Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-23 / 30. szám
Ezeknek' félvilágositására szolgáljon azon senki által meg nem czáfolható állításom, hogy a törvényes tíiiniínum újból való megtartásánál Csáky, vagy ha ügy tetszik a kormány, épp úgy gondolkodtak, mint főtíázt: Mikó plébános ur. Ők is azt hitték ős hiszik, hogy hazánk oly vidékein, hol a művelődési viszonyok kedvezők, hol a cultura mindinkább általánossá kezd válni az élet minden terén, ott a tanító szellemi ős anyagi téren az elismerést úgy is kivívta magának. Hogy világosabban fejezzem ki magamat: Csáky nem azért ragaszkodott oly csökönyö sen a 300 frt minimumhoz, hogy egy oly, fejlődésnek ős haladásnak induló jómódú és intelligens község, mint Tolna, 8000 lakossal csak annyit fizessen tanítóinak ; hanem a többi közt azért, hogy hazánk szegényebb vidékein a tanitókűek legalább ezt a csekélységet biztosítsa. Az ilyen községtől, mint Tolna elvárja minden méltányosan gondolkozó ember, hogy legalább a tisztességes megélhetést biztosítsa tanítóinak. Árra pedig a mai életviszonyokat tekintve, nem elég a minimum, vagyis 300 frt, lakás és kertilletmény. A szellemi téren önök megadják az elismerést. Akárhányszor hallottam a tolnai tanítókat elöljáróik és felebbvalójuk által dicsérni; miért késnek, vonakodnak az ányagi téren is elismerésüknek kifejezést adni? Hivatkoznak a mellékjövedelemre! Mellékjövedelme minden tanítónak van, még annak is, kinek 800—1000 frt a fizetőse. De különösen kell az a tolnai tanítóknak, mert fizetősökből nagyon sokszor még kenyérre sem jutna. Aztán keserves kenyérkereset ám az s távolról sem oly nagy, mint a milyennek Tolnán felfújták. Lám az izraelita hitközség, mely aránylag nagyabb költséggel tartja fenn iskoláját, a múlt évben új tatíitójának á fizetését 100 írttal emelte fel; pedig annyi fizetése volt, niint a tolnai róin. kath. tanítóknak van s uj ember, kinek a közjó előmozdításában ős a társadalmi élet térén nem lehet annyi érdeme, mint a tolnai róm. kath. tanítók közül többeknek, kik a községben már 10—20 óv óta működnek és töltötték nehéz munkában éltök legszebb részét. Hanem úgy látszik, hogy az izr. hitközség jó és nemes lelkű elöljáróinak példás eljárása Önökre semmi hatással nem volt, mert tudomásom szerint nem rég tagadta meg a hitközség azt a csekély javítást is, melyet a felsőbb osztályok tanítói azért kérelmeztek, mert egy évben körülbelül 200 órával többet tanitanak, mint kartársaik. Némely iskolaszéki tag vad ős ok- adatolatlan dühében még most is insul- tálja azokat az értelmes és lelkiismeretes tanitóbarátokat, kik a kérelmet jogosnak találva, az ügy mellett szólották. Pedig rosszul tészik és rosszul teszik a tolnaiak is, ha ilyen embereket beválasztanak az iskolaszékbe azért, mert hát a tanítók fizetése felemelése ellen van. Ez különben Tolnán qualifikátio számba megy az iskolaszék választásánál, ha Valaki ellenzi a tanítói fizetések felemelését. Ezzel már nem egy Ízben korteskedtek. Az ilyen emberek, ‘kiknek fogalmuk sincs fontos hivatalukról, missiojuknak úgy vélnek legjob- baü megfelelni, ha minden újításnak, javításnak ellénmondanak. Hogy helyes-b az vagy sem, azt ők, meg elvtársaik nem tudják megbírálni. A fő az, hogy ..itakatitsabak. Takarékosnak lenni szép és hasznos tulajdonság, de tudm is kell, hol és mikor van annak helye. Ajó pólda vonz! Ha ezen urak igy tovább haladnak takarékossági rendszerükben, nagyón félek, hogy a tolnai tanítók: is majd elkezdenek tákárékoskodni — — a munkában. Á tanítók strájkolni nem tudnak ős nem is akarnák; pressiót sein gyakorolhatnák elöljáróikra, hogy sanyarú helyzetükön segítsenek. De igenis tudják hivatásukkal járó kötelességeiket lelkiismeretesen teljesíteni s a rájok bízott növendékeket úgy nevelni, hogy azok időVel becsületes, értelmes ős rtiuukás polgárokká legyenek. De úgy is teljesíthetik hivatásukkal járó kötelességeiket, hogy éppen csak annyit tes z nek, minta mennyi elégséges arra, hogy állásukról el ne uiozdittathas- s anak. Félek nagyon, hogy Tolnán — hol oly mostoha elbánásban részesülnek a tanítók, hol az értelmiség nem gondol' velők s ha szükség van reájok, egy alkalmi ajándékkal, egy pár barátságos szóval, mosoly- Jyaíy. egy kőzszoritással akarja kibékíteni a tanítót : • sök évi nélkülözéseiért — az utóbbit fogják cselekedni a tanítók. Tessék ezt jól fontolóra venni mindenkinek, mit tesz az, mikor egy tanitótestület elkeseredésében felteszi magában, hogy csak annyit 1ö93. július 23. tesz, a mennyit éppen kell.... addig, mig nem részesül oly fizetésben, mely neki a tisztességes, állásának ős a helyi körülményeknek megfelelő életmódot biztosítja. Azért figyelmébe ajánlom csikkemet Tolna község r. k. iskolaszékének és különösen azon tisztelt polgároknak, kik a tanító, az iskola fontos hivatását felfogják, kik tudják azt, hogy az ifjú csemetékből fejlődik a tár.-adatom s hogy az iskola maradandó nyomot hagy hátra a gyermek lelkében. Azért ne engedjék oda fejlődni a dolgot, hogy az lekeseredés szülte közönynyel találkozzanak gyermekeik a tanítók részéről. Lépjenek fel ős úgy, a hogy a körülmények engedik, segítsenek a már úgyis tarthatatlan állapotokon, mely munkában a humánus és nemes czől iránti lelkesedés önzetlen érzete vezérelje önöket I TÖVISEK. Tizenhárom napi fegyvergyakorlatom. Három éve annak, hogy fegyverben voltam És mint rezervista Kapósra rukkoltam Megküldték a piros behívó czédulát: Tizenhárom napig tanuljak regulát. Borsódzott a hátam, mert kánikulában Volt e gyakorlatom, szörnyű forróságban Megfájdult már fejem a sok gondolattól: Hogy szabadulnék meg ezen gyakorlattól? Hasztalan volt minden fejtörés s gondolat, Mert szigorún szólt az erős parancsolat. Nem volt mást mit tennem, mint a kommandóra Engedelmeskednem, kemény parancsszóra. Berukkoltam tehát Kaposvárra szépen, Julius elseje va’a akkor éppen. Amint oda érek, legott jelentkeztem Kader-kommandónál s mundérba öltöztem. Rámtekint a tisztem s bajszán csavarintott Aztán — szokás szerint — keményen lehordott. Gyakorlatom elég pedánsan kezdődik, Kiváncsi vagyok rá, hogy miként végződik! Ily gondolatokkal mó’k a kantin felé Az ott borozgató zugsfűrerem elő Ez is közönbösen s mogorván fogadott Kérdő beszédemre nem sokat hallgatott. Ismervén az ilyen urak természetét Kik gyakran igénybe veszik mások zsebét; S azért katonásan magam’ bemutattam S őt szivarral, borral mindjárt kinálgattam. Meg is tette e mód azonnal hatását Mert fűrer uramnak bírtam barátságát Ruhamagazinba mindjárt bevezetett Bakancscsal s borjúval föl is ékesitett. Kaptam mindeféle szükséges rüsztungot Puskát, Panganőtot ős szép übersvungot; A fölszerelésen igy aztán átestem Az exercirozást már nem nagyon lestem. A napi parancsban akképp7 nyilatkoztak Hogy a rezervisták délután marsolnak Egyelőre itthon, kaszárnya udvarban Két órára állnak mindannyian sorban így hát van még nyugtunk jó öt óra hosszat Addig is ihatunk pár liter karczosat Gyerünk a kantinba — szólok a fűrerhez,— Szedjünk egy kis erőt a nagy manőverhez! Derék fiú vala szakaszparancsnokom Nem kellett a borhoz soká hivogatnom Szépen el töltöttük igy a délelőttöt A mig a délután reánk nem köszöntött. Ekkor a katintól — sajnos! búcsút vettünk Bezzeg megszűnt eztán már jó gyöngyőletünk! Mert a kaszárnyának forró udvarában Gyakorolni kellett, jó hosszú glédában Volt sok „habták,“ „rieht euch,“ „rekezum,“ [„linkszum,“ „nicht gut!“] „Donnervetter,“ „herstöllt,“ s mégis oly ritkán „ruht.“ Két órától hatig tartott az ízzadás; Hej, de nem jó dolog az a masivozásl TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (30. se.) £ Mégis hagyján volna az ilyen gyakorlat Ha nem kéne tenni százszor nagyobb utat! Árkon, tüskön, bokron, marschagyusztirungban Rettentő melegben, a nagy feldűbungban. Az ily manőverezés kin a legényeknek; Hát még ilyen magam-fajta embereknek! A sok lauf-chrittokban majd beleszakadtam, Magam is csodáltam, hogy élve maradtam. Oh! tizenhárom nap, nagyon megviseltél S bugyellárisomból sok flórest elnyeltél! Nem kívánom másnak ezt a mulatságot Elég annak a ki egyszer ilyent látót. El sem panaszkodnám, úgy sem segít senki, Ha a nyáron ismét nem kellene menni; Nagyon bosszant azon átkozott körülmény, Hogy ismét megjött a behivó-rendelvóny. Szólitgatnak újra stations-vártára Tizenhárom napi hunezut Kneip-kurára Lesz tiz fillér „léhnung“ és komisz „menázsi“ Megjön attól majd a jókedv és kurázsi! Más boldog halandó megyen utazgatni Szép vacátióban élvezni, mulatni Egyik Siófokra, vagy Abbáziába; Másik Kolozsvárra, avagy le Polába. Megyek szórakozni én is Kaposvárra Bőrömnek s tárczámnak végtelen kárára. Sportolás lesz ott is a maga nemében, Csakhogy én meguntam ezt a sportot régen. Irigylendőbb sorsa van sok nyaralónak, Mint az üres-zsebü, szegény tanítónak Kinek tiz hónapos, erős munka után Ott kell svéngolgatni: Toponáron s Jután. Csak az vigasztal még, hogy ezen a nyáron „Dinszt“-ben utoljára leszek Kaposváron: Gyakorlataimat az idén bezárom S két év múlva már az obsitomat várom. Kedves olvasóim bocsánatot kérek, Mert leírásomnak a végére érek De ha Kaposvárról ismét visszatérek Viselt dolgaimról szívesen mesélek. Gazdagon ellátva tapasztalatokkal, Referálni fogok baka rigmusokkal Kaposvártól kezdve — egészen Tolnáig, Addig: Isten velünk, — a viszontlátásig! Klió EGYLETEK, TÁRSULATOK. IE§Z ivonat Tolnamegye dombóvári járási községi jegyzők egylete által Tamásiban 1891. évi április hó 6-án tartott rendkívüli közgyűlésről felvett jegyzőkönyvből. Kunosi Ármin szemcse-csehi-i jegyző és ifjú Arany* 1 János nagyszokolyi segéd jegyző urak f. évi márczius hó 5-őn a tamási-i nagyvendéglőben, tehát nyilvános helyen, idegenek jelenlétében egymást tettlegesen bántalmazván, közbotrányt okozó magaviseletét tanúsítottak. Miután ezen egylet ily magaviseletü egyéneket meg nem tűr: Kunosi Ármin urat a közgyűlés az egyletből ezennel kizártnak nyilvánítja; megjegyeztetik, hogy ifjú Arany Károly úrral szemben ezen eljárás azért nem volt alkalmazható, mert ő az egyletnek nem tagja. Ezan határozat a járás tekintetes főszolgabírójával a hivatalos eljárás következtetése iránti kérelemmel; a vármegyei községi ős körjegyzők egyletének elnökével, továbbá Kunosi Ármin és ifjú Arany Károly urakkal tudomásul vétel végett közöl- tetni, nemkülönben a „Tolnamegyei Közlöny“ és a „Szekszárd Vidéke“ czimü lapokban közzététetni rendeltetik. Kmf. Fekete József, Cholnoky Lajos, jegyzői V elnök. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Molnár János szegzárdi polg. iskolai tanárt, ki Szegzárdon mindenki tiszteletét I és becsülését vívta ki magának, az újvidéki kir; kath.
