt az ismeretes, szép magyar nótát még tán jogosabban és alkalomszerűbben soha nem énekelhette el a magyar gége, mint jelenleg. — (Pedig hát voltaképpen ez a szép nóta hibás, mert a hó nem fuj, hanem a szél fújja be az utat hóval) Már hiszen én 48-as vagyok, de most nem az elvemről, hanem az évemről ős élvemről szólok, — vagyis 48 tavasznak téptem már bájos virágát, élveztem örömét, — de ilyen nagy telet, ilyen szibériai hideget, ennyi hóvihart még nem láttam soha!.... Ugy-e te sem kedves olvasóm?!.... Noliá'. kvittek vagyunk. Most minden pénzünket a kályhák öblös gyomra emészti fel, — többet, mint a saját gyomrunk. Én is egyre etetem e szörnyű fekete Molochokat, fával, szénnel, ők meg etetnek engem méreggel, mert — daczára minden tüzelésnek — szobám egyre hideg, kezem-lábam fázik, gondolatom megfagy. Verset irni éppen nem lehet, — e fagyos, didergő kadencziák jégdarabok gyanánt csörögve hullanak alá fenn- szárnyalásukból szobám szőnyegére!... Kegyetlen idő! — — Mikor e sorokat irom (a | TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (4. sz.) i kályha mellé vándorolt asztalomon, mert az ablaknál I már nem tudtam irni, még keztyüben sem) éppen szerdán reggeli 10 óra van s az ablakom alatt elterülő óriási hó-tengeren még egy árva csapás sincs, I egyetlen szánkó sem vállalkozott „nyomjelzői“ szerepre, — no, mert hát — kivált most — azt tartja az ember: „járt utón haladni jó!“.— I senki sem akar megküzdeni a kezdet nehézségeivel. Pedig heti-piacz van!. .. Tizenegy óra felé csilingel végig az utczán egy árva szán, melynek gazdáját s még inkább a szánba fogott hektikus gebéket igazán szánja az ember, a mint nyomorult erőlködéssel, lihegve törtetnek előre a feltornyosult hóhegyek között. M Borzasztó tél! — Most szép hazánk igazán filiája Szibériának! # *• < Dr. Ungár Simon rabbi-kollegám menyegzője ma van Kalocsán. Én is hivatalos voltam s elmentem volna, örömmel, mert portékája kitűnő jóságára esküdöző kalmár zsidót már sokat láttam életemben, de zsidó pap esküvósét az oltár előtt még nem hallottam soha! — A goromba hó-viharos Zephir e hő vágyam teljesülését durván nsegakadályozá. Itthon maradtam, miképpen az egész zsidó nagy tanács (synedrion) mely papjának örömében őszinte szívvel rősztvenni óhajtott. S miért? — Mert „befújta az utat a hó!“ Bennem rekedt három toaszt: egy h ó b e r, mit dr. Ungár kollegám boldogságáért akartam elmondani; egy magyar, mit a kalocsai szép hölgyekért valók versben elzengendő; és egy kártya-nyelvű szónoklati műremek, mit legvégül Császka érsek tiszteletére lettem volna bátor a csapongó hámor bibor (noki) palástjában ragyogtatva harsány hangon eldeklamálni. E három toasztban — úgy hiszem — könnyen megoldottam volna a fennforgó egyházpolitikai és egyháztársadalmi nehéz kérdéseket mind. Deliát — nem akarák azt az egek, hogy szerdán Kalocsán legyek! .... Most nem lehetne eldalolni: „Nem messze van ide Kalocsa, vasas kocsin járok én oda!“ Mert bizony most Kalocsa messze van, még szánon is meg van 1 e h e- tetlenitve (szép kifejezés, ugy-e?) az odajutha- tás. No de se baj, — a bennem rekedt toasztokat majd elmondom vagy a rec-epczió országos ünnepélyén, vagy a paszitán, vagy pedig majd kiadom „T ö v i s k o s z o r u m“-m 10-ik kötetében! Dr. Ungár soll leben!---------------*. M ilyen szép, vastag, a pelyhektől igazán duzza- dozó hó-párnákon nyugszik most a kihűlt természet ! Kérdés: ha ez a sok trillió hó-pehely igazi ludtollá változnék át, — mit érne egy budapesti „öregnemű üzérnek?“ (magyarul: h an dió!) Hát ha sóvá válnék, mennyivel nyomna többet, mint hajdan a Sodomából futó Lót felesége? ... Há lisztté válnék, hány farsangi fánkot lehetne, sütni belőle ? . ..■ Ha fehér ezukor lenne: hány gyermeknek mennyi foga potyogna ki tőle ? . . . . A sikeres megfejtők jutalma egy rajtam maradt Töviskoszoru!.... Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. Az igazságügyi m. kir. miniszter Varjas Ödön szegzárdi kir. törvényszéki joggyakornokot a szegzárdi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. 8§ — „Tisztelgés a kir. tanfelügyelőnél.“ E czim alatt múlt számunkban megemlítettük, hogy a bátta' széki tahitói kar Dörnyei Ferencz igazgató-tanitó vezetése alatt tisztelegni kvánt Rill József kir. tanfelügyelőnél, ki azonban a tánitói kart nem fogadhatta, mivel a közigazgatási bizottságban volt elfoglalva. — Most arról értesítenek bennünket Báttaszékről, hogy a kir. tanfelügyelő ur egy meleg hangú levelet intézett a báttaszéki tanítói karhoz, melyben sajnálatát fejezi ki, hogy a tanítói kart minden jóakarata mellett sem fogadhatta el, a menynyiben ez alkalommal vett részt első Ízben a köz- igazgatási bizottság ülésében és több fontos ügy referálásával lévén elfoglalva, az ülést egy pillanatra sem hagyhatta el. Megígérte, hogy rövid idő alatt Báttaszókre fog utazni, a mikor is a tanítói kar iránt érzett jóindulatáról nevezett testület meg fog győződni. — Uj plébánosok. Eszterházy herczeg szakcsi plébánossá Vitkovits F erencz dombóvári plébánost nevezte ki; dombóvári plébánossá pedig Nyárády Aladár tamásii káplánt.
