Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-06 / 32. szám
4 vától már a törvényhatóságot illesse, a fióklaktanya átalakítási munkálatának vállalatba adása iránt kiirt versenytárgyalás folyó évi julius hó ,5-én tartatott meg és a 34,923 fit 73 krral előirányzott átakitási munkák 1 l1/2°/0-nyi árengedménynyel Lőwy Mór és fiai simontornyai építő czógnek oly kikötéssel adattal; vállalatba, hogy az átalakítási munkálatoknak folyó évi október hó 15-ig kell elkészülniük. A községi közlekedési (vicinális) közutak érdek- csoportjába b os/.tottak érdekeltségi mérve és ezen közutak építése, kezelése és fentartásához szükséges hozzájárulási s/ázalékarány meghatározásának alapját képező helyszíni tárgyalásokra nagy súlyt fektetvén, julius hó folyamán megkezdve magam vezetem azokat | ez alkalommal egyszersmind személyesen szerzek meggyőződést úgy a járáshatóságoknál, mint a községekben a kiadott nagyobb fontosságú és általános vonatkozású rendeleteknek mikénti végrehajtásáról. Eddig szerzett tapasztalataim arról győztek meg, hogy ha különösen a községeink administra- tióját, más vármegyebeli községekével szemben viszonyítjuk, megnyugvással fogadhatjuk el a tényleges helyzetet, de feltétlenül szükséges, a kellő időben alkalmazott ellenőrzésnek erélyes keresztülviteléről gondoskodni, mert anélkül például, hogy egyebet fel ne említsek, a közegészségügy érdekeinek kellő ápolása, tűzrendészetünk gyakorlati érvényesülése, kellő érvényesülést nem nyerhetnek. Megvizsgáltam a völgységi járás főszolgabirá- jának hivatalát, s ott kifogástalan rendet találtam, leszámítva az ezen hivatalhoz beosztott szolgabiró eljárása körül ismételve tapasztalt felületességet, melynek megszüntetése érdekében a járási főszolgabíró utján a szükséges intézkedéseket megtettem. Megvizsgáltam az árvaszéki elnök és tiszti ügyész közbenjöttével havonkén a vármegyei pénztár kezelését s azt szabályszerűnek és pontosnak találtam. Yan szerencsém végül bejelenteni, hogy a nagymóltóságu m. kir. belügyminiszter ur meghívása következtében részt vettem a tűzrendészet ügyének gyökeres átalakítása czéljából tartott tanácskoz- mányon. Szegzárdon, 1893. évi julius 31-én. A tekintetes törvényhatósági Bizottságnak kiváló tisztelettel Simontsits Béla, alispán. Idöjóslatok. A földmivelésügyi minisztérium még a múlt évben intézkedett, hogy az országos meteorlogiai intézet időjóslatai naponként közöltessenek a vármegyék egyes távirda-állomásaival, amely állomásokat viszont az illetékes minisztérium utasította, hogy a kapott sürgönyjelzéseket köztudomásul függesszék ki a hivatalos helyiségénél. A jóslatokat naponként eszközli a meteorologiai intézet és a délutáni órákban közölt jelzések mindenkor a következő napra érvényesek; de igen gyakran néhány nappal továbbra is közölte- tik a remélhető idő. Hogy maguknak a jóslatoknak; amelyek az eddigi tapasztalatok szerint — igen kevés jelentéktelen eltéréssel — a legtöbbször pontosan bekövetkeznek, milyen fontosságuk van, főleg a mezőgazdasággal foglalkozókra, a teendők megállapítása körül annak bővebb fejtegetését fölöslegesnek tartom. Ezen fontos szerepe a jóslatoknak azonban csak úgy érvényesülhet, ha ezen szolgálat, amelyre ezen sürgönyök a közérdekben hivatva vannak, minél szélesebb körre kiterjeszkedik, ha a jóslatok az érdekeltek minél nagyobb csoportjának tudomására hozhatók. Ezen szempont lebegett a tolnamegyei gazdasági egyesület és ennek néhány ügybuzgó tagja előtt, amikor elhatározták, hogy az időjóslatok köztudomásra hozatala érdekében gondoskodnak a sürgönyjelzések optikai továbbításáról. A gazdasági egysület, mint úttörő Kölesden, Dőry Dénes ur Zombáu álittatott fel olyan szereletet, amelynek segítségével az időjóslatok az illető környékkel naponkint közöltetnek. Legközelebb pedig gróf Apponyi Sándor ur lengyeli uradalma és gróf Apponyi Géza ur hőgyészi uradalma fog intézkedni az iránt, hogy a már működő kölesdi és zombai időjelzőhöz hasonlólag Lengyel és Hőgyész környékével közöltessenék a jóslatok. Az optikai jelzé ek értelmezését a mellékelt jelmagyarázat adja, amclyca a meterologiai intézet által 34 alakban közölhető jóslat 10-re van redukálva; egyrészt azért, mert a sokféle jelzés nehezen volna megjegyezhető, másrészt azért, mert ezen tiz jelzés elegendő az időjárás főbb változásainak megkülönböztetésére. A hőraérsékre vonatkozó jóslatok mindig az évszakban uralkodni szokott rendes hő- mórsékhez viszonyítva értendők; amiből önkényt következik, hogy ha tavaszszal mutat a jelző nagy meleget, akkor nem kánikulai hőség, hanem a normális tavaszi hőmórsóknél melegebb idő várható. Hasonlóan értelmezendő az „enyhe“ és „hűvös“ valamint a „hideg“ kitétel is, a szerint, amint az év egyik vagy másik szakában szemlélhető az erre vo- nakozó jel/.és. így a csapadék jelzése is esőt, vagy havat jelent a szerint, amint az évszakban rendes körülmények között várható. Az által, hogy a mondott helyeken gondoskodás történik a jóslatok optikai továbbításáról még nem történt meg minden, ami ezen intézmény közhasznú szolgálatának teljes érvényre jutása érdekében föltétlenül kívánatos. Ez pedig nem kevesebb, mint, hogy az optikai jelzők az egész vármegye területét behálózzák; mert csak igy lesz lehetséges a jóslatoknak a lehető legszélesebb körben köztudomásra hozatala. A vármegyében azon táviida állomásokon kivül, amelyeket föntebb megneveztem, közvetlenül kapják távirati utón az időjóslatokat: a szegzárdi, dombóvári, simontornyai és dunaföldvári állomások. Ha ezen helyeken a már működő jelzőkhöz hasonló szereletek állíttatnak fel és ezek, mint az első rendű állomások működnek, ha a közbeeső községek kisebb fajta szereiéire ezen főállomások jelzéseit átvéve, egymásnak továbbítják és ekként a vármegye egész területe be lesz hálózva a jelző szereletekkel: akkor általánosan élvezhetők lesznek az előnyök, amelyek a legközelebb bekövetkező idő ismeretében helyesen megállapítható munkarend folytán a gazdaközönségre háramolni fognak azzal a bizonytalansággal szemben, amelyben eddigelé csak remél, vagy a legjobb esetben is csak sejt. A gazdasági egyesület már megtette a lépéseket az iránt, hogy jóslati sürgönyök bizonyos időpontban és lehetőleg a korai délutáni órákban közöltessenek. Ha ezen lépések eredményre vezetnek, a legnagyobb területen is elérhető lesz, hogy a körzetben szereplő legutolsó állomás is már 5 órakor hirdethesse a következő napra jósolt időt. Addig is azonban, amig az egyesület emez intézkedés végleges megoldást nyer: szervezkedni lehet; és itt felhívom úgy a megyei központi, mint a járásokban működő törvényhatóságok figyelmét az ügyre: mert ezek tehetnek e téren igen üdvös szolgálatot a közérdeknek az által, ha a községekben az időjelző állomások felállítását szorgalmazzák. Molnár József. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (32. sz.) Tekintetes Szerkesztőség! A „Tolnamegyei Közlöny“ 31. számában szives volt a tiszt. Szerkesztőség a bonyhádi algimnázium értesítőjét ismertetni. Ismertetését e sorokkal végzi be: „Megjegyezzük, hogy az értesítőből hiányzik a tanulók érdemsorozata, a minek pedig — nézetünk szerint — nem volna szabad hiányoznia, mert ennek elhallgatása különféle kombinácziókra vezethet. Az évi eredmény elhallgatása csupán a privát intézeteknél van szokásban, hol többnyire van is eltitkolni való elég“. Engedje meg a tiszt. Szerkesztőség, hogy ismertetésének ezen bt fejező soraira egy kis megjegyzést tehessek, kérve annak becses lapjába leendő fölvételét. Eleget beszéltek már a sí ^férfiak arról, hogy paedagogiai szempontból mikor járunk el helyesebben e kérdésnél; akkor-e, ha az iirdemsorozatot közöljük az értesítőkben, vagy ped’g akkor, ha elhallgatjuk? Lehet érveket felhozni nvndegyik eljárás mellett, de ellene is. Én nem akarok e kérdés felett vitába elegyedni, hanem — mellőzve a paedagogigai szempontot — csupán annak kijelentésére szorítkozom, hogy a bonyhádi algimnázium tanulóinak érdemsorozatát nem közöljük — s nem közöltük soha — azon egyszerű oknál fogva, mert a magyarországi ág. h. evangélikusok közgyűlése mint az ág. evang. gimnáziumok főforuma — erre határozott utasítást adott. Mivel pedig ez az utasítás minden ág. ev. gimnáziumra kötelező, következik, hogy az eredmény elhallgatása nem csupán a privát intézeteknél van szokásban, hanem elhallgatják az összes autonom alapon álló ág. evang. középiskolák. De nemcsak ezen iskolák hallgatják el, hanem elhallgatja a magy. kir. tanárképző intézeti gyakorló főgimnázium is, mint az évi értesítőből bárki meggyőződhetik. Ezzel be is fejezhetném megjegyzésemet, ha az értesítés végén ott nem állna a második mondat, mely a privát intézetekről azt állítja, hogy „ott többnyire van is eltitkolni való elég“. E megrovás — igaz — a privát intézetekre vonatkozik, de ön- kénytelen eszembe jut az a közmondás: „Lányomnak szólok, menyem értsen belőle“, és azért kénytelen vagyok még folytatni megjegyzésemet. Ha az ismertetés tiszt. írója szintén gondolt e közmondásra, úgy határozottan kijelentem, hogy a bonyhádi algimnáziumnak nincsen titkolni valója. És ha erről személyesen kívánna meggyőződni, legyen szerencsém, szívesen nyújtok alkalmat, hogy mindent saját szemével láthasson. Ha tetszik, rendelkezésére bocsájtom a magas kormány kiküldöttének látogatása alkalmávál felvett jkönyvet, melyben olvasható, hogy ngs. Spitko Lajos tank. kir. főigazgató ur az intézet anyagi viszonyaiban szép haladást, a tanárok részéről buzgó odaadást, a fegyelemben kielégítő állapotot és a tanulmányban egészben véve megfelelő eredményt konstatált Végül megjegyzem, hogy az sem áll, a mit az ismertetés a privát intézetekről mond, mert pl. az előttem levő László-fóle főgimnázium értesítője közli a tanulók osztályzatát. Bonyhád, 1893. évi augusztus hó 1-én. Kiváló tisztelettel Gyalog István, igazgató.' (Közöltük a tisztelt igazgató ur észrevételeit egész terjedelmében, habár ezek után még inkább kénytelenek vagyunk megjegyzésünket fentartani; mert mi abban bizonyos homályt, miszticzizmust látunk, ha az érdekelt szülők és a nyilvánosság számára szánt iskolai értesítőből hiányzik á tanulók előmenetelét feltüntető órdemsorozat, mely hivatva volna az intézetben elért eredményt olyan világításba helyezni, melyből azok js kellő tájékozást szerezhetnének maguknak, a kiknek nincs alkalmuk az iskola falai közt személyesen mindenről meggyőződni. Hogy az igazgató ur respektálja felettes hatóságának kötelező határozatait, azt nem kifogásolhatjuk; de igenis leghatározatabban helytelenítjük, — bármely állami, felekezeti vagy magán iskolánál .tör*. ténjók is — ha az értesítőből hiányzik a tanulásban elért eredmény. Az értesítő ismertetője.) VIDÉKRŐL. 1893. augusztus 6. Paks. Pakson polgári iskola lesz. Ez volt a jelszó néhány év óta, de csak mindig jelszó maradt. Most azonban az ige testté vált, a várvá-várt polgári iskola f. é. szeptember elején megnyílik. Itt is van közöttüuk az igazgató, Kászonyi Mihály ur, a ki első megjelenésével igen jó benyomást tett és hivatva van arra, hogy a sziveket meghódítsa az intézetnek. Megkezdődött a nagy munka eleje azzal, hogy az alkalmas épületet megválasszák és berendezzék; ez itt könnyen feltalálható a Korniss-féle házban, mely fekvésénél és környezeténél fogva minta helyiségül szolgálhat egy polgári iskolának; az épület ugyanis a város közepén, festői helyen fekszik, körülvéve gyünyörü térséggel és kerttel. A többi teendők következnek az igazgató és a körülötte levő közegek által, a kik azon fáradoznak, hogy az iskola idejében megnyíljék. Igaz, hogy régóta égető szükség Pakson a polgári iskola, mely hivatva legyen a hazának értelmes, művelt polgárokat, iparosokat és kereske* dőket szolgáltatni; igaz, hogy sokáig húzódott a dolog, de ha tekintetbe vesszük minden kezdet nehézségeit, azt mondhatjuk: jobb későn, mint soha. Örömmel is üdvözli minden lelkes hazafi a polgári iskolát; hálás szívvel vagyunk a kormány iránt, a ki végre-valahára városunkra is fordította figyelmét ; köszönettel tartozunk azon lelkes hazafiaknak, a kik a szent ügjet mérvadó helyen önzetlenül pártolták. Ezek között első helyen áll br. Jeszenszky Kálmán ur ő méltósága reményteljes Béla nevű fiával, a kik befolyásukat érvényesítették, hogy Paksra tétessék a polgári iskola; de vannak közöttünk is lelkes férfiak, a kik sem időt, sem fáradságot nem kiméinek, hogy a megkezdett munkát siker koronázza; ezek között első helyen áll városunk közbecstilt főjegyzője, P o p o v i c s Gyula ur, és reméljük, hogy találkoznak még több érdemes férfiak, a kik főjegyzőnkhöz sorakozni fognak és vállatvetve betetőzik a megkez
