Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-15 / 3. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (3. sz.) 1893. január 15. E napon pont 10 órakor dr. Szigeth Gábor egyl. alelnók nyitotta meg a közgyűlést, üdvözölve a szép számmal jelenlevő tagokat, tudatva egyúttal azt is, hogy az elnök akadályozva lévén, őt kérte meg a kelyettesitésre. Első sorban felolvastatja az 1892. évről szóló következő elnöki jelentést: Tisztelt közgyűlés! Egyletünk alapszabályainak értelmében van szerencsém az 1892. évről rövid áttekintést nyújtó elnöki jelentésemet benyújtva, tudomására hozni az igen t. közgyűlésnek, hogy az elmúlt 1892. év végével a pártoló tagok kötelezettsége megszűnt s a múlt évi közgyűlés megbízásából az egyletnek buzgó parancsnoksága a humánus egylet fenmaradását újabb három évro biztosította az által, hogy 1893. január 1-től 1895. deczember 31-ig bezárólag ez ideig 2G0 pártoló tagot gyűjtött, kik éveukint közel 500 forinttal kötelezték magukat az egylet anyagi támogatására. Az egylet működő tagjainak száma a folyó évben 60-ra emelkedett, mely magas szám főkép annak tulajdonítható, hogy az egylet parancsnoksága a működés terén is élénkebb életet óhajtván meghonosítani, a zenekar tagjainak nagy részét is kebelébe vonta. Az egylet anyagi ügyeinek á'lnpotáról a benyújtandó pénztárnoki számadás fog részletes tájékozást nyújtani; mégis elnöki tisztemhez tartozónak vélem felemlíteni azt, hogy a múlt évben 202 pártoló által tagdíj czimen aláirt 369 frt 50 krból ős 89 frt régibb hátralékból befolyt 329 frt s így még hátralékban maradt 129 frt 50 kr. Hogy mily anyagi támogatásban részesül egyesületünk Szegzárd nagyközsége, az egyes pénzintézetek s a társadalom részéről, mi sem mutatja jobban más, mint az, hogy a múlt évben a bevétel az 1891. évről áthozott 277 frt 13 krral 1301 frt 80 krra emelkedett, mely összeghez hozzájárult a Szeg- zárdi Takarékpénztár 25 írttal, Szegzárd nagyközség az elöljáróság által rendezett bál jövedelmeként 120 frttal, Udvardy Sándor ur adomáuya 30 írttal, a szegzárdi népbank 25 frttal, Szogzárd nagyközség külön adománya 180 frttal s a i>yár folytán tartott népünnepély tiszta jövedelme 200 frttal. — Csakis igy vált lehetővé az, hogy egyesületünk múlt évi kiadását, mely 1196 frt 40 krt tett ki, teljesíthette. Elmulaszthatlan kötelességemnek tartem e helyen köszönetét szavazni a nemeslelkü adakozóknak adományaikért, melylyel lehetővé tették azt, hogy egyletünk egy oly nélkülözhetetlen gépet szerzett be, minővel nem minden tüzoltóegylet dicsekedhetik. Nem titkolhatom el azonban t. közgyűlés azon aggódalmamat, hogy az alakitott zenekar fentartása egyletünk anyagi viszonyaira nagy befolyással lévén, tartani lehet attól, hogy az ogylet pénztára nehezen! bírja fedezni a szükségéit költségeket, hacsak az élelmes és buzgó parancsnokság úgy, mint ezelőtt, jövőben is nem fog gondoskodni ezen czélra rendkívüli jövedelmek előteremtéséről. Ami az egylet működő tagjainak oltási és mentési segélyét illeti, legfőbb kötelességemnek tártom kiemelni a működő tagoknak elismerésre méltó tevékenységét, mely azokat községünk területén felmerült vész esetén mindenkor jellemzi. E tekintetben is szerencsésnek nevezhető egyletünkre az elmúlt óv, mert nagyobb tüzeset a múlt évben egyátalán nem volt; kisobb tűzesetnél két Ízben lett igénybe véve a működő tagok segélye. Az elnöki jelentés felolvasása ős tudomásul vétele után Boda Vilmos főparancsnok szükségesnek tartja a közgyűlésnek az elnöki jelentésen kívül jelentést tenni arról, hogy a jelentésben is említett I pártoló tagok gyűjtését a parancsnokság részéről I Vilhelm Ede alparancsnok ős id. Zsigmond Ferencz alparancsnok helyettes eszközölték, kik ez ügyben oly fáradhatlan tevékenységet fejtettek ki, mely eddig is még soha el nem ért sikert eredményezett; miért is nekik ezen bu/góságukért jegyzőkönyvi köszönet megszavazását indítványozza. Felvilágosítást kíván nyújtani továbbá a zenekarról, mely idővel képes lesz a közönség igényeit kielégíteni; ami zenekar fentartási költségeit illeti, a parancsnokság jövőben is iparkodni fog a költségek előteremtése végett jövedelmező mulatságok rendezése által gondoskodni és azon lesz jövőben is, hogy az egylet pénztárát ezen czimen minél kevesebb terhelje. Ebből kiindulva, I indítványozza főparancsnok, hogy jelen közgyűlésből kifolyólag újólag kéressék föl a község érdemes elöljárósága, miszerint az egyesület czéljára a múlt évihez hasonló tánczmulafságot rendezzen. Végül fő- parancsnok még egy körülményre óhajtja a t. közgyűlés becses figyelmét felhívni. Ugyanis a tűzoltóság teljesebb kiképzésére vonatkozólag nagyon kívánatos volna egy harmadik alparancsnoki állás szervezése, ki mindenesetre katonaviselt egyén legyen a végből, hogy a tűzoltóságot a szükséges és nőlkü- lö/hetetlen katonai menet- és rendgyakorlatokra kiképezze. Az előterjesztett főparancsnoki jelentés tudomásul vétetett s a kellően megokolt indítványa egész terjedelmében elfogadtatván: Vilhelm Ede al- parancsnoknak és id. Zsigmond Ferencz helyettesnek a pártoló tagok gyűjtésében kifejtett bu/góságukért jegyzőkönyvi köszönetét szavaz a közgyűlés; a község érdemes elöljáróságához az inditvány értelmében átirat intéztetik s a harmadik alparancsnoki állás szervezése is elfogadtatván, annak betöltése jelen közgyűlés tisztujitási tárgysorozatába felvétetik. Ezután a múlt évi közgyűlés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik; a beterjesztett pónztárnoki számadások a számvizsgálóknak kiadatni rendeltettek, oly utasítással, hogy a múlt évben áttett számadások megvizsgálásáról az egylet választmányának mihamarább jelentést tegyenek. —- mondá csendesen önmagához — a hegedű elárulta szivemnek. A föllelkesült ifjú képzeletének bűvös képeit az álomisten odavarázsolta egy alvó lányka szemei elé. A szép ifjú megjelenik a teremben, játszik, reátekint, tekintete meggyujtja ifjú szivét — az fellobog. Sőt még messzebb vezeti az álomisten, mint az ilju képzelete szárnyalni merészelt. Megmutatja neki a boldogság ligetét, tele virágokkal, melyek mindegyikének kelyhében egy kis Ámor rejtezik. Pajzán géniuszok lebegik körül az ifjút s karjaiba vezetik. Halk kiáltással fölébred s hiába keresi álma alakjait a holdtól világos szobában. Csendes sóhaj tör fel kebléből, de Morfeusz újból mákkoszorut fon szőke fürtjeire. Ámor pedig nevetve szól: megvan, megvan I 'l * ♦ * fürtökkel, nagy, ábrándos szemekkel; gazdag reményekben és sikerekben. Mindketten őszintén, bensőén szerették egymást. Bevallották egy szép órában és örök hűséget fogadtak. Hogyan mondjam el, a mit akkor éreztek? — Nem tudom. Csak azt tudom, hogy úgy tűnt fel előttök, mintha fekete fátyol hullanék le szeműkről s felvirradna életök hajnala, derülten, napsugarasan. Szóval nem tudtak többet mondani. Csak mikor Mariska a zongoránál ült s ő mellette állva, játékát hegedűjén kiséré, mikor a hangok összeolvadtak, csak akkor érezték, hogy ez isteni harmónia azt fejezi ki, mit szivök érez. A nyelv szegény a szóban, hogy az érzelmeket tökéletesen kifejezze, azért nyitották meg a jóságos istenek az ember előtt az utat a hangok országába. Ilyen két szivnek, mely azon rendeltetéssel került ki Isten teremtő kezéből, hogy egymásé legyen, találkoznia kellett. Hogyan találták meg egymást — régi történet. Kérdezzétek meg sziveteket, kérdezzétek meg nyíltan. Azt fogja felelni: Miként a rózsa megnyitja kelyhét a j napfény előtt, úgy nyílik meg a szív a szerelemnek. Tündökölve vonul be az s vele a tavasz. Mariskának hívták, szeme a menny volt, tele csillaggal, virággal; termete a legtökéletesebb, minőt valaha Isten alkotott. Szép volt, mint Rafael Madonnája, és jó, mint egy angyal. És ő ? Már megmondottam nektek: csinos, nyúlánk ilju, göndör, fekete Eljött a tél; Ernszt a székváros legelőbbkelő köreiben forgott. Mindenütt kitüntetéssel fogadták. Az emberek sokat tűnődtek, mi köti le olyan erősen a vándoréletet kedvelő művészt, de okát nem találták el s azért megelégedtek azzal, hogy igyekeztek életét oly kellemessé tenni, a mint csak lehet. De a mit az emberek nyújtottak: tisztelet, koszorú, pénz — nem vonzotta őt; Mariska egy mosolya többet ért előtte a világ összes kincseinél. Annak oldala mellett nyílt számára a szerencse, a boldogság. Sokáig tartott e boldog idő. A tavasz ismét lelvirult, Ernszt egyik este dobogó szívvel állt az elő- | Most a tisztujitásra kerülvén a sor, elnök & maga és tiszttársai nevében megköszöni a bizalmat, a tisztségről leköszön és felhívja a közgyűlést, hogy a tiszt újítás tartamára korelnököt és körjegyzőt vá- laszszon. A korelnöki tisztségre Haudinger Károly elnök és Véges János jegyző megválasztattak, kik elfog, lalva helyeiket, Boda Vilmos főparancsnok a következő inditváaynyal járul a közgyűlés elé: „Tudva azt, hogy egyletünk minden tagja egyleti volt elnökünk: nagys. Simontsits Béla iráut föltótien ragaszkodással viseltetik, ki az egylet iránt tanúsított jóindulatának már számos jelét adta s ki az egylet ügyei iránt élénk érdeklődést tanúsít, — indítványozza, hogy őt újból kérjük föl az elnöki tisztség viselésére; s miután a közgyűlést megelőzőleg ennek összehívása körül közte és egyléti titkár között némi félreértés merült föl, de mely félreértés jóindulatú tévedésen alapszik, bizassók meg a parancsnokság, hogy az ügy tisztázása végett őt felkeresse és az elnökség elvállalására fölkérje. Főparancsnok ezen indítványa helyesléssel fogadtatott és Simontsits Béla általános éljenzéssel egyleti elnökké választatott; az egylet többi tisztviselői szintén közfelkiáltással választattak meg a következő sorrendben: alelnök dr. Szigeth Gábor, titkár Kálmán Károly, péntárnok Nikitits Imre, számvizsgálók : Tóth Andor és Lőrinczy József, választmányi tagok: dr. Steiner Lajos, Tóth Károly, Goldberger J. | Mór, id. Máyer János, Guzmits Zsigmond, Főglein János, Udvardy Sándor, Takler József és Fördős Vilmos. A műkedő tagok választása szintén közfelkiáltás sál ment végbe a következő sorrendben: főparancsnok: Boda Vilmos, alparancsnokok: Cziráky Imre, Vilhelm Ede, Fránek János. Alparancsnok helyettesek : id. Zsigmond Ferercz, Álliquander Tamás. Szakaszparancsnokok: Kálmán Károly, Erdődi Lajos, Darázsi István, Szókelyi József, Vörös Ignácz ős Róber György. Szertárnek Hódi Andor, gépmester Jilk Károly. Tűzoltó bizottsági tagok: Kunczer János, id. Zsigmond Ferencz, Hődl Andor, Erdődi Lajos, Szekeres Lajos, jegyző: Hődl Andor. Zászlóvivő: Csizmaz'a Sándor. Ezzel a tisztujitás befejeztetett s a korelnök átadja helyét dr. Szigeth Gábor alelnökneb, ki megköszöni az újabban nyilvánult bizalmat és indítványozza, hogy főparancsnok fejezze ki a közgyűlés érzelmét az újonnan megválasztatott elnöknek szóval is; kijelenti egyúttal, hogy azon szép sikernek nagy része, melyet a tüzoltótestület 20 éves fennállása alatt elért, főkép a főparancsnok érdemeinek tulajdonítható, miért is indítványozza, hogy ez alkalommal is Boda Vilmos főparancsnoknak jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák. Felolvastatott ezután az egyl. szolga kérelme, s neki 10 frt egy pár csizmára megszavaztatott. Eközben megérkezett az újonnan megválasztott Fránek János alparancsnok, ki első sorban megköszobában, csak egy vékony fal választotta el a helytől, hol szerelmese tartózkodni szokott. Ma különösen örült, hogy láthatja. De nyilik az ajtó s az inas jelenti, hogy a bárónő nincs otthon. Csalódottan távozni akart, az inas azonban folytatá: — A báróné óhajt, uram, önnel beszélni — s ezzel föltárta a meglepett ifjú előtt a szalon ajtaját. Mariska anyja, kinek homlokáról emelkedett szellem sugárzott, kinek szemei nemes szívről beszéltek, egész az ajtóig eléje jött s igy szólt: — Nagyon örülök, hogy valahára négyszemközt beszélhetek önnel — — — — Parancsol méltóságos asszonyom ? — Oh, nem parancsolok Boldognak érzem magamat, hogy házamnak, hogy Mariskárríhak barátjával bizalmasan pár szót válthatok ; — fontos mondani valóm van — tévé hozzá némi szünet után habozva. A helyzet nyilván kényes volt reá nézve. — Leányom nincs itthon — kezdé újból. — Hallottam. — E távoliét szándékos — kiáltott fel megle. petve Ernszt, mialatt helyéről felugrott. A báróné mosolyogva nézte. — Legyen nyugodt uram — mondá; — Marit én küldöttem el. — Ernszt föllélekzett. — Most pedig kérem önt — folytatá, — feleljen kérdésemre, mint férfi, mint Mari barátja, nyíltan, őszintén. — Minő kérdésre? — kérdező a művész, ki nem is sejté a következőket. A báróné rövid szünetet tartott. UKVgliUAVI) XUVM« XV j V'
