Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-22 / 4. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (4 sz.) 1893. január 22. előtt. Az igazság is vak. Bekötözött szemmel dobál a (évedező tömeg közé s mig egy álprófétának kiüli a póznát a kezéből: száz becsületesnek zúzza be a koponyáját. Hajdanában, mig a vademberek szelídek voltak: a közéjük kerüli fehér embert istennek tartották s nagy tiszteletben részesítették. Ma már, mikor a czivilizált emberek is vad számba mennek: ne kerülj a feketék közé, mert felnyársalnak. Most már fekete isten kell nekik s czélt csak úgy érsz, ha szép feketére fested magadat. . így hullámzik az a nagy tenger, melyet társadalomnak neveznek; olykor a salakot hozza felszínre; a salak kényelmesen himbálózik, mig az igazszg hatalmas szelleme vé- gigfuvall a tengeren s a söpredéket a partokra dobja megszáradni. A társadalom leikébe egy pantheont épített az Isten. Ebben a pantheonban állanak az igazság, a hit, a hazafiság és a többi halhatatlan erények szobrai. Fényes ragyogó ez az eszményi csarnok, de olykor köd honol belsejében és az egyes alakokat bizonylalan homály fedi el. Ilyenkor a nemes erényekbe vetett hit megingadozik. Az emberek lelkén baljóslatú sejtelmek vesznek erőt és a fájó lélek nem tudja, hogy a néki kedves eszmék közül melyiket féltse leginkább; mert az érző testben nagy eszmékért érző lélek lakozik. A vallásért érző lélek nehéz aggodalmakkal lelik el, mikor rég elmúlt idők sötét szellemét látja föltámadni a kulturharcz türelmetlen küzdelmében. A társadalomért érző lélekben fájó sejtelmek támadnak, melyek azt súgják, hogy a korrupczió, a romlás, a bizalmatlanság szel- ieriie ül és mint a lidércz szívja ki a jő vért az emberiség testéből. A hazáért érző lélek kinpadon vonaglik, látva, hogy mig a nemzet testében a pártviszály dúl, mig a nemes, jó, szelíd nép önfejűségét saját egyéni czéljaik érdekében zsákmányolják ki álarczos korifeusok: addig a jó király szivét láthatatlan kezek fordítják el a nemzettől. Dühöngő járványok dúlnak a felnőttek kicsinyek közt egyaránt. Mig egyik megpihenteti fojtogató markát: addig a másik lát munkához. Északon a háború réme, benn a bizalmatlanság a kormány iránt, anarchizmus, szoczializmus, dinamit és véres május. Az éhező tömeg irigyli a gazdálkodót s tervet forral ellene; a kisbirtokos önállósága érzeté_2 ________________________________________ ben vakon követ egy fölvett irányi, nem gondolva meg azt, hogy a világban vakon és a viszonyokra nem figyelve, nem halad semmi, a csillagok is úgy végzik pályafutásukat, hogy vesztükbe ne rohanjanak. A föld úgy tetszik, mintha a napba futna, pedig a szükséges fordulókon a természet uiját követi s meghozza nekünk a tavaszt. Az emberek szive kemény, mintha vadhúsból volna, nem esik meg sem a veszélyben forgó haza sorsán, mert vannak, akik azt a szivet keményítik, pedig nekik maguknak nincs szivök, nincs hitük, csak zsebjök! Csudálatos, isteni sugallat az, mely az emberrel megérezteti a jövőt; ez a baljóslatú érzés, melyet nehéz sejtelemnek nevezünk! A társadalom sejtelme azt súgja, hogy Veszélyben van a hit, a haza, az emberiség, s remegve szorítja öklét az aggodalomtól hullámzó kebelre. — Istenem! Hazám! Embertársaim! S az ős sejtelem az érző léleknek úgy susog, mintha hozzá az Isten, a Haza és az Emberiség szelleme szólana s mintha az Isten azt mondaná: — »Ne áldozz fel engemet a te felekezeti elfogult elfogultságodnak!« A haza lelke azt kiáltaná: — »Ne légy engemet a te önérdeked és vakságod rabszolgájává!« Az emberiség szelleme pedig azt harsogná : — »Ne áldozz fel engemet az egyéni önzésednek!,« Egyháztagok ! Honpolgárok! Emberek ! Hallgassátok meg az Isten, házi és emberiség szent szavát! Figyeljétek meg az aggódó lélek szent sejtelmeit! De ne csak magatokra gondoljatok! A jövő nemzedék is álljon szemetek előtt. Mi elveszhetünk, de ulódaiáknak meg kell maradni. Ha már mi bennünk is megingott a hit, mi fogja azt a jövő nemzedék számára fenntartani? Bizonyára nem más, mint a n e- velés! De a nevelés emberei, a tanítók kétségbeejtő nyomorban vannak, magukra hagyta őket az egyház, a haza, az emberiség, félreérti őket mindenki és egyszerű robotoló munkásoknak tartja! Mi lesz, ha a tanítókban is megrendül a hit ? ki neveli hitre akkor a jövő nemzedékét? A tanítók annyi fizetést kértek, mint a legalsó fokon levő államhivatalnoknak, vagy mint az első osztályú hivatalszolgának van, akinek oklevelére szüksége nincs. Hasztalan kérték! A társadalom egyetlen szót nem szólott leghívebb munkásai érdekében! Egyháztagok, honpolgárok, emberek! Vigyázzatok, hogy gyermekeitek nevelőiben meg ne rendüljön a hit! Aggasztó tünetek mutatkoznak a tanítók világában is! Hallgassatok a sejtelmekre! _____ ____________________| Pp. A szegzárdi általános ipartestület működése 1892. évben. I. Elnöki jelentés. Tisztelt Közgyűlés! Az elmúlt évvel Ipartestületünk immár 3-ik évét töltötte be, mely idő épen elegendő lett volna arra, hogy Ipartestületünk tagjai meggyőződést szerezzenek arról, miszerint a törvény, mely az Ipartestületek alakítására hozatott, félremagyarázhatatlanul kötelezővé teszi minden képesítéshez kötött iparosra nézve az Ipartestület kötelékébe való tartozást. Sajnos azonban, hogy egyeseket tulszigoru eljárással kellett erre kényszeríteni, mert voltak olyanok, kik megtagadták az Ipartestület fenntartásához való hozzájárulást; sőt akadtak olyanok is, kik az Ipartestület intézményét teljesen fölöslegesnek tartják. Ezeket azonban erélyes iparhatósági biztosunk közbenjárására az I. fokú Iparhatóság kiábrándította képzelődésükből. Hogy a dolgot jobban megvilágítsam t. Közgyűlés, szükséges feltárnom Ipartestületünk anyagi állapotát leplezetlenül. Ugyanis Ipartestületünk alakulásakor bejegyeztetett a szegzárdi Ipartestületbe 350 iparos, kik alapszabálysze- rüleg 4 írtjával 1400 irtot tartoztak volna befizetni beiratási dij czimen, mely tőkésittet- vén, annak kamatjait az Ipartestület minden évben felhasználhatta volna. Azonban mi történt igen tisztelt Közgyűlés? Az, hogy a 350 tag közül csak 200 és egynéhány tag fizette le a 4 frt tagsági dijat s igy tőkésíteni 810 írtnál nem lehetett többet s igy nagyon természetes, az évi jövedelem is megcsappant a rossz fizetők hanyagsága és olyanok miatt, amilyeneket előbb vázoltam; ugyannyira igen t. Közgyűlés, hogy Ipartestületünk az 1893. évre a rendes bevételekből, melyekre számíthatunk, lehetetlen az Ipartestület kiadásait fedezni.. Ezen körülmény arra kényszeritette az elöljáróságot t. Közgyűlés, hogy egy oly javasma nékem is a sértettet kell játszanom, büntetésül, hogy mert O, boszankódást még csak mutatni is merte, egy ilyen ellenállhatlanul szeretetreméltó iíju, zöld hőviztől permetező kézcsókja felett. Oh! minden békák véd- szentje ne hagyj el, és adj annyi lelkierőt, hogy ma távol tudjak maradni tőle. 27-én. Nem álltam ki. Este holdfeljöttekor, midőn többi társaim már boldogan brekegnek, én egy fekete köpenybe burkolva, egy mázos bögrében inkognitó oda csónakáztam, benézek az ablakon — jaj nekem, még most is elájulok — ki van ott? Egy molnár, de még micsoda molnár egy — paprikamolnár és az kurizál neki 1 és O, az én égi békám nem is tüsszög tőle, hanem tüsszentés helyett — mosolyog! Megint olyan elragadóan, mintha én állnék előtte. Hát a paprika molnárok is abban a mosolyban részesülnek, mint én, aki 2884 nap, 3 óra és 26 perez múlva már végzett orvos leszek? Sőt mi rosszabb, nem csak abból a csintalan mosolyból kap ez az átkozott, hanem abból a dunsztolt szúnyoggal telt üvegből is, a melyre én annyi édes pislogatást pazaroltam — hiába. És milyen szivrepesztő hallgatni, midőn e szavakkal kínálja: »vukovári kvaksz, magam főztem.« O te csalfa, álnok ' női szív. Te csapodár szirén, ki csak elcsábítani jöttél a világra, s midőn a béka azt hiszi, hogy az övé minden gondolatod, az övé minden mosolyod, az övé I , _____I---J____:__1 .. ----^ .r. Ir minrt^n__fP7._ gé se, akkor . . . akkor . .. még a fönséges — szunyog- dunsztot is mással osztva-osztod meg! Bőghetnék mérgemben, mint az ökörbéka. De várj, ezért véres boszut esküdtem már ottan a bögrében, és még az éjjel végrehajtom, hogy miből álland boszum, még nem tudom, de iszonyú lesz! 28- án. Párbajt még sem vivők vele — ez egészségtelen. Ámde a bonczteremből magammal hozott holmik között van egy békasziv is, ezt belekötöm zsebkendőmbe és elküldöm a csábos, csalfa tündérnek mint saját szivemet. Ez lesz aztán rémséges. Ettől meg fog rettenni. Mert megírom neki hexameterekben, hogy ilyen elszánt merész módon kívántam megszabadulni az ő miatta fájó szegény szivemtől és ettől a fölösleges élettől. 29- én. 24 óra óta ülök szobámba zárkózva, és tessék, az egész eredmény egy illatos üres tartalmú levélke. Mit csináljak veled te rózsaszínű ördög, ki ebben a rózsaszínű levélben vagy? Én már örültem, hogy engem O bámulni és gyászolni fog, ha holtnak hisz. És im itten azt írja: »Bátor ifjam! Szivét megkaptam és — spirituszba tettem, egy üres dunsztos üvegbe. Én, mint modern nevelésű leány, tanultam . anatómiát és pathologiát, tehát nem aggódom hogyléte felől; holnap ön már egészséges lesz és mi békák szív nélkül is -élhetünk. Holnap este hat órakor szívesen látom és emlékbe küldött szivét, mely már mostan igazán az enyém, köszönöm. Békánéd.« Most legjobb, ha a holnapi légyotton megjelenek és bebizonyítom, hogy egy szerelmes béka szív nélkül is tud érezni. 30-án. Menyország megnyíltál előttem, bűnös eretnek előtt! A tündér azt hiszi komolyan, hogy nincsen szivem és ezen hitben ma egészen átengedte magát. Engem ártalmatlannak vélve. 31 -ón. Úszom a boldogságban. Káka hó i-én. Üdvözültem e földön. 2- án. Kizárólag érzelgésekkel még sem lehet örökké szórakozni. Remek gondolatunk jött. Én tanítom őt magyarul kuruttyolni és ő engem angolul kvákogni. Milyen kitűnő jogezim ez, a levelezgetéshez. Ép most kaptam tőle egy levélkét »My dear frog«*) megszólítással. 3- án. Hiába. Örökké nem levelezhet és tanulhat az ember — pardon béka. A turbékolás sem ér semmit, ha nem háborgatják ; holnapra gondoskodom egy háboritóról. Káka hó tizedikéig terjed a szünidőm, addig még csak agyonütjük valahogyan az időt. _____*) Angolul = „kedves békám“. A halász.
