Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-14 / 20. szám

1893. május 14. 5 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.) — Halálozások. A következő gyászjelentést vet­tük: „Nagyjeszeni báró Jeszenszky Ignácz, Emma, László, György, Károly és Anna mint testvérek és gróf Poninsky Mária mint unokahug az összes ro­konság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik szeretett felejthetetlen nővérök, nagyjeszeni Jeszenszky Paula bárónőnek, e hó6-án éjjel fél 11 órakor, élete L8-ik tavaszán két heti szenvedés következtében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei e hó 8-án délután fél 4 órakor fognak VIII. kér., Pál-utcza 3. sz. alatt, a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és Osibrákra szállitatván, ott e hó 9-én délután 3 órakor a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozatok az elhunytnak lelki üdvéért Budapesten e hó 9-én reg­gel fél 11 órakor a ferenczrendiek templomában, Csibrákon e hó 10-én reggel 9 órakor fognak az Urnák bemutattatnL , Budapest, 1893. május 7-én, Béke hamvaira!“ — Múlt csütörtökön szivszélhüdés érte Kirchknopf Ágoston bonyhádi ügyvédet s a kérlelhetetlen halál rövid szenvedés után kiol­totta életét. A boldogult 47 éves volt s kartársai előtt, általános tiszteletben állott. A korán elhunyt férfiú hült' téteméit f. hó 12-én általános részvét mellett helyezték a bonyhádi ev. sirkertben örök nyugalomra. A temetésre .kartársai közül Szegzárdról is többen mentek át. A gyászesetről e jelentést ad-' ták ki:.v,yAlulírottak*lüély fájdalommal jelentjük a forrón szeretett férj-, apa-, illetve .fiú-, vő-, testvér és sógor Kirehk nopf Ágoston ügyvédnek, élte 47-;ik évében folyó évi május hó 11-én reggeli 8 órakor szivszólhüdésben történt gyászos elhunytát. A drága halott hült tetemei f. hó 12-én d. u. 5 órakor fognak a bonyhádi ev. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Bonyhád 1893. május ll-én. Áldott legyen emlékezete! Özv. Kirchknopf Ágostonné szül. Furman Teréz n-*je Kirchknopf Ernő és Béla fiai, özv. Kirch­knopf Mátyásné édesanyja, id. Furman Károly és néje. Schleining Erzsébet ipja, illetve napa, férj. Graf Józsefnó testvérei, Gráf József, ifj. Furman Károly és Zsiga sógorai.“,­KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. lek. Szerkesztőség i ,Hinnie.vagyokibátox, hogy,, a tek. szerkesztőség­nek nem áll érdekében, miszerint soraimat egész terjedelmében ne közölje. Kérem alázattal pedig azért is közölni, mért 48-as polgártársam munkatársi hátaimat emleget. Hogy tehát czenzuráján szerencsé­sen túlessem, csak azon téren kívánok mozogni, me­lyen ón mint magyazositó polgár állást foglaltam, mely térről engem senki fia a személyeskedés terére nem csal ki. Ennyit az 1. és 2. szakaszaira 48 as urnák. A'3j Szakasz 1. pontjára: oly kifejezések, me­lyeket egy, a; Parnassus hegyén forgolódó polgártárs nem füZhet olyan csokorba, hogy . Hunnia leányai rá­tekintvén, ártatlan örczájukat pír' ne fussa el. Szé­gyennek,: undorítónak tartom: • lényegét fejtegetni s rÁ tekintetet vetni. Ettől még elfordulnának Hebron %opan művelt rózsái is. Tovább: Írni tudni min­denkinek szükséges. Aki írással foglalkozik, ezt vagy akórt teszi, hogy általa a konyhára szerezzen, vagy hegy az igazságot, szépet és jót diadalra juttassa. Ha valaki első czélbóf iparkodik, ám tegye. Ha va­laki azonban lelke sugallatát, szive érzelmeit teszi lp; papírra a közjó, a haza érdekében, szükséges, hogy a szavak azok kiírójában, kimondójában, mint a kard a saját hüvelyébe illik: úgy az egyéni véle­ménye, mint akaratának megvallása mindenkor pél­dás gazdájára találjanak saját magában. Kátém leg­eleje tanitja, hogy hinni tesz, igaznak tartani azt, amit más mond és pedig azért, mert ő mondja. Én 48-as polgártársamat nem ismerem annyira, hogy amit ő, mint a „T. K.“ munkájának fogyasztójáról, maga magáról mond, el ne higyjem. Hogy a privát óvoda, a tűzoltóság és az izraelita nőegylet 48-asban őrzik és tisztelik létrejöttük okozóját; a báttaszékiek- nek bi/.onyitsa, ne nekem, mert tőlem méltatlanság lenne elfogadnia ezekért honfiúi kös öuetemet. 5. szakasz: izraelita polgártársaim legnagyobb része oly anyagi helyzetet tudott magának szerezni az. aranyos múltban, hogy eddig mint elzárkózott kaszt is: magát a középosztályba kívánta sorozni. Az, iparosság, a jobb módú idegen ajkú földmivesek kamatozónak találják a magyar nyelvnek megtanu­lását. Kik is bevándorlásuk óta, kivéve a hazaáruló­kat, vérrel pecsételték meg Magyarországhoz való tartozandóságukat. Az izraeliták egyszerre urakká lettejr. A végtelen hála. parancsolja, hogy magyaro­sodjanak minden különös elismerés nélkül. Itt nem­csak könnyen élni- és élvezniük kell, de a magyar­ságért meghalni tudni is. 6. szakasz: Engel ur! Ön szerencsétlenül csör­teti talmudja lánczait. Én katholikus kívánok lenni tetteimben, ha látnak, meg ha nem látnak is. Hivatal­beli kötelességem teljesítése jelszavam. Még senki sem állta ezért utamat. Én a jó Istentől csak egész­séget kívánok s kérek, nem is nézek se jobbra, se balra, csak becsületre. Őseim szerezte s védte föl­dön, Magyarországon, Tolnamegyében otthon érzem magam. Hogy mikor, hol és miként működtem ezen és más megyékben, elégítse ki kíváncsiságát. Hogy itt vagyok, ez gradus ad Parnassumom vége. A kö­telesség teljesítése előttem nem kegyhajhászat, ha­nem csak lelkiismeretes megszolgálása az érte járó bérnek. Csonthalmaz! Nem vagyok én papua. Én csak addig nyújtózom, ameddig takaróm ér. Mi csalja azonban Báttaszóki urat Pegazusán Parnassus szagos mezejére, hogy ott nekünk az építendő rom. kath; templomunk számára panorámát rendezzen? Ne törn- jénezzen. Azok az urak nem szorulnák dicséretére. Majd rendezzük mi a magunk ügyeit. Ez nem csáki szalma, mint ma divatosan sok kath. ügy. 7. Ne zavarjon és prókátoroskodjék! Mindig megmondom, hogy magyarositó ügyben, magyar ne­vezetű polgárral szemben, ha apám lett légyen is, megrovom, ha szellemi fölényével nem magyarosit. 8. Mert névszerinti szavazás nélkül csak úgy hangadás után volt a választmány egybeállitva, benne az ón nevem is elhangzott. Végül az ügy iránt való lelkesültségemből kértem, hogy ekként mentői köze­lebb álljak minden, a magyarosítást közelről érdeklő dolgokhoz, mint forráshoz. Az egészen végig pillantva, a következő tanul­ságot vonom le a magam számára. Megnyugtatom magamat, hogy magyarositó térről szólni kívánván, azon megmaradtam s csak ott tértem át, ahol jelle­mem érvényesítésével az ügyet szolgálni kívánom. Én Önt szemügyre veszem mint zsurnalisztát, mint privát embert és mint törvény előtt egyenjo- gositott kartárst. Mint első szereplő, Önnek igen ter­mékeny- és latban nyomósnak kell lennie, különben nem méltatná e lap szerkesztősége oly kiváló figye­lemben. Nem vonom kétségbe, hogy ez fáradságáért meg is érdemelt jutalom. Csatlakozom azon elisme­réshez, mely Önt érdekli hirlapii’ói, esetleg hasznos következményekkel járandott működéséért. Ezt azért is készséggel megteszem, mert hitem tiltja ismeret­len emberekről rossz vóleménynyel lennem. De e czikke általában odavaló, ahova a tolnai prépost egy visszaküldött, ily hirlapirodalmi terméket a „Magyar Néplap“ f. ó. 11. számában fölemlített ajánlatában internálja. Mint embert — tudom magamról — mint min­den gondoktól terhelt családapát, családi szentélyébe követni: mint kartárst, a tudományok elemei elsajá­títására szolgáló iskolafalak közé, mint a tanító sza­badalmazott templomába hívatlanul nyomozni Önt és bármely kartárst; lealázónak, bűnnek tertom. Gon­doljon a 6. és 7. pontjaiban elmondottakra és Önnek keresztényi szeretetemből kifolyólag megbocsátok. Kartársi megrovás keretén kívül, de a magya- rositóóba esik' az, ha én pl. x. y. magyar nevű egyén­nek, egy ily czélból gytilósező privát magyarositó polgárok tudtával, x. y. által nem kószakarva való eljárását érintsem. Hát ha az oláhositó, tótositó, „germanizáló stb. kollegákat honárulóknak bélyege­zem, vétettem-e a kartársi tisztelet ellen? Mint ég és föld között az űr, oly külömbség van a disztink- cziókban I Nem tisztelhetek-e ón esetleg ily oláh, tót vagy germán eszmékért lelkesülő kollegában vallá­sosságot, családi erényt, kitűnő oktatót, vagy jeles zenészt és énekest? De ha ilyenek egyikében még fö'dimet, tebarátomat, testvéremet is tisztelném; mint a magyar géniusznak nem hódoló nevelőt el­lenségnek tekinteném. Hát vétettem én a kartársi tisztelet ellen, amidőn Baranyában egy tanítói gyűlésen, a föladott tételű soraimban kértem, sőt megrótam azt, hogy némely kollega a családi és egymás közti társalgás­ban előtérbe helyezi a geiman nyelvnek használatát a magyarénál ? Még e szó „Posvány.“ Bizony keresztény ma­gyar polgártársaimat szeretem látni szárazon, mert zsombékban a pióczák tápláló elemüket tisztelik. Ilyen pióczákat pedig passzióval gyűjtök aranyos palaczkokba csupán a magyarosodás érdekében, hogy e sógorok ne átkozzák meg magyar szülőföldüket, ne véljék, hogy nincs magyar igazságszolgáltatás, ma­gyarosító levegő. Most pedig, miután honfiúi, kartársi lelkiösme- retemet megnyugtattam, baráti jobbot nyújtok az előttem ismeretlen ellenségeknek s további polemi­zálást tárgytalannak tekintek; részemről befejezett­nek is nyilvánítom. Pápay Géza. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. N. N. Paks. Jövő számunkban közöljük. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. NYILTTÉR.*) 6819. sz. iL _ , b7T892T 0 Felsege a király nevében 1 Leopold Sándor magánvádló keresetére sajtó utján elköve­tett rágalmazás és becsületsértés vétségével vádolt Klein József elleni bűnügyben, a pécsi kir. törvényszék mint sajtó- biróság 1892. évi október hó 3-án nyilvánosan megtartott esküdtszéki tárgyalás alapján, Leopold Sándor magánvádló képviselője dr. Jobszt László ügyvéd, úgy vádlott és ennek védője dr. Steiner Lajos ügyvéd meghallgatása után, kö­vetkezően ítélt: A kir. tszék, mint sajtó biróság Klein József bonyhádi szül. 47 éves, mózes vallásu, nős, 6 gyermek apja, borügynök, szegzárdi lakós, házzal biró, sajtó utján elkövetett vétségért vizsgálat alatt nem. állott és büntetlen vádlottat, mivel az esküdtszék két rendbeli becsület sértésben vétkesnek találta, a btk. 261. 96. és 102. §§-ai alapján két rendbeli becsület- sértés vétségéért összbüntetésként, az Ítélet jogerőre emel­kedésétől számítandó egy (1) havi fogházra és az 1887. évi VIII. tcz.-ben megjelölt czélokra 15 nap alatt különbeni vég­rehajtás terhével fizetendő s behajthatlanság esetén a btk. 53. §-nak rendelkezéséhez képest öt-öt, összesen tiz (10) napi fogházra átváltoztatandó, ötven (50) ötven (50) össze­sen tehát száz frt pénzbüntetésre Ítéli; egyúttal a btk. 277. §. alapján elrendeli, hogy jelen ítélet , a jogerőre emelke­dése után megjelenő »Szekszárd és Vidéke« nemkülönben a »Tolnamegyei Közlöny« czimü lapok első száma elején vád­lott költségére közzé teendő. Végül a kir. tszék vádlottat az államkincstár javára 16 frt 68 kr bűnvádi eljárási költség­nek-, az ítélet jogerőre emelkedésétől, a felmerülendő rab­tartási költségnek pedig a felszámítás közlésétől, továbbá a magánvádló javára 84 írtra mérsékelt eljárási költségnek az , ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt kü­lönbeni végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére kötelezi. Indokok: Az esküdtszék Klein József vádlottat a »Szekszárd és Vidéke« czimü lap 1892. junius 30-án Szegzárdon megjelent 27. számának »Nyilttér« rovatában közzétett »Klein József« aláírással ellátott közlemény és a »Tolnamegyei Közlöny« czimü lap 1892. julius hó 3-án Szegzárdon megjelent 27. számának »Nyilttér« rovatában közzétett és Klein József aláírással ellátott közlemény által Leopold Sándor szegzárdi lakos ellen nyomtatvány utján elkövetett két rendbeli be­csületsértésben 12 szóval vétkesnek találtatván: vádlott el­lenében az 1867. május 17-én kelt igazságügyminiszteri ren­delet 77. §-nak rendelkezéséhez képest a btk. 261., 96. és 102. §§-ai alapján, tekintettel egyrészt vádlott büntetlen elő­életére, másrészt a bűnhalmazatra, a megfelelő büntetést alkalmazni kellett Az ítéletnek a »Szekszárd és Vidéke«, úgy a »Tolnamegyei Közlöny« czimü Szegzárdon megjelenő lapokban vádlott költségére leendő közzététele a btk. 277. §. alapján volt elrendelendő. Vádlottnak az eljárási és rab­tartási költségekben történt marasztalása elitéltetésének fo- lyamánya. Ezen ítélet kihirdetése után vádlott előtt felol­vastattak a btk. 261., 96., 102., 53. és 277 §§-ai. Magánvádló és képviselője az ítéletben megnyugodott; ellenben vádlott és védője az eljárás és ítélet ellen semmiségi panaszt je­lentett be, s egyúttal vádlott kérte az ítélet végrehajtásának felfüggesztését, biztosítékul szabadlábon hagyása esetén 300 forintot ajánlott fel. Végzés» Vádlott és védője által bejelentett semmiségi panasz úgy a vádlott által a büntelés végrehajtásának felfüggesz­tése czéljából biztosítékként felajánlott 300 frt biztosíték összeg elfogadtatván: a kir. tszék a 300 frtnyi összeget el­nöki letétként kezeltetni, az összes iratokat pedig a semmi­ségi panasznak írásbeli indokolására kiszabott határidő el­telte után illetékes felülbírálás végett nagyméltöságu m. kir. Curiához felterjesztetni rendeli, azzal a megjegyzéssel, hogy vádlott a 300 frtnyi biztosítéki összeg letétele után az Ítélet jogerőbe emelkedéséig szabadlábon hagyatot. A pécsi kir. tszék 1892. évi október hó 3-án mint sajtóbiróságnak tartott üléséből. Sávéi Kálmán, Szikrai Ödön, elnök. jegyző. Tekintetes Szerkesztő Ur! A pécsi kir. törvényszék, mint sajtóbiróságnál sajtó utján elkövetett becsületsértés vétsége miatt ellenem hozott 6819//B. 892. számú Ítéletnek, a »Tolnamegyei Közlöny« ha­sábjain leendő közlése elrendelve lévén, tisztelettel felké- . rém, szíveskedjék a hivatkozott Ítéletnek, kegyelem utján történt átváltoztatását igazoló s ugyancsak a pécsi kir. tör-, vényszék 1663/B. 893. számú végzése ide vonatkozó kivo­natát, mint következik, becses lapja nyiltterében közzétenni. ■\7" é g z é s. Minthogy a Nagyméltöságu m. kir. igazságügyminis- teriumnak f. évi márczius hó 12-én „9661/J. M. 892. sz. alatt kibocsátott értesítése szerint O cs» és Apostoli kir. fel sége folyó évi márczius hó 2-án kelt legfelsőbb határozatával kegyelemből legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a Klein József szegzárdi lakosra sajtó utján elkövetett kétrendbeli becsület- sértés vétsége miatt megállapított egy havi fogház büntetés, az eljárt kir. törvényszék mint sajtóbiróság által megállapítandó pénzbüntetésre változtassák át, ennélfogva a kir. törvényszék tekintettel vádlott anyagi helyzetére, számos tagból álló családjára és a btkv. 53. §-ának rendelkezésére, Klein József ellen a 6819/B. 892. sz. ítélettel összbüntetéskép kiszabott egy havi fogház büntetést, az 1887. évi VIII. t.-czikkben megjelölt czé­lokra, jelen végzés kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt, külömbeni végrehajtás terhe mellett, a pécsi kir. ügyészség­nél lefizetendő egyszáz ötven (150) forint pénzbün­tetésre változtatja át. stb. A pécsi kir. törvényszéknek, mint büntetőbíróságnak 1893. márczius hó 28-án tartott üléséből. Sávéi Kálmán s. k. elnök. Szikrai s. k. jegyző. T. Szerkesztő Ürnak __________ tisztelettel Klein József. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom