Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-15 / 3. szám

— Csigavasut. A mi vágatunkat mir nem egyszer vették tollhegyre a főváros szellemes tárczairói, hogy nevetségessé tegyék annak lassúságát. Azt azonban még sem hittak el eddig, n miről egy helybeli kereskedő tett nálunk a napokban panaszt. Ugyanis a szegzárdí vasúti állomáson feladott áruja kerek egy hónap alatt jutott el Budapestre. K késedelem foly- tán a kereskedő 14 frt 28 kr. kárt szenvedett. — Kérdés, ki fogja a veszteséget megtéríteni?

— Felolvasások. Engel Mór bátíaszóki izr. tanító, lapunk derék munkatársa, az ősz beáltával a „Polgári olvasókörben“ kezdte meg 12 —15 estére terjedő felolvasásait nagyszámú közőnsg előtt. Thémái j igen érdekesek. Az eddigiek voltak: A rajongók, az j álszentek, az in tolt* ran ti a, imádkozzál és dolgozzál. Legközelebb „Korunk komolyságáról“ fog értekezni. I Kár azonban, hogy előadásait közönsége iránti tekintetből német nyelven kell tartania. Hisszük azonban, hogy hovatovább a szellemi élvezeteket mcgkedvel- tetvén publikumával, hazánk édes nyelvét fogja hasz- i nálhatni. E feltevésünk kijelentésével gratulálunk 1 Engel Mórnak, ki tehetségét és iskolán kívüli szabad idejét polgártársai érdekében oly szépen tudja érvényesíteni.

— A „Szegzárdi kereskedelmi egylet“ 1893. jan. 8-án d. u. 2 órakor tartott közgyűlésén a tisztujitás következőleg ment végbe. Elnökül megválasztatott: Udvardy Sándor, alelnökül: Pirnitzer Antal. Választmányi tagokul megválasztattak: Háry Ede, Hirsch József, Ferdinand József, Dr Pirnitzer Béla, Dr. Lévay Ignácz, Leopold Lajos, Gottlieb Jakab, Hirschfeld Ignácz, ReichI Sáudor, Schloss Lajo*, Snlumon Ármin, Dr. Spányi Léé és Kramer József. A választmány f. hó 9-ón este 8 érakor tartott ülésen pedig saját kebeléből megválasztotta igazgatónak: Háry Edét ügyésznek: Dr Spányi Leót, pénztárosnak: Schloss Lajost, könyvtárosnak: Hirchfeld Ignáczot, jegyzőnek : Kramer Józsefet.

— A legazomorubb temetés — czim alatt megjelent múlt számbeli csikkünkre vonatkozólag, a legilletékesebb helyről (Ns Bezerédj Pál úrtól) kapott értesítés nyomán, jóleső örömmel konstatáljuk, hogy Bogár Lajos ur temetésén az ő selyemgyári tiszttársai nzért nein voltak jelen, mórt „a temetés idejéről az intézet alkalmazottjai tévedésben voltak; kik egyébbiránt, e feletti őszinte sajnálatukban, kegyeletüknek, legalább pótlólag, kifejezést adandó, egy koszorút szándékoznak szerencsétlen volt h i v at a 11 il r s uk sírjára helyezni!“ Eddig az értesítés, molyhoz több kommentár nem kell. E pár őszinte sor rózsaszínbe vonja ama méltó keserv és jogos megütközés fekete fellegót, melyet a „I e g s z o m o r u b b temetés“ czimU czikk olvasása minden nemesen érző emberbarát keblében fel- I idézett. Isten éltesse Bezerédj Pál urat, a fen költ lelkű, nemes szivü pártfogóját minden szerencsétlennek I — — Nemo.

4

Tanszer- és tankönyv-adományok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter még a múlt év folyamán 1 taneszközökkel és tankönyvekkel a következő tolna- j megyei iskolákat segélyezte: a kölesdi, csibráki, alsó lengedezi, rom. katb.; láp a fői és gyönki ev. ref. iskolákat.

Difteritisz Szegárdon még mindig pusztítja j a kis gyermekeket s már a felnőttek között is feliépet, kiknél azonban nem oly veszedelmes lefolyású, mint a kicsikéknél.

A Dunafóldvári Kereskedelmi csarnok e hó |

8-án tartotta évi rendes közgyűlését, mely alkalommal elnökül Borovitz József, alelnökül Schwartz Manó, gazda ós pénztárnoknak Hamvai Mór, titkár- nák pedig Herczog Jenő választattak tueg.

Közgyűlés. A „Paksi olvasókör“ f. hó 8-áu tartotta meg rendes évi tisztújító közgyűlését, mely alkalommal titkos szavazás utján mégválasztattak: elnökké újból: Orosz Endre főszolgabíró, alelnökké: Szondy István, jegyzővé: Rótt József, pénztárnokká: Haiszer Henrik, könyvtárnokká: Barry Géza, választmányi tagok lettek: Feil Ferencz, Schwendtner Jó zsef, Illába Albert, Scheuer Miklós, Hoffmann Ádám, Zavaros János, Floriáu János, Klein József, Frank János, Dömötör József, Frank Gyula ós Bekkor Ádám.

— Síkos jarda. A hideg idő beálltával különösen a belváros egyes utczáin a házak előtti j írda oly síkos, hogy azokon életveszély nőikül járni alig lehet. Az elöljáróságnak ez irányban tett többszöri felhívásai is siker nélkül maradtak. Felkérjük a belvárosi háztulajdonosokat, hogy úgy a közönség, mint saját jól felfogott érdekében is, járdáikat a jégtől tisztán tartani s naponkint hamuval behinteni szíveskedjenek.

— A szegzárdi népbanknál lemondás folytán megüresedett pénztárnoki állásra hirdetett pályázat j határideje ina járt le, s a választást holnap, azaz folyó hó 16-án délután fogja a 25 tagú igazgató- választmány megejteni. Úgy helyből, mint a vidékről többen pályáztak ez állásra.

— Pályázat. A „Szegzárd-kerüloti Betegsegélyző- ogylet“ egy könyvelői ós egy pénztárnoki állásra f. évi január hó 30-káig terjedő határidővel pályázatot hirdet. A künyvelői állással 800 frt. a pénztárnoki állással pedig évi 600 frt fizetés van egybekötve. A pályázók felszerelt kérvényeiket S/eg/árdra, az egyesület elnökségéhez intézzék. Ez egyesületnek oly kiterjedt a munkaköre, hogy a titkári állás is szükségessé válik.

— A trafik újdonsága. A pénzügyminisztérium új év első napja óta új czigarettet helyezett forgalomba. Kalifa a neve a szivarkának s darabja 2 kraj- czár, ötven darabos dobozokbin 1 fit, elárusítók két dobozt, vagyis száz darabot 1 frt 80 krért kapják. A szopóka nélkül készült Kalifa ismertető jele egy fekete csillag. Az eddigi árusított Sámson czigarettával fölhagynak s most még csak a meglevő készletet árusítják.

TOLNA MEGYEI KÖZLÖNY (3. sz.)

— Vadászat. Simon István, a báttaszóki uradalom ispánja folyó hó 9-én körvadászatot rendezett, melyben Szegzárdról, Báttaszékről, Bajáról, úgy Orbó puszta körüli községekből mintegy 28 puskás vett részt. A vadászat eredménye 60 nyúl halála lett. — A vadászatot a vendégszerető gazdatiszt házában a késő óráig tartó lakoma követte.

— A polgári iskolai tanárok folyó hó 6-án Budapesten tudvalevőleg kongresszust tartottak, hogy tiltakozzanak azon sérelem ellen, mely szerint a XL ós X. rangosztályba eoroztattak. A kongresszus egyhangúlag elhatározta, hogy kérvényt intéz a képviselőházhoz, melyben a polg. isk. tauárok képesítésüknek megfelőleg a X-ik ós IX-ik rango^ztályba való sorozta tá'sukat kérik. E határozathoz való hozzájárulásukat a szegzárdi polg. iskolai tanárok sttrgönyileg fejezték ki.

A dunafóldvári népbank az 1892. évi üzletével 1464.254 ftt 92 krnyi összforgalom mellett 10.087 frt 17 kr. tiszta nyereséggel zárta le. Az osztalék 20 frt, mely az 50 frtos névértékű részvényekhez viszonyítva 40%-os kamatnak felel meg.

— Tost Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszteri osziálytanécsos a főpapi hagyatékok rendező bizottság tagjává neveztetett ki.

Jegyző választás. Nettlau István báttai segédjegyzőt a vadkei ti birtokosság jegyzővé választotta meg.

— A millenium. A magyar nemzet ezredéves fennállásának megünneplése, nem 1895-ben lesz, mint tervezve volt, hanem 1896-ban.

— Amerikai szőlötelepek létesítését határozta el a vármegye filloxera-bizottsága a vármegye különösen vészlepte községeiben. Az amerikai szőlőtele- peket nagy részben a filloxera-alap terhére létesítik 500 — 500Q-Ö1 területeken. Mindenesetre helyesen fogta fel a bizottság hivatását, midőn oly terv kivitelére határozta el magát, melylyel sokak létkérdésének problémáját oldhatja meg.

— A dunafóldvári járási takarék- és hitelbank részvénytársaság Duna Földváron első közgyűlését f. ó. február hó 4-én d. e. 9 órakor tártja meg, saját helyiségében. A közgyűlés tárgysorozata: i. A közgyűlési jegyző és 2 részvényes megválasztása a jegyzőkönyv hitelcsilésére. 2. Az igazgatóság ős felügyelőség jelentése, az 1892. évi zárszámadás és mérleg bemutatása, a felmentvény megadása. 3. Egy igazgatósági tag, az igazgatósági tanácsosok ős felügyelő bizottság lemondása és újra választása. 4. Az alapszabályok néhány szakaszának megváltoztatása. 5. Az alapszabályok 21. §. értelmében netán beérkezendő írásbeli indítványok tárgyalása.

— Elfogott csalók. A szegzárdi csendőrség folyó hó 7-én jó fogást tett, midőn is sikerült elcsípnie Bicsérdi Ferencz és Szállosi Ferencz budapesti országos csalókat, kiket már rég köröztek országszerte.

1893. január 15.

kotásának örömére tette volna. Ernszt Ünncpies ban- I gulatban volt, szive mind erősebben dobogott. Gyakran megállt, mintha a gyönyört, mely őt eltöltő, tovább akarná élvezni; szeretett volna örömében ujjongani, hogy oly közel a czélboz, de utczán volt s körülötte idegen emberek. Végre belépett a jól ismert kapun s i csakhamar az előszobában állott. Most — gondold, — I most jön eléje; úgy érezte, mintha már ölelné kar- I jaival, örömkiáltás lebbent el ajkairól s ez magához térité. Ekkor megnyílt az ajtó, a melyen át annyiszor sietett a szerelem ölébe. Mari! — akard kiáltani, de a rémület megfagyasztotta ajkán a szót.

Gyászruhás hölgy állt a küszöbön, kinek, midőn megpillantó az érkezőt, mély fájdalom borult vonásaira | s megindult patakként könyeinek árja. Megfogta szótlanul az ifjú kezét s a terembe vezette. A terem kö- zepén ravatal állott s a kit oly végtelenül szeretett, j az virágokkal ékesítve ott feküdt — holtan.

Mi történt ? Micsoda féreg fészkelte be magát az üde virág kelyhébe s rombolta szét azt ? Talán a válás fájdalma ? Oh nem. Az irigy sors, mely sohasem néz- heti, hogy az ember nagyon boldog legyen, támasz- j tóttá a vihart, mely letörte a gyenge virágot. Mariska bízott kedvesében, még betegágyán is folyton vele foglalkozott. Ha a láz kissé alább hagyott, utána kérdezősködött s mikor anyja megérkezése idejét tudatta, hallani sem akart a betegségről.

A nap lassan ment le neki; végre alászállt s I mikor ismét feljött, sugarai Mari holttestére estek.

Ne kérdezzetek engem, hogy mi történt ott akkor abban a teremben. Kérdezzétek magatokat, ha

ugyan már álltatok annak ravatalánál, ki legkedvesebb volt előttetek a kerek világon.

Másnap az a hir járta be a várost, hogy megjött a művész, de betegen. Forró lázban fekszik, összevisszabeszél, közben hegedűjét kéri és furcsa do'gokat játszik rajta. — — Úgy volt.

Az iszonyú fájdalom ágyba döntötte Ernsztet; a sors kajánul nevetett s lábát már áldozatának nyakára tette. A legtudósabb orvosok aggodalmasan rázták fejőket, Ernsztnek vége, élte napja leáldozóban. Hanem mindnyájan elszámitották magukat; az ifjúság győzött s Ernszt meggyógyult. Ekkor hire futott, hogy megint eltávozott, el búcsú nélkül, köszönet nélkül a részvétért, mely öt betegségében körülvette. Ilyen hálátlanok, gőgösek a művészek. De nem. Igaz, eltávozott, de nem búcsú nélkül. Csendes éjjel fölke- ! resté a kis halmot, mely alatt Mariska nyugodott s ott kisirta, kibeszélte magát megdicsőült kedvesével. Elbúcsúzott tőle, azután eltűnt hosszú időre. Végre ismét visszajött. Mindenki várakozással teilen sietett a színházba.

A függöny felgördült, szép halovány férfi lépett elő a színfalak mögül s ábrándos szemeit egykedvűen járfatta végig a tömegen. Felhangzott a taps, virágok, koszorúk repültek a színpadra, lelkes éljen üdvözölte a művészt.- Az nyugodtan hangolta hegedűjét és játszott. A ki játékát hallotta, ezt a hangokba öltözött fájdalmat, az együtt érzett vele, ki könyek közt játszott.

Mint szökdelt, enyelgett a vidám pizzicato, da- | tolva ifjúságról, boldogságról, milyen az 5 élete is 1

volt. Majd ujjongó trillák jöttek, utánok egy fönséges andante, egy fájdalmas bucsudal, zengve a rövid boldogságnak. A hallgatók szive megállt, senki sem mert lélekzetet venni. S ekkor egy vonás — egy éles jajkiáltás — reá mély csend.-------Úgy tetszett, mintha

a magasba emelkedő dóm kupolája hasadt volna meg, mintha örökre megszűnt volna az összhang a világon.

Megint visszatért öröméhez, fájdalmához. Finoman siklott a vonó a húrokon, a hangok szerelemről, Mariról regéltek. Mind tisztább lelt ábrázolása, mind melegebben szorította magához hegedűjét, mind édesebben csengtek a hurok s midőn a végső hang halk sóhajban elhalt, egy szem sem maradt száraz.

Egy ideig csend volt, azután felzűgott a tetszés vihara, hívták a művészt, de az eltűnt.

Gyorsan haladt át az utczákon s csakhamar Mariska sírjánál állott. Gyakran fölkereste ezt a helyet s itt tanulta azt a fönséges elegiát, melylyel hallgatói lelkét annyiszor megillette. S bár mozgalmas volt élete, bár nem egy szép szem kínálta boldogsággal, hideg maradt, soha többé nem szeretett.

Csak hegedűjében élt, az által sirt és nevetett, az által panaszolta el egyetlen vágyát s midőn e vágy őt kora sírba vitte, az ember elmondhatta róla a költővel:

A mese régi, mégis Örökre uj marad,

S a kivel megtörténik,

Annak szive szakad.

Németből: Lajos.